Hogy találtam rá: Kedvelem Györe Balázs műveit.
Miért: Lobo Csökkentsd a várólistádat 2011! kezdeményezésére Györe Balázs, A megszólítás ábrándja is felkerült. És bár már hónapok teltek el hogy kivégeztem, most végre írtam is róla.
Bevallom menekülőben vagyok. Az elmúlt néhány nap faltam a könyveket, sorokat, pedig tilos lenne, a tilalom addig szól, míg A Boszorka démona a végleges szerkesztett állapotába nem kerül. Csakhogy a boszik olyan erővel küzdenek, hogy a kézirat javítása vagy inkább a velük való együttélés már nem csak az ébrenlétemben van jelen. Muszáj kizökkentenem magam, az objektivitás érdekében.
„Valaha mindent szerettél itt. A port, a remegést, a képeket a falon, a repedéseket, a nagyítót, az ollót. Megkezdődött a távolodás. Arrébb kerül naponta néhány milliméterrel minden tárgy. Végül magára marad a lakás. Milyen lesz nélküled? Lehúzzák az ágyneműt, tologatják a bútorokat, kicserélnek ezt-azt, újat vesznek. Megjavítják a vízcsapot. Eladják a szőnyegeket. Zuhanás közben magaddal rántod a terítőt. Belekapaszkodsz, mint egy be nem fejezett mondatba. Görcsösen szorítják ujjaid a rojtokat. Magaddal rántod az életet. Elkerülhető? Nem."
Györe Balázstól A megszólítás ábrándja kicsiny könyv, a Harmonia Cealestis-hez viszonyítva mindenképp az. De Esterházyhoz viszonyítva minden kicsi. Mégis. Ha a hangulata, egyénis stílusa megfogja az embert, akkor nem és nem ereszti. Emlékek, képek, érzelmek és álmok, csupa személyes, intim tapintás, engedély adása a legtöbbször ki nem mondott gondolatok, élmények betekintésébe.
Idézetek és megidézettek
A szerző nem nekem, olvasónak ír, ez árad minden egyes szóból, mondatból és sorból. A szerző önmagának ír. Györe Balázs önmagát szeretné megérteni, tisztán látni, a múltját, családi viszonyait, barátaival való kapcsolatait, az általa nagyra tartott írókkal és költőkkel kapcsolatos élményeit. Mintha önmagát szeretné igazolni, mintha önmagát szeretné megtalálni, hogy mi miért történik vele, miért született erre a világra, milyenek és kik a szülei, a szerelmei, miért pont azok a barátai, akik.
Györe Balázs művére nehéz azt mondani, hogy regény, mert nem az. Dokumentálja az életét: fontosak számára a dátumok, a tények, a nevek. Többször is nyilatkozta, hogy egyetlen nevet sem változtat meg az írásaimban, nem képes rá. Így megismerhetjük felesége, Andrea iránti szeretetét, apjához való mély kapcsolatát és az élete értelmét jelentő fontosságot, a kislányát. De álmokat, epizódokat kapunk a nagy példaképeknek, és múzsáknak is tekinthető íróóriások, Ottlik Géza és Mándy Iván személyiségéből is.
A megszólítás ábrándja egyszerre napló, esszé és memoár is. Györe Balázs elegyíti a műfaji sajátosságokat: csöndes töprengések, furcsa történések sűrítő, ám korántsem logikátlan álmok lejegyzései, világos kontúrú emlékképek, sőt olykor a múlt tárgyiasult dokumentumai (levelek, kedves könyvekből kimásolt idézetek) váltogatják egymást lapjain. A szerző higgadt pillantással tekint vissza a múltba, néz körül a jelenbe és lát előre a jövőbe.
Kislánya, Borbála születése nem csak az életét változtatta meg, hanem a világhoz, az időhöz való viszonyát is. Felesége betegsége és kislánya gondozása a múltba, egészen a dédszülők idejéig viszi el egyfajta csendes, nyugodt folyamban, de epizódokat kapunk saját gyermekkorából is, fiatalkori szerelmeiről, csalódásairól. Györe Balázsra legnagyobb hatással édesapja volt, de mind szellemi mind eszmei szinten meghatározó szerepet játszott az életében Ottlik Géza személye és az ő munkássága.
Cím: Györe Balázs: A megszólítás ábrándja
Kiadó: Liget Könyvek
Megjelenés:2005
Oldalszám: 202
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése