Agatha Christie: És eljő a halál...

Újra és újra felmerül a vágy bennem, bár készíthetnék interjút Agatha Christie-vel, bár beszélgethetnék vele egy csésze tea felett ülve, bár meséltethetném életéről, gondolatairól, vágyairól. Hihetetlen fantáziának volt birtokában ez az asszony, és ő jól kufárkodott ismeretével,  és képes volt időről időre letérni a kitaposott ösvényről. Ennek köszönhető az Úticélja ismeretlen és az És eljő a halál…  történet is, a kedvenc krimijeim Agatha Christie-től.

Az És eljő a halál… krimitől nem a megszokott stílust, történetet és kort kapjuk, noha mégsem érhet senki rajongót meglepetésként, hiszen a krimik királynője élete nagy részét töltötte Egyiptomban ásatások felett görnyedve segítette második férje, Max Mallowan régészeti munkáját. Agatha Chistie mégsem bízta a véletlenre a hitelességet, ezért Stephen Glanville egyiptológus szakértői tanácsét kérte, aki a szakmai segítségen kívül, (Christie életében először és utóljára történt meg hasonló) arra is rábeszélte a szerzőt, hogy változtasson a történet végén.

Persze Agatha Christie sem bújhatott ki a bőréből, az És eljő a halál… című kötet nem a régészeké, senki nem kutat múmiák és piramisok rejtett titkai után, nem hoz átkot senki senkire, nem mutatkozik sehol egy vészjósló holtából visszatérő szellem. Sőt, Monsieur Hercule Poirot-ot vagy Miss Jane Marple-t is hiába keresnénk a piramisok árnyékában. Agatha Christie nem a XX. század rejtélyekkel teli konzervatív világába viszi el az olvasót, hanem a „dicső” múltba. És mégis, mintha az ókori Egyiptom szele épp csak annyira csapta volna meg az írónőt, amennyire az egészségesnek mondható, hiszen a bűnügyi regény akár a középkorban, de a jelenben is játszódhatott volna. Kortalan, és mégis hű a korhoz.  Az És eljő a halál… négyezer évvel ezelőtt játszódó izgalmas és letehetetlen krimi.

"Most ebben a pillanatban Renisenb úgy érezte, mintha sohase ment volna el innen..."

A történet tehát Kr. e. 2000 körül játszódik az ókori Egyiptomban, a Nílus partján élő aktuális fáraó alattvalóinak mindennapjaiba, hierarchikus felépítésű családi viszonyaiba, belső feszültségeibe tekinthetünk be.

Az özveggyé vált Reniszenb visszatér családjához kislányával, Tetivel, és gyászát megtörve az első felindulásában örömmel tapasztalja, hogy nem sok minden változott, míg ő távol élt. Családtagjai ugyanúgy élnek és ugyanolyanok mint régen. Ám a külsőségek megtévesztőek lehetnek… Hori, az intéző és írnok mutat rá, hogy a változás szembeszökő, csak pontosabban kell figyelni a dolgokat, és a belül rothadásnak indult érzelmek hamar a felszínre törhetnek…

Hori észrevétele hamar tárgyi azaz személyes jelenléttel igazolódik: Reniszenb apja, Imhotep, a család idősödő ura egy új asszonnyal tér haza. Nofret nem csak fiatal, hanem gyönyörű ágyas is, aki tudja mit akar az élettől, és hogyan kell elcsavarni a férfiak fejét, ahhoz, hogy el is érje a célját. Természetes, hogy a rokonoknak nem tetszik Nofret és olyan betolakodónak tekintik, aki a családi vagyonra kívánja rátenni a kezét.

"Halál... Az életről gondolkozott, és lám bezárult a kör - megint itt a halál..."

Telnek múlnak a hónapok és egyik rejtélyes halálos balesetet újabb köve: Noferet szőrnyű halált hal, leesve a szakadékba, a gyász még le sem telik, mikor Szatipi is meghal különös körülmények között. És a családtagok kezdenek attól tartani, hogy nem lesz megállás.

Reniszenb nem kívánja tétlenül nézni, hogy fiát és szeretteit végzetes baj érje, maga kezd nyomozásba. Kétségekkel és bizalmatlansággal tekint mindenre és mindenkire, de lenyűgözően bátran áll  ki és kérdezősködik, követi a nyomokat a végső cél eléréséért, miközben nem csak a fia élete kerül veszélybe, hanem ő magának is választ kell adnia, kinek az oldalán kívánja leélni életét.

Eredeti cím: Agatha Christie: Death Comes as the End
Magyar cím: Agatha Christie: És eljő a halál...
Fordító: Kocsis Anikó
Kiadó: Hunga Print
Megjelenés: 1944/1993
Oldalszám: 222

Tetszési index: 100%

C. J. Sansom: Jelenések (Das Buch des Teufels)

Anglia reneszánsz történelme és C. J. Sansom nem ereszt. Miután elolvastam a Shardlake-sorozat negyedik részét, a 2008-ban kiadott Revelation, azaz mivel német nyelven olvastam: Das Buch des Teufels című kötetet, azonnal várni kezdtem, hogy mielőbb megkapjam az tavaly megjelent Heartson-t.

Sansom ott folyatja ahol abbahagyta a Kard által, a Sötét tűz, majd Az uralkodó mozzanatait. Azaz nem, hiszen Az uralkodó óta két év telt el, 1543 tavaszán járunk, és ez a Húsvét Vasárnap az ügyvéd, Matthew Shardlake élete legrosszabb napjává kezd válni. Az ünnepségre készülődne de nem tud, mert aznap reggel holtan találja barátját, Roger Elliardot, a brutális gyilkosságot hamarosan egy újabb követi. Kérdések sora merül fel Shardlake-ben: a vallási fanatikusok akarják így tudatni a világgal, hogy eljött a világvége? Vagy egy ördög szállta meg ezeket az embereket? És milyen szereppel bír János Jelenések könyve, amelyben az apokalipszis próféciája található? Vajon az ügyvéd jogosan tart attól, hogy lesz még más áldozat?

„Dieser Fall ist nicht zu klären, weil der Mörder nicht gefasst werden kann.“

Mivel az érintett halottkém kevés érdeklődést mutat a gyilkossági ügy vizsgálatába, Shardlake úgy dönt, hogy nyomozásba kezd, asszisztense, Jack Barak (aki még mindig messzemenőkig remek karakter) segítségével. Úgy tűnik, hogy a sorozatgyilkos egy testben személyesíti meg a renegát reformert és a fanatikus vallásos őrültet. És itt kerül képbe ismét Thomas Cranmer, Canterbury érseke (és az angol egyház egyik legnagyobb reformere, illetve az első személy, aki követte a protestáns vallást) azzal a nem minden hátsó szándék nélküli tettével, hogy kötelességének tartja felfedni a titkot az ügyvéd előtt, hogy felmerült a gyanúja annak is, hogy a sorozatgyilkos a politika magasabb köreit is veszélyezteti.

A történelem ezen ideje szerint az angol király, VIII. Henrik épp hatodik és egyben utolsó feleségének udvarolt, Lady Catherine Parr, miután az ötödik feleségét kivégezték 1542. A vallási reformáció Angliában kudarcok sorát szenvedte el ez ideig, ezért mindenki (különösen a politikai frakciók) feszültséggel várta Henrik romantikus törekvéseit a reformáció támogatójával, Catherine Parr-rel.

Parr Katalin személyében egy bölcs asszonnyal gazdagította a Tudor házat a király. Noha nem volt hajlandó elhagyni a protestáns hitet az anglikán egyház és férje kedvéért, jótékony hatással volt urára. Ajánlására a király két lányát, Máriát és Erzsébetet is visszafogadta az udvarba, és miközben továbbra is törvénytelennek minősítette őket, elfoglalhatták helyüket az örökösödési sorban - természetesen Edward után.

Ami egyébként gyakran elkerüli a korról írókat, hogy a nőfalónak kikiáltott Henrik, valójában nem volt nagy nőcsábász, és egyetlen feleségétől sem vált el, noha a néphiedelemben ez él. Első feleségével, Aragóniai Katalint nem tudta megkedvelni, házasságukat semmissé nyilvánítatta, Anna Boleynt lefejeztette, legkedvesebb felesége, Jane Seymour gyermekágyi lázban halt meg, Cleve-i Annával kötött házasságát szintén semmissé nyilvánították, Catherine Howard-ot hűtlenség vádja miatt lefejeztette, Catherine Parr pedig túlélte őt.

Tehát C. J. Sansom-nak ismét sikerült. A Shardlake-sorozat negyedik része, németül: Das Buch des Teufel, ismét a 16. századba vezet. Az utcákon koldusok, zaj és borzalmas bűz mindenhol. Az esetek megvilágítására ügyesen és meggyőzően fekteti a hangsúlyt, miközben a londoni szegénység mellett, az elitet, a vallási fanatikusokat, a reformpártiakat és a konzervatív híveket is bemutatja.

Főhősünk magánéletébe is bepillantást nyerhettem, ami jellegzetesen Shardlake-re vall. Ügyvédünk romantikus érzelmekkel bír meggyilkolt barátja, és kollégájának özvegye iránt. És a nehéz magánéleti helyzet, ha más módon is, de Barakra is érvényes…

Német cím: C. J. Sansom: Das Buch des Teufels

Angol cím: C. J. Sansom: Revelation

Fordító: Irmengard Gabler

Kiadó: Fischer Verlag

Megjelenés: 2009/2010

Oldalszám: 647

Tetszési index: 92%

C. J. Sansom: Az uralkodó

„Már jártam korábban a Towerben, hivatalos ügyben, és a szívem összeszorult, a gyomromba pedig olyan görcs állt, hogy majdnem elhánytam magam, amikor rájöttem, hogy a várbörtönbe vezetnek minket. A fáklyákkal megvilágított csigalépcsőn lefelé haladtunk, egyre csak le és le, a falak nyirkosságtól csillogtak, ahogy a folyó szintje alá értünk, egy rácsos ablakkal ellátott ajtóig a lépcső alján. Négy évvel ezelőtt jártam itt, egy börtönőrtől akartam információkat kapni. Akkor vethettem egy pillantást arra, hogy mi folyik itt, de kevés figyelmet fordítottam rá, mert az eszem a küldetésemen járt. Sir Jacob megdöngette az ajtót. Kulcszörgés hallatszott, az ajtó kinyílt, keresztülvezettek minket rajta, majd becsapódott mögöttünk. Ekkor még tehetetlenebbnek éreztem magam, mint bármikor korábban, teljesen elvágva a fenti világtól.”

Hogy találtam rá: A kard által és a Sötét tűz után természetes volt, hogy elolvasom.

Miért: Történelem, krimi, politika, thriller... karakterek, történet.

A Kard által után tartottam attól, hogy a sorozatok második része általában gyengébbre sikerül, de a Sötét tűz letehetetlen regény lett. Így Az uralkodó iránt már komolya elvárásaim voltak. Csakhogy C. J. Sansom és az ő púpos ügyvédje, Matthew Shardlake tett róla, hogy eszembe se jusson nem elolvasni a Shardlake sorozat harmadik részét.

A történelem korhű bemutatása és a valójában nagyon is mai események, intrikák jellege kötelező olvasmány is lehetne. Lehetne, ha rá lehetne venni mindenkit, hogy megtanulja kedvelni a kissé szárazabb leírásokat, párbeszédeket is. Sansom esetében érdemes már elgondolkodni azon, hogy írásai a szórakoztató irodalom határát átlépték és a sajátos szépirodalom kapuját döngetik. Imádom azt a tökéletesen pontos háttérmunkát, ami szembeüt minden egyes sorával, mert a szerző képes a drámai hatást úgy elérni, hogy közben egyetlen teátrális jelenettel nem találkozni.

A történet szerint egy év telt el a Sötét tűz kalandja óta, 1541 őszén járunk. A politika ismét megteszi a magáét, VIII. Henrik király utódlási problémái egyre nagyobb félelmet kelt az emberekben; a nép tart attól, hogy idegen ország uralkodója kezébe kerül majd az angol trón. VIII. Henrik reneszánsz mivoltát és hatalmának teljét igazolva nagyszabású dicsőségmenetet tervez, ami arra is kiváló alkalmat ad, hogy lekenyerezze a lázadozókat egy mindenkire kiterjedő amnesztiával. A király, a tragikus sorsot megélt ötödik felesége, Catherine Howard (Howard Katalin - házasságuk épp Cromwell lefejeztetésének a napján volt, miután 1542-ben a király tudomására jutott Cranmer érsektől, hogy a királyné hűtlen hozzá, lefejeztette az asszonyt, aki ezzel a mondattal az ajkain halt meg: - Inkább halnék meg Culperer feleségeként, mint hogy Anglia királynéjaként éljek!”), a főnemesség krémje és ezernél több katona a yorkiak behódolását és hűségét fogadják.

Shardlake kénytelen-kelletlen, szeretet nyugalmas otthonát hátrahagyva muszájból Cranmer érsek megbízásából utazik Yorkba, hogy részt vegyen az eseményen, és hogy vezetője legyen a hírhedt lázadót, Sir Robert Broderick-ot Londonba szállító menetnek, hogy az összeesküvőt épségben térhessen a Tower szeretőn kínvallató börtönébe.

Nem Matthew Shardlake-ről lenne szó, ha minden egyszerűen zajlana. Ugyanis meghal egy yorki üveges. Na és? Mondhatnánk, nincs abban nagy szenzáció, ha meghal egy üveges. Csakhogy ügyvédünk dokumentumokat talál nála, és nem nyugszik, ki akarja nyomozni, mi történt pontosan, mi az eredete az adatoknak. Élete máris veszélybe kerül, és még a király sem éppen kedves oldaláról mutatkozik meg előtte, a rejtélyek pedig egyre kuszábbá válnak, a királyi család trónját is fenyegetik…

C. J. Sansom karakterei olyannyira izgalmasak, hogy mindig tudnak újat mutatni, kerülik a sablonosság cseppnyi árnyékát. A kaland cseppet sem kalandszerű; Matthew Shardlake előtt le a kalappal, hogy állandóan vívódva, idősen, megfáradtan és testi nehézsége ellenére is makacsságától és igazságérzetétől hajtva nyomoz és véd mindenekfelett. Segítője, az egykori londoni utcagyerek, aki Cornwell kivégzése után végleg az ügyvédhez szegőzött, Jack Barak pedig ezúttal még intelligensebb, még cinikusabb és még érzelmekkel telibb, mint a Sötét tűz-ben.

Az Agave Kiadó mindig remekül kiválasztja sikerszerzőit, és azokat, akik a rétegolvasókat érintik meg – örökre. A történelmi regény egyesíti a műfajokat, egyszerre visz el Anglia 16. századi történelmének tágabb és szűkebb értelembe vett eseményeibe, miközben hátborzongatón izgalmas krimivel, és politikai thrillerrel ajándékoz meg bennünket.

A növekvő érdeklődés és az elismerések sora (pl. Ellis Peters Történelmi Tőr-díj) Sansomot nem hozta zavarba, hacsak nem annyira, hogy az eddigi két résznél jóval hosszabb ideig dolgozott a kéziraton, aminek az lett az eredménye, hogy elkerülte a reprodukciót (illetve a hasonló műfaj adta másolásokat) és az önismétlést. Sansom az Uralkodó-ban az eddigieknél még pontosabb és érdekfeszítőbb valós háttérrel rendelkező fikciót mutat be.

Eredeti cím: C. J. Sansom: The Sovereign

Magyar cím: C. J. Sansom: Az uralkodó

Fordító: H. Kovács Mária

Kiadó: Agave Könyvek

Megjelenés: 2006/2010

Oldalszám: 502

C. J. Sansom: Sötét tűz

"Felálltam és meghajoltam. Barak kinyitotta az ajtót. Mielőtt követtem őt, visszafordultam régi gazdám felé.

– Megkérdezhetem, uram, hogy miért rám esett a választásod? – A szemem sarkából láttam, hogy Grey alig láthatóan megrázza a fejét.

Cromwell lehajtotta a fejét. – Mert Gristwood tisztességes emberként ismer téged, és meg fog bízni benned. Ahogy én is, mert tudom, hogy egyike vagy azon keveseknek, akik nem fordítanák a saját előnyükre ezt az egészet. Te túl becsületes vagy.

– Köszönöm – feleltem halkan.

Cromwell arca megkeményedett. – És mert túl sokat törődsz a Wentworth lány sorsával, és végül azért, mert túlságosan félsz tőlem ahhoz, hogy keresztbe tégy nekem."

Hogy találtam rá: Ismételten köszönet érte az Agave Kiadónak a sajtópédányért.

Miért: Belemerültem Anglia történelmébe és C. J. Sansom Shaldrake-sorozatába.

Ez az Anglia még mindig az az Anglia. Sötét, piszkos, a pornép félelmeivel és a gazdag nemesség félelmet keltéseivel teli. Matthew Shardlake éli mindennapjait, legutóbbi nagyobb megbízatása óta eltelt három év, 1540-et írunk, a púpos antihős dolgozik a folyó ügyein, igyekszik minél kevesebbet foglalkozni a politikával, és még kevesebbet tudni a politikai intrikákról. A politikusok játszadozásai azonban nem hagynak nyugtot Shaldrake-nek.

1540-ben nem csak Anglia gazdasága romlott meg, hanem a király, VIII. Henrik negyedik házassága is. Elképzelhetőnek tartom, hogy VIII. Henrik már az igen kimondása és aláírása napján tervezte a válása napját, hiszen az út a válás felé szabad volt már számára azzal, hogy az alapokat első feleségével, Aragóniai Katalinnal való válásakor már letette. Anna of Cleves-től (Cleves-i Anna) néhány év együttélés után az asszony bájnélkülisége és hiányos műveltsége miatt VIII. Henrik ismét a válás mellett döntött.

A feszültséget fokozandó Shaldrake pártfogója, Thomas Cromwell is nehéz helyzetbe kerül, eddig biztos tanácsadói pozíciója meginogni látszik, sőt a bukás is elkerülhetetlennek tűnik (ő beszélte rá a királyt az átoksújtott frigyre. Cromwell egyetlen esélyt lát arra, hogy visszakerülhessen a király kegyeltjei közé, és hogy életét és vagyonát mentse. Ez pedig nem más, mint a sötét tűz megtalálása majdnem két hét, 14 nap alatt. A miniszter egyik legfőbb bizalmasát adja segítőnek az ügyhöz, a titkokkal teli, olykor pikírt Barakot (akiről kiderült, hogy messze keményebb legény, mint azt vártam, és imádtam a karakterét).

"– Hogy haladsz a Wentworth-üggyel?

– Lassan. Minden lassan megy"

Hogy mi az a sötét tűz? Hogy mi köze mindehhez a visszahúzódó életet élő Shaldrake-nek, hogyan és kinek a segítségével indul neki a nyomozásnak?

Cromwell a sötét tűzben látja a megváltását, vagyis abban, hogy az alkimisták által feltalált görögtűz bemutatása hozzásegítené őt pozíciójának helyrehozatalához. Természetesen nem olyan egyszerű a feladat, mint annak látszik. A sötét tűz előállítóit ugyanis megölték…

C. J. Sansom mindent megtett azért, hogy első kötetét, A kard által-t felülmúlja, és sikerült is neki. A sötét Tűz egyetlen pillanatig sem unalmas, noha a stílusa lassú, elgondolkodtató. Mégis. Mégis feszültségben és izgalomban tart.

Mi a szerző titka? Talán a messzemenőkig részletes leírások, politikai és filozófiai elmélkedések, lassú lamentálások és beszélgetések a vallásról, vagy a két szempont, ahogy bemutatja az londoni átlagos élet (nyomorgó), kegyetlen és bűzzel teli mindennapjait éles kontrasztot mutatva a nemesség gazdagságával, fényűző életével. A karakterek ismét kidolgozottak, nem rekedtek meg az első folyamánál, az új szereplő, Jack Barak. A történelmi szereplők élete és bukása pedig előre tudható.

Aki nem kedveli a történelmet, a politikát, a vallástörténelmet, a gyomorforgató részletességgel és pontossággal leírt valóságot, és a feszültséget, óvatos merészséggel olvassa, de olvassa, mert garantáltan élvezni fogja.

Eredeti cím: C. J. Sansom: Dark Fire

Magyar cím: C. J. Sansom: A sötét tűz

Fordító: H. Kovács Mária

Kiadó: Agave Könyvek

Megjelenés: 2005/2009

Oldalszám: 448

Tetszési index: 88%

C. J. Sansom: Kard által

„– Túlzásokba esel. Ez egy új intézmény, várható volt, hogy a felelős vezetők a hozzájuk lojálisakat megjutalmazzák. Így működik a jó uralom. Mark, te egy ideális világról álmodsz. Légy óvatos a mondandóddal. Már megint Morus Utópiáját olvastad? Cromwell is őt idézte ma nekem.

– Az Utópia reményt ad az embernek, míg az az olasz Machiavelli csak kétségbe ejti.

– Nos, ha az utópistákat akarod követni, cseréld le ezt a finom ruhát egyszerű zsákvászonra – mutattam a mellényére. – Mellesleg, mi az a rajzolat a gombokon?”

Hogy találtam rá: Köszönet az Agave Kiadónak a sajtópéldányért.

Miért: Krimi plusz történelem. Tökéletes párosítás. Plusz, mert most olvastam el a sorozatból nemrég az Uralkodó és németül a Das Buch des Teufels (Revelation) című regényét.

Brokát, damaszt, nehéz bársony, élénk színek és csatos cipők, bűz és piszok, vándorszíntársulatok, festészet, abszolutizmus és humanizmus, röpiratok, titkos liezonok, összeesküvések… a külcsín, és amit mindez takargat?

A humanizmus világnézete az egyes embert, mint egyéniséget állította a középpontba, a görög és római kultúra felidézésével nagyobb szellemi szabadságra törekedett.  Egyidejűleg bekövetkezett a reformáció révén az egyház  megújítása is.
Anglia történelme kegyetlen (jó), a reformáció ideje meg híresen véres és megtorló. Köztudott, hogy VIII. Henrik nem csak a feleségválasztásairól és -cseréiről, illetve feleségmegszabadulási lehetőségek könnyítéséről, no meg a trónutódlás kérdéséről nevezetes, ő az, aki ízig-vérig reneszánsz ember is volt, verseket írt, érdekelte a festészet, szobrászat, imádott sakkozni és teniszezni. Mindemellett képes volt függetleníteni személyét és országa vallását a római egyháztól és annak vezetőjének, a pápának az akaratától, létrehozva az anglikán államegyházat. (Igaz, a pontos indok épp első feleségétől, Aragóniai Katalintól való válása.)

C. J. Sansom bölcsészként és jogászként mélyebb ismeretekkel rendelkezik a korról, ami a Kard által történetvezetéstől az apró részletekig mindenen meglátszik, nem mellesleg sokkal nagyobb történelmi krimisorozat hatása is. A púpos londoni jogász, Matthew Shardlake „kalandjai” a Kard által című regénnyel kezdődik, és az idő tájt játszódik, amikor VIII. Henrik 1537-ben a katolikus egyháztól való elszakadását, és magát az egyház fejének kinyilvánította.

A történet szerint a király által betiltott római katolikus vallás, és vele a latinul írt pápista könyvek és szertartások mind a hívőkre, mind az egyházra, kolostorokra hatással voltak: megváltoztatták magát a hitéletet: tilos lett ereklyékhez, szentek szobraihoz vagy a kereszthez imádkozni; a misék, liturgiák menete teljesen új forgatókönyv szerint zajlott.

A nép még alig fogta fel, hogy királyuk elvált első feleségétől, Katalintól, második asszonyát, Boleyn Annát pedig lefejeztette felségárulásért, újabb tragédia történt. A királyt és az egész országot mély gyász uralta, Jane Seymour (VIII. Henrik egyetlen felesége, akit a király őszintén szeretett és gyászolt, miután gyermekágyi lázban meghalt) halála miatt, amikor az egyházügyi helyettese, Lord Thomas Cromwell (aki a szerzetesrendek megszüntetésén, a kolostorok bezáratásán és azok lebontásán dolgozott a királyt segítve) megbízottját, Singletont holtan találják az épp vizsgálata alatt tartott Scarnsea kolostorában, a templom oltárát pedig ördögimádó rítussal szentségtelenítették meg.

Shardlake feladata, hogy fiatal társával, Mark Poerrel kivizsgálja, mi is történt, a kolostorban azonban és kinek állt érdekében brutálisan meggyilkolni (lefejezni) az előző megbízottat, persze a fogadtatás, majd a nyomozás messze nem olyan egyszerű és veszélyektől mentes, mint arra készültek…

Sansomot olvasni igazi élvezet. Nem csöpög a romantikus elemektől (sőt), nem erőlteti rám a nézeteit és a véleményét a korról, noha kritikus azzal szemben. A történelmet pontosan szinte elemzésszerűen jeleníti meg, a jogi részletekkel együtt, a fiktív események és szereplők, maga a bűnügy és a karakterek is tökéletesen kiegészítik egymást.

Magyar cím: C. J. Sansom: Kard által

Eredeti cím: C. J. Sansom: Dissolution

Fordította: H. Kovács Mária
Kiadó: Agave Könyvek

Megjelenés: 2003/2008
Oldalszám: 368

Bernard Cornwell: Azincourt

Nem hazudtolta meg írói munkásságát, noha egy még mindig vita tárgyát képező történelmi esemény leírásához nyúlt Bernard Cornwell, az Azincourt című regényével.

515 éve már, hogy Anglia királya, V. Henrik íjászai elsöprő győzelmet arattak a kemény páncélzattal felfegyverkezett francia csapatok ellen 1415-ben, és a szigetország kiterjesztette uralmi területét Franciaországban. Ezzel a százéves háború utolsó szakaszába lépett, a csata pedig mind a mai napig része a brit kollektív tudatnak. Nem csoda, hogy az irodalom és a filmművészet számos darabban dolgozta fel a témát, Shakespeare V. Henrik-jétől kezdve Tolkien A Gyűrűk Urá-ig.

A teljes cikk a Könyvjelző magazin novemberi számában olvasható.

Hogy találtam rá: Felkérés útján. Köszönet az Alexandra Kiadónak.

Miért: Mert felkértek rá, és egy pillanatig nem bántam meg. Azóta olvasom a többi Cornwell regényt is…

„Elég az öldöklésből! Elég!”

Nehezen volna vitatható, hogy Cornwell az időben (száz éves háború) és térben (Azincourt) tett, egyszerre letagadhatatlan és hihetetlen utazásokból, s természetesen a hadszíntereket megjáró Nicholas Hook, és az őt tűzön-vízen át követő zárdából menekült nemesi származású fattyú, Mesalinde alakjával, kalandokkal átszőtt, sajátos, szórakoztató, ugyanakkor művészileg érvényes szerződést teremtett. Mégpedig azért, mert Cornwell nem próbált az elődökkel konkurálni. Ahelyett, hogy a történelmi eseményeket az angol király, V. Henrik vagy legalább egy nemes szemszögéből mutatta volna be, merészen egy „gyalogos”, az erdőkerülő Nicholas Hook kezébe helyezte a főszerepet. Hook viszont nem feltétlenül tipikus, együgyű hős. Igaz átlagfelettinek sem mondható. Egy messze földön híres íjász, aki lop, csal, hazudik, ha épp úgy hozza a szükség. A célja: életben maradni a nemesek uralta világban.

„– Ti is hisztek abban, hogy a király igaz ügyért harcol? – kérdezte Swan.

Egyik íjász sem felelt, de Hook most már felismerte a hangot.

– Nem tudom, a király igaz ügyért harcol-e – felelte nyersen.

– Mert azon a napon, mielőtt átkeltünk a Somme-on – felelte Hook –, a király felkötött valakit tolvajlásért.

– Az a férfi ellopott egy szentségtartót, ezért meg kellett halnia.

– Csakhogy nem ő lopta el azt a dobozt – jelentette ki Hook.

– Nem bizony – tette hozzá Tom Scarlet.

– Életében nem lopott semmit – folytatta Hook nyersen –, a királya mégis felköttette. S egy ártatlan embert felkötni halálos bűn. Miért állna hát isten egy bűnös oldalára? Ezt mondja meg nekem, nagyuram. Mondja meg, miért kegyelne Isten egy olyan királyt, aki felakasztatott egy ártatlan embert?”

Különös szerencsével találta el Cornwell főszereplő karakterét. Hook mindaddig, míg Henrik seregével neki nem vág a csatamezőknek, az egyszerű vidékiek életét éli. Saját határain túl nemigen néz, csak arról tud, ami a körülötte, vele és a faluban történik. Politika? Vallás? Távlati képek? Egy király, aki a francia koronát akarja? Az íjásznak mindezekről fogalma sincs, és úgy kétség sem fér ahhoz, hogy nem is akar változtatni a tudatlanságán. Amikor Hook Henrik király francia trón iránti követelésére gondol, valójában egyszerű következtetésre jut.

„Hook mit sem értett a trónviszályból, leszámítva azt, hogy valaki a király ősei közül olyan házasságot kötött, amely révén Henriknek járt a francia korona, ám akár ő volt Franciaország jogos királya, akár nem, Hookot ez nem érdekelte. Boldogan megelégedett azzal, hogy Cornewaille oroszlánját és csillagját viselheti.”

Bernard Cornwell pedig remekül kihasználja ezt az életszemléletet, azzal hogy úgy képes életre kelteni a főhős szemén keresztül ezt a hajdan volt világot, mint rajta kívül kevesen. A titok pedig abban rejlik, hogy igazi, emberi léptékű, esendő hőst ismerhetünk meg Nicholas Hookban, és általa az ételtől kezdve a ruházaton át, a közlekedés tempóján, a társadalom különféle rétegeinek szokásainak bemutatásáig, a korabeli hadviselés aprólékos ismertetésével bezárólag mindenhova betekintést nyerünk.

„Az íjra fektetett egy lyukasztónyilat, majd felemelte a fegyvert, ahogyan tucatnyi más íjász is tette.”

A sok apró részlet – a véres brutalitást magában hordozó jelenetek – olyan naturális képet nyújt a harcról, ami egyszerre kelt lelkesedést és rémületet az olvasóban. Még ha jól ismerjük is a csata végkimenetelét, Cornwell annyi feszültséggel halmoz el, hogy olvasás közben kétségek merülnek fel bennünk: vajon valóban az angolok fognak győzni?

Eredeti cím: Bernard Cornwell: Azincourt

Magyar cím: Bernard Cornwell: Azincourt

Fordította: Babics Péter

Kiadó: Alexandra Kiadó

Megjelenés: 2010

Oldalszám: 384


Tetszési index: 78%

Szőtsné Fritz Ágnes és Banainé Balogh Katalin: Kádár János s.k. - A betűkbe zárt személyiség

„Kádár János nem könnyítette meg az utókor dolgát. Ritkán és szűkszavúan beszélt saját magáról. Mindent megtett annak érdekében is, hogy eltüntesse tevékenységének írott nyomait. Élete vége felé elindultak a történeti kutatások a volt Párttörténeti Intézetben. Ekkor telefonált az akkori igazgatónak, Huszár Istvánnak: "Huszár elvtárs, nem azért tettük oda magát, hogy hagyja, ottan mindenféle kutatók turkáljanak".

Hogy akadtam rá: A friss grafológia könyveket mindig átböngészem a könyvesboltokban. Amikor megláttam, hogy egyik volt oktatóm, Vékony Györgyi ellenőrizte a Kádár János írásáról szóló elemzéseket azon nyomban birtokomba vettem.

Miért: Mert úgy nőttem fel, hogy Kádár János bácsi „a jóságos” volt a nagy nyilvánosság előtt, és csak titokban szidták, kritizálták. Mert Kádár János mindent megtett azért, hogy „a jóságos” szerepét elhitesse magáról - ő maga égette el számtalan kézzel írott feljegyzését, levelét.

Minden, amit takargatni szándékozott
Érdekes, ám annál nehezebb feladatra vállalkozott a két szerző az egykori főtitkár írásának, személyiségének elemzésével. Szőtsné Fritz Ágnes és Banainé Balogh Katalin nem árul zsákba macskát: a könyv már a fülszövegben és a bevezetőben felkészít arra, hogy a titkot nem fejtheti meg, épp csak bepillantást tud nyújtani (Csermanek) Kádár János ellentmondásokkal teli személyiségébe. Kádár János hiába „uralkodott” 33 évig, viszonylag kevés aláírt dokumentumot hagyott maga után, a kézzel írt leveleinek, közleményeinek száma csekély, az okleveleket, a leveleket pedig nagyon ritkán dedikálta, inkább gumibélyegzőt használt.

A már megjelent könyvek, elemzések, a köztudat, mind mély befolyással bír, a szerzők mégis megpróbálják bemutatni egy szinte mindenki által ellentmondásos embernek ítélt politikusnak a valódi arcát. Talán azért, mert a szerzők valóban hisznek abban, hogy „a kézírás - a legszemélyesebb, legőszintébb önvallomás - megmutatja azt is, amit sem a kortársak visszaemlékezései, sem a történeti kutatások nem tudtak feltárni: a személyiség törekvéseit, indítékait, a politikusi szerep mögött rejtőző esendő embert, Kádár Jánost.„

Ellentétek hálójában
Hiányossággal, vagy inkább a történelem és a politika játszmáival kell kezdenem: a szerkezetében erősen felosztott könyv nem mutatja be a fiatal Kádár egyéniségét, mert a levéltárakban nem találtak példát rá, így a legkorábbi írás, amit boncolgatnak, a már 42 éves Kádárról szól.
Grafológia nem létezik pszichológia nélkül és vallom, hogy fordítva is igaz. Persze, mindig mindent a maga környezetében és tudatában kell vizsgálni. Az írásszakértő szerzőpáros a kor adta kronológiát vette alapul, és az írásminták most itt is bizonyították, hogy a történelmi és a történelemben felvállalt szerepeink változásai nem csak nyomot hagynak rajtunk, hanem belénk is égnek.
A fejezetek a korszak kiemelten fontos eseményeinek felidézésén kívül, Kádár János kézírásai által a grafológiai jellegzetességeibe is igyekszik betekintést engedni – rámutatva a grafológiai jegyek, alakzatok, szimbólumok előfordulására.

Nem lehetne panaszra okom. Ha valakit érdekel a politika, a történelem vagy maga Kádár János személye, akkor sok érdekes információval, háttérrel és magyarázattal gazdagodhat A betűkbe zárt személyiséggel. Ha viszont ezt a valakit kizárólag a grafológia tudománya érdekli és motiválja, akkor elvarratlan szálakkal, olykor hiányérzettel, visszamaradt kérdésekkel és válaszokkal kell beérnie, és elégedettnek lennie, mert legalább ennyivel többet tudhatunk.

Kiadó: Flaccus Kiadó
Megjelenés: 2009
Oldalszám: 168

Tetszési index: 69%

Claude Samuel: Clara S. - Egy szenvedély rejtelmei

"Amit kér, az egy egyszerű „igen”. Rövid kis szó, és milyen döntő. Én ne tudnám kimondani ezt a kis szót teljes lelkemből, akinek a szíve csordultig van kimondhatatlan szeretettel? Kimondom hát, és teljes bensőm még suttogva hozzáteszi: „mindörökre”."

Hogy akadtam rá: Aki zenélni nem tud, legalább is, merje meg a művészt, akit hallgat. Főleg, ha titkokkal teli eredeti címe van. Persze, hogy megrendeltem.

Miért: A kultúratörténeti telenovella gazdagítja életemet, betekintést enged egy családhistória drámai fordulataiba, szerelmi és szellemi titkaiba, miközben felhívja a figyelmem, hogy utánanézzek az adott kor élet- és divatstílusának.

Schumann ist der Dichter
Hm… nem is tudom, valahogy mást vártam. Nem többet, nem is kevesebbet, csak épp mást. Vagy nem elég regényes, vagy nem elég tudományos. Vagy egyik sem? Vagy túlzottan is mindkettő?
Az előszó és a fülszöveg szerint megismerhetjük Robert Schumann feleségét, a zongoraművész Clara Schumannt napló- és levelezéstöredékeire és a szerző fiktív színpadra állítására alapozva. Romantikus regénynek nem definiálnám, de hiteles, tudományos történelmi tanulmánynak sem.
A „bécsi klasszikusok” Beethoven, Haydn, Mozart; Schubert; ne feledjük Händelt se mellőlük… az ifjak következtek Mendelssohnnal a romantika, Liszt a szellemi és zenei élet energiája, Berlioz, Schumann, majd újabb korszakváltás, és Johannes Brahms a nagy klasszikusokat felidéző.

Asszony- vagy művészsors
Clara Wieck számára Mendelssohn barátsága mellett a tizenhatodik életév a szerelmet is meghozta: ekkor vall először érzelmeiről a nála közel húsz évvel idősebb Robert Schumannn, és veszi kezdetét a szenvedélyes és szívfacsaró szerelem, a harc az „mindenre elszánt gonosz” apával, majd idegbaj felé haladó férj tragikus végkifejletét előre megjósolásával, amit a számomra álmosítóan szürke jó barát (esetleg szerető?) Brahms, aki „hirtelen robbant be Clara életébe… a folytatás… mozgalmas volt, de a családi titkok fejezetébe tartozik…” történetfolyama egészít ki.
A kor, amelyben élt, nehezen érthette Clara Shumann (az ünnepelt zongoraművész, nyolc gyermek édesanyja, egy zseniális komponista odaadó felesége, és nem utolsósorban nagy idők tanúja) szenvedélyét, vagy szenvedélyességét. Boldognak, ám rövidnek mondható házasságot tett tönkre Schumann elmebaja, ám a hallatlanul szenzibilis Clara keményebb és erősebb volt mindennél és mindenkinél, aki csak körülvette. Talán túlzottan is kemény és túlzottan is erős. Miután férje az endenichi tébolydába került 1854-ben két évvel később bekövetkező haláláig mindössze egyszer látogatta meg, a gyászt és a fájdalmat pedig magába zárva koncertkörútra indult, s nem fél véleményt alkotni, önállóan dönteni, cselekedni és vállalni annak következményeit.

Eredeti cím: Clara S. Les secrets d’une passion
Kiadó: Európa Könyviadó
Fordította: Belia Anna
Megjelenés: 2009

Tetszési index: 67%

Günter Ogger: A Fuggerek

„A Fuggerek a kor gazdasági életének úgyszólván minden ágazatát uralták… Egyetlen cégnek sem volt soha olyan befolyása Európa és a világ életére, mint nekik azokban az években, amikor a „Gazdag” Jakab tartotta kezében a hatalmat. V. Károly császár birodalmában, ahol a nap sohasem nyugodott le, nem volt nagyobb hatalmú férfiú az augsburgi kereskedőfejedelemnél – a császárt is beleértve.”

Hogy akadtam rá: Meg kellett vennem, muszáj volt. Tudtam, ha az enyém lesz, nem egyszer végigolvasom majd, hosszan böngészve, belemélyedve egyéb történelmi könyvekkel egyetemben.

Miért: Nem értek a közgazdasághoz. Így aztán megtanultam, hogy olyasmiről információkat gyűjteni és kibővíteni a tudásomat, amihez nem értek, a legjobb, ha a történelemhez fordulok. Az mindig bejön.

„Addig akarok pénzt keresni, amíg tudok!”
Mindennek megvan a maga eredete, olykor mondákkal körített titka. A fukar szavunk eredete például egészen a 16. századig visszavezethető. A híres német bankárcsaládnak, a Fuggereknek köszönhetjük, hogy a vámbérlő jelentésből egyenesen a fösvény szinonimájához juthattunk - néhány száz év alatt. Igaz, ehhez az is kellett, hogy a Fuggerekhez kössünk olyan tulajdonságokat, amelyekkel a vámszedőket, jövedelembérlőket illettünk. Így a gazdasági és a társadalmi élet meghatározó szereplői zseniális és kíméletlen kölcsönzési és adóbehajtási szokásaikkal, pénzügyi újításaikkal, búcsúcédula árusításaikkal és bányák, vámok, sőt pénzverdék birtoklásaival akarva-akaratlanul a magyar nyelv szókészletét is bővítető augsburgi családnak köszönhetően a 19. század elejétől a fösvény és a zsugori értelemben kezdtük használni a fukar szót.

Hosszú évtizedek teltek el, azóta, hogy Günter Ogger megírta a takácsokból bankárokká avanzsált család történetét, ám a történelem csak a magyarázatokban, nézőpontokban változik, a lényeg megmarad: a Fuggerek döntései meghatározták a történelem alakulását.
A családtörténetet bemutató könyv címéhez hűen bemutatja a Fugger családot, elsősorban a vagyon alapítóját, a zseni Jakobot és unokaöccsét, Antont, aki képes volt a felépített birodalmat a zavaros időkben is fenntartani, sőt szigorú végrendeletével lehetővé tette, hogy a leszármazottak még ma is a több száz évvel ezelőtt létrejött gazdasági hatalomra alapozva mai is vagyonosnak mondhatják magukat.

Fugger formátumú Fuggerek
Az egyébként gazdasági újságíró szerző a vártnál jóval többel is szolgál: sok olyan alap gazdaságtani és szociológiai kérdésre választ ad, melyek eredete, ha fel is merül az emberben, ritkán szakít rá időt, hogy utánajárjon. Így megtudhatjuk, hogy honnan ered a többszörös könyvelés, hogyan alakult ki a hírszolgáltatás, miért folyik össze sokszor a gazdasági és a pénzügyi befolyás, honnan ered a lobbizás, hogy titkosszolgálatokat megszégyenítő hírhálózattal rendelkeztek, így sokszor már akkor lecsaptak egy-egy lehetőségre, amikor versenytársaik még nem is hallottak róla és hogyan jött létre és miért van szükség a szociális támogatási rendszerre (ők építettek elsőként szociális negyedet).

A Fuggerekre fel kell készülni történelemkönyvekkel (és az átlagosnál hosszabb idővel), de megéri, mert hiába szól gazdaságtörténetről egy családtörténettel körülölelve igazán remek, izgalmas olvasmány. Bepillantást nyújt a nemesek, az egyház vezetői és a nagyhatalmú bankárok erőjátékaiba, a hatalom erejébe és a kompromisszumok elfogadásába.

Kiadó: Kelly Kiadó
Fordította: Tihanyi Földeák Vera
Megjelenés: 2009
Oldalszám: 352

Tetszési index: 69%