Jean-Charles Gille-Maisani: Az írás pszichológiája

„A stilizáltság megmutatja, hogy a személyiség számára sokkal fontosabb a külső megjelenés, mint a spontán kifejezésmód. Másrészt a stilizáltság az írás szabályosságát igyekszik erősíteni. A stílus és az Eigenart-i értelemben vett (tehát eredeti, kreatív) forma (később ebből született a formanívó fogalma ellentmondásban vannak. Az előbbi visszafogottsággal (Bindung), az utóbbi a felszabadultsággal kapcsolatos (Lösung).”

Hogy találtam rá: Grafológia és pszichológia egy helyütt - az igazi…

Miért: Érdekel. Szeretem. Tanulom. Gyakorlom.

„Meg kell tanulni látni, jól látni és mindent látni a kézírásban. A grafológia rossz alkalmazása többnyire a hiányos vagy a nem létező definíciókból ered. (Jules Crepieux-Jamin)”
Grafológiával foglalkozó könyv van bőven, hogy miért érdemes külön foglalkozni Gill-Maisani munkájával? Elsődlegesen azért, mert a hazai grafológiai tanulmányok más megközelítésből vizsgálják az írásmintákat. Illetve azért is, mert ahogy a fülszöveg is írja, az íráselemzés mintegy százharminc éves történetében ez az első komoly mű, amely egy külföldi szerzőtől magyar fordításban megjelent. Elég nyomós indok.

Dr. Jean-Charles Gille-Maisani (1924-1995) igazi polihisztor volt. Mérnökként kezdte pályafutását, majd orvosként (pszichiátriából) doktorált, nagy európai és kanadai egyetemek műszaki fakultásain adott elő különféle matematikai tárgyakat. Jelentősek ezeken a területeken megjelent könyvei, publikációi is. Képzett pilóta is volt, továbbá zenével és költészettel is foglalkozott. A Wikipedia.org szerint nyolc nyelven beszélt, németül, franciául, de elsajátította az angol, az olasz, a spanyol, az orosz és a lengyel nyelveket is, de megtanult latinul és ógörögül is. Mindezek mellett az egyik legkiválóbb francia grafológusként tartják számon. A Temperaments psychobiologiques et Groupes sanguins című művében a különböző művészeket és művészeti megnyilvánulásokat egyes temperamentum és vércsoport szerint mutatta be.

„Ha az írás nyomtatott betűkkel írt, akkor műveltségre, ha mesterséges, akkor eredetiségre vagy a spontaneitás hiányára, ha rajzolt, akkor vizuális esztétikai érzékre, ha fonák, akkor nagyon egyéni véleményalkotásra gondolhatunk.”

Gille-Maisani könyvét precíznek, tudományos igényű műnek jellemzik. Van benne igazság. A szerző a grafológiát, mint kézírás- és pszichológiaelemzést, a Crépieux-Jamin módszer szerint alkalmazta, aminek alapja, hogy szintetikus fogalmakon át kell a ductust (kézírást) vizsgálni. Így aztán a grafológusnak minden új jegyfajtát egy összetett jegyfajtához kell kapcsolni, az értelmezés során pedig a grafikus környezet domináns jegyei alapján különböztetünk meg eseteket, felhasználva a pszichológiát.

Példaként említhetem, ahogy a görgetett írást bemutatja: amikor az oválok kialakításakor a toll egy kör kerületénél hosszabb vonalat ír le, így koncentrikus körívdarabok (takargatott formák) keletkeznek. Lehetséges értelmezés: szubjektivizmus, hiúság, hamis természet, képmutatás, önzés, ravaszság, hazugság, megtévesztési (csalási) szándék. Mint általában is, itt különösen érvényes a szabály, hogy pusztán ezen jegyből végleges következtetést nem szabad levonnunk, mivel vannak kivételek. Nem kell megijedni senkinek, a könyv azért még érdekes; visszaolvasva a magyarázatot, valóban bonyolultabbnak tűnik, mint amilyen valójában.

Annak mindenképp érdemes kezébe venni és tanulmányozni Az írás pszichológiáját, aki rendelkezik már valamilyen szintű pszichológiai és grafológiai előtanulmánnyal. A grafikus jegyeken kívül, a Hipppokrateszt, Jungot és Sant-Morand-t elméleteit ismerhetjük meg a kézírás jegyei alapján, de többször hivatkozik Szondi Lipót személyiségelméletére is.

Szerző: Jean-Charles Gille-Maisani: Psychologie de l’ecriture
Fordította: Mohai Péter
Kiadó: Flaccus
Megjelenés: 2008
Oldalszám: 336

Tetszési index: 78%

Szőtsné Fritz Ágnes és Banainé Balogh Katalin: Kádár János s.k. - A betűkbe zárt személyiség

„Kádár János nem könnyítette meg az utókor dolgát. Ritkán és szűkszavúan beszélt saját magáról. Mindent megtett annak érdekében is, hogy eltüntesse tevékenységének írott nyomait. Élete vége felé elindultak a történeti kutatások a volt Párttörténeti Intézetben. Ekkor telefonált az akkori igazgatónak, Huszár Istvánnak: "Huszár elvtárs, nem azért tettük oda magát, hogy hagyja, ottan mindenféle kutatók turkáljanak".

Hogy akadtam rá: A friss grafológia könyveket mindig átböngészem a könyvesboltokban. Amikor megláttam, hogy egyik volt oktatóm, Vékony Györgyi ellenőrizte a Kádár János írásáról szóló elemzéseket azon nyomban birtokomba vettem.

Miért: Mert úgy nőttem fel, hogy Kádár János bácsi „a jóságos” volt a nagy nyilvánosság előtt, és csak titokban szidták, kritizálták. Mert Kádár János mindent megtett azért, hogy „a jóságos” szerepét elhitesse magáról - ő maga égette el számtalan kézzel írott feljegyzését, levelét.

Minden, amit takargatni szándékozott
Érdekes, ám annál nehezebb feladatra vállalkozott a két szerző az egykori főtitkár írásának, személyiségének elemzésével. Szőtsné Fritz Ágnes és Banainé Balogh Katalin nem árul zsákba macskát: a könyv már a fülszövegben és a bevezetőben felkészít arra, hogy a titkot nem fejtheti meg, épp csak bepillantást tud nyújtani (Csermanek) Kádár János ellentmondásokkal teli személyiségébe. Kádár János hiába „uralkodott” 33 évig, viszonylag kevés aláírt dokumentumot hagyott maga után, a kézzel írt leveleinek, közleményeinek száma csekély, az okleveleket, a leveleket pedig nagyon ritkán dedikálta, inkább gumibélyegzőt használt.

A már megjelent könyvek, elemzések, a köztudat, mind mély befolyással bír, a szerzők mégis megpróbálják bemutatni egy szinte mindenki által ellentmondásos embernek ítélt politikusnak a valódi arcát. Talán azért, mert a szerzők valóban hisznek abban, hogy „a kézírás - a legszemélyesebb, legőszintébb önvallomás - megmutatja azt is, amit sem a kortársak visszaemlékezései, sem a történeti kutatások nem tudtak feltárni: a személyiség törekvéseit, indítékait, a politikusi szerep mögött rejtőző esendő embert, Kádár Jánost.„

Ellentétek hálójában
Hiányossággal, vagy inkább a történelem és a politika játszmáival kell kezdenem: a szerkezetében erősen felosztott könyv nem mutatja be a fiatal Kádár egyéniségét, mert a levéltárakban nem találtak példát rá, így a legkorábbi írás, amit boncolgatnak, a már 42 éves Kádárról szól.
Grafológia nem létezik pszichológia nélkül és vallom, hogy fordítva is igaz. Persze, mindig mindent a maga környezetében és tudatában kell vizsgálni. Az írásszakértő szerzőpáros a kor adta kronológiát vette alapul, és az írásminták most itt is bizonyították, hogy a történelmi és a történelemben felvállalt szerepeink változásai nem csak nyomot hagynak rajtunk, hanem belénk is égnek.
A fejezetek a korszak kiemelten fontos eseményeinek felidézésén kívül, Kádár János kézírásai által a grafológiai jellegzetességeibe is igyekszik betekintést engedni – rámutatva a grafológiai jegyek, alakzatok, szimbólumok előfordulására.

Nem lehetne panaszra okom. Ha valakit érdekel a politika, a történelem vagy maga Kádár János személye, akkor sok érdekes információval, háttérrel és magyarázattal gazdagodhat A betűkbe zárt személyiséggel. Ha viszont ezt a valakit kizárólag a grafológia tudománya érdekli és motiválja, akkor elvarratlan szálakkal, olykor hiányérzettel, visszamaradt kérdésekkel és válaszokkal kell beérnie, és elégedettnek lennie, mert legalább ennyivel többet tudhatunk.

Kiadó: Flaccus Kiadó
Megjelenés: 2009
Oldalszám: 168

Tetszési index: 69%

Firkairka

„…ha csigát rajzol az újság szélére, mély érzelmi bizonytalanságban van, fél?... ha dobozokat rajzolgat, konstruktív gondolkodás, észvezéreltség jellemző Önre, de lehet, hogy klausztrofóbiában szenved? …ha gyertyát vet papírra egy nő, az a vágy jele; a férfinél pedig a büszkeségé? Mert firkáink nemcsak jellemünkről, de rejtett freudi ösztönéletünkről is árulkodnak.”

Hogy találtam rá: Grafológusi tanulmányaim során mindig is nagy figyelmet fordítottam a firka- és rajzvizsgálat felé. Amikor Gulyás Jenő István Felnőtt firkák című könyve megjelent az elsők között voltam, akik birtokukba vehették.

Miért: Mert érdekel, és mert hozzátartozik a grafológiával kapcsolatos munkáimhoz.


Az idézet Gulyás Jenő József, Felnőtt firkák könyvének fülszövegéből való és mennyire sok mindent elárul. Nagyon ösztönös cselekedett a firkálás, hiszen ősidők óta rajzolgatunk a sziklafalakra színezett bottal, a homokba madártollal, krétával az aszfaltra és tollal egy papírlapra. Vagyis, ha ceruza, toll kerül a kezedbe, firkálgatsz bárhol, bármire: várakozás közben, telefonáláskor, unalmas értekezleten, újság szélére, könyv margójára, iratokra, amit csak találsz…

Hogy mikor és hogyan firkálsz?
Persze könnyű a válasz, önkéntelenül, unalomtól vezetve papírra vetett firkálás közben az agy általában valahol máshol jár, néha fel sem tűnik, hogy a kéz alkot valamit, és a végeredménynek, az elkészült műnek sem tulajdonít senki nagy jelentőséget, holott sok mindent elárulnak… Hiszen a firkák mesélnek, félúton járnak a kézírás és az agy által létrehozott képek között.

A papírra rajzolt ábrák, alakzatok, képek milyensége és mennyisége a létrehozásának körülményeitől is függ, mert mint ahogyan az írást befolyásolja a toll és a papírlap minősége illetve a körülménye, úgy a firkálást is befolyásolják mindezek - kiegészítve a gondolatok, ábrándozások irányával. A tudatos firkálás esetében, például activityzés közben rajzolsz egy házat, vagy utazás előtt bőröndöt, repülőt mintázol, nincs sok értelme a rajz pszichikai értelmezésén morfondírozni. Elég nyilvánvaló, miért egy ház rajzolásával bíbelődsz. A félig tudatos firkák tudatos és asszociatív elemeket egyaránt tartalmazhatnak, és valamivel már több mindent megmutat.
Az igazán érdekes firkák sokat és olykor meglepő dolgokat árulnak el. Ezek a spontán, intuitív módon született rajzok, amelyek minden előzetes gondolkodás, tervezés nélkül jelennek meg az agyban s majd a papírlapon, amikor igazából nem is vagy tisztában azzal, hogy mi késztetett a firkálásra, ugyanakkor maga a tevékenység és az elkészült eredmény bizonyos utóhatást fejt ki, esetleg megnyugtat, oldja a feszültséget, javítja a koncentrációt, segít kibontakoztatni a kreativitást, vagy épp ellenkezőleg, felzaklat, eltereli a figyelmet.

Az sohasem a véletlen műve, hogy milyen vonal vagy ábra kerül a papírra. Ám akár tudatosak, akár nem, választásaid és döntéseid tükrözik a személyiségedet. A firkálmányok a lelked mélyéről jövő jelképes üzenetek, gyakran elnyomott érzelmei kivetülései, amelyek a szimbólumok egész sorát foglalják magukba. A firkavonalak és formák tehát meglepően sok mindent elárulhatnak érzelmi-hangulati állapotodról.

Firkák és jelentések
Egyetlen szimbólum jelentéséből soha nem szabad messzemenő következtetéseket levonni, játszani viszont mindig élvezet.
Van néhány ábra, melyet többen vetnek papírra újra és újra. Ilyen például a kocka, ami egyfajta jó értelemben vett kockafejűséget sugall, a rend, tervezés, rendszeresség szeretetét mutatja.
A fákat rajzolókat hosszan lehet elemezni. A lomb a fejet, vagyis az érzelmeket, értelmet, a szellemi szférák felé való nyitottságot fejezi ki, a törzs a fizikai testet, az ént, az egót mutatja, a gyökér pedig a tudatalatti szimbóluma, az ösztönélet érvényesülési felülete.
Az emberi arc sok mindent elárul, ha saját magadat firkálod, akkor önmagadról alkotott véleményedet ábrázolod, illetve azt, hogy mások előtt miképpen nyilvánulsz meg. Az arcok mindig az emberi kapcsolatokat fejezik ki, ha ismeretlen fizimiskát firkálsz, akkor viszonyaidat mutatod meg a külvilágnak.
A szív az érzelmek mély megélésének, életszeretetnek, mély érzéseknek kifejezője.
A virágcsokrok a romantikusságra, szentimentalizmusra való hajlamot és a gyorsan elhamvadó szenvedélyt mutatja, de lehet szeretetigény, érzelem-gazdag élet is.
A nap pedig az életerő, az aktivitás és az optimizmus jelképe.
A léggömb, lufi pedig blöffölésre való hajlamra utal, de előfordulhat, hogy mások hibáit nem nézi el. Alakjától függően pedig lehet akár szexuális félelem, szégyenlősség, képzelőerő is.