Suzanne Collins: Futótűz

Nem árulok el titkot, ha azt mondom, hogy nagyon megkedveltem Suzanne Collins írói stílusát, kitalált világát, karaktereit. A szerző több olyan érzékeny témát érint, melyek aktuális társadalmi problémák. Ha akarom tekinthetem disztópiának, társadalmi önképnek, vagy pszichológiai referatnak.

De felesleges túldimenzionálni Az éhezők viadala regénysorozatát.

Hogy találtam rá: Az Éhezők Viadala trilógia trilógia második része (Gefährliche Liebe)... írni vágyom már a harmadikról, a Mockingjay-ről (Flammender Zorn ).

Miért: Az elejétől a végéig feszültségben tart, jó olvasni, minden apró hibája ellenére is.

Suzanne Collins Futótűz története egyszerre thriller, sci-fi, dráma és szerelmi történet. Az E/1 jelen idejű narratív bemutatás érzékennyé teszi az embert, ez az eseménysorozat ebből a szemszögből mélyebben érintent, közelebb hozza a főszereplő által tapasztaltakat, gondolatokat, és magát azt a világot, amit a való élet is jellemez: megmutatja mire képes a média, a tévéőrület, az erőszak együtt és külön-külön is. Mintha csak hátrahagynánk az otthon védelmező falait, és kilépve visszaköszönne az emberekből áradó, már ismerős érzelmi eltompulás, érdektelenség, és a túlélésre törekvő megszorítások. A szerző rámutat, hogy a társadalmi kritikája nem csak az általa kitalált futurisztikus társadalomban képzelhető el, mert, ha másképp is, de létezik ez a fajta világ.

Suzanne Collins az emberi mélységeket, feltétel nélküli szeretet állítja központba és a beteges kukkolási vágyat pellengérezi ki. Könyörtelen történet, egy könyörtelen világban. Mintha csak a saját világunkról beszélnénk…

A trilógia három egymással összetartozó részt jelent, ebben az esetben is így van. Az Éhezők Viadala felért egy felpofozással, mégsem gondoltam, hogy szükséges folytatás, második, harmadik, ne adj isten negyedik rész. De mert Collins másképp gondolta, nem csoda, hogy akárcsak Cassandra Clare Végzet ereklyéi trilógiája (illetve a tervek szerint most már sixtologia) után kíváncsi voltam a folytatásra is. És mert akkor még az Agave csak meghirdette, hogy jönnek majd a könyvek, máris rendeltem a német változatot tavaly, majd a harmadik rész németországi megjelenését is pont sikerült elcsípnem.

Az Éhezők Viadala valamikor a jövőben, Panem-ben játszódik, abban az országban, ami megmaradt Észak-Amerikából. Fura egy világ ez, létezik a központ, a Kapitólium, mely ragyog és gazdag, és van tizenkét körzet, melyekben güriznek. Ahogy az lenni szokott a diktatúrákban, a Kapitólium senkit és semmit nem kímél Panem lakói szenvednek, éheznek és félnek. Félnek, mert van mitől és miért félni. Minden évben minden körzetből kisorsolnak egy-egy tizenkét és tizennyolc év közötti fiút és lányt, akiknek kötelezően részt kell venni a halálig zajló küzdelemben, az Éhezők Viadalán. Nem az Olimpia nagyságára és pátoszi esélyegyenlőségére kell gondolni a versenyre gondolva, hanem beteg elmék beteg játékát. Merthogy a küzdelem lényege, hogy az arénában zajló minden egyes pillanatot láthatják a nézők. Az éhezést, a harcokat, a gyilkosságot, a halált… Merthogy csak egy maradhat. A voyeurizmus felemelő pillanatai?

"Sót szórni a sebbe."

A tizenhat éves Katnissnak volt szerencséje már ehhez a viadalhoz, amikor önként jelentkezett a kisorsolt húga helyet. És győzött, méghozzá a körzet másik kijelöltjével, Peeta Mellarkkal közösen. Mert a csapatszellem, a tudás és a szeretet képes volt legyőzni a Kapitólum célját. Csakhogy mindennek ára van…

Az Éhezők Viadalá-t azzal zárta le Suzanne Collins, hogy a fülig szerelmes Peeta és a kőkemény Katniss a győzteseknek kijáró diadalmeneten ünnepelhetik a túlélőverseny végét. A Futótűz-ben a világ szemében a két fiatal már boldog szerelmes- és jegyespár, ennek az érzelemnek köszönhetik a kettős győzelmet is. Úgy kell élniük, hogy mindenki elhihesse róluk: boldogok, a Győztesek Falujában, gazdagságban, elégedettségben. És úgy kell ünnepelniük, mint az ókori római császároknak, sőt őket megszégyenítő módon.

A triumphus, Győzelmi Körút során mind a tizenkét körzetet végiglátogatják. Peeta és Katniss megkezdi szürreális utazását, hősöknek járó tisztelettel, udvarlással és később gyűlölettel, ami odavezet, hogy az etikett és a protokoll helyett előbb-utóbb rettegnek, félnek és féltenek. Mert az elnyomás nem tarthat örökké, legalábbis ebben bíznak azok a csoportok, akik egy lázadást készülnek megszervezni az ország vezetői ellen.

Katniss és Peeta pedig újra ott találják magukat a küzdőtéren...

Katniss szenved, Gale szenved, Peeta szenved. Milyen egyszerű lenne minden, ha csak ennyiről szólna a történet. Egyszerű? Jaj, ne! Egyedül ez a szerelmi háromszög-vonulat volt számomra sok, erőltetet a Futótűz-ben. Feleslegesnek éreztem, nem a történethez valónak.

Suzanne Collins sikere Az Éhezők Viadala-trilógiával nagyobb lett, mint várható volt. A Mockingjay című befejező részt jelölték az Andre Norton-díjra, és már azt is nyilvánosságra hozták, hogy a regényből készülő film premierje 2012. március 23-a lesz. Katnisst az Oscar díjra jelölt Jennifer Lawrence fogja játszani.

Eredeti cím: Suzanne Collins: Catching fire

Magyar cím: Suzanne Collins: Futótűz

Német cím: Suzanne Collins: Die Tribute von Panem. Gefährliche Liebe

Megjelenés: 2009/2010

Kiadó: Verlag Friedrich Oetinger/Agave Könyvek

Oldalszám: 431/342

Suzanne Collins: Az éhezők viadala

Nem, és megint csak nem. Nem okozott problémát számomra, hogy hasonló témában már számos (akár jobban feldolgozott) történetet olvastam, láttam már. Nem, nem zavart a leírt jövőkép, a megjelenített Amerika diktatórikus utódállama. Nem nevettem fel a világvége, vagy annak közelisége naturalisztikus bemutatásán. Ezt a témát talán soha nem lehet elégszer feldolgozni – mert a halálig tartó verseny és a big brother pszichológiája hatással van mindenkire, akár bevallja, akár nem –, viszont mindig az ember (olvasó) képébe lehet vágni: igen, ez is egyfajta elképzelés, arra a kérdésre: mi lesz, ha…

Hogy találtam rá: Agave kiadónak köszönettel a magyar változatért.

Miért: Először csak munka volt, aztán pedig az olvasás szeretete.

Die Tribute von Panem – Tödliche Spiele

Először magyarul olvastam - amint az Agave Kiadó lecsapott rá és kiadásra ítélte - Suzanne Collins, Az éhezők viadala című regényét, aztán németül, aztán megint többször is magyarul a második rész (Futótűz, Catching Fire) miatt, majd most ismét németül a bergneustadti könyvesboltnak köszönhetően, és annak, hogy itt már a sorozat harmadik része (Mockingjay, Tribute von Panem –Vlammender Zorn) is kapható. (Nesze neked pénztárca, és fogadalom, hogy több könyvet nem veszek ebben a hónapban euró sok(k)ért, de micsoda elégedett boldogságért.)

Szóval adott egy téma, amit már számtalanszor feldolgoztak, kiveséztek és ízekre szedtek szét. Ám Suzanne Collins-nak sikerült úgy megfognia, hogy letehetetlenné tegye a könyvet és felejthetetlenné az olvasásra szánt perceket, órákat. Hatással volt rám. Ami ritka az én kritikus énem esetében.
Szokták emlegetni, hogy Takami Kósun Battle Royal-jára egyfajta válasz Amerikától. És miért ne? Disztópia a javából a történet, noha talán kevésbé vérengzős, ám sokkal átélhetőbb, olvasmányosabb.

„Az Éhezők Viadalának egyszerű szabályai vannak. Büntetésül a lázadásért minden körzet, minden évben köteles kiállítani egy lányt és egy fiút, az úgynevezett kiválasztottakat, akiknek részt kell venniük a Viadalon. A huszonnégy kiválasztottat bezárják egy hatalmas szabadtéri arénába, ahol a tüzes sivatagtól kezdve a jeges pusztaságig bármi elfér. Ezután a résztvevők több héten át harcolnak egymás ellen, életre-halálra. Az győz, aki a végén utolsóként életben marad.”

Ifjúsági regényről van szó, ehhez mérten ifjúsági szemszögben láttat mindent a szerző. Adott egy fiatal, tizenhat éves lány (tipikus?), aki bevállalja, hogy húga helyett küzdjön a mindhalálig tartó Éhezők Viadalán. Csakhogy Katniss nem az a gyenge nebáncsvirág, mint a legtöbb ifjúsági regény főhősnője, erő, kitartás és intelligencia jellemzi, épp ezért győzni akar, méghozzá mindenáron. Egy körzetbéli srác, Peeta segít neki (vagy a inkább fordítva), hogy céljukat elérjék: a győzelmet és az azzal járó életben maradást.

A történet nagyjából ennyi is lenne. Nem nagy was ist das, mint ahogyan a big brother, az 1984, a Mad Mex vagy a Menekülő ember sem túl bonyolult elemekre épülő sztori. Mégis. Hatással van mindegyik, tartalommal bír mindegyik.

Suzanne Collins meghökkentő narratív stílusa, jól kidolgozott mondatai, felépített érzelmi és lelkiismereti viharai kiválóan csavarják fel a történetet a képzelet égig érő fájára, vagyis ebben az esetben inkább a küzdőtérre.

”Was bestimmt nicht mit Verdienst ist. Ich habe Peeta nicht getötet aber das ist auch schon alles.”

Az egyébként gyerek-mese és forgatókönyv szerző tett róla, hogy az olvasó könnyedén odaképzelje magát a cselekmények színhelyére, hogy feldolgozza, hogy érezhet egy fiatal tinédzser, akinek a vállán a családja jövője fekszik. Külön köszönet azért, hogy a felmerülő szerelmi ügyeket, érzéseket nem rontja el giccses, a hősnő korához nem méltó túlburjánzással.

Katniss amúgy jó fej csajnak tűnik (ebben az első részben), narratíva szerepéből kitűnik, hogy egyszerű lélek, aki józanul közvetíti az eseményeket, mintha valóban a tévében látnánk mindent. A másik főszereplő, a pék Peeta kellő meglepetéssel szolgál ahhoz, hogy fenntartsa az érdeklődést maga iránt, a mellékszereplők és az elénk tárt világ pedig kellően érdekesek ahhoz, hogy egy pillanatig se váljon a könyv unalmassá, kliséssé.

Angol cím: Suzanne Collins: The Hunger Games

Német cím: Suzanne Collins : Die Tribute von Panem – Tödliche Spiele

Magyar cím: Suzanne Collins: Az éhezők viadala

Fordító: Sylke Hachmeister und Peter Klöss / Totth Benedek

Megjelenés: 2008 / 2009

Oldalszám: 416