C. J. Sansom: Jelenések (Das Buch des Teufels)

Anglia reneszánsz történelme és C. J. Sansom nem ereszt. Miután elolvastam a Shardlake-sorozat negyedik részét, a 2008-ban kiadott Revelation, azaz mivel német nyelven olvastam: Das Buch des Teufels című kötetet, azonnal várni kezdtem, hogy mielőbb megkapjam az tavaly megjelent Heartson-t.

Sansom ott folyatja ahol abbahagyta a Kard által, a Sötét tűz, majd Az uralkodó mozzanatait. Azaz nem, hiszen Az uralkodó óta két év telt el, 1543 tavaszán járunk, és ez a Húsvét Vasárnap az ügyvéd, Matthew Shardlake élete legrosszabb napjává kezd válni. Az ünnepségre készülődne de nem tud, mert aznap reggel holtan találja barátját, Roger Elliardot, a brutális gyilkosságot hamarosan egy újabb követi. Kérdések sora merül fel Shardlake-ben: a vallási fanatikusok akarják így tudatni a világgal, hogy eljött a világvége? Vagy egy ördög szállta meg ezeket az embereket? És milyen szereppel bír János Jelenések könyve, amelyben az apokalipszis próféciája található? Vajon az ügyvéd jogosan tart attól, hogy lesz még más áldozat?

„Dieser Fall ist nicht zu klären, weil der Mörder nicht gefasst werden kann.“

Mivel az érintett halottkém kevés érdeklődést mutat a gyilkossági ügy vizsgálatába, Shardlake úgy dönt, hogy nyomozásba kezd, asszisztense, Jack Barak (aki még mindig messzemenőkig remek karakter) segítségével. Úgy tűnik, hogy a sorozatgyilkos egy testben személyesíti meg a renegát reformert és a fanatikus vallásos őrültet. És itt kerül képbe ismét Thomas Cranmer, Canterbury érseke (és az angol egyház egyik legnagyobb reformere, illetve az első személy, aki követte a protestáns vallást) azzal a nem minden hátsó szándék nélküli tettével, hogy kötelességének tartja felfedni a titkot az ügyvéd előtt, hogy felmerült a gyanúja annak is, hogy a sorozatgyilkos a politika magasabb köreit is veszélyezteti.

A történelem ezen ideje szerint az angol király, VIII. Henrik épp hatodik és egyben utolsó feleségének udvarolt, Lady Catherine Parr, miután az ötödik feleségét kivégezték 1542. A vallási reformáció Angliában kudarcok sorát szenvedte el ez ideig, ezért mindenki (különösen a politikai frakciók) feszültséggel várta Henrik romantikus törekvéseit a reformáció támogatójával, Catherine Parr-rel.

Parr Katalin személyében egy bölcs asszonnyal gazdagította a Tudor házat a király. Noha nem volt hajlandó elhagyni a protestáns hitet az anglikán egyház és férje kedvéért, jótékony hatással volt urára. Ajánlására a király két lányát, Máriát és Erzsébetet is visszafogadta az udvarba, és miközben továbbra is törvénytelennek minősítette őket, elfoglalhatták helyüket az örökösödési sorban - természetesen Edward után.

Ami egyébként gyakran elkerüli a korról írókat, hogy a nőfalónak kikiáltott Henrik, valójában nem volt nagy nőcsábász, és egyetlen feleségétől sem vált el, noha a néphiedelemben ez él. Első feleségével, Aragóniai Katalint nem tudta megkedvelni, házasságukat semmissé nyilvánítatta, Anna Boleynt lefejeztette, legkedvesebb felesége, Jane Seymour gyermekágyi lázban halt meg, Cleve-i Annával kötött házasságát szintén semmissé nyilvánították, Catherine Howard-ot hűtlenség vádja miatt lefejeztette, Catherine Parr pedig túlélte őt.

Tehát C. J. Sansom-nak ismét sikerült. A Shardlake-sorozat negyedik része, németül: Das Buch des Teufel, ismét a 16. századba vezet. Az utcákon koldusok, zaj és borzalmas bűz mindenhol. Az esetek megvilágítására ügyesen és meggyőzően fekteti a hangsúlyt, miközben a londoni szegénység mellett, az elitet, a vallási fanatikusokat, a reformpártiakat és a konzervatív híveket is bemutatja.

Főhősünk magánéletébe is bepillantást nyerhettem, ami jellegzetesen Shardlake-re vall. Ügyvédünk romantikus érzelmekkel bír meggyilkolt barátja, és kollégájának özvegye iránt. És a nehéz magánéleti helyzet, ha más módon is, de Barakra is érvényes…

Német cím: C. J. Sansom: Das Buch des Teufels

Angol cím: C. J. Sansom: Revelation

Fordító: Irmengard Gabler

Kiadó: Fischer Verlag

Megjelenés: 2009/2010

Oldalszám: 647

Tetszési index: 92%

C. J. Sansom: Az uralkodó

„Már jártam korábban a Towerben, hivatalos ügyben, és a szívem összeszorult, a gyomromba pedig olyan görcs állt, hogy majdnem elhánytam magam, amikor rájöttem, hogy a várbörtönbe vezetnek minket. A fáklyákkal megvilágított csigalépcsőn lefelé haladtunk, egyre csak le és le, a falak nyirkosságtól csillogtak, ahogy a folyó szintje alá értünk, egy rácsos ablakkal ellátott ajtóig a lépcső alján. Négy évvel ezelőtt jártam itt, egy börtönőrtől akartam információkat kapni. Akkor vethettem egy pillantást arra, hogy mi folyik itt, de kevés figyelmet fordítottam rá, mert az eszem a küldetésemen járt. Sir Jacob megdöngette az ajtót. Kulcszörgés hallatszott, az ajtó kinyílt, keresztülvezettek minket rajta, majd becsapódott mögöttünk. Ekkor még tehetetlenebbnek éreztem magam, mint bármikor korábban, teljesen elvágva a fenti világtól.”

Hogy találtam rá: A kard által és a Sötét tűz után természetes volt, hogy elolvasom.

Miért: Történelem, krimi, politika, thriller... karakterek, történet.

A Kard által után tartottam attól, hogy a sorozatok második része általában gyengébbre sikerül, de a Sötét tűz letehetetlen regény lett. Így Az uralkodó iránt már komolya elvárásaim voltak. Csakhogy C. J. Sansom és az ő púpos ügyvédje, Matthew Shardlake tett róla, hogy eszembe se jusson nem elolvasni a Shardlake sorozat harmadik részét.

A történelem korhű bemutatása és a valójában nagyon is mai események, intrikák jellege kötelező olvasmány is lehetne. Lehetne, ha rá lehetne venni mindenkit, hogy megtanulja kedvelni a kissé szárazabb leírásokat, párbeszédeket is. Sansom esetében érdemes már elgondolkodni azon, hogy írásai a szórakoztató irodalom határát átlépték és a sajátos szépirodalom kapuját döngetik. Imádom azt a tökéletesen pontos háttérmunkát, ami szembeüt minden egyes sorával, mert a szerző képes a drámai hatást úgy elérni, hogy közben egyetlen teátrális jelenettel nem találkozni.

A történet szerint egy év telt el a Sötét tűz kalandja óta, 1541 őszén járunk. A politika ismét megteszi a magáét, VIII. Henrik király utódlási problémái egyre nagyobb félelmet kelt az emberekben; a nép tart attól, hogy idegen ország uralkodója kezébe kerül majd az angol trón. VIII. Henrik reneszánsz mivoltát és hatalmának teljét igazolva nagyszabású dicsőségmenetet tervez, ami arra is kiváló alkalmat ad, hogy lekenyerezze a lázadozókat egy mindenkire kiterjedő amnesztiával. A király, a tragikus sorsot megélt ötödik felesége, Catherine Howard (Howard Katalin - házasságuk épp Cromwell lefejeztetésének a napján volt, miután 1542-ben a király tudomására jutott Cranmer érsektől, hogy a királyné hűtlen hozzá, lefejeztette az asszonyt, aki ezzel a mondattal az ajkain halt meg: - Inkább halnék meg Culperer feleségeként, mint hogy Anglia királynéjaként éljek!”), a főnemesség krémje és ezernél több katona a yorkiak behódolását és hűségét fogadják.

Shardlake kénytelen-kelletlen, szeretet nyugalmas otthonát hátrahagyva muszájból Cranmer érsek megbízásából utazik Yorkba, hogy részt vegyen az eseményen, és hogy vezetője legyen a hírhedt lázadót, Sir Robert Broderick-ot Londonba szállító menetnek, hogy az összeesküvőt épségben térhessen a Tower szeretőn kínvallató börtönébe.

Nem Matthew Shardlake-ről lenne szó, ha minden egyszerűen zajlana. Ugyanis meghal egy yorki üveges. Na és? Mondhatnánk, nincs abban nagy szenzáció, ha meghal egy üveges. Csakhogy ügyvédünk dokumentumokat talál nála, és nem nyugszik, ki akarja nyomozni, mi történt pontosan, mi az eredete az adatoknak. Élete máris veszélybe kerül, és még a király sem éppen kedves oldaláról mutatkozik meg előtte, a rejtélyek pedig egyre kuszábbá válnak, a királyi család trónját is fenyegetik…

C. J. Sansom karakterei olyannyira izgalmasak, hogy mindig tudnak újat mutatni, kerülik a sablonosság cseppnyi árnyékát. A kaland cseppet sem kalandszerű; Matthew Shardlake előtt le a kalappal, hogy állandóan vívódva, idősen, megfáradtan és testi nehézsége ellenére is makacsságától és igazságérzetétől hajtva nyomoz és véd mindenekfelett. Segítője, az egykori londoni utcagyerek, aki Cornwell kivégzése után végleg az ügyvédhez szegőzött, Jack Barak pedig ezúttal még intelligensebb, még cinikusabb és még érzelmekkel telibb, mint a Sötét tűz-ben.

Az Agave Kiadó mindig remekül kiválasztja sikerszerzőit, és azokat, akik a rétegolvasókat érintik meg – örökre. A történelmi regény egyesíti a műfajokat, egyszerre visz el Anglia 16. századi történelmének tágabb és szűkebb értelembe vett eseményeibe, miközben hátborzongatón izgalmas krimivel, és politikai thrillerrel ajándékoz meg bennünket.

A növekvő érdeklődés és az elismerések sora (pl. Ellis Peters Történelmi Tőr-díj) Sansomot nem hozta zavarba, hacsak nem annyira, hogy az eddigi két résznél jóval hosszabb ideig dolgozott a kéziraton, aminek az lett az eredménye, hogy elkerülte a reprodukciót (illetve a hasonló műfaj adta másolásokat) és az önismétlést. Sansom az Uralkodó-ban az eddigieknél még pontosabb és érdekfeszítőbb valós háttérrel rendelkező fikciót mutat be.

Eredeti cím: C. J. Sansom: The Sovereign

Magyar cím: C. J. Sansom: Az uralkodó

Fordító: H. Kovács Mária

Kiadó: Agave Könyvek

Megjelenés: 2006/2010

Oldalszám: 502

C. J. Sansom: Sötét tűz

"Felálltam és meghajoltam. Barak kinyitotta az ajtót. Mielőtt követtem őt, visszafordultam régi gazdám felé.

– Megkérdezhetem, uram, hogy miért rám esett a választásod? – A szemem sarkából láttam, hogy Grey alig láthatóan megrázza a fejét.

Cromwell lehajtotta a fejét. – Mert Gristwood tisztességes emberként ismer téged, és meg fog bízni benned. Ahogy én is, mert tudom, hogy egyike vagy azon keveseknek, akik nem fordítanák a saját előnyükre ezt az egészet. Te túl becsületes vagy.

– Köszönöm – feleltem halkan.

Cromwell arca megkeményedett. – És mert túl sokat törődsz a Wentworth lány sorsával, és végül azért, mert túlságosan félsz tőlem ahhoz, hogy keresztbe tégy nekem."

Hogy találtam rá: Ismételten köszönet érte az Agave Kiadónak a sajtópédányért.

Miért: Belemerültem Anglia történelmébe és C. J. Sansom Shaldrake-sorozatába.

Ez az Anglia még mindig az az Anglia. Sötét, piszkos, a pornép félelmeivel és a gazdag nemesség félelmet keltéseivel teli. Matthew Shardlake éli mindennapjait, legutóbbi nagyobb megbízatása óta eltelt három év, 1540-et írunk, a púpos antihős dolgozik a folyó ügyein, igyekszik minél kevesebbet foglalkozni a politikával, és még kevesebbet tudni a politikai intrikákról. A politikusok játszadozásai azonban nem hagynak nyugtot Shaldrake-nek.

1540-ben nem csak Anglia gazdasága romlott meg, hanem a király, VIII. Henrik negyedik házassága is. Elképzelhetőnek tartom, hogy VIII. Henrik már az igen kimondása és aláírása napján tervezte a válása napját, hiszen az út a válás felé szabad volt már számára azzal, hogy az alapokat első feleségével, Aragóniai Katalinnal való válásakor már letette. Anna of Cleves-től (Cleves-i Anna) néhány év együttélés után az asszony bájnélkülisége és hiányos műveltsége miatt VIII. Henrik ismét a válás mellett döntött.

A feszültséget fokozandó Shaldrake pártfogója, Thomas Cromwell is nehéz helyzetbe kerül, eddig biztos tanácsadói pozíciója meginogni látszik, sőt a bukás is elkerülhetetlennek tűnik (ő beszélte rá a királyt az átoksújtott frigyre. Cromwell egyetlen esélyt lát arra, hogy visszakerülhessen a király kegyeltjei közé, és hogy életét és vagyonát mentse. Ez pedig nem más, mint a sötét tűz megtalálása majdnem két hét, 14 nap alatt. A miniszter egyik legfőbb bizalmasát adja segítőnek az ügyhöz, a titkokkal teli, olykor pikírt Barakot (akiről kiderült, hogy messze keményebb legény, mint azt vártam, és imádtam a karakterét).

"– Hogy haladsz a Wentworth-üggyel?

– Lassan. Minden lassan megy"

Hogy mi az a sötét tűz? Hogy mi köze mindehhez a visszahúzódó életet élő Shaldrake-nek, hogyan és kinek a segítségével indul neki a nyomozásnak?

Cromwell a sötét tűzben látja a megváltását, vagyis abban, hogy az alkimisták által feltalált görögtűz bemutatása hozzásegítené őt pozíciójának helyrehozatalához. Természetesen nem olyan egyszerű a feladat, mint annak látszik. A sötét tűz előállítóit ugyanis megölték…

C. J. Sansom mindent megtett azért, hogy első kötetét, A kard által-t felülmúlja, és sikerült is neki. A sötét Tűz egyetlen pillanatig sem unalmas, noha a stílusa lassú, elgondolkodtató. Mégis. Mégis feszültségben és izgalomban tart.

Mi a szerző titka? Talán a messzemenőkig részletes leírások, politikai és filozófiai elmélkedések, lassú lamentálások és beszélgetések a vallásról, vagy a két szempont, ahogy bemutatja az londoni átlagos élet (nyomorgó), kegyetlen és bűzzel teli mindennapjait éles kontrasztot mutatva a nemesség gazdagságával, fényűző életével. A karakterek ismét kidolgozottak, nem rekedtek meg az első folyamánál, az új szereplő, Jack Barak. A történelmi szereplők élete és bukása pedig előre tudható.

Aki nem kedveli a történelmet, a politikát, a vallástörténelmet, a gyomorforgató részletességgel és pontossággal leírt valóságot, és a feszültséget, óvatos merészséggel olvassa, de olvassa, mert garantáltan élvezni fogja.

Eredeti cím: C. J. Sansom: Dark Fire

Magyar cím: C. J. Sansom: A sötét tűz

Fordító: H. Kovács Mária

Kiadó: Agave Könyvek

Megjelenés: 2005/2009

Oldalszám: 448

Tetszési index: 88%

C. J. Sansom: Kard által

„– Túlzásokba esel. Ez egy új intézmény, várható volt, hogy a felelős vezetők a hozzájuk lojálisakat megjutalmazzák. Így működik a jó uralom. Mark, te egy ideális világról álmodsz. Légy óvatos a mondandóddal. Már megint Morus Utópiáját olvastad? Cromwell is őt idézte ma nekem.

– Az Utópia reményt ad az embernek, míg az az olasz Machiavelli csak kétségbe ejti.

– Nos, ha az utópistákat akarod követni, cseréld le ezt a finom ruhát egyszerű zsákvászonra – mutattam a mellényére. – Mellesleg, mi az a rajzolat a gombokon?”

Hogy találtam rá: Köszönet az Agave Kiadónak a sajtópéldányért.

Miért: Krimi plusz történelem. Tökéletes párosítás. Plusz, mert most olvastam el a sorozatból nemrég az Uralkodó és németül a Das Buch des Teufels (Revelation) című regényét.

Brokát, damaszt, nehéz bársony, élénk színek és csatos cipők, bűz és piszok, vándorszíntársulatok, festészet, abszolutizmus és humanizmus, röpiratok, titkos liezonok, összeesküvések… a külcsín, és amit mindez takargat?

A humanizmus világnézete az egyes embert, mint egyéniséget állította a középpontba, a görög és római kultúra felidézésével nagyobb szellemi szabadságra törekedett.  Egyidejűleg bekövetkezett a reformáció révén az egyház  megújítása is.
Anglia történelme kegyetlen (jó), a reformáció ideje meg híresen véres és megtorló. Köztudott, hogy VIII. Henrik nem csak a feleségválasztásairól és -cseréiről, illetve feleségmegszabadulási lehetőségek könnyítéséről, no meg a trónutódlás kérdéséről nevezetes, ő az, aki ízig-vérig reneszánsz ember is volt, verseket írt, érdekelte a festészet, szobrászat, imádott sakkozni és teniszezni. Mindemellett képes volt függetleníteni személyét és országa vallását a római egyháztól és annak vezetőjének, a pápának az akaratától, létrehozva az anglikán államegyházat. (Igaz, a pontos indok épp első feleségétől, Aragóniai Katalintól való válása.)

C. J. Sansom bölcsészként és jogászként mélyebb ismeretekkel rendelkezik a korról, ami a Kard által történetvezetéstől az apró részletekig mindenen meglátszik, nem mellesleg sokkal nagyobb történelmi krimisorozat hatása is. A púpos londoni jogász, Matthew Shardlake „kalandjai” a Kard által című regénnyel kezdődik, és az idő tájt játszódik, amikor VIII. Henrik 1537-ben a katolikus egyháztól való elszakadását, és magát az egyház fejének kinyilvánította.

A történet szerint a király által betiltott római katolikus vallás, és vele a latinul írt pápista könyvek és szertartások mind a hívőkre, mind az egyházra, kolostorokra hatással voltak: megváltoztatták magát a hitéletet: tilos lett ereklyékhez, szentek szobraihoz vagy a kereszthez imádkozni; a misék, liturgiák menete teljesen új forgatókönyv szerint zajlott.

A nép még alig fogta fel, hogy királyuk elvált első feleségétől, Katalintól, második asszonyát, Boleyn Annát pedig lefejeztette felségárulásért, újabb tragédia történt. A királyt és az egész országot mély gyász uralta, Jane Seymour (VIII. Henrik egyetlen felesége, akit a király őszintén szeretett és gyászolt, miután gyermekágyi lázban meghalt) halála miatt, amikor az egyházügyi helyettese, Lord Thomas Cromwell (aki a szerzetesrendek megszüntetésén, a kolostorok bezáratásán és azok lebontásán dolgozott a királyt segítve) megbízottját, Singletont holtan találják az épp vizsgálata alatt tartott Scarnsea kolostorában, a templom oltárát pedig ördögimádó rítussal szentségtelenítették meg.

Shardlake feladata, hogy fiatal társával, Mark Poerrel kivizsgálja, mi is történt, a kolostorban azonban és kinek állt érdekében brutálisan meggyilkolni (lefejezni) az előző megbízottat, persze a fogadtatás, majd a nyomozás messze nem olyan egyszerű és veszélyektől mentes, mint arra készültek…

Sansomot olvasni igazi élvezet. Nem csöpög a romantikus elemektől (sőt), nem erőlteti rám a nézeteit és a véleményét a korról, noha kritikus azzal szemben. A történelmet pontosan szinte elemzésszerűen jeleníti meg, a jogi részletekkel együtt, a fiktív események és szereplők, maga a bűnügy és a karakterek is tökéletesen kiegészítik egymást.

Magyar cím: C. J. Sansom: Kard által

Eredeti cím: C. J. Sansom: Dissolution

Fordította: H. Kovács Mária
Kiadó: Agave Könyvek

Megjelenés: 2003/2008
Oldalszám: 368