Kathy Reichs: Minden napra egy halott

„Még nem rögződtek a hullafoltok. Azután, hogy a foltok kiütköznek, a halványulás már csak legföljebb néhány órán át észlelhető.

– Úgy van. – LaManche az órájára nézett. – Most öt perccel múlt nyolc. Ez a második akár még hajnali háromkor vagy négykor is életben lehetett. – Lehúzta a gumikesztyűt. – Lehetett volna. A tűzoltók ugyanis fél háromkor értek ide, tehát a halálnak mégis korábban kellett beállnia. A hullafoltok jelentkezése rendkívül változatos. Van még valami?

Válaszra már nem jutott idő. A földszintről izgatott hangzavar hallatszott, majd rohanó léptek közeledtek. Az ajtóban egy felhevült képű, lihegő tűzoltó jelent meg.

– Estidecolistabernac!”

Hogy találtam rá: Kathy Reichs összes magyar nyelven megjelent könyve a birtokomban van.

Miért: Először a könyvekből készült sorozat fogott meg, aztán jöttek a könyvek. Nagyon más a kettő, de ez nem jelenti azt, hogy a sorozatra szavaznék inkább.

„– Van itt valaki, akit Brennannek hívnak?

A tompa üresség a zsigereimre is átterjedt.

– A pincében egy holttestet találtunk. Azt mondják, szükségünk lesz arra a Brennan nevű hapsira.

– Én vagyok Tempe Brennan.”

Akárcsak az első könyvben, A holtak beszélnek-ben (Dead Lies) itt is Tempe Brennan törvényszéki antropológus, a főszereplő. Kathy Reichs Minden napra egy halott című kötetében viszont a tevékenység központja egy furcsa rituális gyilkosság.  Hét ember égett egy házban St.l Jovite-ban, és az azonosíthatatlanná égett csontok között két brutálisan meggyilkolt csecsemőt. A szívüket vágták ki.

„– Egyfajta húslégy. A gyűjteményében mindkét holttestről vannak üres sarcophaga bullata bábburkok csakúgy, mint érintetlen bábok.

– És ez mit jelent?

– A sarcophagidák napnyugta után nem valami fürgék. Ha a közvetlen közelükbe csempész egy holttestet, esetleg lelárváznak, de az éjszakát inkább átlustálkodják.”

Az addig „sima" ügynek tekinthető eset egyre több kérdést vet fel, és Tempe Brennen nyomozni kezd. Minden arra utal, hogy egy nyugdíjas vallási közösségről van szó, melynek tagjai mind Kanadában mind az Egyesült Államok déli és titokzatos élő távoli gazdaságaiban működnek. A gyilkosságok pedig megkövetelik a törvényszéki antropológustól a fáradtságos, idegőrlő és nem túl étvágygerjesztő munkát.

A Minden napra egy halott drámai fordulatokkal és érzelmekkel teli történet, ahogy maga, Brennan és Andrew Ryan a halálos veszélyek ellenére mindent megtesz azért, hogy az antropológus húga megmeneküljön valóban izgalmas és borzongató.

A szerző nem adott ki a kezéből most sem gyenge minőségű, gyorsan elolvasható történetet. Kathy Reichs szakmai kompetenciája minden egyes szóban, leírásban jelen van, és ettől válik Temperence Brennan emberivé. Mintha a szerző azt akarná, hogy mindenki a saját traumájaként élné meg az esetet.

"– Miért használ ilyen szóképeket?

– Tessék?! – Talán nem tetszik neki a stílusom?"

Hogy miért érdemes elolvasni? A természetes és szimpatikus karakterek, a logikus történetszövés és a laikusok számára is érthető ismeret miatt az antropológia tudományáról. Bár a szerző néha hajlamos túlzásokba esni és kissé részletesebb leírásokkal szolgál a korbonctanról és a csontokról, mint amennyire az olvasónak szüksége van, pont azt kapjuk Kathy Reichs-tól, mint amit ígér: egy tökéletesen izgalmas krimit.

Eredeti cím: Kathy Reichs: Death du Jour

Magyar cím: Kathy Reichs: Minden napra egy halott

Fordította: Szántó Judit

Kiadó: Szó Kiadó

Megjelenés: 2008

Oldalszám: 352

Tetszési index: 77%

Kathy Reichs: A holtak beszélnek

"Kinyitottam a zsákot, és elkezdtem az elsődleges vizsgálatokat. Később, ha már megtisztítottam a torzót és a végtagokat, elvégzem a csontok részletes elemzését. Csaknem az egész csontvázat sikerült megtalálnunk. A gyilkos megkönnyítette a feladatunkat, mivel a karokat és lábakat ugyanúgy külön műanyag zacskókba csomagolta, mint azt a fejjel és a törzzsel is tette. Összesen hat zsákot találtunk. Végtelenül pedáns. Becsomagolva és félretéve, akárcsak a múlt heti szemét. Igyekeztem lenyelni dühömet, és a munkámra összpontosítani."

Hogy találtam rá: Először a tévé krimisorozatot kedveltem meg, aztán jöttek a könyvek – mert mindig mindennek utána kell járni. Anyukámat pedig pont ünnepeltük, persze, hogy a meglepetések között volt az első könyv.

Mert: Kathy Reichs A halottak beszélnek című könyve igazi gyöngyszem, élvezetes, elejétől a végéig leköt, még akkor is ha olykor túlzottan is belebonyolódik a patológiai eszmefuttatásokba. Mert a Bones (Magyarországon Dr. Csont) című sorozat az írónő alapötlete és produceri tevékenysége miatt is élvezhető.

Ne vedd kezedbe, ha sok a dolgod és nincs időd egy szuszra végigolvasni, ne vedd kezedbe, ha borzalommal tölt el a zsigerek, csontok, belső szervek, emberi maradványok és egyéb finomságok részletes ismertetése, ne vedd a kezedbe, ha nem szeretsz borzongani és izgulni, miközben tudod jól, a főhős úgyis életben marad, és akkor se, ha nem kedveled a minőségi krimiket.
Ha egy ilyen kezdés után valaki azt mondaná, hogy nem vagyok elvakult, egészen őrültnek nézném. Mert az vagyok. Tudom, nem szépirodalom, és bibis a gondolkodásom, de miért ne… Agatha Christie-ért is tűzbe teszem a kezem.

A holtak (is) beszélnek
És mi van az élőkkel? Kathy Reichs tudja, mikor hol kell meglepni az olvasót és bemutatni neki a főhősnő törvényszéki antropológusát. Dr. Temperance Brennan épp nyaralni szándékozna, ám egy építkezésen előkerült emberi test maradványaihoz hívják. Elég egy pillantást vetnie a műanyag zsákokba csomagolt tetem darabjaira, hogy tudja: gyanúsak a körülmények és gyilkossággal áll szemben. Nyugodt élete egy csapásra szerte foszlik. Dr. Brennan feladata megállapítani mindent, amit csak lehet a névtelen halottról. A doktornő sorozatgyilkosra gyanakszik, mivel évekkel korábban már találkozott hasonló esettel. Azonban ahogy ez lenni szokott, sem a kollégái, sem a rendőrség nem hisz neki, szerintük csak fantáziál. De Dr. Brennan nem adja fel és nyomozni kezd, mivel sziklaszilárdan hisz elméletében. Közben magánélete sem fenékig tejfel, lánya folyton bonyodalmakat okoz, nem beszélve Dr. Brennan barátnőjéről, Gabyról, akit gyanús körülmények között követnek…

„Össze-vissza fecsegtünk, de semmit se mondtunk egymásnak. Állandóan leült a társalgás. Ez nem a jó régi barátok közötti egyetértő csönd volt: inkább azt jelezte, hogy nem nagyon tudunk mit mondani egymásnak.”
A regényben szépen lassan bontakozik ki a főhősnő karaktere, illetve az általa végzett munka, amellyel lassan, de biztosan mély ismeretségbe kerültem a könyv végére. Kathy Reichs szakmai szakértelmének és tapasztalatának hála alapos (olykor talán túlságosan is részletes és mélyreható) ismertetést kapunk a hullákról, halálnemekről és emberi maradványokról.

BB

Kathleen Joan Toelle aka Kathy Reichs 1950-ben született Kanadában, munkamániás törvényszéki antropológus, aki idejében felfedezte magában az írói tehetséget és főszereplővé avanzsálta Dr. Temp Brennant, akit a sok eltérés ellenére is részben önmagáról mintázott.
A Bones televíziós sorozat Dr. Temperance Brennan karaktere magányos, erőteljesen munkamániás, zárkózott, kizárólag a tényeknek hívó törvényszéki antropológus, aki holttesteket és maradványokat azonosít. Tudja, hogy ő a legjobb a szakmájában, nemzetközileg elismerik kutató munkáját és csapatát, egyedül az emberi kapcsolatokban nem ismeri ki magát, nagyon nehezen (vagy inkább egyáltalán nem) enged közel magához senkit, nem csoda, hogy időről-időre kellemetlen helyzetbe kerül.
Ezzel szemben a regényben Dr. Temp elvált negyvenes, ex-alkoholista, van egy lánya, két munkahelye, az egyik Amerikában, a másik Kanadában, és bár a „munka mindenekfelett” az ő névjegykártyáján is szerepelhetne, igyekszik időt szakítani némi magánéletre (legyen az barátnő vagy pasi), pihenésre és kikapcsolódásra. És bár napjai nagy részét hullaházban, exhumáláson, bűnügyi laborban, zsaruk közt tölti, jól elboldogul az élők között és élvezi is a velük töltött időt.

A Dr. Brennan-féle regénysorozat első része kifejezetten felkért arra, hogy olvassam el a már megjelenteket is, már csak azért is mert nagyon jól ki volt találva a történet. Az írói irányítás, ahogy pontról pontra közelebb kerültem a gyilkoshoz, miközben (vagy ráadásul?) megismerhettem a különböző antropológiai és patológiai eljárásokat, az időnként naturálisabb eseménytelenebb részletek dacára is remek. Annak, aki kedveli a CSI: Helyszínelők jellegű sorozatokat nézni vagy hasonló könyveket olvasni, igazi élvezet.

Kiadó: Szó Kiadó
Eredeti cím: Kathy Reichs: Déjà Dead
Fordította: Szabados Tamás
Megjelenés: 2008
Oldalszám: 356

Tetszési index: 92%