Egy csomót olvasok... szemetet is

Vannak olyan könyvek, melyekben a legjobb részek a fedő- és a hátlap. Mások örökké veled vannak. Beszélgetek, írok, szerkesztek, nevetek... és olvasok. Sokat. Hogy mit találsz itt? A megszámlálhatatlan sokból néhány mesegondolatot, cselekményleírást, oldalszámot és kalandot.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kalandregény. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kalandregény. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. július 23.

Vavyan Fable: Habospite

Állandó rajongó táborral bír, no meg kritikussal, és van egy újonnan felmerülő csakazértis utálom az írónőt köre is. Egyik oldal élteti és minden gondolatát ujjongja s élvezi, másik pont ellenkezőleg; érthetetlennek tartja, s reproduktív módon hangoztatja ellenkezését. Személy szerint az elsőhöz tartozom, még akkor is, ha kritikusan olvasom könyveit. Vavyan Fable nélkül a magyar szórakoztató irodalom szegény lenne, nagyon szegény.

Hogy találtam rá: Vavyan Fable olvasó vagyok.

Miért: Vavyan Fable olvasó vagyok.

Molnár Évát messze elkerülik az agyrágó bogarak (Mogorva nyár), én meg csak álmodozom arról, hogy egyszer tán-tán képes leszek olyan könnyedséggel róni a szavakat, és szerkeszteni a mondatokat, mint ahogyan ő teszi. Mert így játszani a gondolatokkal és a habosan formázott agglutinációkkal kevesen tudnak. Így aztán írigyből is sok, fújozásból is épp elég, pedig az ellenkezőknek időnként csak a intelligencia legelső (azt már nem merem említeni, hogy van több is) fokára kéne fellépni, és hagyni elringatni magát a magyar nyelv játékos szépségeiben. És akkor a karakterek megformálása és történet izgalmai még nem is kerültek említésre.

Pedig... pedig, ha minden nő oly határozott és stílusos lenne, utolsó cseppnyi nőiességének megtartásával együtt, mint Denisa vagy Kyra, és a férfiak... Ide nekem egy Belloq-ot, egy Vis Majort, vagy akár egy Martint, Donaldot is akarom, és Delgadot, hogy Cydről, Marcelről és Patrick Wyne-ről ne is beszéljek. Akarom őket mind egy személybe, külön-külön, álmaimba és valóságba egyaránt. Ember, azaz olvasó legyen a talpán, kit nem kápráztatnak el ezek a karakterek hibáikkal és pozitívumaikkal, erényeikkel és gyarlóságaikkal egyaránt. Mert igen, Vavyan Fable nem csak a szójátékok meseasszonya, hanem a jellemzéseké is.

Halkirálynő és Vis Major, 2 in 1!

A Habospite sokat ígért, már a megjelenése előtt is. Halkirálynő és Vis Major, 2 in 1! Azért ez az információ kellőképpen felhívja a figyelmet, még azoknak is, akik fanyalgóba mentek át az utóbbi időkben. Azok, akik előélettel bírnak a két páros felől, biztos fanyalognak, ám a másik oldal, azaz akik ismerik a már jócskán egymásba bonyolódott és kiegyensúlyozott Denisa-Belloq és a még egymással harc-ki harcozó, de egymást nem eresztő Kyra-Vis Major történetfolyamát, csapot-papot hátrahagyva ugrálhattak örömükben, hogy a párosok együtt, egy könyvben, mit egy könyvben, egy oldalon is említve vannak. Merthogy agyba-főbe együtt vannak, keresztül és kasul kuszálják egymás gondolatait, nyomozási stílusát, és sorsát is. Oly annyira, hogy máris tűkön ülök, hogy is lesz ez Kyráékkal, merthogy Denisa ad egy kis útravalót a vagány Fertő City-s zsarucsajnak. De ne áruljak el feleslegesen titkokat.

"Sőt, Daniel maga az erotomágnes.
Ellenállási képtelenségemet kimutatom a szőlőlomozat mélyében. A magunkfajta, nem tegnap találkozott párról ugyan ki hinné el, amit egymással teszünk? E szenvedélykitöréshez tán azon erő fogható, mely eltemette Pompeijit."

Szóval, nem kispályás szereplőkről és egyéniségekről van szó. A kellékek is épp ennek megfelelőek, sorozatlövő fegyverek, exzsaruk és újdonsültek, no meg a majdnem kopók ezerrel pörögnek, üldözik a rossz fiúkat, akikből mint a mesékben, és a 70-es években gyártott Hong Kong utcáin forgatott kung fu filmekben, egész csapatnyit tesznek ártalmatlanná, és jó esetben lakat alá. Természetesen ezek a nehéz fiúk már régóta ellenségek, és már régóta levadászni kívánják a rend őreit, ám a véletlen és a nagyon is valóságos élet, azaz a Fertő Cityben készülődő mennyegző épp jó alkalmat teremt arra, hogy az egész bandát a rács mögé tuszkolják, leszámítva azokat a tűzharcba keveredett sötét egyéneket, akik a elhaláloznak. Mert azért olyanok is akadnak, jócskán. És valljuk be, jogosan, merthogy milyen alapon merik odatolni a képüket a harcművésznő (és időnként hisztibajnok) Dalia és a sok sokszor halálra kínzott exzsaru, exkém, Marcel (Lobo) kézfogójára, a város híresnevesnek számító kastélyába, méghozzá nem csak azzal a szándékkal, hogy belekóstoljanak a esküvői habospitébe.

Mindezen serehadot a régóta összeszokott kopópáros, Vis Major és Kyra Emett veszi közelről is szemügyre. Nem ők, nem az esküvő miatt jelennek meg, noha előtörténetüket tekintve nekik is kijárna lassan egy kézfogó. Legalább virtuálisan. Merthogy ők épp ismét hidegen járnak egymással.

A tempón viszont a kapcsolatok lángolása avagy hideglelése mit sem változtat, kapkodom a fejem olvasás közben, és időnként próbálok mélyeket lélegezni, mert letenni a könyvet lehetetlen, viszont a körömrágás, mint olyan egészségtelen, és pszichés zavarokra is utalna. Így hát inkább olvasok, és nevetek. Mert nem lehet nem nevetni az olyan pillanatokon, melyek messze többet fejeznek, ki mint amit a szereplők takargatnak egymás előtt:

"Az áhítat tárgya futólag megérinti a vállamat.
– Figyelj, élet – kezdi. – Kösd le a csóka figyelmét. Belógok a kertbe, megnézem a szkeletonokat.
– Beszámolót remélsz tőlük? - firtatom.
A szamuráj rám vigyorog.
– Kettőnk közül inkább te vagy a halvajárókkal táncoló – feleli. – Az a gyanúm, hogy a fifi igazat mond.
– Azért, mert géppisztollyal kardoskodik mellette? – fanyalgok képzavarosan.
– Fedezz! – súgja, s elfoszlik mellőlem.
Sóhajtva kisimítok a homlokomból egy ott sem lévő hajtincset. A kapuoszlop mögé húzódom. Régóta sejtem, hogy az élet nem Kojak-nyalóka."

Titkot nem árulok el a végkifejlettel, nem is titok. Molnár Éva törekszik a magyarázható és élvezhető happy endekre, mert az élet úgy szép, ha happy enddel záródik, nincs azzal semmi baj. Igazi üdítő élményt kapunk, melyben földön, vízen, levegőben, és kiváltképp agyban zajlanak az események, érzelmi adok-kapokok, töltetek és szórakoztató oltári dínom-dánomok.

Külön öröm és meglepetés az idézetek beolvasztása a könyvbe, bátor és egészséges önértékeléssel, egóval bíró az az író, aki felvállalja, hogy nem csak ő tud írni, bizony vannak elődök, akik prímán megfogalmazták saját maga által is megfogalmazott aranyigazságokat és -köpéseket.

Cím: Vavyan Fable: Habospite
Megjelenés: 2011
Oldalszám: 457

2011. április 22.

Rónaszegi Miklós: A Sánta Bölény

Kéretik ezt komolyan venni: ajánlott olvasmány 5-8 osztályos gyerekeknek (szerintem inkább 3). No, meg olyan mese- és indiánrajongóknak, mint én is vagyok.


Hogy találtam rá: Mint mondtam, mese- és indiánrajongó... Rónaszegi Miklóst, meg ifjúsági regényei miatt amúgy is csak szeretni lehet.

Miért: Iszonyú sokat olvastam az elmúlt napokban, hála a Könyvfesztiválnak, a Culturának és a Bíborhajú második részének, A Boszorka démonának. És mert iszonyú sok borzongással gyönyörteli munka vár rám miattuk, muszáj volt egy fél óra hosszat tartó kikapcsolás a szép- és komoly, a fantasy és egyéb irodalomból. Rónaszegi könyve lett az egyik választás.

"Fehérnek ugyan csak némi jóindulattal lehetett nevezni őket. Hiszen bőrüket is, ruhájukat is vastagon takarta a por és a piszok."

Amit tudni kell A Sánta Bölény-ről? Egy csapat kiránduló gyerek kíváncsian tekint az öreg indiánra, aki mesélni kezd. Szépszavú Öreg mesél, mesél az amerikai kontinens észak-keleti részén élő algonkin nyelvcsaládhoz tartozó feketeláb indiánok mindennapjairól, a törzs hierarchikus politikai rendszeréről, a fehér emberek által felállított klisékről (és fordítva), és a testvéri szeretetről. A regény értékéből mit sem vesz el, az indiánlét és a családi viszonyok romantikusan bájos szemszöge. Gyermek- és ifjúsági irodalom lévén, még érthető is.

Rónaszegi Miklós újságíró és szerkesztő volt, nagyon jól tudta, mire van szüksége a diákoknak; egy kis feszültségre, izgalomra, szeretetre, bátorságra, példamutatásra stb. 1958-ban jelent meg először A Sánta Bölény, majd 1984-ben ismét kiadta a Móra Kiadó. Hogy miért telt el ilyen sok idő a két kiadás között, nem érthető, mint ahogyan az sem, hogy ma már csak elvétve antikváriumokban találkozni vele.

"– Sánta Bölény… szép név – suttogta. – De én másik nevet adok neked.
– Másikat? És mi lesz az?
– Jó Testvér – suttogta Mindigalvó."

Szóval az indián törzsre nehéz idők járnak, mert a szárazság miatt nincs elég élelmük, noha már rég vonulniuk kellett volna a bivalyoknak a térségben, az állatok még sehol...  érthető, hogy az éhség mindenkit idegesség és lassan kétségbe esetté tesz. A törzsfőnök fia, Okos Hód Fia mindeközben arról ábrándozik, mint minden hasonkorú kisfiú, hogy egyszer hőssé válik, elejti a rettegett vénséges vén Sánta Bölényt és megmenti családját a rá leselkedő gonosz elől, amiért az apja büszkén nevezi majd el hősi tettéről.

De Okos Hód Fia elsősorban hűséges testvér és jó fiú, olyan srác, aki tisztában van környezetének változásaival, gyerekszemmel is felfedezi a konokság és a józan ész diktálta különbségeket. Szüksége is van az éleslátásra, mert mint minden valamire való indiánokról szóló regényben, itt is megjelennek a gonosz fehér emberek, akik tüzes vizükkel és mázos beszédükkel károsan befolyásolják az amúgy sem tiszta gondolkodású (lévén sámánról beszélünk, akire hatással bír a sok "pipázás", az egészen biztos) Tüzes Szemet, a varázslót.

Míg Mindigalvó (kegyetlen jó név) Okos Hód Fia húga hazudni kénytelen, hogy megmentse bátyát a varázsló haragjától, éa közben a fehér emberek foglyaként cselhez folyamodik, addig Okos Hód Fia felfedezi a bölénycsordát, sőt... nem hiába A Sánta Bölény a regény címe.

Cím: Rónaszegi Miklós: A Sánta Bölény
Kiadó: Móra Kiadó
Megjelenés: 1984
Oldalszám: 119

2011. március 30.

A ponyva királyai sorozat - még, még, még

Muszáj írnom erről a sajtóanyagról, noha szimpla reklámnak is tűnhet(ne), ha épp nem lennék Rejtő Jenő és Agatha Christie rajongó. Három kiadó összefogott, ami ritka, valljuk be. Az Európa Kiadónak, az Alexandra kiadónak és a Népszabadságnak köszönhetően minden héten, szerdán felváltva juthatunk tényleg potom összegért Rejtő Jenő és Agatha Christie műveihez A ponyva királyai sorozatban.  

A tavaszi hadjárat során következnek

Rejtő Jenő: Az ellopott futár
2011.03.30. szerda

Agatha Christie: Gyilkosság Mezopotámiában        
2011.04.06. szerda

Rejtő Jenő: Tigrisvér
2011.04.13. szerda

Agatha Christie: Nyaraló gyilkosok
2011.04.20

Rejtő Jenő: A szőke ciklon
2011.04.27. szerda


Rejtő Jenő: Az ellopott futár

"- Nagyon helyes, hogy a tetemet már előkészítették a boncoláshoz. Örülök, hogy végre rend van a kórházban. Fogjunk hozzá, uraim. A lelet szerint ez itt egy negyvenöt év körüli, anaemiás egyén, causa mortalis: előrehaladott atrophia...
A kórboncnok felemelte kését, lehúzta a leplet, ám ekkor legnagyobb csodálkozására a halott felült, és mutatóujját figyelmeztetően kinyújtva, így szólt:
- Pardon, a boncolás előtti illem előírja, hogy bemutatkozzam.
A tanár szigorúan összevonta szemöldökét, és a meghökkent kórházi szolgára nézett.
- Marcel! Hogy kerül ide egy jól nevelt női hulla a középkorúnak jelzett, negyvenöt év körüli egyén helyére? Uraim! - És az orvosokhoz fordult, választ sem várva: - Iménti kijelentésemet visszavonom: a kórházban még sincs rend. (...)"


Rejtő Jenő: Tigrisvér

Molly eléje lépett, egész közel. Tágult szemmel nézett egyenesen a férfi szemébe. Sokáig álltak így. Robin lassan elfordította a fejét. A szája szélén fájdalmas rándulás vibrált át.
- Robin - suttogta a leány -, beszéljen őszintén... nem tudom... nem akarom hinni...
Hogy szerette volna átkarolni a leányt, magához szorítani, hiszen szerette! Szerette már ott fenn a menedékházban, amikor mint foglyot őrizte... És nem tette... nem tehette...
- Robin - mondta most már enyhébben, könnyes szemmel, és két kezét a férfi vállára tette.
- Mit akar?... - kérdezte rekedten, türelmetlenül - nem mindegy, hogy mi az igaz? A Tigris fia vagyok!
Tigrisvérem van. Kerülnöm kell, ha szeretek valakit! Minden ősöm rabló volt, és minden utódom rabló lenne... Tigris-vér folyik az ereimben! Menjen tőlem, Molly... Elátkozott, ha hozzám ér...
Nézték egymást. És mindketten egy arcot láttak: a fél szemöldöke lepörkölve, macskabajusz, borostás áll...
A Tigris vigyorgott rájuk. Az ős!

Rejtő Jenő: A szőke ciklon

Radzovill herceg élete megmentéséért hatalmas gyémánttal ajándékozza meg Jim Hogan betörőt. Az ajándék percekkel azelőtt érkezik a címzetthez, mielőtt emberölési kísérlet vádjával letartóztatják. A betörő egy félig kész Buddha-szoborba rejti az ékszert, aztán elvonul letölteni életfogytiglani büntetését. A fegyházban csupán egykori iskolatársának lánya, Miss Evelyn Weston látogatja, így mikor Jim Hogan halálát érzi közeledni, a lányra hagyományozza a gyémántot. A végrendelet nem marad titok, és többen indulnak a szobor keresésére. Evelyn nemcsak jogos öröksége után nyomoz, de újabb titok nyomára jutva, egy ember becsületét is meg kell mentenie. Izgalmas kalandjaiba kénytelen magával hurcolni egy mit sem sejtő és örökké borotválatlan lordot, pedig tudvalevő, hogy egy gentleman élete nem átjáróház. Menet közben az is kiderül, hogy a zsilett és az ismétlőpisztoly között alig van különbség, és ez nagyon elszomorító, valamint, hogy aki utoljára nevet, az a neszesszer.

2011. március 22.

Badár Sándor - Horváth János: Jappán

Badár Sándor nem vallja magát színésznek, bár egyre gyakrabban nevezik annak. Gyereklovagoltatással foglalkozik, játszik filmekben, fellép a Godot Dumaszínházban, könyvet ad ki és egy sikeres reklámkampány arca. Élvezi az életét.
A teljes cikk az NLC-n olvasható.

Találkozásunk előtt megnéztem az interneten, mit írnak róla. Sok interjút nem találtam, ellenben szinte mindegyik cikk azzal kezdődött, hogy Badár Sándor „utánozhatatlan jelenség”, „őstehetség”. És valóban. A Godot Dumaszínházban találkoztunk, ahol éjfél körül még volt ahhoz kedve és energiája, hogy előadása után hosszan beszélgessen velem.

- Kecskemétről jöttél egy fellépésről Budapestre, de előtte utószinkronon voltál, és holnap utazol Rómába forgatni. Valamikor haza is mész?

- Igen, még ha csak pár órára is, de innen meg sem állok hazáig, ami Horányban van.

- Ezt igazán büszkén mondtad. Télen, nyáron ott laksz a családoddal?

- Igen, télen sem áll meg az élet, a lovakkal foglalkozni kell. Ùgy érzem, nem lettem szerencsére sem magambazárkózó, sem dilis, ezért meg tudok felelni a feladatoknak, és még élvezem is. A szénalapátolás mellett dolgozom filmekben és más művészetekkel kapcsolatos dolgokat is tudok vállalni. Ezeken kívül a Duma Színházban is fellépek, ami komoly észmunkát igényel.

- Ès a Horváth Jánossal közösen írt könyvet is népszerűsíted.

- Mert élvezem. A könyv már a második kiadását éli meg.

- Az elsőt talán elkapkodták?

- Az első kiadást már nem lehet kapni. A történet azonban ma is aktuális. Horváth Jancsi barátommal 1987-ben vágtunk neki az útnak, hogy felfedezzük Japánt. Ma hihetetlennek tűnik, és fantasztikusnak, de tény, hogy a kommunista rendszerek bukása előtt, nyelvtudás nélkül sikerült Szentes idilli békéjéből, egy kis „hazaival”, meg a paraszti eszünkkel nekivágni az ismeretlennek, és Nagy Szovjetunión keresztül eljutottunk Jap(p)ánba. Két p-vel. Az élményeket is együtt idéztük föl és jegyeztük le. Jancsival okultunk az első kiadás hibáiból és az átdolgozott, második kiadásban a Jaffa Kiadó segítségével igyekeztünk az egészet élvezhetőbbé és szórakoztatóbbá gyúrni. Másfél évet dolgoztunk rajta, hogy egy szép, új köntösben tudjuk kiadni ezt a régi történetet. A könyvfesztiválon mutattuk be az új kiadást, és Jancsival egy kis dumaszínházzal is készültünk ez alkalomból.

- A Szentesi Gimnáziumban végeztél. Visszajársz még?

- Jászberényben születtem, de mindenkim szentesi. Ott végeztem a gimnáziumot, ez egy fontos állomás. Úgy szoktam mondani, hogy a tudatra ébredésem ott történt és az élet alapvető dolgait is ott szívtam magamba. Ez nagyrészt az iskolának köszönhető. Bácskai Miska bácsi maga köré gyűjtött egy szabadelvű csapatot. Iskolába jártunk, de mi ezt nem így éreztük. A drámai tagozat külön osztály volt, és szinte ugyanazt a képzést kaptuk, mint a Színművészetin. Logopédus irányításával beszédtechnika órák voltak, kreatív képzés, színházelmélet, drámaismeret. Túrbosított magyar órákkal. Komoly képzés volt. Várkonyi Zoltán találta ki, hogy ne csak egy helyen, Budapesten legyen képzés a főiskolán. Sok ismert arc került ki onnan.

- De nem mentél a Színművészetire.

- Áh! Tanár szakra akartam menni, mondták, hogy jó is, mert nagyon kevés tanár van. Hát, 400-an jelentkeztek az évben 20 helyre… Abszolút esélytelen voltam, úgyhogy elmentem a vasúthoz dolgozni. Az is lázadás volt, mert azt mondtam, ha elmegyek vasutasnak, akkor bebizonyítom, hogy így is lehet élni, kétkezi munkával, becsületesen, normálisan. Nem kell mindenkinek művészkedni. Ma már úgy látom, hogy nem is volt ez olyan rossz választás. Olyan légkör volt, amely szabadsággal járt, és az nekem nagyon tetszett. Először bakter voltam, de az érettségi följogosított arra, hogy tovább tanuljak, ezért beiskoláztak. Szakképesítést szereztem és forgalomirányító lettem. Nagyokat röhögtünk, jókat szórakoztunk. A vasutasok sajátos nyelvezetét már többször kifiguráztam. Rengeteget viccelődtünk! Adják-veszik egymástól a telefont, hogy elmondhassanak a másik állomásnak egy viccet. A közlekedő vonat megáll azért, hogy a mozdonyvezető elmondjon a bakteroknak három viccet. Az ablakokból meg fejek kandikálnak ki, hogy „mi történt, kit ütöttünk el?” 12 évig dolgoztam A Vasútnál.

- A lovakkal és a kutyákkal már forgalomirányítás közben foglalkoztál?

- Igen. Az unokatestvérem apja bolondított be és nála tartottuk a lovakat. Már a gimnáziumi képzésnek alapfeltétele volt a lovaglás. Kutyánk úgy lett, hogy a haverommal ültünk az asztalnál és beszélgettünk, hogy milyen fajtával kutyázzunk. Mondja Horváth Jancsi, hogy „Komám, olyan kutyát vegyünk, ami nincs másnak, mert annak akkor lesz értéke!”. Fölütöttük a lexikont, lapozgattuk… szánhúzó kutya! És akkor el kell menni Alaszkába érte? Körbeérdeklődtünk és kiderült, hogy Csehországban is vannak. Találkoztunk egy prágai vasutassal, akinek volt pár ilyen kutyája és versenyzett is velük. Öt sör után, már folyékonyan beszéltem csehül. Egyszer Zbornik szólt, hogy elvált a feleségétől, aki meg akarja kaparintani a kutyákat, úgyhogy jó lenne, ha megvenném mindet. Hét kutyát menekítettem haza, de hát ennek egyenes ági következménye lett, hogy 36-an lettek. Ekkor már nem tudtam kibújni az alól, hogy ne foglalkozzak velük. De ma már csak lovaink vannak.

- Valamikor karatéztál is. Sportolsz még?

- Nem, mire hazaérek, örülök, ha az ágyam megtalálom, de napi teendőim sportoltatnak. Kaszálok a mezőn, szénát pakolok, jó levegőn vagyok. A parasztmunka is egyfajta sport.

- Öröm, hogy sokat látni téged mostanában a tévében. Hogy állsz a reklámszerepekkel? Szereted őket?

- Fenntartásaim vannak a reklámokkal kapcsolatban, alapvetően nem szívesen vállalok ilyen munkát. Ennek az az oka, hogy nem akarom a reklámokkal azonosítani a saját színészi munkámat. Ugyanakkor jó kihívás, hiszen rövid idő alatt nagyon sok információt kell közvetíteni. Nekem nem kell mindenáron reklámszerep, nem célom, hogy népszerűsítsem magam, és az sem mindegy, hogy mivel bíznak meg és mit várnak el tőlem. Az első etapban még egyedül szerepeltem, és elmondhatom: én még reklámban ekkora szabadságot nem kaptam! A koncepció ugyanis az ismert Badár-figurára, vagyis rám épült, és nem volt kötött szöveg, amihez tartanom kellett magamat. Utána kitalálták, hogy Bandival (Szőke András – a szerk.) együtt játsszunk a kisfilmekben – a „Badár-Szőke” megszokott stílusban.

- Ezek után nem érzed úgy, hogy mostanában a csapból is te folysz?

- Igazából nem. Csak olyan feladatot vállalok el, amit élvezek, ami nem szúrja a szemét a nézőknek. Ez a szélesebb körű nagy érdeklődés inkább csak most a reklámfilmek sikere után alakult ki. Az, amit én csinálok, nem mindenkinek tetszik. De ez így természetes.

- A Dumaszínház állandó fellépőjeként híres vagy arról, hogy nem tanulsz be szöveget.

- Ez tényleg nagyon nehéz munka. Ott állsz a mikrofon előtt vicceseket mondasz, amin a közönség általában nevet. A stand-up ezért az egyik legnehezebb műfaj, egyedül a színpadon, díszletek, speciális effektek és jelmezek nélkül csak a szövegre, a gesztusokra és az egyéniségedre hagyatkozva kell elvarázsolni a nézőket, elég hosszú időn keresztül, és egy nap akár többször is. Mindig a közönség adja az irányt. Nem, nincs előre megírt szövegem, de vannak olyan poénok, amelyek mindig jól csattannak.

- És most készülsz életed eddigi leghosszabb fellépésére is.

- Igen, az idei Szegedi Ifjúsági Napokon a fesztivál közönsége előtt hét órán keresztül fogok majd “dumálni”. Bízom abban, hogy a közönség segítőkész, interaktív résztvevője lesz az estnek. Akkor nekem is könnyebb dolgom lesz, mert nem köti le külön energiám a hallgatóság beindítása, ráhangolása a nevetésre.

- Mit szeretsz leginkább csinálni, melyik szerepedben érzed a legjobban magadat: filmekben játszani, lovakat tartani, írni, vagy a stand up comedy-n fellépni?

- Nehéz kérdés. Nem tudok választani. Nem vagyok művész, legalábbis nem tartom magam annak, de mindegyik szerepem én vagyok, és igazán élvezem mindegyiket.

Eredeti cím: Badár Sándor és Horváth János: Jappán
Kiadó: Jaffa Kiadó
Megjelenés: 2007
Oldalszám: 207

2011. február 8.

Jules Verne: Doktor Ox ötlete

Jules Verne a mi Verne Gyulánk, mint ahogyan magukénak vallják az angolok, a németek, az oroszok, az amerikaiak, az indiaiak, de még a kínaiak is. Művei a világirodalom legkelendőbb és legsikeresebb regényei közé tartoznak, a létező legtöbb nyelvre lefordították őket.

Jules Verne nem hiába írt nem mindennapi történeteket, az élete sem volt tipikusan mindennapi. 1828-ban született Nantes-ban, bár kedve nem igazán volt hozzá, de engedett a szülői akaratnak, és a középiskolai tanulmányainak befejezése után jogot tanult Párizsban. Az amolyan nagy dumás Verne egyetemi évek alatt rájött: a száraz jogi esetek és törvények helyet őt inkább valami más köti le, az hogy a képzeletében életre kelt kalandokat megjelenítse. Imádott írni. Cikkeket, verseket, tárcákat írt, de mindaddig nem sok sikerrel, míg meg nem ismerkedik Alexandre Dumas-val, aki pártfogásába veszi, és színházában előadja az Eltört szalmaszálak című művét, ami ha nem is osztatlan, de legalább mérsékelt sikernek örvendett.

Szerelemre lobba egy kétgyermekes özvegy, Honorine de Viane iránt, hogy feleségét és családját el tudja tartani polgári állás után néz, és tőzsdeügynök lesz belőle. Sorsa akkor pecsételődik végleg meg, mikor 1863-ban a Hetzel elnevezésű ifjúsági lap tulajdonosa felfedezi magának Verne Öt hét léghajón című kéziratát.Verne öröme határtalan lehetett, hiszen 240 frank tiszteletdíjat kapott.
Innentől fogva a 34 éves Verne élete nem csak anyagiak tekintetében változott meg, hanem az egész életmódja is szabadabb lett. Otthagyta pénzügyi állását és kizárólag az írásnak és a tapasztalatgyűjtésnek szentelte életét. Hamarosan megjelent a „A jégszfinx" is, de addigra készen volt már a következő könyv, és nem volt megállás: folyamatosan jelentek meg a kalandok Verne tolla által.
Hatteres kapitány kalandjai,Utazás a Holdba, Grant kapitány gyermekei, Húszezer mérföld a tenger alatt, Úszó város, Utazás a Hold körül, Nyolcvan nap alatt a Föld körül, A francia zászló, Két évi vakáció, Ox doktor hóbortos története, Sándor Mátyás, Az örök Ádám, Hódió Robur, A világ ura stb..

Fantáziája határtalan volt, legyen fantasztikus vagy kalandregény, a technika fejlődése folyamatosan megjelenik a történetekben, a repülőgép varázsos csodája, a tengeralattjáró és a léghajó megdöbbentőn pontos leírását ma a számos megfilmesített regények adják vissza. Verne a tudományos-fantasztikus irodalom korszakalkotó alakjává vált. Zseni volt a maga módján. Mind a mai napig "lopnak" tőle ötleteket, alaptörténeteket.
Verne Gyula soha nem járt Magyarországon, mindent könyvekből tudott róla, a Sándor Mátyás sajátosságai mégis a mi történetünk. Verne soha nem tagadta, hogy egykori mentora, Dumas Monte Cristo grófja keltette életre a fantáziájában a magyar nemes történetét.
Az eltúlzott ábrázolásokat és a hihetetlen történeteket mesterien ábrázolta Verne kellőképpen adagolva a tudományt a fantasztikummal és a humorral.

Ogygen – Ox Ygen

A flamand kisvárosban, Quiquendone-ban tipikus nyárspolgárok élnek, tipikus mindennapi életükkel. Ám egyszer csak nagyon különleges hatása éri az embereket…

„Tudni való, hogy az állatok a rendes időkben éppoly flegmatikusak voltak errefelé, mint gazdáik. A kutyák, macskák nem éltek, inkább csak vegetáltak. Soha egy kéjes borzongás, soha egy dühkitörés.”


Doktor Ox, a vegyész és asszisztense Ygen úr a kisváros mellé költözteti laboratóriumát és - mint a városka jótevője, és az innováció éllovasa – a saját költségén kívánja megoldani az utcák és a házak gázvilágítását és fűtését, egyfajta „megvilágosodás” címszó alatt. Mivel ő viseli a költségek nagy részét, meg is kapja a megfelelő jóváhagyásokat rövidtávon a városka Közgyűlésétől.

"De micsoda változás következett be ama néhány hónap során, amelynek legapróbb eseményeiről is számot próbálunk ehelyütt adni! Kutyák-macskák kimeresztették fogukat-karmukat. Itt-ott - dührohamuk ismétlődése esetén - agyonlövetésükre is sor került. Első ízben lehetett olyan lovat látni, mely megbokrosodva vágtat végig Quiquendone utcáin, olyan ökröt, mely nekiront egy társának, hogy szarvával felöklelje..!”

Az építési munkálatok előrehaladásával azonban problémák kezdenek felmerülni. Furcsa változások vehetők észre mindenkin és szinte mindenen: Quiquendone lakói „betegek” lesznek, agresszívekké, zavartakká és türelmetlenekké válnak. Az írót más regényeiben is foglalkoztatta, hogy hol válik a tudományos megszállottság kártékonnyá, az emberi méltóság elleni vétséggé. A valóság elkendőzése csak egy ideig lehetséges a doktor számára, mert a rejtélyre egy véletlen baleset során fény derül. Világossá válik, hogy doktor Ox kísérletezik a városka lakóin: egy őrületbe hajló zseni tömegméretű fiziológiai-kémiai kísérlet "szenvedő" alanyaivá váltak.

2011. január 14.

Patrick Robinson: Pusztító tűz

A haditengerészeti techno-thrillerek nagymestereként számon tartott Patrick Robinson nem enged a huszonegyből, vagy legalábbis abból, hogy ne provokáljon. Legújabb regénye, a Gyémántnyíl ismét egy olyan keményvonalas katonai thriller, amely kétségkívül túlszárnyalja a rajongók elvárásait. Mert Patrick Robinson arról írt ismét, amihez a leginkább ért: az amerikai hadsereg és politika színteréről, úgy hogy közben bepillantást nyerhetünk a kiutat kereső tehetetlen apa, a fegyverek, a háborúk, az összeesküvések és a politikai jog világába.

Hogy találtam rá: Igazából az Alexandra Kiadó talált meg engem Patrick Robinson regényével.

Miért: Munka? Olvasni és arról írni, inkább élvezet.

A teljes cikk az Alexandra Kiadó Könyvjelző magazinjának novemberi számában olvasható.

"Visszaemlékezett bibliájára, arra a könyvre az 1983-as Amerika-kupáról, amikor a verseny utolsó szakaszán az ausztrálok kétségbeesett küzdelmet folytattak az amerikaiak ellen. A sokat látott tengerészek ezt nevezték „vörös zónának” – annak az állapotnak, amikor már annyira fáj minden, hogy az ember kis híján elveszti öntudatát, valahogy mégis kitart. Emlékezett az ausztrál csörlősre, aki minden gyilkos irányváltást, minden átfordulást üvöltve ajánlott a legénység egy-egy tagjának, hogy így adjon nevet a gyötrelemnek, tegye azt emberarcúvá – Most teérted, John! Ezt most a te kedvedért, Hugie!
Állta a sarat Denis Conner vörös hajójával – lehunyta a szemét és csak tekerte a csörlőt, még ha úgy is érezte, lekvárból vannak a karjai. Üvöltve hívta ki maga ellen az elemeket, ereiben ott lüktetett a küzdelem minden kínja."

A történet azzal kezdődik, hogy erős francia befolyás és (a világ nagy eseményeiből kihagyhatatlan) anyagi érdekek miatt az iraki hadsereg tiltott rakétákat, úgynevezett Gyémántnyilakat vet be az amerikai erők ellen, és ezeknek a speciális páncéltörő rakétáknak az áldozatává válik a haditengerészet egyik elit SEAL-egysége is. A parancsnokuk, Mack Bedford nem veszi félvállról az eseményeket; és dühében bosszút áll és végez a támadókkal, a hadvezérkar viszont nem hisz a „jó tett helyébe jót várj” elvben, mert a hadnagyot azonmód hadbíróság elé állítják és távozásra késztetik a flottától.
Mack Bedford nem az a férfi, akit könnyen félre lehet seperni az útból, és aki könnyen felejtene, csakhogy a kisfia súlyos betegségben szenved, és a biztos halál vár rá, ha nem végeznek el rajta egy rendkívül drága, azaz egy millió dollárt érő műtétet. A feladat egyszerű: pénzt kell szerezni bármi áron.

Nem tennénk meg mi is mindent a hozzánk legközelebb állókért? Badford megtesz. A leszerelt katona pedig mindig katona marad, így kézenfekvő, hogy igent mond egy olyan feladat elvégzésére, amire amúgy is fáj a foga. Bedfordnak meg kell ölnie Henri Foche-t, a francia iparmágnást és politikust, a Gyémántnyíl forgalmazóját.

Természetesen nem Robinson jegyezné a thrillert, ha innentől kezdve minden a maga útján haladna egészen a boldog végig. Mert a szerző a fiktív szereplők segítségével folyamatosan izgalomban tart, szórakoztat és elvarázsol egy olyan színtérre, amely igazán távol esik tőlünk, civilektől. Abban is egészen biztos vagyok, hogy a főként férfiak uralta történet nem csak férfiaknak íródott. Akit elrettent a thriller műfaj szerinti besorolása, ne adja fel könnyen, és semmi esetre se hagyja magát elriasztani a katonaság olykor száraz, rideg és kőkemény világától, mert Mack Bedfordban egy olyan férfit, apát és társat ismerhetünk meg, akinek a történetét érdemes több száz oldalon keresztül követni.

„Patrick Robinson, a New York Times könyveladási listáit vezető regényíró legprovokatívabb krimije.” Tényleg provokatív. Hogy miért? Elsősorban azért, mert szóba hozza Irak, az Egyesült Államok és a nemzetközi politika (ez esetben Franciaország) bezárt ajtók mögötti egyezkedéseit? Másodsorban, mert a szerző nyíltan felvállalja, ő melyik sarokba, kinek az oldalára?

„Véget kell vetnünk ezeknek a törvénytelen gyilkosságoknak. Egyszerűen nem értjük, miért nem képes senki, ismétlem senki, azonosítani a rakéta forrását és gyártásának helyét” – vallja nyiltan a szerző, ami akár magának a könyvnek a politikai mottója is lehetne.

Angol cím: Patrick Robinson: Diamondhead
Magyar cím: Patrick Robinson: Gyémántnyíl
Fordító: Babits Péter
Kiadó: Alexandra Kiadó
Megjelenés: 2009/2010
Oldalszám: 424

2010. október 20.

Rejtő Jenő könyvsorozat

A PONYVA KIRÁLYAI

115 éve született Rejtő Jenő a ponyva megkérdőjelezhetetlen klasszikusa. Az abszurd humor királya soha nem feledhető remekműveivel hosszú-hosszú évtizedek óta milliókat szórakozhatnak.

Rejtő Jenő és Agatha Christie letehetetlen történeteit ugyanúgy imádják a kamaszok és a nagyszülők, köteteit egymás kezéből kapkodják anyukák és apukák, háztartásban dolgozók és menedzserek – ők valóban mindenki kedvencei.
Rejtő Jenő a magyar irodalom egyik legnépszerűbb alakja, olvasottsága Jókaiéval vetekszik, klasszikusai egyetlen magyar ember könyvespolcáról sem hiányozhatnak. A Rejtő kötetek a magyarok szabadon választott kötelező olvasmányai.
Részlet a Nol.hu oldalról: Rejtő Jenő életútja legendákkal teli, semmi nem biztos benne azon kívül, hogy 1905-ben Budapesten megszületett, számtalan művet írt, majd elhalálozott. A legenda szerint 1936-ban - a Nova Kiadó igazgatójának a javaslatára - kezdett el álnéven légiós történeteket írni. Rejtő figuráival megalkotta a bajtársias, de kemény, a törvénnyel összeütköző, de aranyszívű csibészek figuráját, történetszerkesztésével pedig létrehozta az akcióvígjátékot. Abszurd humorán a magyar közönség máig a térdét csapkodja, és a könnyeit törölgeti, a péhovardi groteszk pesti humor gyöngyszemei ma is szállóigék.

A ponyva királyai sorozat régi adósságot törleszt: ponyvaként, olcsó, zsebbe süllyeszthető papírkötésben jelenteti meg. Az október 13-ától kéthetente, szerdánként megjelenő Rejtő Jenő sorozat régi adósságot törleszt: ponyvaként, olcsó, zsebbe süllyeszthető papírkötésben jelenteti meg Rejtő Jenő 20 felejthetetlen művét közel egy éven keresztül.

A  ponyvaregény-válogatás első része 2010. október 13-án jelenik meg, melynek bevezető ára 290 Ft, míg a sorozat további részeinek ára 850 Ft.
Ezek akkoriban egyszerre kínáltak izgalmat és játékot az olvasónak.

A köteteket a megszokottól eltérő stílusú képekkel illusztrálta Igor Lazin grafikus. A "retrorealista képek" nagyon jól illenek a borítóhoz.

A sorozat részei és várható megjelenési dátumai:
1. 2010.10.13 A tizennégy karátos autó
2. 2010.10.27 Vanek úr Párizsban
3. 2010.11.10 Az elátkozott part
4. 2010.11.24 A három testőr Afrikában
5. 2010.12.08 A néma revolverek városa
6. 2010.12.22 A Nevada szelleme
7. 2011.01.05 Pokol a hegyek között
8. 2011.01.19 Bradley Tamás visszaüt
9. 2011.02.02 A láthatatlan légió
10. 2011.02.16 Az előretolt helyőrség
11. 2011.03.02 Csontbrigád
12. 2011.03.16 Texas Bill, a fenegyerek
13. 2011.03.30 Az ellopott futár
14. 2011.04.13 Tigrisvér
15. 2011.04.27 A szőke ciklon
16. 2011.05.11 Az elveszett cirkáló
17. 2011.05.25 Piszkos Fred, a kapitány
18. 2011.06.08 Piszkos Fred közbelép Fülig Jimmy őszinte sajnálatára
19. 2011.06.22 A megkerült cirkáló
20. 2011.07.06 Vesztegzár a Grand Hotelben
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...