Kurt Vonnegut: A repülő macska

"Ami pedig az öntörvényűséget illeti: meg vagyok győződve, hogy a művészetek terén frászkarikát sem ér az, aki folyton nyájasan megértő, aki egyszerre látja az érme mindkét oldalát, és aki mindenkinek mindent megbocsát.
Slotkin még azt is mondja, nincs művész, aki ne tartozna valamely iskolához. Jóhoz vagy rosszhoz. Odatartozik, akár akarja, akár nem. Nem tudom, Ön melyik iskolához sorolható. Az én iskolámnak három tagja van."

Hogy találtam rá: Kurt Vonnegut rajongóként, természetes volt, hogy elolvasni kívántam.

Miért: Idézet Kurt Vonnegut, A repülő macska novelláskötetéből: "Lehet, hogy mindez persze nem egészen fedi a valóságot, de annyi igazság azért van benne, hogy érdekesnek találjam, és talán hasznosnak is." Na ezért.

Ha egy nagy ember, mit ember, író meghal, természetesen adódik, sőt kötelező, hogy először egy, majd még néhány posztomusz kötet lát napvilágot, rokonok, barátok, jó- és rosszakarók lelkes támogatásával. Kurt Vonnegut sem kivétel ez alól. Immár a második posztomusz kötet jelent meg a 2007-ben elhunyt író ki nem adott, talán az író is kukába valónak talált műveiből. Az első hátrahagyott és kiadott kötet 2008-ban, Armageddon in Retrospect címmel jelent meg (magyar fordításban Ördögcsapda), azzal a felhanggal, hogy az író nevével több könyv nem jelenik majd már meg. Nem kellett túl sokat várni a következőre.

"Jelen levél gyatra bölcslkedés, merő önsajnálat. Viszont olyan levél, amilyeneket írók szoktak irkálni. És mivel kiléptem a General Electrictől, vagy író lettem, vagy egy nulla."

Vonnegutot mindig élvezet olvasni, viszont (többek között pont ezért) Vonneguttól mindig elvárjuk a maximális minőséget, olvasási élvezetet. A Repülő macsak novelláit valószínűleg nemhiába nem adta ki a szerző; tudta ő is, hogy nem mindegyik üti meg az általa diktált hoch színvonalat. Persze, ettől én még élvezettel olvastam el, sőt faltam mind a tizenhárom novellát.
A kötetet a szerkesztők igyekeztek gondosan felépíteni, akárcsak az Ördögcsapda kötetben itt is találhattam az előszót, majd egy előszóval felérő 1951-ben íródott levelet (lenyűgöző, hogy valaki ennyi éven át őrizzen egy "majd megmutatom én neked"- jellegű irományt), melyet angolul is végigolvashatunk, megbizonyosodva: igen, valóban Vonnegut írta alá a maró sorokat.

Szóval annak ellenére, hogy vannak tényleg felejtésre érdemes írások a novelláskötetben, jónéhány megmaradt bennem belőle. Ki tudja miért, imádtam a Meghalló moralizáló iróniáját, a nagyon emberi Selma dalát, és semmi kincsért nem hagytam volna ki A kedves kicsi emberkéket és A repülő macskát. Már-már vérfagyasztó, micsoda képzelőerővel és leíróképességgel bírt Vonnegut.

A kötetben szereplő írások:

Előszó – Sidney Offit

Kurt Vonnegut levele Walter J. Millernek

Meghalló

Pelk

Háztetőkről harsogjátok!

Ed Luby Kulcsos Klubja

Selma dala

Tükörterem

Kedves kicsike emberkék

A hídmester

Apró vízcseppecskék

Kőbe zárt hangyák

A hős újságkihordó

A repülő macska

A világmindenség királya és királynője

A specialista

Utószó – Szántó György Tibor

Illusztrációk jegyzéke

Eredeti cím: Kurt Vonnegut: Look at The Birdie
Magyar cím: Kurt Vonnegut: A repülő macska
Fordította: Szántó György Tibor
Kiadó: Maecenas Könyvkiadó
Megjelenés: 2010
Oldalszám: 320

Tetszési index: 72%

Kurt Vonnegut: Börleszk

"- Ne aggodalmaskodjatok a holnap felől – mondtam neki –, mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja.

- Ámen - mondta ő.”

Hogy akadtam rá: A barátnémtól kaptam ünnep alkalmából, ahogyan az első, és többedik Vonnegut-könyvemet is. Egyfajta hagyomány ez már köztünk…

Miért: Mert letehetetlenül szeretem. Nincs sora, amire azt mondanám, hogy ezt még egyszer nem akarom elolvasni. Vonnegutnak megadatott az a fajta tehetség, hogy hihetetlen fekete humorral figyelhette maga körül a világot, mégis csak elcsippentett észrevételeit írta le nem mindennapi nyelvén.

A mesterséges nagycsaládok elmélete
Egy testvérpárt elsodor az élet. Előfordul. A probléma abból fakad, hogy Wilbur és Eliza termete nem hétköznapi, az ikrek óriásiak, csúfak és torzak, szoros szimbiózisban élnének egymással, ám külön állati szintre esik vissza az intelligenciájuk. Csoda, hogy a szüleik a világtól elzárva tartották őket? Csakhogy mi történik, ha ez a két gyerek tudja egyedül, hogy a kínaiak képesek magukat hangya nagyságúra kicsinyíteni, és így a világ uralmára törnek… Ebből a cseppet sem bizalomgerjesztő helyzetből küzdötte fel magát a regény hőse Dr. Wilbur Nárcisz-11 Swain, képtelenül hosszú életű öregember az USA utolsó elnökévé. És ebből a cseppet sem bizalomgerjesztő helyzetből mutatja be Vonnegut, milyennek is látja ő a világot, a jövőt.

Ahogyan Vonnegut látja a világot
Hogy miért érdemes nem letenni az első felszisszenés után a Börleszket? Mert a mesterre a rá jellemző bizarr és groteszk jelenetsorokban sajátságos társadalomkritikáját tárja elénk. A fekete humor, a versek, a szójátékok segítségével meghökkentő megoldást kínál az egyik legsúlyosabb problémára, a magányra a családnövelési projekttel a „Nincs többé magány!”- választási jelszóval; és keresi az öregség, az elmúlás elfogadásának a válaszait.

Kiadó: Maecenas Kiadó

Fordító: Borbás Mária, Orbán Ottó

Megjelenés: 2005

Oldalszám: 244

Tetszési index: 92%