ez még feleség, az már szerető.
Ez még válik, az már házas,
ez még házas, az már elvált.
Ez még szeret, az már nem emlékszik,
ez még nem emlékszik, az már szeret.
Ez még vadászik, az már megfőzte,
ez már megfőzte, az még vadászik...
Ez már, az még és ez még, az már,
de végül mindegyiket megette a halál"
Hogy találtam rá: Háy János gyűjtőként, egyszerű a válasz…
Miért: Szeretem a nyelvezetét, a sajátságos iróniáját. Magával ragad a sokoldalúsága, sok műfajúsága (vers, novella, regény, gyerekirodalom, dráma, festészet). Nem kell ahhoz jobban utána böngészni, hogy szembetűnjön: ez azért nem jellemző a kortárs magyar alkotói gárdában.
„Képtelenség, gondolta a férfi így a vonásait pakolászva, hogy szerelmi viszony alakuljon ki egy fogorvosnő és a betege között. Ha a beteg legyűri az elemi rettegést, s nem úgy néz a fogorvosnőre, mint egy hóhérra, hanem a nőt látja benne, ami önmagában óriási, s mondhatni egészen ritka dolog.” (Lánc)
A Házasságon innen és túl nem arról szól, mint először gondoltam a cím alapján. A négy ciklusra bontott novellás kötet nem egy darab történet, nem egy darab szerelemmel, szeretettel, elmúlással és válságokkal felvirágzott kapcsolatot ismerhettem meg, hanem többet. És másként, mint amit már megszoktam Háy Jánostól. Nem regényről van szó, ami teret hagy minden irányba kanyarodni, hanem az író által legjobbnak vélt novellákról, amelyek szereplői férfiak és nők, feleségek megalázva, lelkileg kizsigerelve, férjek magányban, házasságok és hullámzó vagy szétesett szerelmek, kapcsolatok. No és persze Budapest és az ő környéke.
Bár mintha kevésbé élne a humorral, és az íróra jellemző ironikus irónia a jellemzőbb inkább. Nem direktbe kacagtat, mosolyogtat, hanem sokkal inkább körberajzol, kerülgeti a lényeget, mint macska azt a bizonyos forró kását. Sőt, tovább megyek, másban is különbözik a regényektől. A megszokott meseszerűség, az olykor gyermeki látásmód elkerüli a novellákat, sokkal inkább a szavakkal való fukarkodás, a szűkszavúság, a lényegre törekvés a jellemző.
„Az autó lassan araszolt a híd felé, épp a hídtorokba fordult, ahol rendőrök őrizték a buszsávot a kósza autósoktól, akik szabály ide, szabály oda, s hiába, hogy a buszon hány utas sajtolódik össze, hiába hogy más népek ott sorakoznak a körforgalomban, ezek az autósok csak tepernek előre a buszsávban a sokmilliós terepjáróikkal és sportkocsijaikkal, mert nekik jár ez az előny, ők különbek, mint mások.” (Lánc)
A novellák, kivétel nélkül, kendőzetlenül a képedbe vágják: ilyen a valóság, a huszonegyedik század. Ha tönkrement életek, kapcsolatok, sorsok hiányoznak valakinek, akkor annak kötelező darab, mert a megcsalás, magányos kapcsolatok elképesztő tárházába nyújt betekintést Háy.
Mintha ismerősökről olvasnék, mintha a pletykák útján terjedt, már többször hallott titkok kerülnének ismét a szemem elé. Nincs semmi meglepetés, nincs semmi újdonság. Mert mindenkinek van kapcsolatra vágyó egyedülálló barátja, barátnője, és nincs olyan, aki ne tudna példát mondani boldogtalan párkapcsolatban élőkre, akinek ne lógna a feje felett a válási okiratokkal Damoklész kardja, vagy aki verte anyát, lelőtte apát, ütötte a gyereket. Szép az élet? Ilyen az élet. Legyen az bárhol a világban.
Háy András nagyon jó, ott van a szeren. És ez a novelláskötet nagyon erős. Minden megtalálható benne, ami Magyarországot képviseli, légyen az a főváros, az agglomeráció, vagy falu. Mert mindenhol élnek kapcsolataikban meghasonultak, szeretethiányosok, önzők és kicsinyes játszadozók.
Eredeti cím: Háy János: Házasságon innen és túl
Kiadó: Palatinus Kiadó
Megjelenés: 2006
Oldalszám: 240
Tetszési index: 95%
