Egy csomót olvasok... szemetet is

Vannak olyan könyvek, melyekben a legjobb részek a fedő- és a hátlap. Mások örökké veled vannak. Beszélgetek, írok, szerkesztek, nevetek... és olvasok. Sokat. Hogy mit találsz itt? A megszámlálhatatlan sokból néhány mesegondolatot, cselekményleírást, oldalszámot és kalandot.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kerstin Gier. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kerstin Gier. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. április 2.

Kerstin Gier: Zafírkék (Saphirblau)

Azt gondolom kevés ember él a Földön, aki ne vágyakozott volna akár egyszer is az életében arra, hogy uralja az időt s teret, utazzon a múltba, lássa a jelent, legyen elképzelése a jövőről. Elméletben lehetséges is az időutazás: Stephen Hawking asztrofizikus szerint egy napon az emberiség képes lesz az időutazásra. Ennek elméleti alapjai a részecskegyorsítóban már bizonyítást nyertek. Tehát, tudomány lehet a sci-fiből, mert a tudomány nem a misztikumban látja megvalósulni az emberiség egyik nagy álmát, hanem a fizikában.

A képzeletben pedig minden lehetséges. Míg a múltba jutást Mark Twain Egy jenki Arthur király udvarában című kalandregényétől kezdve egészen Audrey Hiffinger időutazójáig rengetegen feldolgozták, a tudatos utazás eszközét sem kerülte el az írói képzelet. Az első időgép ötlete elsőként Herbert George Wells 1895-ben megjelent, Az időgép című művében fogalmazódott meg, és azóta is közkedvelt témája a sci-fi és egyéb irodalomnak.
Megjegyzem a valóság maga a képzelet, tiszta sci-fi: Hawking szerint elméletileg egy megfelelően gyors űrhajó segítségével a legénység benépesíthetne egy új Földet, mivel az utazás olyan sokáig tartalan, hogy ezidő alatt a Földön kihalna az emberiség. Egy ilyen űrhajó hat év alatt gyorsulhatna fel annyira, hogy sebessége 98 százalékban megközelíti a fény sebességét, miáltal egy a hajón töltött nap megfelelne egy évnek a Földön. Durva…

Saphirblau - Liebe geht durch alle Zeiten 2.

A történelmi korok megismerésébe, utazásba, kalandos romantikába, humorral pezsdített mesébe invitáló tiniknek (és felnőtteknek egyaránt) íródott trilógia, meglepetés történetfolyam Kerstin Gier-től. A Rubinvörös (Rubinrot) folytatásának megjelenése magyarul őszre tehető, ezért igyekszem nagyon kevés információt megosztani.
Gier időutazása nem kíván H. G. Wells-ig elérni, Ray Bradbury-t is kikerüli, ennek ellenére megtalálta a saját történetét és a saját hangulatát. A Zafírkék, azaz eredeti címén: Saphirblau - Liebe geht durch alle Zeiten időutazása is felvet kérdéseket, melyek mellett nem kötelező elmenni: a jelen hatása a múltra, a múlt változtatása és annak hatása a jelenre. Igen a múlt megváltoztatása, mert mi történik akkor, ha a jelen embere tér vissza a múltba…

„(Der Geist von Sir Arthur Conan Doyle hatte mit Sicherheit Besseres zu tun. Was hatte der überhaupt in London zu suchen?)”

Gwendolyn Shepherdnek nincs panaszra oka (szerintem), igazi tinédzser, tinédzser gondokkal, gondolatokkal, vágyakkal és temperamentummal, csakhogy Gwendolyn Shepherd más, nem zizisen más, nem stréberen más, hanem egyszerűen más. Például cseveghet a szellemekkel, mert látja őket, és például tud az időben furikázni, igaz nem olyan egyszerűen, mint azt képzelnénk, de tud. Különleges génállománya teszi lehetővé, mint ahogyan utazótársának, Gideon de Villers-nek is. A két család pedig ősidők óta óvja a kronográfot, amely az időutazó génnel rendelkezők segítségére van a „nagy” utazásokhoz.

Gwendolyn nem volt felkészítve az időutazásra, márpedig, ha azt akarjuk, illetve nem akarjuk, hogy a jövőt befolyásoljuk, akkor fel kell készülni rá. Gwen az élet nagy kérdéseivel szeretett foglalkozni, mint például kivel megy el a bálba, melyik könyvet (nem) kell elolvasni és referatot írni belőle, ki a leghelyesebb az iskolába, melyik nagynénje épp milyen habókos mesével áll elő. Csakhogy Gwent is eléri a család ősi szerencséje, és kiválasztottá válik. Megismerkedik a gőgös és enyhén beképzelt Gideonnal, ami már így egymagában is kaland a számára. Az, hogy a múltban, azaz pontosan akár kr.u. 1560-ig (és nem tovább) vissza tud jutni, csak hab a tortán.

Az első kötet, a Rubinvörös (Rubinrot) időnként untatott (tudom, most sok rajongó felkapja a fejét, de találtam benne olyan hibákat, hiányosságokat, melyek szemem szúrták), de mindenképpen élvezetes kis szösszenetnek tekintettem. Kerstin Gier nagyon eltalálta az üde tizenéves, még kislány, de már felnőtt kor felé kacsintgató Gwendolyn karakterét. A kicsit bolond nagynéni(k)vel és egyéb rokonokkal sem volt gondom, a barátnő igazi barátnő, nem rikácsol, nem hisztizik, nem ármánykodik, mint mondjuk a klisékkel tarkított Csitt, csitt-ben.

Jövő a múltban

Beleszeretni valakibe 16 évesen, úgy hogy az illető még időutazó is, nem a legjobb ötlet. Főleg akkor nem, ha mindkét félnek egészen más problémákkal kell megküzdeni, mint a szerelem. Például azzal, hogy megmentsék a világot. Gwennek egyéb gondjai is támadnak a hormontúltengésen kívül: hogy megtanuljon úri módon viselkedni, az etikett szerint meghajolni, menüettet táncolni stb. stb.. (Nem titok: Gwendolynnak egyik sem megy igazán.) És ha mindez nem adna elég feladatot főhősünknek, Gideon is titokzatosan kezd viselkedni. Gwen nem hagyja magát; a makacs szemtelensége fegyver.
 
"Krrrrrk.
Das war die Glühbirne."

Új trükkök, új barátok… és régi ellenségek. Gwen visszatér a 18. századba, találkozik Saint Germainnel… Akinek nincsenek kellő ismeretei, sokat tanulhat a múlt apró részleteiről, akinek meg vannak, élvezheti az ismeretek kiváló adagolását, miközben megtudjuk, mi történt (vagy mi fog történni) a Tizenkettek Körének tagjaival. Gideon múltjáról, családjának történetéről is több minden napvilágra kerül. Aztán egy hatalmas arculcsapás jön, mert a szerző kiválóan ráérzett, mikor és hogyan kell a feszültséget fokozni. Gwen pedig felteheti magában a kérdést: hogyan tud felülemelkedni a problémákon, és megoldani azokat.

2011. február 14.

Kerstin Gier: Rubinvörös (Rubinrot)

A kérdés felvetődik, azaz nem jó a gondolat indítása, a válasz adja magát, miért van az ifjúsági irodalom telis tele átlagos lányokkal, akik átlagosak akarnak lenni, mégis valami kirívó történik velük, illetve ennek fordítottja is igaz.

A tinédzserkor egy átmenet (is) a gyermekkor és a felelősségteljes felnőttek világa között. Ez az időszak kalandokkal teli minden szinten, mert senki nem mondja, hogy a tinédzser kor könnyű. Hátrahagyni a gyermek-ént a felnőttért, átesni a bonyolult érzelmi és szociális fejlődésen a nem mindig jutalmakkal tűzdelt úton, tényleg nem egyszerű. Ez eddig rendben is van. Értem én, nem hiába tanultam oly sokat pszichológiát.
Erik Erikson pszichiáter elve alapján nyolc fázisból áll a fejlődés.
1. A bizalom és bizalmatlanság közötti különbség elsajátítása
2. Az önálló döntések megtanulása
3. A kezdeményezőképesség kialakulása, célkitűzés
4. A szorgalom és a hozzáértés kora
5. Önismeret és önértékelés
6. Az intimitás
7. A gondoskodás képessége
8. A bölcsesség

Nem taglalom hosszan mind a nyolc fázis jellemzőit, mert a címek is eléggé beszédesek. Egy gyermek akkor válik teljes értékűvé, szellemileg, fizikailag és mentálisan épp felnőtté, ha ezt a nyolc fázist nem egyedül kell megtennie. Az emberi fejlődéshez elengedhetetlen a szülők, a család segítsége, támogatása (nem anyagi téren első sorban). Ha a gyermek megfelelő gondoskodásban, odafigyelésben részesül, és elegendő szeretetet kap, egészséges, kiegyensúlyozott felnőtté válik.

Hogy találtam rá: Német barátnőmnek köszönhetően, eredeti nyelven olvasva, noha a magyar is a polcon.

Miért: Restancia, és mert a Google figyelmeztetett, hogy Valentin-nap van. Jöhet mára a rózsaszín (egyébként szép) borító!

Hosszú felvezetőm Gwendolyn - és a hozzá hasonló (egyébként minden élő és fiktív személy egyedi és utánozhatatlan (huppsz ezt lehet, visszavonom)) hősnők végett jutott eszembe.
Oly sok felvetődő (olykor helytálló, olykor antipátiát is tartalmazó) véleményt olvasni szerteszét az interneten az ifjúsági regényekkel, illetve a véleménybefolyásolással kapcsolatban. A versengés? A rajongói attitűd? A meg nem értés? Az írónak ott a tükre: maga az írása. Ha reklámozzák a művet, akkor ne a véleményezésre szólítsák fel az olvasót, hanem az olvasásra.
Az ember szeret szembesülni önmagával – no, nem a kőkemény szigorral és nem is a negatív elemeket tartalmazó kritkákkal, pedig időnként milyen jó lenne odafigyelni rájuk is. Hanem csak a saját esetlenségével, a gyámoltalanságával illetve pont ellenkezőleg a határozottságával, makacsságával, és mindenekfelett a szerethetőségével.

Kerstin Gier-ről nem sokat tudtam, szégyenszemre bevallom, nem olvastam mindeddig egyik szingli regényét sem, és fejem felett lebeg a valószínűség, hogy nem is fogom (de soha ne mondjam, hogy soha). Viszont egy nagyon jó német barátnőm ajánlotta. Sőt, felvetette, hogy szeretne ilyen stílusban írni, merthogy ő is „ír”. Németországot is elkapta az írói ihlet... Ekkor lettem kíváncsi először Kersitn Gier-re és az ő könyveire.

A Google okos, a Google-t szeretjük. Így túl sokat nem kellett tennem ahhoz, hogy szembesüljek Gier sikerével.
A német sajtó imádja, dicséri, és ha valakit a legnagyobb német politika-gazdasági magazinok is megemlítenek, és nem húznak le, akkor az illető tényleg tehetséges lehet. És még egy mondat miatt kedveltem meg olvasatlan, látatlanban Kerstin Gier-t: „Nichts gegen Bücher über Frauen mit den üblichen Komplexen – ich habe ein gutes Dutzend davon verfasst.” De jó lenne, ha mindenki ilyen könnyedén fogná fel a hivatását…

Tehát, adott egy tipikusan átlagos (ismét egy tipikusan átlatos!? hilfe!) problémákkal szerencsétlenkedő, amúgy nagyon szimpatikus személyiség, Gwendolyn, aki 16 éves, Londonban él, és a tini kort igyekszik háta mögött tudni. Eme lánynak is van egy kissé minden lébe kanál barátnője (ez is jellemző a korosztályra, így a nekik s róluk szóló könyvekre is), Leslie. A megosztás a következő: Gwen az intelligens, megfontolt, talpraesett és cseppet sem nebáncsvirág, amúgy népes családdal bíró, Leslie meg a vessük magunkat bele a kalandba-típus, amúgy igazán jó barátnő, mert elfogad és elhisz olyan dolgokat is Gwenről. Ami nemhogy nem hétköznapi, hanem egyenesen lehetetlen. Mert Gwen fura, nem is akármilyen módon. Gwendolyn látja a szellemeket, sőt beszélgetni is tud velük. (A szellemmel való diskurzusok például nem csak viccesek, hanem a történelmi utalásokat tekintve is pontosak.) És ha ez nem lenne valakinek elég, akkor az is feltűnően más az ő esetében, hogy a családjának néhány tagja (aztán hamar kiderül, hogy ő maga is) képes az időutazásra.

Nem írom le a történetet a végéig. Annyit érdemes megjegyezni, hiszen a könyv alcíme is elárulja (Liebe geht durch alle Zeiten), hogy itt egy hímnemű egyed is fontos szereppel bír majd. És valóban. Gideon egy (ill. a?) másik időutazásra képes családnak a már sikeres ide-oda röppenéseken túl lévő egyetemista korú tagja.
Bevallok valamit, nem tudtam pontosan milyen Gideon akkor, amikor a trilógia második kötetét, a Saphirblau-t el nem kezdtem olvasni, mert nem igazán maradt meg bennem a karaktere a Rubinrot-ból. Mintha egy eléggé egoista, kényeskedő és rátartin mogorva pasi lenne, de amúgy… nem emlékeztem. És valóban. Persze a második kötet, mindig más, és mindig nehezebb dió.

"Elvigyorodtam. Kilenc hét kellett egy levélnek! És az emberek még panaszkodnak a megbízhatatlan brit postára. Oké, tehát olyan időbe érkeztem, amikor a leveleket még postagalambbal továbbították. Vagy postacsigával."

Gier Rubinrot-ját olvasva a könnyed, a humort sem nélkülöző stílus magával ragadt, noha időnként rám tört a vágy, hogy kihagyjak néhány bekezdést, mert túlírtnak tetszett. Viszont odavitt Londonba, intelligensen oldotta meg az időutazást (igaz a családi és másik családi ki kicsodába még nem mernék benevezni, lévén nem sok minden maradt meg belőle a sok kavarodástól), és tökéletesen megszerkesztették a történet menetét. Talán nem lett olyan részlesen kidolgozva az időutazók világa, mint például Cassandra Clare The Mortal Instruments (Csontváros) sorozata, mert néha úgy éreztem, hogy az írónő is belezavarodott például az időgép működésének rejtelmeibe.

Mivel már olvasom, hőseink élete, hogy alakul a Smaragdgrün-ben, nem jellemzem tovább, elég annyi, hogy Kerstin Gier mind a nyolc Erik Erikson-féle pontot kitöltötte, beteljesítette és ki is pipálta a trilógia írásakor. Ja, és már biztos, hogy filmre viszik a történetet, tehát hamarosan a mozikban.

Ím 70 oldal a könyvből:
 
Eredeti cím: Kerstin Gier: Rubinrot - Liebe geht durch alle Zeiten
Magyar cím: Kerstin Gier: Rubinvörös
Fordító: Szakál Gertrúd
Kiadás év: 2010
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalszám: 334
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...