„Már jártam korábban a Towerben, hivatalos ügyben, és a szívem összeszorult, a gyomromba pedig olyan görcs állt, hogy majdnem elhánytam magam, amikor rájöttem, hogy a várbörtönbe vezetnek minket. A fáklyákkal megvilágított csigalépcsőn lefelé haladtunk, egyre csak le és le, a falak nyirkosságtól csillogtak, ahogy a folyó szintje alá értünk, egy rácsos ablakkal ellátott ajtóig a lépcső alján. Négy évvel ezelőtt jártam itt, egy börtönőrtől akartam információkat kapni. Akkor vethettem egy pillantást arra, hogy mi folyik itt, de kevés figyelmet fordítottam rá, mert az eszem a küldetésemen járt. Sir Jacob megdöngette az ajtót. Kulcszörgés hallatszott, az ajtó kinyílt, keresztülvezettek minket rajta, majd becsapódott mögöttünk. Ekkor még tehetetlenebbnek éreztem magam, mint bármikor korábban, teljesen elvágva a fenti világtól.”
Hogy találtam rá: A kard által és a Sötét tűz után természetes volt, hogy elolvasom.
Miért: Történelem, krimi, politika, thriller... karakterek, történet.
A Kard által után tartottam attól, hogy a sorozatok második része általában gyengébbre sikerül, de a Sötét tűz letehetetlen regény lett. Így Az uralkodó iránt már komolya elvárásaim voltak. Csakhogy C. J. Sansom és az ő púpos ügyvédje, Matthew Shardlake tett róla, hogy eszembe se jusson nem elolvasni a Shardlake sorozat harmadik részét.
A történelem korhű bemutatása és a valójában nagyon is mai események, intrikák jellege kötelező olvasmány is lehetne. Lehetne, ha rá lehetne venni mindenkit, hogy megtanulja kedvelni a kissé szárazabb leírásokat, párbeszédeket is. Sansom esetében érdemes már elgondolkodni azon, hogy írásai a szórakoztató irodalom határát átlépték és a sajátos szépirodalom kapuját döngetik. Imádom azt a tökéletesen pontos háttérmunkát, ami szembeüt minden egyes sorával, mert a szerző képes a drámai hatást úgy elérni, hogy közben egyetlen teátrális jelenettel nem találkozni.
A történet szerint egy év telt el a Sötét tűz kalandja óta, 1541 őszén járunk. A politika ismét megteszi a magáét, VIII. Henrik király utódlási problémái egyre nagyobb félelmet kelt az emberekben; a nép tart attól, hogy idegen ország uralkodója kezébe kerül majd az angol trón. VIII. Henrik reneszánsz mivoltát és hatalmának teljét igazolva nagyszabású dicsőségmenetet tervez, ami arra is kiváló alkalmat ad, hogy lekenyerezze a lázadozókat egy mindenkire kiterjedő amnesztiával. A király, a tragikus sorsot megélt ötödik felesége, Catherine Howard (Howard Katalin - házasságuk épp Cromwell lefejeztetésének a napján volt, miután 1542-ben a király tudomására jutott Cranmer érsektől, hogy a királyné hűtlen hozzá, lefejeztette az asszonyt, aki ezzel a mondattal az ajkain halt meg: - Inkább halnék meg Culperer feleségeként, mint hogy Anglia királynéjaként éljek!”), a főnemesség krémje és ezernél több katona a yorkiak behódolását és hűségét fogadják.
Shardlake kénytelen-kelletlen, szeretet nyugalmas otthonát hátrahagyva muszájból Cranmer érsek megbízásából utazik Yorkba, hogy részt vegyen az eseményen, és hogy vezetője legyen a hírhedt lázadót, Sir Robert Broderick-ot Londonba szállító menetnek, hogy az összeesküvőt épségben térhessen a Tower szeretőn kínvallató börtönébe.
Nem Matthew Shardlake-ről lenne szó, ha minden egyszerűen zajlana. Ugyanis meghal egy yorki üveges. Na és? Mondhatnánk, nincs abban nagy szenzáció, ha meghal egy üveges. Csakhogy ügyvédünk dokumentumokat talál nála, és nem nyugszik, ki akarja nyomozni, mi történt pontosan, mi az eredete az adatoknak. Élete máris veszélybe kerül, és még a király sem éppen kedves oldaláról mutatkozik meg előtte, a rejtélyek pedig egyre kuszábbá válnak, a királyi család trónját is fenyegetik…
C. J. Sansom karakterei olyannyira izgalmasak, hogy mindig tudnak újat mutatni, kerülik a sablonosság cseppnyi árnyékát. A kaland cseppet sem kalandszerű; Matthew Shardlake előtt le a kalappal, hogy állandóan vívódva, idősen, megfáradtan és testi nehézsége ellenére is makacsságától és igazságérzetétől hajtva nyomoz és véd mindenekfelett. Segítője, az egykori londoni utcagyerek, aki Cornwell kivégzése után végleg az ügyvédhez szegőzött, Jack Barak pedig ezúttal még intelligensebb, még cinikusabb és még érzelmekkel telibb, mint a Sötét tűz-ben.
A növekvő érdeklődés és az elismerések sora (pl. Ellis Peters Történelmi Tőr-díj) Sansomot nem hozta zavarba, hacsak nem annyira, hogy az eddigi két résznél jóval hosszabb ideig dolgozott a kéziraton, aminek az lett az eredménye, hogy elkerülte a reprodukciót (illetve a hasonló műfaj adta másolásokat) és az önismétlést. Sansom az Uralkodó-ban az eddigieknél még pontosabb és érdekfeszítőbb valós háttérrel rendelkező fikciót mutat be.
Eredeti cím: C. J. Sansom: The Sovereign
Magyar cím: C. J. Sansom: Az uralkodó
Fordító: H. Kovács Mária
Kiadó: Agave Könyvek
Megjelenés: 2006/2010
Oldalszám: 502
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése