Rejtő Jenő rejtélyes élete

„Az író töredelmesen, de röviden beismeri, hogy regényének előzményei vannak.

A regény úgynevezett előzményein olvasó és író egyaránt szeret hamar túlesni. Az ilyesmi részint unalmas, részint sablonos, különösen ma, mikor a regényírás bizonyos fajtáit már nem is iparszerűen, hanem a konyhaművészet szabályai szerint, kész receptek alapján főzik ki. Például: "Végy két ifjú szerető szívet, törd meg, forrald fel a szenvedélyeket, hintsél a tetejébe egy kis édes egyházi áldást, és jól megfőzve vagy félig sületlenül bármikor feltálalhatod az olvasónak." (Szőke ciklon)

Hogy akadtam rá: Gyűjöm Rejtő Jenő regényeit és a róla szóló könyveket.

Miért: Egy Rejtő-regénynek mindig lehet tudni a végét, de egy Rejtő-mondatnak soha.

"Az életben csak pozőrök számára fordulnak elő komoly dolgok." (Egy bolond száz bajt csinál)
Talán Karl May után és Bates előtt valamikor 8-9 éves koromban Rejtő Jenő volt soron, így mire alig tizenéves lettem kivégeztem és rongyossá olvastam az Albatrosz-féle kiadású Rejtő összest. A család egymásnak idézgetett esténként a vacsora felett vagy helyette Piszkos Fred fregattkapitány kalandjaiból és Fülög Jimmy poénjain röhögtük magunkat halálra esti mese gyanánt. Irodalmi sznobizmusom soha nem szabott gátat Rejtő iránti rajongásomnak – szerencsére, ponyvaéhségem csillapítandó időről-időre újraolvasom minden könyvét.

Alighanem a P. Howard és Gibson Lavery írói álnéven közismert Rejtő Jenő az egyetlen magyar író, akinek olvasottsága vetekedik Jókaiéval (aki mind a mai napig vezeti a top100-as listát), talán még felül is múlja - neve mégsem fordul elő sem Rejtő, sem Howard formában a különböző tudományos lexikonokban, irodalmi kánonban.  Számtalan regénye (máig nem dolgozták fel teljesen, csak foltokban az életművét) közül egy sem került be még a kötelező olvasmányok közé. Mi olvasók mégis gazdagabbak lettünk általa, mint azt ő valaha is megálmodta.
Maga Rejtő Jenő (1905-1943?), született Reich Jenő élete épp olyan volt, mint halála utáni mennybemenetele, mert úgy halt meg, hogy alig maradt utána valami. Vagyis szinte semmi: egy útlevél, levelek, pár összefirkált kézirat, néhány dedikált könyv, egy saját kiadású lap. A testét sosem találták meg, eltűnt, halálának körülményeit és pontos időpontját a mai napig homály fedi. Munkaszolgálatosként halt meg Ukrajnában.

„- Uram! A késemért jöttem!
- Hol hagyta?
- Valami matrózban.
- Milyen kés volt?
- Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta?
- Várjunk... Csak lassan, kérem... Milyen volt a nyele?
- Kagyló.
- Hány részből?
- Egy darabból készült.
- Akkor nincs baj. Megvan a kés!
- Hol?
- A hátamban.
- Köszönöm...” (Piszkos Fred a kapitány)
Rejtő Jenő minden valószínűség szerint olyan figura volt, akiről maga P. Howard is írt volna. Hosszú, valószínűtlenül sovány, fiatalon kopaszodó férfi volt, aki zajos kalandokban vett részt, súlyos nélkülözésben és kávéházi ricsajban imádott(?) élni, becsavarogta - részben gyalog - Nyugat-Európát, főleg Franciaországot, nem egyszer töltött hosszabb-rövidebb időt különböző börtönökben, ahol a helyi vagányokkal barátkozott, és állítólag megszökött a légióból Észak-Afrikában. (Hámori Tibor) Jó barátságban volt Kabos Gyulával és Karinthy Frigyessel, próbálta ellesni Heltai Jenő írói technikáit. Az amúgy gyenge idegzetű Rejtő művészi színvonalára kihatott hánya vetett élete: egyenetlen író volt, olykor pongyola, lapos, de egy idő után ráérzett a saját, utánozhatatlan stílusára, és legelsietettebb műveiben is vannak olyan oldalak, amelyek a humor remekei közé tartoznak. Nyelvezete néha csak úgy szikrázik a játékos szóbravúroktól, a nonszensz komikumoktól, máskor színtelen, nemritkán csapnivalóan rossz mondatokat ír.

„…egészen fiatal lánykák és teljesen öreg tudósok hiszékenysége állítólag korlátlan.” (A tizennégy karátos autó)
Hogy mit köszönhetünk P. Howardnak? A kabaré és a légiósregény műfajait használva és kitágítva életfilozófiát teremtett, több Rejtő-mondat kulcsfontosságot nyert a mindennapokban: "nem lehet minden pofon mellé forgalmi rendőrt állítani" vagy Piszkos Fred elhíresült mondata, hogy "azért nem dolgozik, mert elvesztette a meggyőződését" kijelentéseket nap, mint nap használjuk.
Rejtő könyvei afféle biztos kikötők; könyvei soha nem okoznak meglepetést, sajátosan egyéni stílusa, szimpatikus és tetszetős, sokszor eszetlen figurái bármit is tesznek, közel állnak hozzám. A kalandregény-elemek, bővelkedő fekete, groteszk és bizarr humorral ötvöző regényei (légiós történetek, kevésbé sikeres westernek), burleszkjei nem görcsölnek, nem finomkodnak, a kabaré szellemével átitatott szellemes párbeszédek folyton nevetésre késztetnek, mert a szerző nem bonyolítja a történetet, de végig lebilincsel vele. Egy Rejtő-regénynek mindig lehet tudni a végét, de egy Rejtő-mondatnak soha.