Suzanne Collins: Az éhezők viadala

Nem, és megint csak nem. Nem okozott problémát számomra, hogy hasonló témában már számos (akár jobban feldolgozott) történetet olvastam, láttam már. Nem, nem zavart a leírt jövőkép, a megjelenített Amerika diktatórikus utódállama. Nem nevettem fel a világvége, vagy annak közelisége naturalisztikus bemutatásán. Ezt a témát talán soha nem lehet elégszer feldolgozni – mert a halálig tartó verseny és a big brother pszichológiája hatással van mindenkire, akár bevallja, akár nem –, viszont mindig az ember (olvasó) képébe lehet vágni: igen, ez is egyfajta elképzelés, arra a kérdésre: mi lesz, ha…

Hogy találtam rá: Agave kiadónak köszönettel a magyar változatért.

Miért: Először csak munka volt, aztán pedig az olvasás szeretete.

Die Tribute von Panem – Tödliche Spiele

Először magyarul olvastam - amint az Agave Kiadó lecsapott rá és kiadásra ítélte - Suzanne Collins, Az éhezők viadala című regényét, aztán németül, aztán megint többször is magyarul a második rész (Futótűz, Catching Fire) miatt, majd most ismét németül a bergneustadti könyvesboltnak köszönhetően, és annak, hogy itt már a sorozat harmadik része (Mockingjay, Tribute von Panem –Vlammender Zorn) is kapható. (Nesze neked pénztárca, és fogadalom, hogy több könyvet nem veszek ebben a hónapban euró sok(k)ért, de micsoda elégedett boldogságért.)

Szóval adott egy téma, amit már számtalanszor feldolgoztak, kiveséztek és ízekre szedtek szét. Ám Suzanne Collins-nak sikerült úgy megfognia, hogy letehetetlenné tegye a könyvet és felejthetetlenné az olvasásra szánt perceket, órákat. Hatással volt rám. Ami ritka az én kritikus énem esetében.
Szokták emlegetni, hogy Takami Kósun Battle Royal-jára egyfajta válasz Amerikától. És miért ne? Disztópia a javából a történet, noha talán kevésbé vérengzős, ám sokkal átélhetőbb, olvasmányosabb.

„Az Éhezők Viadalának egyszerű szabályai vannak. Büntetésül a lázadásért minden körzet, minden évben köteles kiállítani egy lányt és egy fiút, az úgynevezett kiválasztottakat, akiknek részt kell venniük a Viadalon. A huszonnégy kiválasztottat bezárják egy hatalmas szabadtéri arénába, ahol a tüzes sivatagtól kezdve a jeges pusztaságig bármi elfér. Ezután a résztvevők több héten át harcolnak egymás ellen, életre-halálra. Az győz, aki a végén utolsóként életben marad.”

Ifjúsági regényről van szó, ehhez mérten ifjúsági szemszögben láttat mindent a szerző. Adott egy fiatal, tizenhat éves lány (tipikus?), aki bevállalja, hogy húga helyett küzdjön a mindhalálig tartó Éhezők Viadalán. Csakhogy Katniss nem az a gyenge nebáncsvirág, mint a legtöbb ifjúsági regény főhősnője, erő, kitartás és intelligencia jellemzi, épp ezért győzni akar, méghozzá mindenáron. Egy körzetbéli srác, Peeta segít neki (vagy a inkább fordítva), hogy céljukat elérjék: a győzelmet és az azzal járó életben maradást.

A történet nagyjából ennyi is lenne. Nem nagy was ist das, mint ahogyan a big brother, az 1984, a Mad Mex vagy a Menekülő ember sem túl bonyolult elemekre épülő sztori. Mégis. Hatással van mindegyik, tartalommal bír mindegyik.

Suzanne Collins meghökkentő narratív stílusa, jól kidolgozott mondatai, felépített érzelmi és lelkiismereti viharai kiválóan csavarják fel a történetet a képzelet égig érő fájára, vagyis ebben az esetben inkább a küzdőtérre.

”Was bestimmt nicht mit Verdienst ist. Ich habe Peeta nicht getötet aber das ist auch schon alles.”

Az egyébként gyerek-mese és forgatókönyv szerző tett róla, hogy az olvasó könnyedén odaképzelje magát a cselekmények színhelyére, hogy feldolgozza, hogy érezhet egy fiatal tinédzser, akinek a vállán a családja jövője fekszik. Külön köszönet azért, hogy a felmerülő szerelmi ügyeket, érzéseket nem rontja el giccses, a hősnő korához nem méltó túlburjánzással.

Katniss amúgy jó fej csajnak tűnik (ebben az első részben), narratíva szerepéből kitűnik, hogy egyszerű lélek, aki józanul közvetíti az eseményeket, mintha valóban a tévében látnánk mindent. A másik főszereplő, a pék Peeta kellő meglepetéssel szolgál ahhoz, hogy fenntartsa az érdeklődést maga iránt, a mellékszereplők és az elénk tárt világ pedig kellően érdekesek ahhoz, hogy egy pillanatig se váljon a könyv unalmassá, kliséssé.

Angol cím: Suzanne Collins: The Hunger Games

Német cím: Suzanne Collins : Die Tribute von Panem – Tödliche Spiele

Magyar cím: Suzanne Collins: Az éhezők viadala

Fordító: Sylke Hachmeister und Peter Klöss / Totth Benedek

Megjelenés: 2008 / 2009

Oldalszám: 416