Egy csomót olvasok... szemetet is

Vannak olyan könyvek, melyekben a legjobb részek a fedő- és a hátlap. Mások örökké veled vannak. Beszélgetek, írok, szerkesztek, nevetek... és olvasok. Sokat. Hogy mit találsz itt? A megszámlálhatatlan sokból néhány mesegondolatot, cselekményleírást, oldalszámot és kalandot.

2011. február 14.

Kerstin Gier: Rubinvörös (Rubinrot)

A kérdés felvetődik, azaz nem jó a gondolat indítása, a válasz adja magát, miért van az ifjúsági irodalom telis tele átlagos lányokkal, akik átlagosak akarnak lenni, mégis valami kirívó történik velük, illetve ennek fordítottja is igaz.

A tinédzserkor egy átmenet (is) a gyermekkor és a felelősségteljes felnőttek világa között. Ez az időszak kalandokkal teli minden szinten, mert senki nem mondja, hogy a tinédzser kor könnyű. Hátrahagyni a gyermek-ént a felnőttért, átesni a bonyolult érzelmi és szociális fejlődésen a nem mindig jutalmakkal tűzdelt úton, tényleg nem egyszerű. Ez eddig rendben is van. Értem én, nem hiába tanultam oly sokat pszichológiát.
Erik Erikson pszichiáter elve alapján nyolc fázisból áll a fejlődés.
1. A bizalom és bizalmatlanság közötti különbség elsajátítása
2. Az önálló döntések megtanulása
3. A kezdeményezőképesség kialakulása, célkitűzés
4. A szorgalom és a hozzáértés kora
5. Önismeret és önértékelés
6. Az intimitás
7. A gondoskodás képessége
8. A bölcsesség

Nem taglalom hosszan mind a nyolc fázis jellemzőit, mert a címek is eléggé beszédesek. Egy gyermek akkor válik teljes értékűvé, szellemileg, fizikailag és mentálisan épp felnőtté, ha ezt a nyolc fázist nem egyedül kell megtennie. Az emberi fejlődéshez elengedhetetlen a szülők, a család segítsége, támogatása (nem anyagi téren első sorban). Ha a gyermek megfelelő gondoskodásban, odafigyelésben részesül, és elegendő szeretetet kap, egészséges, kiegyensúlyozott felnőtté válik.

Hogy találtam rá: Német barátnőmnek köszönhetően, eredeti nyelven olvasva, noha a magyar is a polcon.

Miért: Restancia, és mert a Google figyelmeztetett, hogy Valentin-nap van. Jöhet mára a rózsaszín (egyébként szép) borító!

Hosszú felvezetőm Gwendolyn - és a hozzá hasonló (egyébként minden élő és fiktív személy egyedi és utánozhatatlan (huppsz ezt lehet, visszavonom)) hősnők végett jutott eszembe.
Oly sok felvetődő (olykor helytálló, olykor antipátiát is tartalmazó) véleményt olvasni szerteszét az interneten az ifjúsági regényekkel, illetve a véleménybefolyásolással kapcsolatban. A versengés? A rajongói attitűd? A meg nem értés? Az írónak ott a tükre: maga az írása. Ha reklámozzák a művet, akkor ne a véleményezésre szólítsák fel az olvasót, hanem az olvasásra.
Az ember szeret szembesülni önmagával – no, nem a kőkemény szigorral és nem is a negatív elemeket tartalmazó kritkákkal, pedig időnként milyen jó lenne odafigyelni rájuk is. Hanem csak a saját esetlenségével, a gyámoltalanságával illetve pont ellenkezőleg a határozottságával, makacsságával, és mindenekfelett a szerethetőségével.

Kerstin Gier-ről nem sokat tudtam, szégyenszemre bevallom, nem olvastam mindeddig egyik szingli regényét sem, és fejem felett lebeg a valószínűség, hogy nem is fogom (de soha ne mondjam, hogy soha). Viszont egy nagyon jó német barátnőm ajánlotta. Sőt, felvetette, hogy szeretne ilyen stílusban írni, merthogy ő is „ír”. Németországot is elkapta az írói ihlet... Ekkor lettem kíváncsi először Kersitn Gier-re és az ő könyveire.

A Google okos, a Google-t szeretjük. Így túl sokat nem kellett tennem ahhoz, hogy szembesüljek Gier sikerével.
A német sajtó imádja, dicséri, és ha valakit a legnagyobb német politika-gazdasági magazinok is megemlítenek, és nem húznak le, akkor az illető tényleg tehetséges lehet. És még egy mondat miatt kedveltem meg olvasatlan, látatlanban Kerstin Gier-t: „Nichts gegen Bücher über Frauen mit den üblichen Komplexen – ich habe ein gutes Dutzend davon verfasst.” De jó lenne, ha mindenki ilyen könnyedén fogná fel a hivatását…

Tehát, adott egy tipikusan átlagos (ismét egy tipikusan átlatos!? hilfe!) problémákkal szerencsétlenkedő, amúgy nagyon szimpatikus személyiség, Gwendolyn, aki 16 éves, Londonban él, és a tini kort igyekszik háta mögött tudni. Eme lánynak is van egy kissé minden lébe kanál barátnője (ez is jellemző a korosztályra, így a nekik s róluk szóló könyvekre is), Leslie. A megosztás a következő: Gwen az intelligens, megfontolt, talpraesett és cseppet sem nebáncsvirág, amúgy népes családdal bíró, Leslie meg a vessük magunkat bele a kalandba-típus, amúgy igazán jó barátnő, mert elfogad és elhisz olyan dolgokat is Gwenről. Ami nemhogy nem hétköznapi, hanem egyenesen lehetetlen. Mert Gwen fura, nem is akármilyen módon. Gwendolyn látja a szellemeket, sőt beszélgetni is tud velük. (A szellemmel való diskurzusok például nem csak viccesek, hanem a történelmi utalásokat tekintve is pontosak.) És ha ez nem lenne valakinek elég, akkor az is feltűnően más az ő esetében, hogy a családjának néhány tagja (aztán hamar kiderül, hogy ő maga is) képes az időutazásra.

Nem írom le a történetet a végéig. Annyit érdemes megjegyezni, hiszen a könyv alcíme is elárulja (Liebe geht durch alle Zeiten), hogy itt egy hímnemű egyed is fontos szereppel bír majd. És valóban. Gideon egy (ill. a?) másik időutazásra képes családnak a már sikeres ide-oda röppenéseken túl lévő egyetemista korú tagja.
Bevallok valamit, nem tudtam pontosan milyen Gideon akkor, amikor a trilógia második kötetét, a Saphirblau-t el nem kezdtem olvasni, mert nem igazán maradt meg bennem a karaktere a Rubinrot-ból. Mintha egy eléggé egoista, kényeskedő és rátartin mogorva pasi lenne, de amúgy… nem emlékeztem. És valóban. Persze a második kötet, mindig más, és mindig nehezebb dió.

"Elvigyorodtam. Kilenc hét kellett egy levélnek! És az emberek még panaszkodnak a megbízhatatlan brit postára. Oké, tehát olyan időbe érkeztem, amikor a leveleket még postagalambbal továbbították. Vagy postacsigával."

Gier Rubinrot-ját olvasva a könnyed, a humort sem nélkülöző stílus magával ragadt, noha időnként rám tört a vágy, hogy kihagyjak néhány bekezdést, mert túlírtnak tetszett. Viszont odavitt Londonba, intelligensen oldotta meg az időutazást (igaz a családi és másik családi ki kicsodába még nem mernék benevezni, lévén nem sok minden maradt meg belőle a sok kavarodástól), és tökéletesen megszerkesztették a történet menetét. Talán nem lett olyan részlesen kidolgozva az időutazók világa, mint például Cassandra Clare The Mortal Instruments (Csontváros) sorozata, mert néha úgy éreztem, hogy az írónő is belezavarodott például az időgép működésének rejtelmeibe.

Mivel már olvasom, hőseink élete, hogy alakul a Smaragdgrün-ben, nem jellemzem tovább, elég annyi, hogy Kerstin Gier mind a nyolc Erik Erikson-féle pontot kitöltötte, beteljesítette és ki is pipálta a trilógia írásakor. Ja, és már biztos, hogy filmre viszik a történetet, tehát hamarosan a mozikban.

Ím 70 oldal a könyvből:
 
Eredeti cím: Kerstin Gier: Rubinrot - Liebe geht durch alle Zeiten
Magyar cím: Kerstin Gier: Rubinvörös
Fordító: Szakál Gertrúd
Kiadás év: 2010
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalszám: 334

3 megjegyzés:

Névtelen írta...

szia!
Nem tudnál még több oldalt feltölteni a könyvből? Nagyon örülnék neki!
Köszi
Blanka

Mara írta...

Szia Blanka!
Ez a feltett részlet a kiadó jóváhagyásával került fel. Ennél több nincs nekem, és nem is lesz.
Én a lapozható könyv olvasását szeretem, bármilyen nyelven is legyen az. :)
Mara

Névtelen írta...

Szia. olvastam ezt a könyvet, nekem nagyon tetszett.^^ Viszont a film felől érdeklődnék. Ezt honnan tudod? És azt nem tudod kb. mikorra várható belőle a film és, hogy az eredeti címet megtartják-e, hogy majd tudjak utána nézelődni. :D előre is köszi :)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...