A versek és mesék után ezúttal Csukás István prózai írásait olvashatjuk a Mi az adu? című könyvben. A kötetbe tárcákat, portrékat, paródiát, egyfelvonásos színdarabot és hangjátékot gyűjtöttek össze.
Pom-pom, Gombóc Artúr, Süsü, a sárkány, Mirr-Murr és a Nagy Ho-ho-ho Horgász? Nem a kép kicsit sem teljes, Csukás István a mesevilágban mindent elmond és bemutat, amit csak lehet az emberi természetről és annak alkotásairól, csakhogy. Csakhogy Csukás István gyönyörű prózai írásokkal rukkol elő időről-időre.
"A szívünkben legyen egy másik időszámítás, amely Mikulástól Mikulásig tart."
Csukás István számomra nemcsak Pom-pom vagy Süsü, Csukás István számomra a kultúra egyik megtestesítője. Egyetemi éveim alatt, nagyon kulturális, nagyon elit és nagyon (bocsánat, de igen) sznob bölcsészként olyan liberális, irodalmi és kulturális klubokba is jártunk, melyekről igazából csak egy bizonyos kör tudott. Számomra Csukás István ezt az irodalmi hangulatot is jelenti. Ott találkoztam vele életemben először, és igen, bevallom remegett a térdem, akadozott a hangom. Pedig…
Hiába, Csukás István neve kötelez. A Kossuth-díjjal kitüntetett író a derű írója. Ezt ő maga is tudja, különben nem ünnepelte volna 75. születésnapját egy olyan sokszínű könyvvel, mint a Mi az adu?. 180 oldal, és olyan jó érzéssel eltöltött, és manapság egyre ritkábban megjelenő műfajok, mint tárca, portré vagy egy egyfelvonásos színdarab.
A többségükben kis terjedelmű művek olvastatják magukat, vannak köztük könnyed hangvételű, de a politizálástól sem mentes humorral és iróniával átitatott önvallomások (Nyílt szó, A cirkusz csodája, Ki tartsa el a költőt?), személyes emlékek és élmények felelevenítései (Isten madárkái, Vígeposz a múltunkról), és tanúságtételek a személyes múltról és a jövőbe tekintésről, már elhunyt pályatársakról (Ivánka, Iván, Mándy úr, Kamondy László mártírhalála), élő kortársakról, eszmékről, személetekről.
„Eduard: Unom ezt a csámcsogást! Nevem ki diccsel ejtené, hol van egy velszi bárd?”
Csukás a gyermekirodalomban, mesékben valósítja meg mindazt, amit a felnőtteknek szóló prózában is bármikor el tud mondani. Ez a betyáros bajszú, mindig mosolygó szemű ember egészen komolyan komolytalan és egészen komolytalanul komoly író és költő. Ha nem így lenne, nem merné megfogalmazni és leírni, hogy „Egy gyöngyszemet őrizgetek évtizedek óta a fejemben, így hangzik: „Mi szovjet nők különös vágású asszonyok vagyunk.”” a Vígeposz a múltunkról című tálcában.
Csukás István világában a rosszkedvnek nincs helye. Akárhonnan kezdem, akármeddig folytatom, előbb-utóbb mosolyt csal az arcomra, mintha a nap sütne rá mindig. Az ő világában mindennek megvan a maga pozitív tartalma, pozitív értelme, a rossz jóra fordul, a szomorú vidámmá válik, az iróniája nyílt, soha nem hátba támadó.
Cím: Csukás István: Mi az adu?
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés: 2011
Oldalszám: 183
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése