„Kádár János nem könnyítette meg az utókor dolgát. Ritkán és szűkszavúan beszélt saját magáról. Mindent megtett annak érdekében is, hogy eltüntesse tevékenységének írott nyomait. Élete vége felé elindultak a történeti kutatások a volt Párttörténeti Intézetben. Ekkor telefonált az akkori igazgatónak, Huszár Istvánnak: "Huszár elvtárs, nem azért tettük oda magát, hogy hagyja, ottan mindenféle kutatók turkáljanak".
Hogy akadtam rá: A friss grafológia könyveket mindig átböngészem a könyvesboltokban. Amikor megláttam, hogy egyik volt oktatóm, Vékony Györgyi ellenőrizte a Kádár János írásáról szóló elemzéseket azon nyomban birtokomba vettem.
Miért: Mert úgy nőttem fel, hogy Kádár János bácsi „a jóságos” volt a nagy nyilvánosság előtt, és csak titokban szidták, kritizálták. Mert Kádár János mindent megtett azért, hogy „a jóságos” szerepét elhitesse magáról - ő maga égette el számtalan kézzel írott feljegyzését, levelét.
Minden, amit takargatni szándékozott
Érdekes, ám annál nehezebb feladatra vállalkozott a két szerző az egykori főtitkár írásának, személyiségének elemzésével. Szőtsné Fritz Ágnes és Banainé Balogh Katalin nem árul zsákba macskát: a könyv már a fülszövegben és a bevezetőben felkészít arra, hogy a titkot nem fejtheti meg, épp csak bepillantást tud nyújtani (Csermanek) Kádár János ellentmondásokkal teli személyiségébe. Kádár János hiába „uralkodott” 33 évig, viszonylag kevés aláírt dokumentumot hagyott maga után, a kézzel írt leveleinek, közleményeinek száma csekély, az okleveleket, a leveleket pedig nagyon ritkán dedikálta, inkább gumibélyegzőt használt.
A már megjelent könyvek, elemzések, a köztudat, mind mély befolyással bír, a szerzők mégis megpróbálják bemutatni egy szinte mindenki által ellentmondásos embernek ítélt politikusnak a valódi arcát. Talán azért, mert a szerzők valóban hisznek abban, hogy „a kézírás - a legszemélyesebb, legőszintébb önvallomás - megmutatja azt is, amit sem a kortársak visszaemlékezései, sem a történeti kutatások nem tudtak feltárni: a személyiség törekvéseit, indítékait, a politikusi szerep mögött rejtőző esendő embert, Kádár Jánost.„
Ellentétek hálójában
Hiányossággal, vagy inkább a történelem és a politika játszmáival kell kezdenem: a szerkezetében erősen felosztott könyv nem mutatja be a fiatal Kádár egyéniségét, mert a levéltárakban nem találtak példát rá, így a legkorábbi írás, amit boncolgatnak, a már 42 éves Kádárról szól.
Grafológia nem létezik pszichológia nélkül és vallom, hogy fordítva is igaz. Persze, mindig mindent a maga környezetében és tudatában kell vizsgálni. Az írásszakértő szerzőpáros a kor adta kronológiát vette alapul, és az írásminták most itt is bizonyították, hogy a történelmi és a történelemben felvállalt szerepeink változásai nem csak nyomot hagynak rajtunk, hanem belénk is égnek.
A fejezetek a korszak kiemelten fontos eseményeinek felidézésén kívül, Kádár János kézírásai által a grafológiai jellegzetességeibe is igyekszik betekintést engedni – rámutatva a grafológiai jegyek, alakzatok, szimbólumok előfordulására.
Nem lehetne panaszra okom. Ha valakit érdekel a politika, a történelem vagy maga Kádár János személye, akkor sok érdekes információval, háttérrel és magyarázattal gazdagodhat A betűkbe zárt személyiséggel. Ha viszont ezt a valakit kizárólag a grafológia tudománya érdekli és motiválja, akkor elvarratlan szálakkal, olykor hiányérzettel, visszamaradt kérdésekkel és válaszokkal kell beérnie, és elégedettnek lennie, mert legalább ennyivel többet tudhatunk.
Kiadó: Flaccus Kiadó
Megjelenés: 2009
Oldalszám: 168
Tetszési index: 69%
3 megjegyzés:
szia mara!
nagyon tetszett. megveszem :)
zsolt
Hahó!
Mikor lesz a következő poszt? Mindennap felnézek, és semmi. Remélem, minden rendben van veled, Mara!
Csókollak, RG
Szia Zsolt!
Örülök, ha tetszett. Noha te nem hiszel állítólag a grafológiában. :)
M
Megjegyzés küldése