Szőtsné Fritz Ágnes és Banainé Balogh Katalin: Kádár János s.k. - A betűkbe zárt személyiség

„Kádár János nem könnyítette meg az utókor dolgát. Ritkán és szűkszavúan beszélt saját magáról. Mindent megtett annak érdekében is, hogy eltüntesse tevékenységének írott nyomait. Élete vége felé elindultak a történeti kutatások a volt Párttörténeti Intézetben. Ekkor telefonált az akkori igazgatónak, Huszár Istvánnak: "Huszár elvtárs, nem azért tettük oda magát, hogy hagyja, ottan mindenféle kutatók turkáljanak".

Hogy akadtam rá: A friss grafológia könyveket mindig átböngészem a könyvesboltokban. Amikor megláttam, hogy egyik volt oktatóm, Vékony Györgyi ellenőrizte a Kádár János írásáról szóló elemzéseket azon nyomban birtokomba vettem.

Miért: Mert úgy nőttem fel, hogy Kádár János bácsi „a jóságos” volt a nagy nyilvánosság előtt, és csak titokban szidták, kritizálták. Mert Kádár János mindent megtett azért, hogy „a jóságos” szerepét elhitesse magáról - ő maga égette el számtalan kézzel írott feljegyzését, levelét.

Minden, amit takargatni szándékozott
Érdekes, ám annál nehezebb feladatra vállalkozott a két szerző az egykori főtitkár írásának, személyiségének elemzésével. Szőtsné Fritz Ágnes és Banainé Balogh Katalin nem árul zsákba macskát: a könyv már a fülszövegben és a bevezetőben felkészít arra, hogy a titkot nem fejtheti meg, épp csak bepillantást tud nyújtani (Csermanek) Kádár János ellentmondásokkal teli személyiségébe. Kádár János hiába „uralkodott” 33 évig, viszonylag kevés aláírt dokumentumot hagyott maga után, a kézzel írt leveleinek, közleményeinek száma csekély, az okleveleket, a leveleket pedig nagyon ritkán dedikálta, inkább gumibélyegzőt használt.

A már megjelent könyvek, elemzések, a köztudat, mind mély befolyással bír, a szerzők mégis megpróbálják bemutatni egy szinte mindenki által ellentmondásos embernek ítélt politikusnak a valódi arcát. Talán azért, mert a szerzők valóban hisznek abban, hogy „a kézírás - a legszemélyesebb, legőszintébb önvallomás - megmutatja azt is, amit sem a kortársak visszaemlékezései, sem a történeti kutatások nem tudtak feltárni: a személyiség törekvéseit, indítékait, a politikusi szerep mögött rejtőző esendő embert, Kádár Jánost.„

Ellentétek hálójában
Hiányossággal, vagy inkább a történelem és a politika játszmáival kell kezdenem: a szerkezetében erősen felosztott könyv nem mutatja be a fiatal Kádár egyéniségét, mert a levéltárakban nem találtak példát rá, így a legkorábbi írás, amit boncolgatnak, a már 42 éves Kádárról szól.
Grafológia nem létezik pszichológia nélkül és vallom, hogy fordítva is igaz. Persze, mindig mindent a maga környezetében és tudatában kell vizsgálni. Az írásszakértő szerzőpáros a kor adta kronológiát vette alapul, és az írásminták most itt is bizonyították, hogy a történelmi és a történelemben felvállalt szerepeink változásai nem csak nyomot hagynak rajtunk, hanem belénk is égnek.
A fejezetek a korszak kiemelten fontos eseményeinek felidézésén kívül, Kádár János kézírásai által a grafológiai jellegzetességeibe is igyekszik betekintést engedni – rámutatva a grafológiai jegyek, alakzatok, szimbólumok előfordulására.

Nem lehetne panaszra okom. Ha valakit érdekel a politika, a történelem vagy maga Kádár János személye, akkor sok érdekes információval, háttérrel és magyarázattal gazdagodhat A betűkbe zárt személyiséggel. Ha viszont ezt a valakit kizárólag a grafológia tudománya érdekli és motiválja, akkor elvarratlan szálakkal, olykor hiányérzettel, visszamaradt kérdésekkel és válaszokkal kell beérnie, és elégedettnek lennie, mert legalább ennyivel többet tudhatunk.

Kiadó: Flaccus Kiadó
Megjelenés: 2009
Oldalszám: 168

Tetszési index: 69%