Egy csomót olvasok... szemetet is

Vannak olyan könyvek, melyekben a legjobb részek a fedő- és a hátlap. Mások örökké veled vannak. Beszélgetek, írok, szerkesztek, nevetek... és olvasok. Sokat. Hogy mit találsz itt? A megszámlálhatatlan sokból néhány mesegondolatot, cselekményleírást, oldalszámot és kalandot.

2011. június 30.

Ferenczi Gyuri és a Rackajam Fűszedője

Ferenczi Gyuritól egy kis nagyon jó üvölt a Bíborhajú alatt.

Hallod, Dex? :-)


Ferenczi György és a Rackajam - Fűszedő(Kiss Anna)

2011. június 28.

Könyvjelzőt hozott a posta!

Reppentyűsen köszönöm a Moly-nak, Danó Áginak (@Anibell) és Nagy Bencének (@Bence) itt is.  :-)




2011. június 26.

Rakovszky Zsuzsa: A hullócsillag éve

Rakovszky Zsuzsa akkor nyitott a próza felé, amikor már érett, elismert és határozott utat bejáró költő volt. A kénytelen-kelletlen, de kezdőnek nevezhető (bár tanulnának tőle a valóban kezdők) prózaíró gyermekbetegségeit a rengeteg tapasztalat elsősorban a lírikus megjelenítésben és a műfordítói erényekben segítette.

Hogy találtam rá: Sajtópéldányként kaptam a Magvető Kiadótól.

Miért: Feltettem a listámra Lobo Moly.hu-s kezdeményezésére.

"Van, ami eltűnt, elveszett, de visszajön: idővel megint kedd lesz és vasárnap, az elfogyott, körömszilánknyi hold újra megtelik, az anyja reggel elmegy, de este megjön a havatalból. Máskor a dolgok egy óvatlan pillanatban átcsúsznak a határ túloldalára."

Nem kedvelem, és jogosnak sem tartom azokat a kritikai megjegyzéseket, melyek azzal kezdődnek, hogy „nem tudom, hogy kezdjem a kritikám”, „nem tudom, mi a véleményem a könyvről” vagy „nehéz helyzetben vagyok…”, mert ezek a kifogások üres mondanivalót tartalmaznak. Vagy tudja valaki, miről olvasott, vagy nem, no de, akkor minek írjon róla az olvasó... Ellenben, ha egy kritikus nem tartja helyénvalónak, ha egy kritika azért marasztal el egy könyvet, mert az nem olyan, mint a szerző egy korábbi munkája, azzal egyet tudok érteni. Azért is van szükség a kritikákra, mert az elvárások segítik az írói kiteljesedést. Merthogy Rakovszky Zsuzsa, A hullócsillag éve című könyve nem ugyanolya, mint az első munkája. Más, mint aki keresi az útját.

Rakovszky Zsuzsa második regénye számomra inkább regény, mint az első. A hullócsillag évé-t jóval könnyebb regényként olvasni, mint A kígyó árnyéká-t. Egyáltalán regényként olvasni is jóval könnyebb. Épp ezért, hogy ne összevessem, ne hasonlítgassam egyiket a másikkal, hanem kiemeljem, A hullócsillag évé-ről ezek után úgy fogok beszélni, mintha A Hold a hetedik házá-bant vagy A kígyó árnyéká-bant nem olvastam volna.  

A hullócsillag éve elsősorban Sopronban játszódik, az 1950-es években (pontosan valamikor 1955 őszén kezdődik, és valamikor a forradalom leverése után fejeződik be), egy mára már átértékelt korban. Csakhogy Rakovszky nem a korról, a forradalom előszeléről ír, hanem egy kislányról és az édesanyjáról. Maga a kor, a jellegzetes élethelyzet, a rendszerben alkalmazott nyelvi fordulatok és szóhasználatok, mind csak kellékek.
Egy, a regény elején még öt-hat éves kislány, Piroska szemszögéből (énvilágából) látjuk történetet, az élethelyzetet, a női viszonyulásokat és az összeütközéseket. Mert mint mindenki életében, Piroskáéban is akad néhány. Apja halála után a lány kettesben él az édesanyjával, aki mellett feltűnik két férfi is. A konfliktus máris adott. Piroska számára gyermekként nem elfogadható és nem vonzó az a férfi, aki viszont az anya számára felnőtt asszonyként az.
Piroska változik, élményekkel, lelki folyamatokkal, látószöge és világképe a regény előrehaladtával együtt tágul, fejlődik, sőt időnként már-már a felnőttnézőpontot és –hangot üti meg, miközben gyermeki énje a kihallgatja a beszélgetéseket, naplót, levelet ír, és felnőttmonológat ad elő.

Az idővel való játék mindig izgalmas, legtöbbször feszültséget és bonyodalmakat hoz. Rakovszky Zsuzsa is játszik az idővel, mert bár 1955-öt írunk, a történetnek van egy előtörténete, ahogy kinyitjuk a könyvet, az első levelek 1950-es és 1952-es keltezésűek, ami nagy segítség, hiszen sok olyan szereplőt, körülményt, kapcsolatrendszert és karaktert megismerhetünk, akik esetleg a történetben később csak utalásokban lesznek említve. Az akkor még élő Piroska apja, Kürthy Árpád és a később már özvegy Kürthy Árpádné, szül. Stark Flóra részére címzett levelekből betekintést kapunk egy kicsi kis családi közegbe, majd a félárva kislány környezetébe, az ötvenes évekbeli soproni polgárlakás miliőjébe.

És aztán jön maga a regény.
Minden regény kezdőmondata egyfajta vízválasztó; nyomaték az eljövendőkre, felhívás a továbbolvasásra. Rakovszky Zsuzsa kezdőmondata „A világot láthatatlan vonalak szabdalják darabokra.”, mintha egy álomjelenetbe kísérne el – ami a szerzőtől nem is áll olyan távol –, ráadásul egy valóságos környezetbe helyezve.
Noha Piroska még gyermek, és a nézőpontja egy gyermeki rácsodálkozás nézőpont, mégis egy felnőtt racionalitásával tekint a környezetére, és elemzi azt. Egy kislány magánya, kiszolgáltatottsága, félelme a világgal, a változásokkal szemben párhuzamosan jelenik meg ennek a kislánynak a jellemfejlődésével, gyermeki énjében kibontakozó nőiességével. Piroska tehát a kulcs, ő az a személy, aki bemutatja a másikat, aki belenéz mások arcába, aki kérdéseket vet fel.

"- A szerelem, az azt jelenti, hogy nagyon-nagyon szeretünk valakit! - mondja furcsa, szertartásos komolysággal az anyaj. - Ha majd egyszer igazán szerelemes leszel, ne félj, tudni fogod..."

De Rakovszky Zsuzsa nem elégszik meg a gyermek által bemutatott életképekkel és tudati állapottal, egy férfi, Bartha naplójegyzeteit is bemutatja, aki hasonló érzelmekkel bír, mint a nála sok-sok évvel fiatalabb kislány, Piroska: függőség, alávetettség és kényszerű alkalmazkodás. Barthát ugyanis, az ÁVH kötelékébe tartozó szeretője és saját gyengesége nyomasztja, és nem meri az özveggyé vált Flórát választani.
A feminim férfi és a maszkulin nő sajátos megjelenítést kap a szerzőtől, ami előrevetíti, hogy kudarcba fullad a menekülés a szituációból; Flóra és Bartha ’56-os emigrálási szándéka. Épp ezért egyfajta katarzist, gyomorszorító érzést kelt a vég, a nem kevés fricskával elnevezett „Élet az űrben” fejezet.

"Nincsenek is már grófkisasszonyok."

A fülszöveg szerint A hullócsillag éve a határok regénye. Anya és gyerek, férfi és nő keresi a határokat egymás között a tűrés és a tűrhetetlenség határvidékén, méghozzá egy igencsak terhelt világban, mind politikailag mind társadalmilag. Ezek a határok nehezen feszegethetők, a privát és a kollektív életen való változtatás mintha magában hordozná a kudarcot. Mégis, a lírai minőség megengedi, átlépje a határt a líra és az epika között, hogy egy regényszerű költői könyvet kapjunk kézhez.

Cím: Rakovszky Zsuzsa: A hullócsillag éve
Megjelenés: 2005/2010
Oldalszám: 400

2011. június 25.

Egy kicsit meghökkentő 'keresőszó' miatt

Kedves Olvasó, Kereső, a könyvvilágos blogra látogató!

Örvendek mindig, ha egy könyves blog ismert, sokat tekintett tud lenni. Ez jó jel, ez azt mutatja, hogy igen, szeretünk olvasni, igen érdeklődünk az irodalom, a könyvek iránt. Persze azt azért nem jelenti, hogy kizárólag jó bejegyzések születnek a könyvekről...
Nem számít, ki és milyen indokkal keres valamit, hogyan bukkan rá arra, ami érdekli. Erre való a Google és a többi kereső, erre való a Moly.hu és erre vannak azok, akik kiírják magukból könyvélményeiket. Ki így, ki úgy...

Most viszont önző leszek, és személyes véleményt mondok, mert miközben nagy vidáman javítom Benina Bíborhajú-jának második részét, és közben hallgatom az eszement jó német zenéket, megakadtam. Segíteni szeretnék a kereső félnek, ne tévedjen el a világhálón.

Közérdekű bejelentés. Egy kicsit meghökkentő 'keresőszó' miatt

Keresési kulcsszavak:
'böszörményi gyula halála'

Nem, Böszörményi Gyula nem halt még meg. Hála az égnek, és minden földi valóságos jónak.
Böszörményi Gyula még él, sőt alkot. Csak figyelmesen kell olvasni és keresni.

Böszörményi Gyula (Robin Marsh néven is alkotott), sokak által Gyula bácsiként hívott író és újságíró 1964-ben született, tehát még fiatalnak tekintendő. Könyvei a Móra Kiadón át a Könyvmolyképző Kiadóig sikeres megjelenéssel bírnak, mind egy szálig. Gyermekkori izomsorvadásos betegséggel él együtt, no de... hiszen ott az a de...

Olvasni érdemes:
Gergő-sorozat
Zsófi-sorozat
Álomfogó-könyvek
málom könyvek

Honlapja: Rémálom

Die Fantastischen Vier csapattól a Die Da!?!

Oké, ezt most csak miattam, és mert nagyon nevetek... egy kis hazai, német hip-hop könnyűzene. A név behelyettesíthető mindenki számára tetszés szerint. Szerintem. Die, da!?!
Hogy lesz így boszi...?




Die Fantastischen Vier: Die, da!?!

Hallo Thomas, hallo, alles klar?
Klar. Es ist schon wieder Freitag, es ist wieder diese Bar
Und ich muss dir jetzt erzaehlen, was mir wiederfahren ist
Jetzt seh ich die Zukunft positiv, denn ich bin Optimist
Aeh, Moment, um was geht's? Ich sags dir ganz konkret
Am Wochenende hab ich mir den Kopf verdreht
Ich traf eine junge Frau, die hat mir ganz gut gefallen
Und am Samstag in der Diskothek liess ich die Korken knallen
Wir haben viel Spass gehabt, viel gelacht und was ausgemacht
Haben uns nochmal getroffen und den Nachmittag zusammen verbracht
Wir gingen mal ins Kino, hatten noch ein Rendezvous
Und hast du sie ausgefuehrt? Hey, gehoert ja wohl dazu
Sie ist so elegant, sie hat auch allerhand
Du solltest sie wirklich mal treffen, denn ich find sie sehr charmant


Refrain: Hey ist es die da, die da am Eingang steht? (Nein)
Oder die da, die dir den Kopf verdreht? (uhuh)
Ist es die da, die mit'm dicken Pulli an
Mann, nein es ist die Frau, die Freitags nicht kann
Es ist die da, die da, die da, die da, die
Es ist die da, die da, die da, oder die da
Es ist die da, die da, die da, die da, die
Ist es die da? Hey, freitags war sie nie da


Herzlichen Glueckwunsch Smudo, toi toi toi
Du kannst dir sicher sein, dass ich mich fuer dich freu
Ich selber bin auch froh, und falls es dich interessiert
Mir ist am Wochenende was ganz aehnliches passiert
Es war Sonntag, und ich trinke Tee in 'nem Kaffee
Als ich dieses huebsche Wesen hinter'm Tresen stehen seh
Gesell ich mich dazu, hab'n Tee fuer sie bestellt
Na ja, ich gebe zu, ich hab getan, als haett ich Geld
Doch alles lief wie geschmiert, jetzt mache ich mir Sorgen
Denn wir reden und verabreden uns fuer Uebermorgen
Ich wollt mit ihr ins Kino gehen, statt dessen waren wir essen
Denn sie hatte den Film schon gesehen, ich hielts fuer angemessen
Sie ins Restaurant zu fuehren, separe mit Kerzenlicht
Und hat sie die Rechnung bezahlt? Natuerlich nicht
Doch sie sagte zu mir noch, dass wir jetzt miteinander gehen
Und seitdem wart ich darauf, sie wiederzusehen


Refrain: Hey ist es die da, die da am Eingang steht? (Nein)
Oder die da, die dir den Kopf verdreht? (uhuh)
Ist es die da, die mit'm dicken Pulli an
Mann, nein es ist die Frau, die Freitags nicht kann
Es ist die da, die da, die da, die da, die
Es ist die da, die da, die da, oder die da
Es ist die da, die da, die da, die da, die
Ist es die da? Hey, freitags war sie nie da



Tja Thomas, tja, da haben wir beide viel gemeinsam
Seit letzten Wochenende sind wir beide nicht mehr einsam
Gehst du mit ihr zusammen
Aeh, ich hab mir vorgenommen
Moeglichst bald mit ihr zusammen zu kommen
Viel Spass damit, danke, doch eins gibt mir zu denken
Warum muss ich ihr die ganze Zeit hier nur Geschenke schenken?
Wem sagst du das, ich bin schon wieder blank
Und dafuer hat meine jetzt neue Klamotten im Schrank
Hey, bei mir kam 'se neulich mit 'nem neuen Kleid an
Und dabei hab ich mich noch gefragt, wie sie sich das leisten kann
Und ich hab frei am Freitag und sie ist nicht da
Hmm, Moment mal Smudo, da ist meine ja - Wo?
Es ist die da, die da am Eingang steht
Was, das ist doch die da, um die es sich doch bei mir dreht
Es ist die da?
Und wer ist dieser Mann?
Ich glaub, das ist der Grund, warum sie Freitags nicht kann


Ist es die da, die da, die da, die da, die
Ist es die da, die da, die da, genau die da!
Ist es die da, die da, die da, die da, die
Es ist die da, hey freitags ist sie nie da

2011. június 18.

Györe Balázs: A megszólítás ábrándja

Talán a Boldogkönyv volt az első, amit Györe Balázstól olvastam, aztán jött az Apám barátja, de akkor már tudtam, hogy az írói stílusa, a mondanivalója, nézete, válaszkeresése és -találása megszólított, innentől kezdve kerestem a műveit, hallgattam a róla, vele szóló riportokat (is). A megszólítás ábrándja nem több és nem is kevesebb, mint amit a cím takar. Megszólít, ábrándokkal.

Hogy találtam rá: Kedvelem Györe Balázs műveit.

Miért: Lobo Csökkentsd a várólistádat 2011! kezdeményezésére Györe Balázs, A megszólítás ábrándja is felkerült. És bár már hónapok teltek el hogy kivégeztem, most végre írtam is róla.

Bevallom menekülőben vagyok. Az elmúlt néhány nap faltam a könyveket, sorokat, pedig tilos lenne, a tilalom addig szól, míg A Boszorka démona a végleges szerkesztett állapotába nem kerül. Csakhogy a boszik olyan erővel küzdenek, hogy a kézirat javítása vagy inkább a velük való együttélés már nem csak az ébrenlétemben van jelen. Muszáj kizökkentenem magam, az objektivitás érdekében.

Valaha mindent szerettél itt. A port, a remegést, a képeket a falon, a repedéseket, a nagyítót, az ollót. Megkezdődött a távolodás. Arrébb kerül naponta néhány milliméterrel minden tárgy. Végül magára marad a lakás. Milyen lesz nélküled? Lehúzzák az ágyneműt, tologatják a bútorokat, kicserélnek ezt-azt, újat vesznek. Megjavítják a vízcsapot. Eladják a szőnyegeket. Zuhanás közben magaddal rántod a terítőt. Belekapaszkodsz, mint egy be nem fejezett mondatba. Görcsösen szorítják ujjaid  a rojtokat. Magaddal rántod az életet. Elkerülhető? Nem."

Györe Balázstól A megszólítás ábrándja kicsiny könyv, a Harmonia Cealestis-hez viszonyítva mindenképp az. De Esterházyhoz viszonyítva minden kicsi. Mégis. Ha a hangulata, egyénis stílusa megfogja az embert, akkor nem és nem ereszti. Emlékek, képek, érzelmek és álmok, csupa személyes, intim tapintás, engedély adása a legtöbbször ki nem mondott gondolatok, élmények betekintésébe.

Idézetek és megidézettek

A szerző nem nekem, olvasónak ír, ez árad minden egyes szóból, mondatból és sorból. A szerző önmagának ír. Györe Balázs önmagát szeretné megérteni, tisztán látni, a múltját, családi viszonyait, barátaival való kapcsolatait, az általa nagyra tartott írókkal és költőkkel kapcsolatos élményeit. Mintha önmagát szeretné igazolni, mintha önmagát szeretné megtalálni, hogy mi miért történik vele, miért született erre a világra, milyenek és kik a szülei, a szerelmei, miért pont azok a barátai, akik.
Györe Balázs művére nehéz azt mondani, hogy regény, mert nem az. Dokumentálja az életét: fontosak számára a dátumok, a tények, a nevek. Többször is nyilatkozta, hogy egyetlen nevet sem változtat meg az írásaimban, nem képes rá. Így megismerhetjük felesége, Andrea iránti szeretetét, apjához való mély kapcsolatát és az élete értelmét jelentő fontosságot, a kislányát. De álmokat, epizódokat kapunk a nagy példaképeknek, és múzsáknak is tekinthető íróóriások, Ottlik Géza és Mándy Iván személyiségéből is.

A megszólítás ábrándja egyszerre napló, esszé és memoár is. Györe Balázs elegyíti a műfaji sajátosságokat: csöndes töprengések, furcsa történések sűrítő, ám korántsem logikátlan álmok lejegyzései, világos kontúrú emlékképek, sőt olykor a múlt tárgyiasult dokumentumai (levelek, kedves könyvekből kimásolt idézetek) váltogatják egymást lapjain. A szerző higgadt pillantással tekint vissza a múltba, néz körül a jelenbe és lát előre a jövőbe.

Kislánya, Borbála születése nem csak az életét változtatta meg, hanem a világhoz, az időhöz való viszonyát is. Felesége betegsége és kislánya gondozása a múltba, egészen a dédszülők idejéig viszi el egyfajta csendes, nyugodt folyamban, de epizódokat kapunk saját gyermekkorából is, fiatalkori szerelmeiről, csalódásairól. Györe Balázsra legnagyobb hatással édesapja volt, de mind szellemi mind eszmei szinten meghatározó szerepet játszott az életében Ottlik Géza személye és az ő munkássága.

Cím: Györe Balázs: A megszólítás ábrándja
Kiadó: Liget Könyvek
Megjelenés:2005
Oldalszám: 202

2011. június 17.

Patricia Briggs: Megszólít a Hold

Az Agave Kiadó tartja magát elveihez; a megszokott nívós scien-fiction és krimik mellett, időről-időre kiad nagyobb, illetve más jellegű népszerűségre számító szórakoztató könyveket is (lsd. Laurell K. Hamilton Anita Blake és Merry Gentry vagy Richelle Mead Vámpírakadémia sorozata), melyek nagyobb bevételt hozhatnak a konyhára. Szerencsére jól megválogatják, kinek a műve kerülhet a kiválasztottak közé.
Rachel Caine után Patricia Briggs Mercy Thompson sorozatának első eposza, a Megszólít a hold (Moon called) című szórakoztató urban fantasyra esett választás.

Hogy találtam rá: Az Agave kiadótól kaptam sajtópéldányként.

Miért: Jó bornak is kell a cégér... és mert jól esett olvasni.


"Alaposan kihangsúlyoztam az „egyél” szót: nem vagyok hajlandó egy éhes vérfarkassaldolgozni, még akkor sem, ha csak két hét múlva lesz telihold. Vannak, akik úgy tartják, hogy a vérfarkasok csak teliholdkor tudnak átváltozni, de ugyanezek az emberek például a szellemekben sem hisznek. A fiú megértette az üzenetet, és megmerevedett, majd a szemembe nézett."


Szerettem. Ciki?

Ha az ember nem akar mást, csak kikapcsolni, ha nem kíván elmerülni Csehov vagy Esterházy mélységében, ha Hesse épp túlságosan is fáj és Vonnegut arcul csap az iróniájával, jó egy olyan történetet elolvasni, ami egy kemény lányról szól, aki nem is annyira kemény, és nem is annyira csak ember. No de akkor, mi és ki?

Mercedes Thompson autószerelő Tri-Citiesben, műhelyében lepukkant verdák helyrepofozásával keresi kenyerét, és kedvtelésből Volkswagen Bogarakat ment meg az enyészettől. Máskor meg kisétál a sivatagba, és ott ruháit egy bokor alá rejti, majd átváltozik prérifarkassá, hogy jókedvét kiélje, no és hogy nyulakat meg pockokat kergessen. Merthogy Mercy nem mindennapi teremtés, „járó”, azaz Észak-Amerika ősi természetfeletti népeinek a leszármazottja, akit milyen meglepő, nem prérifarkasok, hanem vérfarkasok neveltek fel. Nos igen, az élet nem egyszerű…

A dolgos hétköznapokat, egy fiatal vérfarkas megjelenése szakítja meg, és sajnos nem azzal, hogy beáll Mercy mellé segédnek, hanem a halálával. Tetemét a lány házának ajtaja elé teszik, és az események ezzel kezdenek felpörögni. Betekintést kapunk a vámpírok – akik itt is szépek, de csak látens – hierarchikus vérpulzáló éhségérzetébe, az indián származású vérfarkasok szabad szellemébe, és a díjnyertes alfahím vérfarkast ért – akinek a lányát elrabolják - vérfagyasztó támadásába, ami majdnem a halálához vezet.

Különleges fantázia szülte lényekben nincs hiány. Noha, én a valós állatfajtát kedvelem a legjobban közülük. Szeretem a prérifarkasokat, amiben Karl May Old Shutterhandjének és Winnetoujának is van némi része, no meg annak, hogy van bennük valami kedves, egyéni; csúnyaságuk ellenére is szépek, rókásan ravaszdiak, ordasan farkasosak, és noha hátborzongató lehet az üvöltő „énekhangjuk”, igazi csapatszellem hatja át az életüket, no és egynejűek, azaz egyetlen párral élik le életüket, a hűség – mindenekfelett elve alapján.
A többiek? A vérfarkasok, nos, nem tudom milyenek, szépek, szabadok, nagyok? A vámpírok nem kapnak túl nagy szerepet, amúgy is kissé piperkőcöknek tűnnek, a tündérek és a boszorkányok meg úgyis meglepetésekkel szolgálnak mindig mindenhol.

„A mellső lábamba dörzsöltem az orrom, hogy megszűnjön az átváltozás utóbizsergése. Mindig beletelik egy kis időbe, amíg hozzászokom a négy lábon járáshoz."


Az urban fantasy akkor az igazi, ha valóban látom magam előtt az élet, a város (bármekkora is) lüktetését, az autók szagát és zaját, a technikai vívmányok jelenlétét. Ha ez megvan, akkor már oly mindegy, hogy árnyvadászok, vámpírok vagy éppen vérfarkasok és az emberek (fel- és lecserélhetők) egymás elleni, melletti vagy épp közös harcáról van-e szó. Merthogy harc úgyis van. Konfliktus, dráma és bosszú mindig van. Tri-Citiesben is így történik.

Patricia Briggs egy olyan vérfarkas történetet talált ki, ami nem marad le a Laurell K. Hamilton sorozatfolyamától, mondom ezt úgy, hogy Anita Blake poligámiát magához ölelő története még nem szólított meg, noha túlolvastam mindet. Hogy miért? Talán mert, Mercedes Thompson kedves, vidám csaj, aki megpróbál úgy lubickolni a saját kis tavában, vagy inkább motorolajában, ahogy számára az jól esik, ám amikor lépnie kell, mert úgy dobják neki a kockát, ő lép.

Briggsnek nem kellett kirívót alkotnia ahhoz, hogy elérje a célját. A szerszámosládából csak ki kellett halásznia egy már ismert és bevált sémákra épített vérfarkasvilágot, -társadalmat és a hozzá tartozó aprócska és nagyobbacska történeteket. Kell egy kis dominancia elv, egy kis mutáció, némi mágia, primitívség és harcikedv, nos és mély érzelmek, vagy legalábbis annak látszatja. Mert ha valaki romantikát vár a Megszólít a hold-tól az csalódni fog. És épp ez a jó benne, hogy a romantika épp csak annyiban és ott jelenik meg, ami megkaparja a felszínt, és megcsiklandozza az olvasót, hogy mi lenne ha… Innentől kezdve már gondolkozhat is tova szegény olvasó, ki is illene legjobban a mi vagány, ám prérifarkas (no és női) gyengédséggel teli Mercynkez. A Szürke Lordok alfahímje, Adam vagy az exszerelmet jelképző, szabaddá váló vérfarkas, Samuel, és a mindent megértő és átejtően kedves vámpír, Stefan is szerepet kap a prérifarkas életében.
Nagyon megkedveltem Jelizaveta Arkagyevna karakterét, ha lehet egy boszorkányt a pokolra kívánni, mert a hideg borsódzik miatta a hátamon, én megtettem. Aztán ott van Seibold Adelbertkrieger, Zee, aki fontosabb szereplő, mint gondolnánk.

Patricia Briggs elérte, amit minden bizonnyal kívánt: szórakoztatott.Méghozzá úgy, hogy közben nem nyögtem fel (más könyvnél, más kiadónál igen, már megtörtént) az olykor felmerülő nívótlan fogalmazás, mondatszerkesztések és logikai hibák miatt. Noha, néhány elütéssel találkozik az olvasó.
Egy könnyed, jól kidolgozott fantáziadús mágikus világot hozott létre, amit szimpatikus szereplők és várhatóan még ennél is izgalmasabb kalandok színesítenek. Még azt is elnéztem a szerzőnek, hogy a lassú kezdést egy kicsit túlkomplikált fordulat követte.

Eredeti cím: Patricia Briggs: Moon Called 
Magyar cím: Patricia Briggs: Megszólít a Hold
Fordító: Farkas Veronika
Megjelenés: 2006/2011
Oldalszám: 272

Tetszési index: 74%

2011. június 13.

Vlagyimir Vojnovics: Monumentális propaganda

Vlagyimir Vojnovics nem lehet könnyű ember, nem lehet hétköznapisággal „vádolni”. Minden egyes sorából árad az orosz irodalomra jellemző szomorú beletörődéssel felruházott irónia, ami vegyítve van egyfajta erősen parodizált önkritikával és fölényeskedő bölcselettel.

Már túl voltam A kucsmán és  az Iván Csonkin közlegény élete és különleges kalandjai című könyveken, amikor a Monumentális propaganda megszólított, hogy szeretne a könyvespolcomra kerülni.

Tehát ő ott volt a polcon már, a vágy mégsem tört rám jó ideig, hogy belemélyedjek, aztán hála Lobo akciójának, kötelező irodalommá tettem erre az évre. Nem bántam meg, azóta már újraolvastam mindegyik Vojnovicsot, ami itthon kapható…

Müller Péter, URH együttesének van egy Szavazz rám! című dala, valami nagyon eszembe jutott, miközben a Monumentális propagandát olvastam.

"Lenin, Jagger és Clara Zetkin engem javasolt. Én vagyok a megbízható anti-futurista! A monumentális propaganda tárgya!
Szavazz rám!"

Hogy találtam rá: Orosz irodalom, kiált magáért, hogy olvassam...

Miért: Lobo által felvetett Moly.hu-s listára feljegyeztem, bevégeztem, lejegyeztem...

Ahol túl sok a költő, ott primitív a nép.”

Vlagyimir Vojnovics a szovjethatalom gyermeke, ami meglátszik minden történetén. Szerencsére. 1932-ben született író, nehéz gyermekkorral megterhelve kezdett írni. 1963-ban jelent meg az Ivan Csonkin közlegény élete és különleges kalandjai, ami meghozta számára a sikert és a figyelmet is. Miután 1969-ben szamizdatban kiadásra került Nyugaton is az Ivan Csonkin, Vojnovics megfigyelés alá és tiltólistára került. 1973-ban nyíltan Szolzsenyicin védelmére kelt, miután a Nobel-díjjal kitűntetett (1970) írót A Gulag szigetcsoport című műve miatt kiutasították Szovjetúnióból. Vlagyimir Vojnovics cenzúra ellenessége és a hatalommal való szembenállása, kifigurázása egyre jobban szemét szúrta a szovjet hatalomnak, végül Brezsnyev megfosztotta állampolgárságától, 1980-ban emigrált, majd több város után Münchenben telepedett le.

„- És ha Lenint akasztod a traktorodra, azt is elhúzod?
Szirotkin szemrehányó tekintetett vetett Aglájára.
Mama, ne politizáljunk, jó?...”

A Monumentális propaganda története Magyarország történelmét tekintve (is) fontos évben indul: 1956 februárjában, amikor Hruscsov a desztalinizációs (micsoda kifejezés!) terveinek véghezvitelében Dolgov városába is eljut. Az oroszok sodródtak hatalmi játszmákkal és magával a hatalomra emelt szereplőkkel is, míg Sztálint imádták, addig Sztálinnak emeltek szobrot, majd Hruscsovért kezdtek rajongani, és a Sztálin szobrokat pedig ledönteni. Persze, ez nem pontos kép az eseményekről…

Dolgov nem egy Moszkva, de ez nem akadály, hogy Sztálin szobra legyen. Amit a legújabb határozat szerint le kell dönteni, és mert a pártfegyelem és a diktatúrában vetett hit ellen nem volt apelláta a monumentális öntöttvas szobor jövője is az enyészet útjára lépett. Azaz csak lépett volna, mert „- A fémre? – háborodott fel Aglája. – Ez neked fém?” felkiáltással Aglája Sztyepanova Revkina a Komszomol zsákutca 1. számú ház egyik lakója tűzön s vízen át küzdve, harcolva és önérzettel telve, kitartva megteszi azt, ami normálisan gondolkodó ember számára több mint mosolyogtató: lakásába helyezi el a hatalmas öntvényt.
Aminek meg is lesz a következménye…

„Egy jelöltből választottuk meg a képviselőnket, és folyton a szabadságról ábrándoztunk. És mos tessék, itt van, nekünk meg nem tetszik. És nagyon sokan visszasírják a régi rendszert, még Sztárlinról is ábrándoznak.”

Nehéz szembesülni a valósággal, még nehezebb önmagunk hibáival, gyarlóságainkkal szembesülni. Márpedig Vojnovics saját népét szembesíti történelmével, sőt a jelent és egyfajta jövőképet is bemutat az olvasónak. Aglája szemszögéből és életútjából nézve betekintést nyerhetünk az orosz, majd a szovjet és az azt követő Orosz Föderáció hatalmi játszmáiba, a nép érdekében jelszóval tarkított elnyomással és meghurcolásokkal teli élethelyzeteibe.

A szerző pontosan szerkesztett menetben tárja fel a kronológia útján a az első világháborút követő kollektivizálást és az azt követő második világháborút, majd a hruscsovi gazdasági és politikai kiszámíthatatlanságot, a brezsnyevi pangást, ami együtt járt mind a személyiségi jogok, mind a szólás és szabadság jogok elnyomásával és sárba tiprásával, de ízelítőt kapunk a glasznoszty, peresztrojka időszakából is, hogy elérjünk a McDonald’s és a Coca-Cola adta világba, amikor Renault-reklámokkal és az adó befizetésre szóló plakátokkal tarkítják a jelent. De Vojnovics nem állt meg itt. Tovább ment, sőt…

Dolgov, és ezzel együtt Oroszország jövője is elénk tárul, magát Putyint és az általa fenntartott politikai ideológiát és politikusi attitűdöt mutatja be.

„- …Ez az ember viszont titokzatosan viselkedik, lassan beszél, halkan, de mindig magabiztosan. Keveset gesztikulál, de kifejezőn. A férfiakat egy pillantásával rémületbe hozza, a nőket izgalomba, de impotens.
Biztos, hogy impotens?
Biztos. A nép valódi bálványa csak olyan ember lehet, aki számára semmilyen más szenvedély és kísértés nem létezik az emberek teste és lelke feletti korlátlan hatalmon kívül.”

Eredeti cím: Владимир Vojnovics: Mонументальной пропаганды
Magyar cím: Vlagyimir Vojnovics: Monumentális propaganda
Fordító: Dési Edit, Rónai Gábor
Kiadó: Gabo
Megjelenés: 2000/2006
Oldalszám: 448
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...