Egy csomót olvasok... szemetet is

Vannak olyan könyvek, melyekben a legjobb részek a fedő- és a hátlap. Mások örökké veled vannak. Beszélgetek, írok, szerkesztek, nevetek... és olvasok. Sokat. Hogy mit találsz itt? A megszámlálhatatlan sokból néhány mesegondolatot, cselekményleírást, oldalszámot és kalandot.

2011. február 25.

20 ezer felett

Unheilig - Geboren Um Zu Leben 
Élni születtünk

Geboren um zu leben
Es fällt mir schwer ohne dich zu leben, jeden Tag zur jeder Zeit einfach alles zu geben.
Ich denk so oft zurück an das was war, an jedem so geliebten vergangenen Tag.
Ich stell mir vor das du zu mir stehst und jeden meiner Wege an meiner Seite gehst.
Ich denke an sovieles seitdem du nicht mehr bist, denn du hast mir gezeigt wie wertvoll das Leben ist.

Wir waren geboren um zu leben mit den wundern jener Zeit, sich niemals zu vergessen bis in alle Ewigkeit.
Wir waren geboren um zu leben für den einen Augenblick bei den jeder von uns spürte wie wertvoll Leben ist.

Es tut noch weh, wieder neuen Platz zu schaffen, mit gutem Gefühl etwas neues zu zu lassen.
In diesem Augenblick bist du mir wieder nah, wie am jeden so geliebten vergangenen Tag.
Find More lyrics at www.sweetslyrics.com
Es ist mein Wunsch wieder Traüme zu erlauben ohne Reue nach *v*orn in eine Zukunft zu schauen.
Ich sehe einen Sinn seitdem du nicht mehr bist, den du hast mir gezeigt wie wertvoll mein Leben ist.

Wir waren geboren um zu leben mit den Wundern jener Zeit, sich niemals zu vergessen bis in alle Ewigkeit.
Wir waren geboren um zu leben für den einen Augenblick bei den jeder von uns spürte wie wertvoll das Leben ist.




Nehezemre esik nélküled élni.
mindennap minden alkalommal egyszerűen mindent
odaadni.
Olyan gyakran gondolok vissza arra,ami volt,
minden elmúlt,szerelmes napra.
Elképzelem,hogy mellém állsz és minden utamon elkísérsz.
Annyi mindenre gondolok,mióta már nem vagy,mert megmutattad,milyen értékes az élet.

Azért születtünk,hogy minden idők csodáit megéljük,hogy sohase felejtsünk.
Azért születtünk,hogy annak a pillanatnak éljünk,amelytől mindegyikünk érzi,milyen értékes az élet.

Még fáj,megint új helyet teremteni, jó érzéssel valami újat beengedni.
Ebben a pillanatban újra közel vagy,mint azon az elmúlt,szerelmes napon.

Az én kívánságom az,hogy ismét átélhessem az álmaimat,bánat nélkül nézhessek előre.
Megvilágosodtam, mióta nem vagy, megmutattad,milyen értékes az életem.

2011. február 24.

Rakovszky Zsuzsa: A Hold a hetedik házban

Láz van, a női sikerszerzők láza. A kiadók egymás után fedezik föl és reklámozzák agyon a női bestsellerírókat. Ki valóban rendelkezik tehetséggel, ki csak csendben ír, ki kevésbé, más pedig elhiteti magával, hogy tollából, azaz klaviatúrájából nívós meseszó árad.

Rakovszky Zsuzsát nem kell felfedezni, még annak sem, aki nem ismeri a magyar kortárs szépirodalmat, hanem a szórakoztató felé kacsintgat inkább. Rakovszky ott van, azaz jelen lehet mindenki életében, aki minőségi női irodalmat kíván olvasni, hiszen jelentős költői és tekintélyes fordítói életműve birtokában írta meg A kígyó árnyéka című regényét. Tavaly pedig megjelent a harmadik prózai műve, A Hold a hetedik házban című novelláskötete. Míg a felnőtt olvasók Frederick Forsyth vagy Susan Sontag műfordításját ismrehetik, az ifjúságnak sem ismeretlen a neve, elég Stephenie Meyer Alkonyat és Újhold magyar változatára gondolni.

"Éjszaka mintha az egész világegyetem nem lenne egyéb, csak egyetlen nagy, fekete szemrehányás: miért nem alszol?"

Mi a különbség a Kossuth-díjas Rakovszky írásmódja és a női bestsellerírók között? Mitől értékesebb az egyik a másiknál (ha értékesebb)?
Rakovszky Zsuzsa női író, azaz a nők mindennapjaival, élethelyzeteivel foglalkozik elsősorban. Tőle is ugyanolyan lebilincselő történeteket olvastam eddig, mint egy bestsellerírónál. Mondjuk nem romantikus alapok és szenvedélyek szerint lebilincselőket, hanem az életnek azt a szegletét bemutató banalitását, ami kiszámítható, várható és folyamatosan bebizonyosodó hogy sokszor azon fordul és alakul egy élet sorsa és iránya, hogy a véletlenek merre viszik. Az egyik elbeszélés címe is ez: Véletlen.

Véletlen?

Véletlenül kiöntenek egy leveset, véletlenül olyan helyre ül le valaki egy munkahelyi étkezőben, ahova egyébként nem ülne és véletlenül pont aznap kap egy hírt, hogy megcsalta az egyébként roppant vonzó és életigenlő vőlegény a menyasszonyát, és e helyett egy szürke, unalmas mérnökemberhez megy hozzá, és tulajdonképpen egy olyan kényszerpályára áll rá az élete, amiben óhatatlanul is sok olvasó a saját életére, környezetének gondolataira ismer rá. Férjek és apák, érzelmi zsarolások, női praktikák, gyermeki ártatlanság és hiszékenység. A kilenc elbeszélést összefoglaló kötet a hétköznapok krónikái, a szituációk nagyon is egyszerűek, olyanok, melyek bárkivel megtörténhettek volna.
Egy kötet kilenc novella. Egyik sem több a másiknál, egyik sem akar több lenni annál, amit a szerző nyújtani kíván: emberi, asszonyi és férfiúi sorsokat, kapcsolatokat, élethelyzeteket tárnak fel. Rakovszky nem akar mindennek a mélyére járni, nem keres győzteseket és bűnösöket. Üdítő, mennyire eltalálja, hogy az apró részletekben rejlik gyakran a lényeg: egy-egy élettörténetnek olyan momentumait emeli ki, melyek lényegtelennek, elfeledett pillanatoknak tűnnek csupán, aztán mégis kiderül, hogy bármennyire is homályba veszett dolgok, kis epizódok, hatásuk mégis sorsfordító.

"Az az igazság, hogy mi nők imádunk áldozatok lenni!"

Az elbeszélő igazi narrátor. Bravúros többszólamúságban mutatja be szereplőinek nézőpontjait. Nem róla szól a történet, ő a háttérbe vonul és visszafogottan jellemzi mindazt, ami a főszereplőkkel megesik. Ennek a narrátornak nincs részrehajló véleménye, nem jegyzi meg, hogy épp helytelenül vagy helyesen cselekszik, dönt, szólal meg valaki. Ez a narrátor nem ítélkezik, de nem is ruházza át ezt a terhet az olvasóra; nem befolyásolja őt azzal, hogy ez az ő feladata lenne.
A hétköznapok szereplőinek életébe tekinthetünk bele. Így aztán könnyedén magunkra ismerhetünk: Nahát, mintha az én történetem olvasnám! Majdnem így döntöttem én is! – gondolatok szárnyalnak az olvasás közben az ember fejében, felülbírálva saját illetve a novellák szereplőinek tetteit, gondolatait.


Mi a szeretet? Mi a lét lényege? Minden nagyon is hétköznapivá lett? Vagy mi élünk meg mindent nagyon hétköznapi, leegyszerűsített módon? Rakovszky válasza szerint a szeretet, a lét értelme ellenszegül minden korlátozásnak és dogmának. Problémák, anyagi és párkapcsolati nehézségek, gyász, magány, öregedés, halál… mind az élet része. De mennyire és mennyiben tartjuk őket fontosnak és foglalkozunk velük?
A rendszerezés és a korlátok megtalálása ellenére mégis harmóniát találunk Rakovszky soraiban. Nincs fejlődés, mintha megállt volna az idő. Minden stagnál, a kétségek, a biztos pontok, a tehetetlenség határozza meg a novellákat. Mégsem keseredünk el. A harmónia eléri azt is, amit nem feltételeznénk.


Tartalom:
A Hold a hetedik házban 
A svédek
Az álom
Az ismeretlen tényező
Triptichon
A véletlen
A zebrapinty
Kalkutta liegt am Ganges…
Mája Fátyla

Eredeti cím: Rakovszky Zsuzsa: A Hold a hetedik házban
Kiadó: Magvető
Megjelenés: 2009
Oldalszám: 352

2011. február 21.

Szendi Gábor: Paeolit táplálkozás (klub)

Sokan gondoljuk azt, hogy a gyereknek kenyeret enni kell, a gyereknek tejet inni kell, hogy egészséges felnőtt váljon belőle... Vajon így van ez?
Paleolit klub Szendi Gáborral - Téma: szemünk fénye, a gyerek

Február 22-én 18:00 órakor (Alexandra Könyvesház, 1075 Budapest Károly krt. 3/c) kezdődő Paleolit klubba, ahol  Szendi Gábor vendége Mezei Elmira lesz, a téma pedig a paleolit táplálkozás és gyerekek.

Szemünk fénye, a gyermek. Mivel gyermekeink jólétét sokszor önmagunk jóléte elé helyezzük, hajlamosak vagyunk józan belátásunk ellenére elhinni azokat a reklámszlogeneket, amelyek előírják számunkra, melyek azok az ételek, amelyekkel biztosítanunk kell gyermekünk megfelelő fejlődését? Amennyiben felelősen gondolkodó szülőknek tartjuk magunkat.
Pedig épp akkor tarthatjuk magunkat annak, ha nem követjük vakon ezeket a tanácsokat, hanem megértjük a régi-új táplálkozási elvek üzenetét. Az élelmiszeripar eladni akar, a média fizetett reklámokat közvetít, a dietetikusok és orvosok többsége pedig követi a felülről diktált, mára csődöt mondott táplálkozási elveket

Fülszöveg: A táplálkozásról szóló könyvek vezérfonala általában két szál szokott lenni. Az egyik, hogy adottnak veszik a nyugati ember mára kialakult étrendjét, a másik, hogy ezen belül próbálnak meg olyan új arányokat javasolni, amelyek az átlag étrendhez képest egészségesebbnek tűnnek. Ez meglehetősen könnyű is, hiszen a ma uralkodó táplálkozási szokások mellett a lakosság 50-60 százaléka túlsúlyos vagy elhízott.

Szendi Gábor könyve, a Paleolit táplálkozás szakít ezzel a rövidlátó dietetikai szemlélettel és evolúciós vizsgálódásokkal közelíti meg az optimális humán étrendet.

2011. február 18.

Eric Berne: Emberi játszmák

Mosolyogni jó. Olyankor még a nap is süt, megcáfolva a borús valóságot. A mosoly az emberiség egyik legősibb, legösztönösebb reakciója, olyan gesztus, ami nem kerül semmibe, mégis aranyat ér. Egyszerűsége ellenére sokatmondó.

A boldogság és annak átélése részben a géneken múlik, de a megfelelő személyiségjegyek elsajátításával még a született kárörvendők és elégedetlenkedők is változhatnak. A munkahelyi kapcsolatok a nap nagy részét befolyásolják, sőt, manapság egyre jellemzőbb, hogy az egész napot, az intim kapcsolatok pedig létfontosságúak mindenki számára. Ezek a viszonyok kiemeltek mindenkinek, de mint a vékony jégen való táncolás, kockázatot is rejtenek. Ezért olykor játszmákba kezdünk, ellenállunk, vagy megelégszünk a félmegoldásokkal.
Engedelmeskedjünk a játszmák kényszerének: hagyjuk, hogy befolyásoljanak bennünket a kívülről jövő hatások, vélemények vagy érdekkapcsolatok, vagy fogadjuk el: egy mosoly tényleg csodákra képes.

Hogy találtam rá: pszichológia ergo csak le kellett venni a polcról.

Miért: ...

Mosolyogj, ha belegebedsz is

Mosolyogni jó. Még ha rossz is a kedvünk, vidámabbak leszünk, ha ránk mosolyognak. Megszokott, hogy komor arcokkal találkozol a buszon, villamoson, egyre több ordító autóvezetővel az utakon, rohanó, figyelmetlen tömeggel az utcán. Mintha elvesztettük volna az ösztönös képességünket és az egyszer már megtanult önfeledt nevetés képességét.
A jó kedv nem adatik meg napjaink minden pillanatában. A mosoly viszont bármikor elővehető. Nem kell ahhoz feltétlenül vidámnak lenni, hogy felfelé húzódjanak az ajkaink, de épp elég ahhoz, hogy pozitív energiával töltsük fel önmagunkat és a környezetünkben lévőket is. Talán ezt hívják pozitív kisugárzásnak, amihez valószínűleg a mosolya is hozzájárul. A féltékeny, csalódott vagy pesszimista alaptermészetűek számára a mosoly vicsorrá torzul, még annak ellenére is, ha szívből jön.

Játszol vagy játszmázol?

Eric Berne az Emberi játszmák című művében úgy hámozza le a rétegeket az emberi énről, mint mikor egy hagymától szabadítjuk meg a héjat. Berne a játszmák szerkezetét, mögöttes indítékait és ellenlépéseit ismerteti azzal a céllal, hogy hozzásegítsen bennünket az intimitás, közvetve az autonómia eléréséhez.
A tranzakcionális analízis atyja nem kertel, azzal szembesít mindenkit a könyvében, hogy a valódi bensőséges viszonyt nyújtó kapcsolatok helyett különféle pótlékokkal érjük be nap, mint nap.
A szocializáció során ki-ki mást és mást visz magával a felnőtt korba. Az évek alatt ért hatások pedig akár akarjuk, akár nem, beékelik magukat fizikai és mentális énünkbe. Berne a gyermeki énre, a "simogatás" fontosságára vezeti vissza elméleteit.

Miért nem tud mindenki jól bánni a negatív érzelmekkel, a féltékenységgel, a versenyszellemmel? Mi hozza elő a jót az emberből? Mitől lesz valaki kiegyensúlyozott, jó kedvű? Hogyan tudja valaki a tranzakciókat kizárólag nyíltan lejátszani, más pedig a rejtett vagy akár az előre kiszámítható játszmákban sikeres?

Az életjátszmák választ adnak minden kérdésre. Berne szerint az, aki jól játszmázik kiegészítő, rejtett tranzakciók sorozatát (amely előre látható kimenetel felé halad) képes észrevétlenül irányítani.
Például a „Rúgj belém!” játszma résztvevőjeként tisztában vagyunk  azzal, hogy nem egészen helyes, amit teszünk, de a késztetés nagyobb, ezért játszmába kezdünk. Nőknél gyakori jelenség a tagadás formájára a hiszti és a legjobb védekezés a támadás reakció.
Egy kis sírás, siránkozás és magamat sajnáltatás, és máris kész a játszma forgatókönyve. A színpadon ülők zsebre vágva és sajnálkozón állnak ki mellette, miközben annak, akinek kárt okozott kell magyarázkodnia és elnézést kérnie azért, mert kinyilvánított véleményét.
Gyakran a játszmák félmegoldásai is kulcsfontosságúak a lelki egyensúly fenntartásához.

Tehát mosolyogni jó. Már csak azért is, mert a nevetés számos olyan folyamatot indít el a szervezetben, amitől jobban érzed magadat. Például az adrenalin szétárad a testben, emelkedik a vérnyomás, majd az átlagos alá esik, később d 45 percig ugyanazon a szinten marad. Megindul az endorfin- és szerotoninhormonok termelődése, miközben a stresszhormon csökken.
A mosoly környezetre tett jótékony hatása sem elhanyagolható. Azok, akik kevés önbizalommal rendelkeznek, csak azokkal tudnak igazán feloldódni és nevetni, akik közel állnak a szívükhöz. Egy kiegyensúlyozott, vidám ember, aki békében van önmagával, nyitott a külvilág felé, sok kellemes élményt és embert fog a viselkedése miatt magához vonzani. Az ilyen embert a betegségek és fájdalmak is kevésbé gyötrik meg. A sokat emlegetett pozitív gondolkodás, melynek fontos része a mosoly, pedig nem más, mint az önmagaddal, környezeteddel kialakított jó viszony, harmónia.

Eredeti cím: Eric Berne: Games People Play. The Psychology of human Relationships
Magyar cím: Eric Berne: Emberi játszmák
Fordította: Hankiss Ágnes
Kiadó: Gondolat
Megjelenés: 1968/1984

2011. február 14.

Kerstin Gier: Rubinvörös (Rubinrot)

A kérdés felvetődik, azaz nem jó a gondolat indítása, a válasz adja magát, miért van az ifjúsági irodalom telis tele átlagos lányokkal, akik átlagosak akarnak lenni, mégis valami kirívó történik velük, illetve ennek fordítottja is igaz.

A tinédzserkor egy átmenet (is) a gyermekkor és a felelősségteljes felnőttek világa között. Ez az időszak kalandokkal teli minden szinten, mert senki nem mondja, hogy a tinédzser kor könnyű. Hátrahagyni a gyermek-ént a felnőttért, átesni a bonyolult érzelmi és szociális fejlődésen a nem mindig jutalmakkal tűzdelt úton, tényleg nem egyszerű. Ez eddig rendben is van. Értem én, nem hiába tanultam oly sokat pszichológiát.
Erik Erikson pszichiáter elve alapján nyolc fázisból áll a fejlődés.
1. A bizalom és bizalmatlanság közötti különbség elsajátítása
2. Az önálló döntések megtanulása
3. A kezdeményezőképesség kialakulása, célkitűzés
4. A szorgalom és a hozzáértés kora
5. Önismeret és önértékelés
6. Az intimitás
7. A gondoskodás képessége
8. A bölcsesség

Nem taglalom hosszan mind a nyolc fázis jellemzőit, mert a címek is eléggé beszédesek. Egy gyermek akkor válik teljes értékűvé, szellemileg, fizikailag és mentálisan épp felnőtté, ha ezt a nyolc fázist nem egyedül kell megtennie. Az emberi fejlődéshez elengedhetetlen a szülők, a család segítsége, támogatása (nem anyagi téren első sorban). Ha a gyermek megfelelő gondoskodásban, odafigyelésben részesül, és elegendő szeretetet kap, egészséges, kiegyensúlyozott felnőtté válik.

Hogy találtam rá: Német barátnőmnek köszönhetően, eredeti nyelven olvasva, noha a magyar is a polcon.

Miért: Restancia, és mert a Google figyelmeztetett, hogy Valentin-nap van. Jöhet mára a rózsaszín (egyébként szép) borító!

Hosszú felvezetőm Gwendolyn - és a hozzá hasonló (egyébként minden élő és fiktív személy egyedi és utánozhatatlan (huppsz ezt lehet, visszavonom)) hősnők végett jutott eszembe.
Oly sok felvetődő (olykor helytálló, olykor antipátiát is tartalmazó) véleményt olvasni szerteszét az interneten az ifjúsági regényekkel, illetve a véleménybefolyásolással kapcsolatban. A versengés? A rajongói attitűd? A meg nem értés? Az írónak ott a tükre: maga az írása. Ha reklámozzák a művet, akkor ne a véleményezésre szólítsák fel az olvasót, hanem az olvasásra.
Az ember szeret szembesülni önmagával – no, nem a kőkemény szigorral és nem is a negatív elemeket tartalmazó kritkákkal, pedig időnként milyen jó lenne odafigyelni rájuk is. Hanem csak a saját esetlenségével, a gyámoltalanságával illetve pont ellenkezőleg a határozottságával, makacsságával, és mindenekfelett a szerethetőségével.

Kerstin Gier-ről nem sokat tudtam, szégyenszemre bevallom, nem olvastam mindeddig egyik szingli regényét sem, és fejem felett lebeg a valószínűség, hogy nem is fogom (de soha ne mondjam, hogy soha). Viszont egy nagyon jó német barátnőm ajánlotta. Sőt, felvetette, hogy szeretne ilyen stílusban írni, merthogy ő is „ír”. Németországot is elkapta az írói ihlet... Ekkor lettem kíváncsi először Kersitn Gier-re és az ő könyveire.

A Google okos, a Google-t szeretjük. Így túl sokat nem kellett tennem ahhoz, hogy szembesüljek Gier sikerével.
A német sajtó imádja, dicséri, és ha valakit a legnagyobb német politika-gazdasági magazinok is megemlítenek, és nem húznak le, akkor az illető tényleg tehetséges lehet. És még egy mondat miatt kedveltem meg olvasatlan, látatlanban Kerstin Gier-t: „Nichts gegen Bücher über Frauen mit den üblichen Komplexen – ich habe ein gutes Dutzend davon verfasst.” De jó lenne, ha mindenki ilyen könnyedén fogná fel a hivatását…

Tehát, adott egy tipikusan átlagos (ismét egy tipikusan átlatos!? hilfe!) problémákkal szerencsétlenkedő, amúgy nagyon szimpatikus személyiség, Gwendolyn, aki 16 éves, Londonban él, és a tini kort igyekszik háta mögött tudni. Eme lánynak is van egy kissé minden lébe kanál barátnője (ez is jellemző a korosztályra, így a nekik s róluk szóló könyvekre is), Leslie. A megosztás a következő: Gwen az intelligens, megfontolt, talpraesett és cseppet sem nebáncsvirág, amúgy népes családdal bíró, Leslie meg a vessük magunkat bele a kalandba-típus, amúgy igazán jó barátnő, mert elfogad és elhisz olyan dolgokat is Gwenről. Ami nemhogy nem hétköznapi, hanem egyenesen lehetetlen. Mert Gwen fura, nem is akármilyen módon. Gwendolyn látja a szellemeket, sőt beszélgetni is tud velük. (A szellemmel való diskurzusok például nem csak viccesek, hanem a történelmi utalásokat tekintve is pontosak.) És ha ez nem lenne valakinek elég, akkor az is feltűnően más az ő esetében, hogy a családjának néhány tagja (aztán hamar kiderül, hogy ő maga is) képes az időutazásra.

Nem írom le a történetet a végéig. Annyit érdemes megjegyezni, hiszen a könyv alcíme is elárulja (Liebe geht durch alle Zeiten), hogy itt egy hímnemű egyed is fontos szereppel bír majd. És valóban. Gideon egy (ill. a?) másik időutazásra képes családnak a már sikeres ide-oda röppenéseken túl lévő egyetemista korú tagja.
Bevallok valamit, nem tudtam pontosan milyen Gideon akkor, amikor a trilógia második kötetét, a Saphirblau-t el nem kezdtem olvasni, mert nem igazán maradt meg bennem a karaktere a Rubinrot-ból. Mintha egy eléggé egoista, kényeskedő és rátartin mogorva pasi lenne, de amúgy… nem emlékeztem. És valóban. Persze a második kötet, mindig más, és mindig nehezebb dió.

"Elvigyorodtam. Kilenc hét kellett egy levélnek! És az emberek még panaszkodnak a megbízhatatlan brit postára. Oké, tehát olyan időbe érkeztem, amikor a leveleket még postagalambbal továbbították. Vagy postacsigával."

Gier Rubinrot-ját olvasva a könnyed, a humort sem nélkülöző stílus magával ragadt, noha időnként rám tört a vágy, hogy kihagyjak néhány bekezdést, mert túlírtnak tetszett. Viszont odavitt Londonba, intelligensen oldotta meg az időutazást (igaz a családi és másik családi ki kicsodába még nem mernék benevezni, lévén nem sok minden maradt meg belőle a sok kavarodástól), és tökéletesen megszerkesztették a történet menetét. Talán nem lett olyan részlesen kidolgozva az időutazók világa, mint például Cassandra Clare The Mortal Instruments (Csontváros) sorozata, mert néha úgy éreztem, hogy az írónő is belezavarodott például az időgép működésének rejtelmeibe.

Mivel már olvasom, hőseink élete, hogy alakul a Smaragdgrün-ben, nem jellemzem tovább, elég annyi, hogy Kerstin Gier mind a nyolc Erik Erikson-féle pontot kitöltötte, beteljesítette és ki is pipálta a trilógia írásakor. Ja, és már biztos, hogy filmre viszik a történetet, tehát hamarosan a mozikban.

Ím 70 oldal a könyvből:
 
Eredeti cím: Kerstin Gier: Rubinrot - Liebe geht durch alle Zeiten
Magyar cím: Kerstin Gier: Rubinvörös
Fordító: Szakál Gertrúd
Kiadás év: 2010
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalszám: 334

2011. február 8.

Jules Verne: Doktor Ox ötlete

Jules Verne a mi Verne Gyulánk, mint ahogyan magukénak vallják az angolok, a németek, az oroszok, az amerikaiak, az indiaiak, de még a kínaiak is. Művei a világirodalom legkelendőbb és legsikeresebb regényei közé tartoznak, a létező legtöbb nyelvre lefordították őket.

Jules Verne nem hiába írt nem mindennapi történeteket, az élete sem volt tipikusan mindennapi. 1828-ban született Nantes-ban, bár kedve nem igazán volt hozzá, de engedett a szülői akaratnak, és a középiskolai tanulmányainak befejezése után jogot tanult Párizsban. Az amolyan nagy dumás Verne egyetemi évek alatt rájött: a száraz jogi esetek és törvények helyet őt inkább valami más köti le, az hogy a képzeletében életre kelt kalandokat megjelenítse. Imádott írni. Cikkeket, verseket, tárcákat írt, de mindaddig nem sok sikerrel, míg meg nem ismerkedik Alexandre Dumas-val, aki pártfogásába veszi, és színházában előadja az Eltört szalmaszálak című művét, ami ha nem is osztatlan, de legalább mérsékelt sikernek örvendett.

Szerelemre lobba egy kétgyermekes özvegy, Honorine de Viane iránt, hogy feleségét és családját el tudja tartani polgári állás után néz, és tőzsdeügynök lesz belőle. Sorsa akkor pecsételődik végleg meg, mikor 1863-ban a Hetzel elnevezésű ifjúsági lap tulajdonosa felfedezi magának Verne Öt hét léghajón című kéziratát.Verne öröme határtalan lehetett, hiszen 240 frank tiszteletdíjat kapott.
Innentől fogva a 34 éves Verne élete nem csak anyagiak tekintetében változott meg, hanem az egész életmódja is szabadabb lett. Otthagyta pénzügyi állását és kizárólag az írásnak és a tapasztalatgyűjtésnek szentelte életét. Hamarosan megjelent a „A jégszfinx" is, de addigra készen volt már a következő könyv, és nem volt megállás: folyamatosan jelentek meg a kalandok Verne tolla által.
Hatteres kapitány kalandjai,Utazás a Holdba, Grant kapitány gyermekei, Húszezer mérföld a tenger alatt, Úszó város, Utazás a Hold körül, Nyolcvan nap alatt a Föld körül, A francia zászló, Két évi vakáció, Ox doktor hóbortos története, Sándor Mátyás, Az örök Ádám, Hódió Robur, A világ ura stb..

Fantáziája határtalan volt, legyen fantasztikus vagy kalandregény, a technika fejlődése folyamatosan megjelenik a történetekben, a repülőgép varázsos csodája, a tengeralattjáró és a léghajó megdöbbentőn pontos leírását ma a számos megfilmesített regények adják vissza. Verne a tudományos-fantasztikus irodalom korszakalkotó alakjává vált. Zseni volt a maga módján. Mind a mai napig "lopnak" tőle ötleteket, alaptörténeteket.
Verne Gyula soha nem járt Magyarországon, mindent könyvekből tudott róla, a Sándor Mátyás sajátosságai mégis a mi történetünk. Verne soha nem tagadta, hogy egykori mentora, Dumas Monte Cristo grófja keltette életre a fantáziájában a magyar nemes történetét.
Az eltúlzott ábrázolásokat és a hihetetlen történeteket mesterien ábrázolta Verne kellőképpen adagolva a tudományt a fantasztikummal és a humorral.

Ogygen – Ox Ygen

A flamand kisvárosban, Quiquendone-ban tipikus nyárspolgárok élnek, tipikus mindennapi életükkel. Ám egyszer csak nagyon különleges hatása éri az embereket…

„Tudni való, hogy az állatok a rendes időkben éppoly flegmatikusak voltak errefelé, mint gazdáik. A kutyák, macskák nem éltek, inkább csak vegetáltak. Soha egy kéjes borzongás, soha egy dühkitörés.”


Doktor Ox, a vegyész és asszisztense Ygen úr a kisváros mellé költözteti laboratóriumát és - mint a városka jótevője, és az innováció éllovasa – a saját költségén kívánja megoldani az utcák és a házak gázvilágítását és fűtését, egyfajta „megvilágosodás” címszó alatt. Mivel ő viseli a költségek nagy részét, meg is kapja a megfelelő jóváhagyásokat rövidtávon a városka Közgyűlésétől.

"De micsoda változás következett be ama néhány hónap során, amelynek legapróbb eseményeiről is számot próbálunk ehelyütt adni! Kutyák-macskák kimeresztették fogukat-karmukat. Itt-ott - dührohamuk ismétlődése esetén - agyonlövetésükre is sor került. Első ízben lehetett olyan lovat látni, mely megbokrosodva vágtat végig Quiquendone utcáin, olyan ökröt, mely nekiront egy társának, hogy szarvával felöklelje..!”

Az építési munkálatok előrehaladásával azonban problémák kezdenek felmerülni. Furcsa változások vehetők észre mindenkin és szinte mindenen: Quiquendone lakói „betegek” lesznek, agresszívekké, zavartakká és türelmetlenekké válnak. Az írót más regényeiben is foglalkoztatta, hogy hol válik a tudományos megszállottság kártékonnyá, az emberi méltóság elleni vétséggé. A valóság elkendőzése csak egy ideig lehetséges a doktor számára, mert a rejtélyre egy véletlen baleset során fény derül. Világossá válik, hogy doktor Ox kísérletezik a városka lakóin: egy őrületbe hajló zseni tömegméretű fiziológiai-kémiai kísérlet "szenvedő" alanyaivá váltak.

2011. február 4.

William Eastlake: A művész arcképe huszonhat lóval

Egyik kedvencem. Majdnem annyira, mint Marcel Aymé Csudapofa című regénye. Nagyon nehéz róla írni, mert történni nem történik annyi minden benne, mint amennyi mindent nyújt a könyv.
William Eastlake olyannyira szépen fogalmaz, olyannyira mély gondolatokat tartalmaz, hogy ha hangulat van hozzá, akkor letehetetlen. Mindig is imádtam az indián regényeket, az amerikai történelem viharos éveit, a bennszülöttek művészetének és életvitelének tanulmányozását. A lírai szépségekkel tarkított regényben pedig megtalálhatók ezek az értékek, egy barátság, Huszonhat Ló, a fiatal indián művész és Ringo, a fehér fiatalember szemén keresztül.

„Luto, gyere ide és nézz föl a szirtre. Látod, ott fönn Huszonhat Ló képét? Mit is akart mondani vele? Talán semmit, de csinálhat az ember akármit, azt mindenképpen ő csinálja. Rajtahagyjuk a nyomunkat mindenen. S ha meghalsz, valaki rátalál. Vagy lehet, hogy nem talál rá, de az akkor is ott van. Fönn a sziklán ott van egy művész arcképe huszonhat lóval. De az enyém is ott van valahol. Valahol mindenki megfesti a maga arcképét - mindenhol azt festi - csak nem fejezi be. Azt festi, emlékeztetőül. - Oda nézz. Csak most veszem észre. Most látom először. Mindig a szememmel akartam látni, pedig a szem nem látásra való - azzal csak egy részt lehet látni. Az embernek éreznie kell. Most azért nézek fel oda, mert érzem, mert kezdek érezni és érteni…”

Az Új-Mexiban játszódó történet a navajo indiánok rezervátumi életébe enged bepillantást, azokéba az indiánokéba, akiknek a törzsük ma mintegy 300 ezer lelket számlál, a Navajo nemzetnek 1923 óta önálló kormánya van, ami a teljes rezervátumot irányítja Four Corners területén. A Navajoknak saját nyelvük is van, melyet mind a mai napig használ a törzs.
Egy olyan tájat és egy olyan világot ismerhettem meg A művész arcképe huszonhat lóval c. könyvnek köszönhetően, ami túlmutat a megszokott indián-képen.
Ringo és Huszonhat Ló élete tele van humorral, szeretettel és kérdésekkel, az őket körülvevő táj pedig maga a természet vadságának és a kietlenségének az egyvelege. Természet-közeliség? Sivatag és az ég felé meredező hegyvonulatok, kanyonok, szakadékok, kalandok, tapasztalatok, érzelmek és gondolatok.

„A barátom nyomot hagyott. Azt hiszem, én soha. Nem hagytam hátra semmit. Várjunk csak. Ha ez minden, amit csinált, akkor ő se sokat. De ő még sok más nyomot hagyott. Ott hagyta a nyomát rajtam. Ez önmagában is sok. Hatott valaki másra. Kicsiség, de akkor is sok... De eljön az idő az ember életében, mikor el kell dönteni, hogy miféle nyomot akar hagyni. Ez a nagy kérdés... miféle nyomot hagyjon odakint. Várj csak. Gondolkozz. Mifélét is. Azt hiszem, a legtöbb ember sose dönti el. Csak leéljük az életünket, és sose gondolkodunk rajta, hogy milyet. Nekem most van némi alkalmam gondolkodni rajta idelent, és megpróbálok majd messzebbre nyúlni, kinyújtani a kezem más emberek felé, és nem félni attól, sose félni, hogy majd nem lesz ott a kezük, ha a magamét feléjük nyújtom.”

Az 1917-ben született egyetemi előadó és író, Eastlake úgy mutatja be a kultúrát, hogy egy pillanatra sem érezni a felsőbbrendűség, a Nagy Rezervátum lakosai sem mind jók, ám árad belőlük a naivitás, a türelem, a humor, míg a hatalom képviselői, a fehér emberek törtetőek, türelmetlenek, előítéletekkel nyomják el saját kérdéseiket. Hogy melyikük a bölcsebb nép? Ringo és Huszonhat Ló meséje egyértelmű választ ad, még akkor is, ha nem mondja ki senki az igazságot.

Eredeti cím: William Eastlake: Portrait of an Artist With 26 Horses
Magyar cím: William Eastlake: A művész arcképe huszonhat lóval
Fordító: Göncz Ápád
Kiadó: Európa Kiadó
Megjelenés: 1976
Oldalszám: 315
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...