Egy csomót olvasok... szemetet is

Vannak olyan könyvek, melyekben a legjobb részek a fedő- és a hátlap. Mások örökké veled vannak. Beszélgetek, írok, szerkesztek, nevetek... és olvasok. Sokat. Hogy mit találsz itt? A megszámlálhatatlan sokból néhány mesegondolatot, cselekményleírást, oldalszámot és kalandot.

2010. április 10.

Cassandra Clare: Csontváros

"Jace hátranézett a válla fölött, miközben a szél csíkokat rajzolt a hajába. - Mire gondolsz? - kérdezte.
- Csak arra, hogy menyire más odalent minden most, hogy... Tudod, hogy látok.
- Odalent minden pontosan ugyanolyan - mondta Jace, és az East River felé irányította a motort. Ismét a Brooklyn híd felé tartottak. - Te vagy más.
Clary görcsösebben szorította a fiú övét, ahogy egyre mélyebbre és mélyebbre ereszkedtek a víztükör fölött. - Jace!
- Nyugalom. - Úgy tűnt, a fiú őrjítőén jól szórakozik. - Tudom, mit csinálok. Nem fogom vízbe fojtani magunkat."

Hogy akadtam rá: Egy ismerősöm ajánlotta (igen, Micimackó-effektus) én pedig azon nyomban beleszerettem, és birtokomba vettem.

Miért: Mert misztikus mese. Mert ahhoz képest, hogy mese és gyermek ponyvának tekintendő, gyönyörű jellemrajzok vannak benne, nem hiányzik belőle a humor, az önirónia, a kaland és a fantázia.

Mortal Instruments

Helyes, komor és szexi. Ez Jace. Zavart, elveszett és teljesen gyanútlan. Így
érzi magát Clary, mindaddig míg Jace be nem vezeti a saját világába.
Vagyis a történet tipikus tini állapotból indul el, adott egy átlagos tizenöt éves lány, Clary, aki nem elég szép, nem elég okos, nem elég extravagáns, viszont egyszer csak meglát valamit, amit senki más. Néhány hasonkorú tinédzser kivégez egy másikat (nem mindennapi módon). Na ők a jó fiúk, akik nem értik, hogy Clary miért látja őket, amikor a mundének (=átlag emberek) közül senki nem érzékelheti a jelenlétüket. Clary tisztában van vele, hogy hívnia kéne a rendőrséget, de gondja támad, hiszen nehéz leírni egy olyan gyilkosságot, ahol a test köddé vált, és a gyilkosok pedig mindenki másnak láthatatlanok. Csak neki nem. Nem kell megijedni, mert a gonosznak vélt tettesek elmagyarázzák, hogy ők Árnyvadászok, egy titkos harcos csapat (a féle meserendőrség), azzal a feladattal, hogy elűzzék a démonokat a földről. Ezzel be is indulnak az események, mivel huszonnégy órán belül Clary édesanyja eltűnik, Claryt pedig majdnem megöli egy groteszk démon... jönnek az árnyvadászok, élükön Jace-szel, az angyalok, a vámpírok, a démonok, a vérfarkasok, a tündérek és a warlockok, persze megspékelve egy kis igaz barátsággal és szerelemmel. Van itt minden, kérem szépen.

"Attól, hogy egy elektromos angolnát gumikacsának nevezel, még elektromos angolna marad, igaz? És isten óvja azt a szerencsétlent, aki úgy dönt, hogy megfürdik azzal a gumikacsával."

Hogy miért nem érdemes elolvasni? Mert olykor kusza, olykor megmosolyogtató és olykor gyermeki. De épp ez a jó benne – szerintem. Így aztán nem ajánlatos annak a kezébe venni, aki nem tud felengedni, álomvilágba csöppenni vagy csak a veretes, magasröptű anyanyelvű szépirodalom felé hajlik a kedve. Bizony, aki eleve előítélettel kezd neki, és a Twilight-vámpírokkal von párhuzamot Clare világával szemben, annak kész harakiri a Csontváros. Mert a gyors ütemű, drámai helyzetekben dúskáló színpadias dialógusok egy kis humorral, akcióval és más fantasy történetekre való utalásokkal kevert történet igazi mese, egy olyan urban fantasy, ami mindent latba vet azért, hogy a további három részre is vevő legyek majd.

„- És mi történik, ha feljön a hold? - kérdezte a lány. - Mind farkasokká változtok, vagy mi lesz?
Luke szája rándult egyet. - Nem egészen. Csak a fiatalok nem képesek irányítani az átváltozásukat, akik csak nemrég lettek likantrópok. A legtöbben az évek során megtanultuk, hogyan csináljuk. Most már csak a legerősebb telihold kényszeríthet átváltozásra.
- Szóval, ha nincs egészen telihold, csak kicsit érzed farkasnak magad? - kérdezte Clary.
- Mondhatjuk.
- Hát akkor nyugodtan dugd ki a fejed a kocsi ablakán, és lógasd ki a nyelved, ha úgy tartja kedved!
Luke elnevette magát. - Vérfarkas vagyok, nem golden retriever.”

Cassandra Clare jól kereső bulvárújságíró létére (vagy épp pont ezért)blogíróként kezdte a könyvírói pályafutását, méghozzá a Harry Potter szeptológiája indította be a fantáziáját és írta tovább (vagy egészítette ki) a varázslótanoncok történeteit.
Csakhogy a szerző kinőtte a fanfiction blog-kultúrát és saját műbe kezdett, igaz szabadulni nem tudott teljesen így a bajtársiasság, a felnőtt szereplők sokban hasonlítanak J.K. Rowling világához.
Ügyes a Könyvmolyképző Kiadótól, hogy lecsapott a teljes sorozatra továbbbővítve a náluk megjelenő misztikus-fantasy történetek körét, ám meglepő és eléggé téves, hogy A halál ereklyéi alcímet adta, talán Harry Potter után, szabadon.

Én mindenesetre hagyom magam mesefűzni, és míg a 2. 3. 4. rész magyar kiadása meg nem jelenik, a német változatot olvasom, mert a deutsche Presse is érdemesnek ítélte: Das fulminante Debüt der neuen Bestsellerautorin Cassandra Clare eröffnet dem Genre eine neue Dimension: Urban Fantasy – Die Fantasy des 21. Jahrhunderts!

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Fordította: Kamper Gergely
Megjelenés: 2009
Oldalszám: 472

Tetszési index: 88%

4 megjegyzés:

Névtelen írta...

Szia!
Nekem ez lett az egyik kedvenc könyvem tavaly, pedig kinőttem már a copfos kislány korszakomat. Rólam minkenki tudja, hogy rajongok a misztikus könyvekért. :)Arra azért kíváncsi lennék, milyen németül olvasni?
K.Timi

Névtelen írta...

A kedvenc könyvem :) Nagyon jók az ajánlóid és szuper jól írsz. Köszi Beninának az ajánlást!
Krisz

Névtelen írta...

Köszönöm.:)
beninának én is köszönöm :)

Mara írta...

Kedves tőletek. :)
beninának átadom! :) Örülök, hogy az ő olvasói is érdemesnek találják az írásaimat.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...