Margaret Mahy: Átváltozás

„Nem kellett hozzá boszorkányság, hogy az egész világ valószerűtlenné váljon a fejében, mintha énjének egyik fele szemmé vált volna, amely olvas, a másik fele pedig szereplővé, amely kijelölt útját járja a történetben. Méghozzá olyan szereplővé, aki éppen rádöbben, hogy nem teljesen valóságos: talán nem több egy bábnál vagy néhány papírra nyomtatott szónál.”

Hogy akadtam rá: Olykor nem árt a Földről felemelkedni, és olykor nem árt meséket, tinédzsereknek írott könyveket olvasni. A Micimackót is elolvasom minden évben legalább egyszer. Az Átváltozást pedig egy Micimackót kedvelő ismerősöm ajánlotta, persze hogy megvettem.

Miért: Borzalmas, hogy ma már az is közhelyesnek tűnik, hogy leírom: hazánkban jelenleg tombol a misztikumok, fantasyk divatja. Pedig… Margaret Mahy például 1984-ben írta meg az első boszorkányos ifjúsági regényét és később Hans Christian Andersen-díjjal tűntették ki a munkáiért. Gondoltam, akkor csak lehet benne valami.

Szlengmentes misztikum
Volt is, egy kicsi kis bűbáj, néhány varázslat, természetfeletti elemek alkalmazása és a csúf gonosz démoni szellem megjelenése. De mindenekfelett az emberi kapcsolatok és a felnőtté válás témája.
Elképzelhetőnek tartom, hogy a manapság már a vérrel-halállal-vulgaritással átitatott, szoftpornóhoz és földöntúli szerelmekhez szokott olvasóbázis kicsinylően tekint Mahy regényére, pedig, és épp ezért, üde színfolt az Átváltozás. Nem kell bonyolult, keresztül-kasul áthidaló történetfolyamot várni, hanem egy (olykor talán túlzottan is) egyszerű, könnyen érthető nyelvezettel megírt, mégis már-már költői szépségű leírásokkal, képekkel és népmesei elemekkel tarkított ifjúsági történetet. És akkor talán a mágia világát különlegesebbnek látom, mint ahogyan maga Mahy elképzelte.
„Egyik pillanatról a másikra megértette, hogy most másodszorra is megszületik, és ahogy a gondolat formát öltött benne, a szerpentin mintha megelevenedett volna, megragadta őt. Tartotta, űzte, satuba fogva lendítette előre, Laura úgy érezte, gondolatok, álmok és emlékek súlyával teli makacs feje ketté fog hasadni. Egyszer csak kijutott… a sötétbe.”

A boszorkány és a szellem
A történet szerint Laura Chant (már a neve is mesébe illő) totálisan egyszerű tipikus 14 éves tinédzser hétköznapjaiban van valami különös: megérzi az életében bekövetkező változásokat, eseményeket, alkalmanként jövőbe lát, és lassan kezd tudatára ébredni másságára és a boszorkák viselkedéseinek jelei is megjelennek rajta. A rejtélyes okokból kifolyólag előre látja, hogy öccsét hatalmába keríti egy magát régiségkereskedőnek kiadó szellem, és elkezdi magába szívni életerejét. Laura hamar rájön, hogy a normális orvosi tudás nem segíthet a testvérén és ő maga is kevésnek bizonyul a szellem elleni küzdelemben, ezért elkeseredésében és kétségbe esésében egy felsőbbéves iskolatársához, Sorensenhez fordul, aki a lány gyanúja szerint mágikus képességekkel rendelkezik.
A lázadó korszakában élő fiú magával rántja Laurát a misztikum világába, hiszen édesanyja és nagyanyja is boszorkányok, akárcsak ő maga. A lánynak kockázatos és felelősségteljes döntést kell meghoznia azért, hogy öccse életben maradjon, hiszen az átváltozás, vagyis a boszorkánnyá válás visszafordíthatatlan folyamat.

Vajon képes egy 14 éves ember felelősségteljes döntést hozni egy ekkora és ilyen súlyú kérdésben? Vajon mennyire van elszigetelve egy tinédzser a szüleitől, főleg, ha azok a válás utáni újrakezdés korszakát élik? Vajon hogyan és mit él át egy még nem felnőtt de már nem is kisgyerek az önmagára ébredés, az első szerelem megjelenése alatt? Igen, íme egy misztikumokkal övezett könyv, amiben a két fiatal boszorkány között szövődő szerelem nem keresi azonnal a beteljesülést és amelynek a fiatal főszereplője vállán nem az egész világ sorsa nyugszik, épp „csak” egy kisfiúé.

Kiadó: Animus Kiadó
Fordító: Dési András
Megjelenés: 2008
Oldalszám: 192

Tetszési index: 76%