Egy csomót olvasok... szemetet is

Vannak olyan könyvek, melyekben a legjobb részek a fedő- és a hátlap. Mások örökké veled vannak. Beszélgetek, írok, szerkesztek, nevetek... és olvasok. Sokat. Hogy mit találsz itt? A megszámlálhatatlan sokból néhány mesegondolatot, cselekményleírást, oldalszámot és kalandot.

2010. április 1.

Firkairka

„…ha csigát rajzol az újság szélére, mély érzelmi bizonytalanságban van, fél?... ha dobozokat rajzolgat, konstruktív gondolkodás, észvezéreltség jellemző Önre, de lehet, hogy klausztrofóbiában szenved? …ha gyertyát vet papírra egy nő, az a vágy jele; a férfinél pedig a büszkeségé? Mert firkáink nemcsak jellemünkről, de rejtett freudi ösztönéletünkről is árulkodnak.”

Hogy találtam rá: Grafológusi tanulmányaim során mindig is nagy figyelmet fordítottam a firka- és rajzvizsgálat felé. Amikor Gulyás Jenő István Felnőtt firkák című könyve megjelent az elsők között voltam, akik birtokukba vehették.

Miért: Mert érdekel, és mert hozzátartozik a grafológiával kapcsolatos munkáimhoz.


Az idézet Gulyás Jenő József, Felnőtt firkák könyvének fülszövegéből való és mennyire sok mindent elárul. Nagyon ösztönös cselekedett a firkálás, hiszen ősidők óta rajzolgatunk a sziklafalakra színezett bottal, a homokba madártollal, krétával az aszfaltra és tollal egy papírlapra. Vagyis, ha ceruza, toll kerül a kezedbe, firkálgatsz bárhol, bármire: várakozás közben, telefonáláskor, unalmas értekezleten, újság szélére, könyv margójára, iratokra, amit csak találsz…

Hogy mikor és hogyan firkálsz?
Persze könnyű a válasz, önkéntelenül, unalomtól vezetve papírra vetett firkálás közben az agy általában valahol máshol jár, néha fel sem tűnik, hogy a kéz alkot valamit, és a végeredménynek, az elkészült műnek sem tulajdonít senki nagy jelentőséget, holott sok mindent elárulnak… Hiszen a firkák mesélnek, félúton járnak a kézírás és az agy által létrehozott képek között.

A papírra rajzolt ábrák, alakzatok, képek milyensége és mennyisége a létrehozásának körülményeitől is függ, mert mint ahogyan az írást befolyásolja a toll és a papírlap minősége illetve a körülménye, úgy a firkálást is befolyásolják mindezek - kiegészítve a gondolatok, ábrándozások irányával. A tudatos firkálás esetében, például activityzés közben rajzolsz egy házat, vagy utazás előtt bőröndöt, repülőt mintázol, nincs sok értelme a rajz pszichikai értelmezésén morfondírozni. Elég nyilvánvaló, miért egy ház rajzolásával bíbelődsz. A félig tudatos firkák tudatos és asszociatív elemeket egyaránt tartalmazhatnak, és valamivel már több mindent megmutat.
Az igazán érdekes firkák sokat és olykor meglepő dolgokat árulnak el. Ezek a spontán, intuitív módon született rajzok, amelyek minden előzetes gondolkodás, tervezés nélkül jelennek meg az agyban s majd a papírlapon, amikor igazából nem is vagy tisztában azzal, hogy mi késztetett a firkálásra, ugyanakkor maga a tevékenység és az elkészült eredmény bizonyos utóhatást fejt ki, esetleg megnyugtat, oldja a feszültséget, javítja a koncentrációt, segít kibontakoztatni a kreativitást, vagy épp ellenkezőleg, felzaklat, eltereli a figyelmet.


Az sohasem a véletlen műve, hogy milyen vonal vagy ábra kerül a papírra. Ám akár tudatosak, akár nem, választásaid és döntéseid tükrözik a személyiségedet. A firkálmányok a lelked mélyéről jövő jelképes üzenetek, gyakran elnyomott érzelmei kivetülései, amelyek a szimbólumok egész sorát foglalják magukba. A firkavonalak és formák tehát meglepően sok mindent elárulhatnak érzelmi-hangulati állapotodról.

Firkák és jelentések
Egyetlen szimbólum jelentéséből soha nem szabad messzemenő következtetéseket levonni, játszani viszont mindig élvezet.
Van néhány ábra, melyet többen vetnek papírra újra és újra. Ilyen például a kocka, ami egyfajta jó értelemben vett kockafejűséget sugall, a rend, tervezés, rendszeresség szeretetét mutatja.
A fákat rajzolókat hosszan lehet elemezni. A lomb a fejet, vagyis az érzelmeket, értelmet, a szellemi szférák felé való nyitottságot fejezi ki, a törzs a fizikai testet, az ént, az egót mutatja, a gyökér pedig a tudatalatti szimbóluma, az ösztönélet érvényesülési felülete.
Az emberi arc sok mindent elárul, ha saját magadat firkálod, akkor önmagadról alkotott véleményedet ábrázolod, illetve azt, hogy mások előtt miképpen nyilvánulsz meg. Az arcok mindig az emberi kapcsolatokat fejezik ki, ha ismeretlen fizimiskát firkálsz, akkor viszonyaidat mutatod meg a külvilágnak.
A szív az érzelmek mély megélésének, életszeretetnek, mély érzéseknek kifejezője.
A virágcsokrok a romantikusságra, szentimentalizmusra való hajlamot és a gyorsan elhamvadó szenvedélyt mutatja, de lehet szeretetigény, érzelem-gazdag élet is.
A nap pedig az életerő, az aktivitás és az optimizmus jelképe.
A léggömb, lufi pedig blöffölésre való hajlamra utal, de előfordulhat, hogy mások hibáit nem nézi el. Alakjától függően pedig lehet akár szexuális félelem, szégyenlősség, képzelőerő is.

5 megjegyzés:

Névtelen írta...

Kedves Mara,
nagyon örülök, hogy nem csak regényekről írsz és időnként megörvendeztetsz minket egy-két személyesebb írással.
Ha küldök mintát, kielemzed? ;)
Z.B.

Megyeri Zsuzsanna írta...

Ez a könyv engem is érdekel, ahogy a készülőben levő F. Várkonyi Zsuzsa is. Ezek szerint megvan neked....
MZs

Mara írta...

Kölcsönadom bármikor, csak szólj.
M

" írta...

Hogy mik ki nem derülnek rólad...:) Egyszer engem is elemezhetnél... Te mit firkálsz amúgy Mara? puszi: Zsé

Mara írta...

Zsumó, téged amikor csak szeretnéd :) összehozzuk...
Én? Hát izé...:)teljesen a hangulattól függ, de a kör, nap, fa mindig bejön.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...