"Amit kér, az egy egyszerű „igen”. Rövid kis szó, és milyen döntő. Én ne tudnám kimondani ezt a kis szót teljes lelkemből, akinek a szíve csordultig van kimondhatatlan szeretettel? Kimondom hát, és teljes bensőm még suttogva hozzáteszi: „mindörökre”."
Hogy akadtam rá: Aki zenélni nem tud, legalább is, merje meg a művészt, akit hallgat. Főleg, ha titkokkal teli eredeti címe van. Persze, hogy megrendeltem.
Miért: A kultúratörténeti telenovella gazdagítja életemet, betekintést enged egy családhistória drámai fordulataiba, szerelmi és szellemi titkaiba, miközben felhívja a figyelmem, hogy utánanézzek az adott kor élet- és divatstílusának.
Schumann ist der Dichter
Hm… nem is tudom, valahogy mást vártam. Nem többet, nem is kevesebbet, csak épp mást. Vagy nem elég regényes, vagy nem elég tudományos. Vagy egyik sem? Vagy túlzottan is mindkettő?
Az előszó és a fülszöveg szerint megismerhetjük Robert Schumann feleségét, a zongoraművész Clara Schumannt napló- és levelezéstöredékeire és a szerző fiktív színpadra állítására alapozva. Romantikus regénynek nem definiálnám, de hiteles, tudományos történelmi tanulmánynak sem.
A „bécsi klasszikusok” Beethoven, Haydn, Mozart; Schubert; ne feledjük Händelt se mellőlük… az ifjak következtek Mendelssohnnal a romantika, Liszt a szellemi és zenei élet energiája, Berlioz, Schumann, majd újabb korszakváltás, és Johannes Brahms a nagy klasszikusokat felidéző.
Asszony- vagy művészsors
Clara Wieck számára Mendelssohn barátsága mellett a tizenhatodik életév a szerelmet is meghozta: ekkor vall először érzelmeiről a nála közel húsz évvel idősebb Robert Schumannn, és veszi kezdetét a szenvedélyes és szívfacsaró szerelem, a harc az „mindenre elszánt gonosz” apával, majd idegbaj felé haladó férj tragikus végkifejletét előre megjósolásával, amit a számomra álmosítóan szürke jó barát (esetleg szerető?) Brahms, aki „hirtelen robbant be Clara életébe… a folytatás… mozgalmas volt, de a családi titkok fejezetébe tartozik…” történetfolyama egészít ki.
A kor, amelyben élt, nehezen érthette Clara Shumann (az ünnepelt zongoraművész, nyolc gyermek édesanyja, egy zseniális komponista odaadó felesége, és nem utolsósorban nagy idők tanúja) szenvedélyét, vagy szenvedélyességét. Boldognak, ám rövidnek mondható házasságot tett tönkre Schumann elmebaja, ám a hallatlanul szenzibilis Clara keményebb és erősebb volt mindennél és mindenkinél, aki csak körülvette. Talán túlzottan is kemény és túlzottan is erős. Miután férje az endenichi tébolydába került 1854-ben két évvel később bekövetkező haláláig mindössze egyszer látogatta meg, a gyászt és a fájdalmat pedig magába zárva koncertkörútra indult, s nem fél véleményt alkotni, önállóan dönteni, cselekedni és vállalni annak következményeit.
Eredeti cím: Clara S. Les secrets d’une passion
Kiadó: Európa Könyviadó
Fordította: Belia Anna
Megjelenés: 2009
Tetszési index: 67%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése