Egy csomót olvasok... szemetet is

Vannak olyan könyvek, melyekben a legjobb részek a fedő- és a hátlap. Mások örökké veled vannak. Beszélgetek, írok, szerkesztek, nevetek... és olvasok. Sokat. Hogy mit találsz itt? A megszámlálhatatlan sokból néhány mesegondolatot, cselekményleírást, oldalszámot és kalandot.

2011. december 25.

Interjú Rakovszky Zsuzsával

Lírikus érzések prózában - Rakovszky Zsuzsa írásaira mindenki odafigyel, de napjaink egyik legmeghatározóbb prózaírója nem tagadta meg lírikus énjét se. Vajon milyennek látja a versek szerepét az életben, mit jelent Sopron és miért pont Vay Sarolta Sándor keltette fel az írónő figyelmét? – Interjú a Cultura.hu oldalon.

“Az írás nem annyira tudatos tevékenység, hogy meg tudnám mondani, miért inkább ezt írom, mint amazt: egyszerűen csak érzem, hogy az anyag milyen műfajba kívánkozok, ezen felül nekem is csak föltételezéseim vannak. Gondolom, ahogy az ember idősebb lesz, a nagyobb érzelmi hullámzások elsimulnak, nem résztvevője, inkább szemlélője a történéseknek, és ritkábban érinti meg valami nagyon mélyen, márpedig azt hiszem, a vers mélyebb lelki rétegekből táplálkozik, mint a próza.”


Írni mostanában kevesebbet ír verset, és olvasni, önmaga szórakoztatására, megnyugtatására?
Hát már hogyne! Csak nem önmagam szórakoztatására – a vers nem nagyon szórakoztató műfaj, persze, lehet, hogy nem ugyanazt értjük szórakoztatáson –, hanem… nem is tudom, miért. Csak időnként rám tör, mint az éhség vagy a szomjúság, de hogy pontosan milyen igényt elégít ki a versolvasás (vagy akár a versírás), azt föltehetőleg még a pszichológusok sem tudják.

Milyennek látja a líra szerepét ma Magyarországon?

Az interjút a Cultura.hu oldalon lehet elolvasni

2011. december 12.

Szűcs Gábor: Petőfi Sándor halála

Petőfi Sándort utoljára 1849. július 31-én látták Fehéregyházánál, a segesvárinak mondott ütközetnél, de 162 év eltelte után sem tudni, pontosan hol. Egy fiatal irodalomtörténész interjút adott a Cultura.hu-nak, aki azonban nem fogadta el pontatlanságokat; a válaszokat keresett a felmerülő kérdésekre, most, a hosszas kutatási időszak után Szűcs Gábor úgy látja, igen, lehet, hogy 162 év után sikerül pontosan megtalálni a valódi sírhelyet. A kutatás összegzése Petőfi halála – Fehéregyháza, 1849. július 31. címmel a Corvina Kiadó gondozásában jelent meg. De Szűcs Gábor nem csak Petőfi sírhelyét kívánja megtalálni, a vele való beszélgetés során kiderült, hogy a pályájának kezdetén álló kutató vágya, hogy az irodalom és annak szereplői megtalálják méltó helyüket a mindennapokban.
Érdekfeszítő, de hosszú időt igénybe vevő munka eredménye a Petőfi halála c. kötet.
Először is áttekintettem Dienes András forrásjegyzékét, hogy tisztán láthassam, Dienes mely dokumentumoknak a birtokában, illetve ismeretében alkotta meg nagy művét, a “Petőfi a szabadságharcban” című biográfiáját. Tudnom kellett, milyen anyagot ismerhetett, és melyek azok az információk, amelyek csupán munkássága után láttak napvilágot, vagy váltak egyértelműen bizonyossá. Ezt követően hívtam segítségül a szakirodalmat, vagyis hogy Dienest követően ki mit állított Petőfi utolsó napjáról. Majd eztán következett a hosszas kutatómunka a különböző könyvtárakban, levéltárakban, múzeumokban és intézetekben, a korabeli jelentések, folyóiratok áttekintése, a kézirattárakban őrzött naplók és visszaemlékezések tüzetes vizsgálata.
Hogy jutott el az eddig ismeretlen sírhely lelőhelyéhez?
A tanulmány sok új vagy eddig nem kellőképp hangsúlyozott információt tár a nagyközönség elé. Az egyik az, hogy a csatában két Petőfi volt. Ez jelentős mértékben megzavarhatta a szemtanúkat, s némi magyarázattal szolgál arra, hogyan is lehetett Petőfi egyszerre két, egymástól távolra eső helyen is.
A másik azon dokumentumok részleteinek ismertetése, melyek szerint a döntő ütközet nem délután 5 órakor kezdődött, ahogy ezt hitték, hanem két órával korábban, s az is világossá vált, hogy zápor sújtotta a területet. Korán beborult, sötét felhők takarták az eget, s a völgyben hamarabb lehetett észlelni a napnyugtát....


Az interjú tovább a Cultura.hu életmód és kulturális magazinban olvasható!

2011. december 1.

Süveges Gergő: “Pál tényleg menő”

A Cultura.hu interjúja Süveges Gergővel - “Ahová Pál beteszi a lábát, ott közösségek, együttműködések, összetartozások születnek. Pál tényleg menő – és nem csak azért, mert végigutazta az életét. Én pedig ámulok, hogy mindennek részese lehetek.” – mondta Süveges Gergő, televíziós műsorvezető, aki nem titkolt lelkesedéssel készítette az interjúkat, hogy az olvasók elé tárhasa a Pál apostol – Utazás téren, időn és hangokon át című kötetben rejlő titkokat.

Nem túl nagy könyv, épp akkora amekkorát bármikor bárhova magával vihet az ember, hogy fellapozhassa, mert nem azonnal, gyorsdarálva elolvasható darab. Ne riasszon el senkit a vallási kérdések feltevése vagy a politikai, kulturális hova tartozás. Pál apostol időtlen viszont időt álló gondolatai és tettei izgalmasabbak annál, hogy a könyv polcon maradjon. Érdemes időről-időre elővenni, utána olvasni, elmélyedni a történelem, a vallás és akár a pszichológia mélységeiben. Megéri. Ahogy Süveges Gergő fogalmazott: “sokszínű, érdekes, izgalmas és vibráló ez a közös tudás” lesz a jutalom.

Miért pont Pál apostol?
Egyszer csak megcsörrent a telefon, és Gryllus Dani köszönt a vonal boldogabbik felén. Elmondta, mire készülnek, beszélt a Pál-dalok újrafelvételéről és arról, hogy kísérőkönyvet képzelt el mellé. S megkérdezte, lenne-e kedvem megcsinálni a könyvet. Magamtól valószínűleg nem indultam volna el Pál apostol irányába, de Dani felkérése nyomán nagy örömmel és egyre fokozódó izgalommal vetettem bele magam a gondolkodásba. Nem is tudom, végül a könyv vagy a lemez lett a másik kísérője.

Mit jelent a te életedben ennek a könyvnek a létrejötte?
Hallatlan szellemi izgalmat, intellektuális kihívást egyfelől. S hiteles, nagy tudású, ugyanakkor módfelett készséges és lelkesíthető emberekkel való találkozást másfelől. Ha valaki végigolvassa a névsort, azt a huszonnégy nevet, akik a könyvben megszólalnak, azt hiszem, elégedetten csettinthet: micsoda csapat! Nagy boldogság, büszkeség és megtiszteltetés számomra, hogy összeverbuválhattam ezt a csapatot. A Tihanyi Apátságban beszélgetni Korzenszky Richárddal, Fabiny Tamással és Cseri Kálmánnal; átbogarászni Jelenits István kézzel írt javításait; jelen lenni az interjú ihlette új Sumonyi-vers születésénél; szelíd erőszakkal meggyőzni arról Ittzés Jánost, hogy éppen az ő szavaira van szükségem ahhoz, hogy teljes legyen a kötet; félálomban, mégis közösen nevetve ülni egy hajnali teraszon Apáti Ádámmal és Pintér Zsolttal… sorolhatom napestig. Nagyon fontos állomás számomra ez a könyv. Minden szempontból.

Milyen témákat kívántál felvetni vagy megismertetni a könyvvel?A kezdet kezdetétől az volt a koncepcióm...
Az interjú folytatása a Cultura.hu oldalon olvasható

2011. október 19.

Hegyi Fatime Barbara Eltekint. Előre

A Google 88.900 találatot adott ki Hegyi Fatime Barbara nevére. Elsők között honlapjának és a könyvének címe mellett a doktorátusának témája szerepel: Marketingorientált városfejlesztés elméleti modell. Első könyvének címe: Eltekintve. Tőlem.  – Interjú a Cultura.hu kulturális oldalon
 

Egy férfi naplója a nőhöz. A kapcsolatukról. Arról ahogyan a férfi látta magukat, arról amit gondolt, hogy megvalósul velük. Az irrealitásról, ami közöttük történt. Eltekintve. Tőlem.
Egy férfi, aki egy tudatos koncepció által vált főszereplővé és históriássá. Nem az elfogultság vagy az érzelmi kötődés révén, az írónő egyszerűen átgondolta, hogy lehetne a történetből a legerősebb hatást, fordulatot kihozni. Hegyi Fatime Barbarával arról beszélgettünk, ő hogyan látja a naplóregényét.


Íróként keresed az utad, de közben pénzkereső foglalkozásként köztisztviselőként az államigazgatásban dolgozol, és komoly terveid vannak a jövőt tekintve. Hogy egyeztethető a művészetben való megnyilvánulás a hivatali élettel?


A művészet számomra csupán hobbi. A szakmai életutamat nagyon tudatosan építem egy irányba, remélve, hogy a rengeteg befektettet idő és energia meghozza gyümölcsét. 30 évesen már közgazdász PhD doktor voltam, több év kutatói múlttal, sok publikációval, konferencia részvétellel a hátam mögött. Van egy célom, ami felé lépkedek, és úgy érzem, megteszek mindent, ami abba az irányba visz.
A munkám mellett az igazi kikapcsolódást a rajzolás és írás adja, de mivel meglehetősen vágyom a szakmai sikerre, illetve nagyon szociális alkat vagyok, így a magányos művész élet nem nyújtaná azt a teljességet, amelyben motiváltan alkotni tudnék.


Az Eltekintve. Tőlem. című első prózaköteted egy szakítás előtti időszakról szól a szakítás után. Férfi szemszögből. A nem hagyomány- kompatibilis regény lüktető mondatokban, lírai hangon beszél találkozásokról, elválásokról, érzelmekről, erotikus vágyakról. Mi motivált a könyv megírásához?

Az emberek úgy élnek kapcsolatokban, hogy nem ismerik a másikat: nem ismerik a másik vágyait, félelmeit, és ami a legrosszabb, hogy nincs is vágy bennük arra, hogy ezen változtassanak. Létezik egy kép a másik emberről a fejünkben, amilyennek mi elképzeljük, amilyen szeretnénk, hogy legyen. Némely cselekedetek megfelelnek ezeknek az elképzeléseknek, elgondolásoknak, némelyek pedig nem. Ilyenkor vannak a kisebb-nagyobb viták. De egyáltalán nem fordítanak az emberek gondot arra, hogy kicsit félretegyék a bennük élő imázst és megismerjék a másik valódi énjét. Élnek egymás mellett, de nem együtt. Évekig vagy akár egy életen át. Ezek az életek eltávolodnak egymástól, a kapcsolatok megromlanak, tönkre mennek.

A könyvet a kapcsolatokban történő és végbe menő kommunikáció, annak hiánya és téves volta ösztönözte. Két ember kapcsolatát mutatja be, két teljesen különböző személyiséget, akiknek vágyaik és terveik köszönő viszonyban sincsenek egymással. A férfi akarja a nőt, közben fogalma sincsen arról, mi zajlik a nőben.

Miért pont ez a címe?

...

Az interjú folytatása a Cultura - Kulturális és életmód magazinon olvasható.

2011. október 10.

Kondor Vilmos: “A főhős ne dögöljön bele”

Interjút csak e-mailben lehet tőle kapni, hangját nem hallhattuk, még telefonon sem, képet is kértünk másikat, mint ami a médiumokban megtalálható, de elzárkózott tőle. Számít mindez? Szükséges tudni, ismerni pontosan az író mi- és kilétét? Kondor Vilmos válaszaiból kiderül. – Interjú a Cultura.hu magazin oldalán

Kondor Vilmos, akárcsak hősei, maga is költött figura. Álnév. De ha azzal foglalkozunk mennyi igaz Kondor fiktív életrajzából és hogy milyen a fizimiskája, akkor a szerzői brand fogaskerekei elveszik a lényeget: a Kondor-szériát. A mély hallgatás, a titkolózás semmibe vész, mert legyen bárki is Kondor Vilmos, hard-boiled krimi sorozatával eredetiséget és újdonságot hozott a magyar krimi irodalomba. Úgy sikerült műfajt teremtenie, hogy közben félig-meddig fel is támasztott egy másik regénytípust ott, ahol nem voltak gyökerei a történelemmel átszőtt krimi kemény műfajának. A szerző mindeközben jó hírünket is kelti, lassacskán betör a nemzetközi piacra: az első rész megjelent olaszul, németül, hollandul, lengyelül, franciául és már az USA-ban is megjelent.

Amerika messze van, pedig dehogy. Kondor Vilmos oknyomozó újságírója, Gordon Zsigmond a két világháború között Amerikából és egy echte amerikai hard-boiled krimiből tért Magyarországra. Kondor olyan figurát alkotott meg Gordon Zsigmondban, akinek a tetteit mélyen áthatják a szabadság reflexei, aki egy vitatott történelmi korszakban “nyomoz” és mutatja be az általunk is nagyon jól ismert városrészeket - másként. Olyan figura Gordon Zsigmond – akárcsak a kitalálója és szerzője -, akiről az ötkötetesre tervezett regénysorozat végéhez közelítve sem tudjuk pontosan, hogy kicsoda.

A Gordon-sorozat a XX. század 30-as éveiben kezdődik a 2012-ben megjelenő utolsó rész pedig már az 50-es években játszódik. Miért ezt a korszakot emelte ki Magyarország történetéből?

Mert ezt tartom a legérdekesebbnek és a leginkább félre- vagy alulmagyarázottnak. A korszakkal kapcsolatban tele vagyunk tévhitekkel, sőt csak tévhitek élnek bennünk, és engem érdekelt, milyen lehetett valójában akkor élni. Ez alatt a huszonvalahány év alatt annyi minden történt, hogy az egy országnak is sok volt, nemhogy az egyes embereknek.

Ki Gordon Zsigmond?

Az interjú tovább része a Cultura.hu kulturális és életmód magazin oldalon olvasható.

2011. október 8.

Szabadon szülni

Ha valamit tenni lehet, tenni kell.
Tenni kell, mert már nagyon régóta nem magáról Dr. Geréb Ágnesről és munkájáról van szó, hanem a jogrenszerről, a személyes alanyi szabadság- és választási jogról, és a születések/szülések számáról.
Az, aki életeket hozott a világra, aki adott és nem elvett, olyan elbánásban részesült az előzetes fogvatartás során, amire nem volt még példa: egy szülészorvost kéz-, és lábbilincsben kísértek a tárgyalóterembe, ne kapott megfelelő orvosi ellátást, nem engedték a családját be hozzá, embertelenül, megalázóan bántnak vele az őrök.
Annak ellenére, hogy a hazai és nemzetközi tiltakozás hatására előzetes letartóztatásból házi őrizetbe került Geréb Ágnes, a helyzet mostanra sem tisztázódott, a nyomozati szakasz még tart, a házi őrizet nem akar véget érni. Jogerős ítélet még mindig nem született.







    2011. szeptember 18.

    Muffin-díj

    Az álszerénykedést feledve sem érdemlem meg, de igazán köszönöm Kellyolvasnak "Szép blognak, amiben van valami extra" díjat.


    Viszont meg kell törnöm a továbbadást, több okból kifolyólag:

    - szégyen, de olvasni szoktam, magukat a blogokat csak felületesen van időm megismerni, pedig nagyszerű véleményformálók egytől-egyig;
    - nincs személyes kapcsolatom egyetlen blogíróval sem, kivéve Kellyt, akit Benina ajánlott a figyelmembe A Boszorka démona recenziója miatt és Gigit, aki a kritikai érzéke és kegyetlen őszintesége miatt ma a Cultura munkatársa is;
    - és be kell vallanom, a marketing a mumusom. :) Márpedig ez is "csak" az...

    2011. szeptember 12.

    Könyveken innen és túl - interjú

    Varga Bálint, az Agave Könyvek ügyvezetője szerint a magyar piac még szenved a gazdasági válságtól, viszont úgy tartja, anélkül nincs siker, hogy ne kockáztatnánk, és a Cultura.hu-nak elárulta, bár kedve lenne egy krimihez, a diplomáciai futárok titkairól mégis szívesebben írna. – Interjú

    Az Agave Könyvek 2003-ban jött létre Magyarországon, tehát viszonylag fiatal szereplője a hazai könyvpiacnak. A szórakoztató irodalmon belül is szegmentálódni kívántak: elsősorban külföldi és egyre inkább hazai írók által írt krimik, science-fictionök és misztikus és vámpírregények közül válogatnak. Különleges ismeretetőjelük egyike lett: az igényes és kreatív könyvborítók. Első kötetük Philip K. Dick Az ember a fellegvárban című regénye volt, az ötödik évfordulójukkal egybekötötték a 100. megjelenésüket is, és Agave 100 címmel egy antológiával lepték meg az olvasókat. Az idén Philip K. Dicknél maradva megszavaztatták az olvasókkal, melyik a szerző legjobb regénye. A Cultura a szórakoztató könyvpiac életéről és saját terveiről beszélgetett Varga Bálinttal.

    A könyvkiadás mintha soha nem lenne előnyös helyzetben, mi a véleményed a mai nemzetközi és hazai könyvpiacról? Hogy tapasztalod, nehezebb vagy könnyebb érvényesülnie egy kiadónak, mint régen.

    Nem egyszerű dolog könyvkiadót alapítani és működtetni 2011-ben. Lényegesen könnyebb volt az érvényesülés 2003-ban, amikor alakultunk. A nemzetközi piac legnagyobb kihívása az ekönyvekkel kapcsolatos megoldások kidolgozása, míg a magyaré a fragmentálódás. A válság általában kedvezőtlenül hatott a könyvkiadásra, és a külföldi piacok már nagyjából kilábaltak belőle (vagy arrafelé tartanak, ha lassan is), a magyar piac azonban szenved tőle. Mi is érezzük a forgalomcsökkenést, és a legnehezebb feladat ennek a trendnek a kezelése, mert mi erre érdemben nem lehetünk hatással. Egyet tehetünk: értelmes stratégiával kivárni a válság végét, közben pedig a bővítésen is dolgozni.

    Az éppen aktuális politika mindig beleszól a művészetekbe mind gazdasági mind vezetési szinten. A könyvkiadás világa mennyire politikamentes?

    Az Agave tudatosan távol marad a politikától, annak még a közelétől is. Ugyanakkor nehéz lenne tagadni, hogy jóval érezhetőbb a politika hatása – befolyása? – a könyvkiadásra, mint a korábbi években.

    Gyakran a megjelenések előtt felkerülnek az internetre a könyveitek kalózfordításai. Mennyire befolyásolja ez a kiadó gazdasági életét, megjelenési időpontjait?

    Ez olyasvalami, aminek nagyon nem örülünk, de tenni érdemben nem nagyon tudunk ellene semmit. Maximum annyit, hogy igyekszünk mihamarabb kiadni a hivatalos magyar verziót, kiváló fordításban, szép borítóval. Hogy aztán ezeket hányan veszik meg azok közül, akik olvasták már a kalózfordítást, megtippelni sem tudom. Az is gond, hogy az amerikai/angol könyvkiadási ciklus más, mint a magyar, és az sem segít, hogy kéziratokat sem kapunk időben. Flottabbá kell tennünk a kiadási mechanizmusunkat, és a lehető leggyorsabban kiadni a magyar változatot…

    Az interjú tovább része a Cultura.hu kulturális és életmód magazin oldalon olvasható.

    2011. augusztus 19.

    Jill Scott & George Benson - "Summertime"

    Buli van ezerrel...
    Készülődik a George Benson cikk... egyszer majd kész lesz, egyszer... valamikor egyszer. Esély nincs rá, hogy megunjam. Szóval Summertime...


    2011. augusztus 2.

    Elindult a Cultura.hu


    A legmozgalmasabb Cultura.hu. Készülj fel, örökre itt ragadsz! Hiteles, őszinte, provokatív, izgalmas – kultúra és életmód mindenkor, mindenkinek.

    Nem is olyan rég, ha jól emlékszem még... Jól emlékszem. Egy mondat volt: "Feladat van, megcsináljuk Cultura.hu néven a kulturális és életmód magazin egyvelegét." Peet abban a pillanatban rábólintott, nem ágált ellene, nem mondta, hogy lehetetlenül sok munka, hogy borzalmasan sok időt vesz el a hétköznapokból. Peet rábólintott, és elkezdtünk dolgozni.
    Lassan fél év telt el azóta. Fél év, mintha egy pillanat lett volna. A portál kész, látogatható, olvasható, érdeklődőknek, befektetőknek szeretettel ajánlható. Nagyobb, okosabb, szebb, és jóval mozgalmasabb, mint amilyennek az első verzióban magam előtt láttam. Igazi internetes weboldallá nőtte ki magát.

    Cultura.hu. Nagy c-vel, mert a játék, a mozgalmasság, a  kitekintés él benne. És nem, nem k-val írandó.


    A napi szerkesztői, írói feladatok cseppet sem vonultak háttérbe, minden tudok a chipsadóról, díjazom a fogyasztóvédelem fontosságát, fel tudom sorolni, melyik háztartásban, mi kerül a kosárba bevásárlás során. Élek a boszik mellett, olvadok a Zsoldosért, nyargalnak a reflex íjjal felszerelt honfoglalók, és epekedem a new yorki zsaru következő mondatáért (már amennyiben az írójuk, Benina fantáziájában kellő ihlettel alkotva élere kelnek). Zajlik az élet, mert úgy szép.

    A Cultura.hu csak ad. Semmit nem vesz el.

    Valamikor, két és fél évvel ezelőtt még lebénulva, a kóma katatón állapotából ébredezve sem volt kétséges, hogy a gerincem tört el, nem az agyam vált kocsonyává. A kóma feledve (bár néha visszasírom), a gerinc összeforrva, a bénulás meg élet végéig megmarad. Az agy? Nos ő alkotott, kitalált, dizájnolt, dominázott (a lá Peet), dolgozott, mert a jó dolgoknak helyük van az életben.

    Szóval, Cultura.hu.

    Rettentő sok embernek kell köszönetet mondani.
    Azoknak is, akik nem is tudnak talán az weboldal működéséről. De köszönöm Zwibie-nek, Kibnének és Pcinak, aztán Zikónak, aki az én szívbarátszerelmem örökre, Hardy Mihályomnak, ezt nem kell tudni miért, Katona Ildikónak, mert nem a Könyvmolyképző szempontjából adott tanácsokat, Hável János főorvosnak és Lőrik Gábor adjunktusnak, mert hosszansokat beszélgettünk a kórteremben, Kiss Tibor, idegsebészemnek a láthatatlan műtéti hegemért (kell majd rá egy tattoo valamikor), az Axel-Springer Kiadónak, mert hagytak elmenni, a HVG Kiadónak, mert nem eresztettek el, Flórának, aki szuper, Giginek, aki nagyon tanul, Balázsnak, mert haragszom rá, Noémnak, Barnámnak és Gergőmnek külön is, Gilnek és Akának, és nagyon Beninának (amit visszanézve át kell értékelni, de ez van). Peet, Téged utállak. :D
    Jesszom, és még mindig van, kit felsorolni...

    Elindult a Cultura.hu.

    Hiteles, őszinte, provokatív, izgalmas, szórakoztató és játékos. Elindult Magyarország új internetes kulturális és életmód magazinja, a Cultura Magazin.



    2011. július 23.

    Vavyan Fable: Habospite

    Állandó rajongó táborral bír, no meg kritikussal, és van egy újonnan felmerülő csakazértis utálom az írónőt köre is. Egyik oldal élteti és minden gondolatát ujjongja s élvezi, másik pont ellenkezőleg; érthetetlennek tartja, s reproduktív módon hangoztatja ellenkezését. Személy szerint az elsőhöz tartozom, még akkor is, ha kritikusan olvasom könyveit. Vavyan Fable nélkül a magyar szórakoztató irodalom szegény lenne, nagyon szegény.

    Hogy találtam rá: Vavyan Fable olvasó vagyok.

    Miért: Vavyan Fable olvasó vagyok.

    Molnár Évát messze elkerülik az agyrágó bogarak (Mogorva nyár), én meg csak álmodozom arról, hogy egyszer tán-tán képes leszek olyan könnyedséggel róni a szavakat, és szerkeszteni a mondatokat, mint ahogyan ő teszi. Mert így játszani a gondolatokkal és a habosan formázott agglutinációkkal kevesen tudnak. Így aztán írigyből is sok, fújozásból is épp elég, pedig az ellenkezőknek időnként csak a intelligencia legelső (azt már nem merem említeni, hogy van több is) fokára kéne fellépni, és hagyni elringatni magát a magyar nyelv játékos szépségeiben. És akkor a karakterek megformálása és történet izgalmai még nem is kerültek említésre.

    Pedig... pedig, ha minden nő oly határozott és stílusos lenne, utolsó cseppnyi nőiességének megtartásával együtt, mint Denisa vagy Kyra, és a férfiak... Ide nekem egy Belloq-ot, egy Vis Majort, vagy akár egy Martint, Donaldot is akarom, és Delgadot, hogy Cydről, Marcelről és Patrick Wyne-ről ne is beszéljek. Akarom őket mind egy személybe, külön-külön, álmaimba és valóságba egyaránt. Ember, azaz olvasó legyen a talpán, kit nem kápráztatnak el ezek a karakterek hibáikkal és pozitívumaikkal, erényeikkel és gyarlóságaikkal egyaránt. Mert igen, Vavyan Fable nem csak a szójátékok meseasszonya, hanem a jellemzéseké is.

    Halkirálynő és Vis Major, 2 in 1!

    A Habospite sokat ígért, már a megjelenése előtt is. Halkirálynő és Vis Major, 2 in 1! Azért ez az információ kellőképpen felhívja a figyelmet, még azoknak is, akik fanyalgóba mentek át az utóbbi időkben. Azok, akik előélettel bírnak a két páros felől, biztos fanyalognak, ám a másik oldal, azaz akik ismerik a már jócskán egymásba bonyolódott és kiegyensúlyozott Denisa-Belloq és a még egymással harc-ki harcozó, de egymást nem eresztő Kyra-Vis Major történetfolyamát, csapot-papot hátrahagyva ugrálhattak örömükben, hogy a párosok együtt, egy könyvben, mit egy könyvben, egy oldalon is említve vannak. Merthogy agyba-főbe együtt vannak, keresztül és kasul kuszálják egymás gondolatait, nyomozási stílusát, és sorsát is. Oly annyira, hogy máris tűkön ülök, hogy is lesz ez Kyráékkal, merthogy Denisa ad egy kis útravalót a vagány Fertő City-s zsarucsajnak. De ne áruljak el feleslegesen titkokat.

    "Sőt, Daniel maga az erotomágnes.
    Ellenállási képtelenségemet kimutatom a szőlőlomozat mélyében. A magunkfajta, nem tegnap találkozott párról ugyan ki hinné el, amit egymással teszünk? E szenvedélykitöréshez tán azon erő fogható, mely eltemette Pompeijit."

    Szóval, nem kispályás szereplőkről és egyéniségekről van szó. A kellékek is épp ennek megfelelőek, sorozatlövő fegyverek, exzsaruk és újdonsültek, no meg a majdnem kopók ezerrel pörögnek, üldözik a rossz fiúkat, akikből mint a mesékben, és a 70-es években gyártott Hong Kong utcáin forgatott kung fu filmekben, egész csapatnyit tesznek ártalmatlanná, és jó esetben lakat alá. Természetesen ezek a nehéz fiúk már régóta ellenségek, és már régóta levadászni kívánják a rend őreit, ám a véletlen és a nagyon is valóságos élet, azaz a Fertő Cityben készülődő mennyegző épp jó alkalmat teremt arra, hogy az egész bandát a rács mögé tuszkolják, leszámítva azokat a tűzharcba keveredett sötét egyéneket, akik a elhaláloznak. Mert azért olyanok is akadnak, jócskán. És valljuk be, jogosan, merthogy milyen alapon merik odatolni a képüket a harcművésznő (és időnként hisztibajnok) Dalia és a sok sokszor halálra kínzott exzsaru, exkém, Marcel (Lobo) kézfogójára, a város híresnevesnek számító kastélyába, méghozzá nem csak azzal a szándékkal, hogy belekóstoljanak a esküvői habospitébe.

    Mindezen serehadot a régóta összeszokott kopópáros, Vis Major és Kyra Emett veszi közelről is szemügyre. Nem ők, nem az esküvő miatt jelennek meg, noha előtörténetüket tekintve nekik is kijárna lassan egy kézfogó. Legalább virtuálisan. Merthogy ők épp ismét hidegen járnak egymással.

    A tempón viszont a kapcsolatok lángolása avagy hideglelése mit sem változtat, kapkodom a fejem olvasás közben, és időnként próbálok mélyeket lélegezni, mert letenni a könyvet lehetetlen, viszont a körömrágás, mint olyan egészségtelen, és pszichés zavarokra is utalna. Így hát inkább olvasok, és nevetek. Mert nem lehet nem nevetni az olyan pillanatokon, melyek messze többet fejeznek, ki mint amit a szereplők takargatnak egymás előtt:

    "Az áhítat tárgya futólag megérinti a vállamat.
    – Figyelj, élet – kezdi. – Kösd le a csóka figyelmét. Belógok a kertbe, megnézem a szkeletonokat.
    – Beszámolót remélsz tőlük? - firtatom.
    A szamuráj rám vigyorog.
    – Kettőnk közül inkább te vagy a halvajárókkal táncoló – feleli. – Az a gyanúm, hogy a fifi igazat mond.
    – Azért, mert géppisztollyal kardoskodik mellette? – fanyalgok képzavarosan.
    – Fedezz! – súgja, s elfoszlik mellőlem.
    Sóhajtva kisimítok a homlokomból egy ott sem lévő hajtincset. A kapuoszlop mögé húzódom. Régóta sejtem, hogy az élet nem Kojak-nyalóka."

    Titkot nem árulok el a végkifejlettel, nem is titok. Molnár Éva törekszik a magyarázható és élvezhető happy endekre, mert az élet úgy szép, ha happy enddel záródik, nincs azzal semmi baj. Igazi üdítő élményt kapunk, melyben földön, vízen, levegőben, és kiváltképp agyban zajlanak az események, érzelmi adok-kapokok, töltetek és szórakoztató oltári dínom-dánomok.

    Külön öröm és meglepetés az idézetek beolvasztása a könyvbe, bátor és egészséges önértékeléssel, egóval bíró az az író, aki felvállalja, hogy nem csak ő tud írni, bizony vannak elődök, akik prímán megfogalmazták saját maga által is megfogalmazott aranyigazságokat és -köpéseket.

    Cím: Vavyan Fable: Habospite
    Megjelenés: 2011
    Oldalszám: 457

    2011. július 12.

    Csukás István: Mi az adu?

    A versek és mesék után ezúttal Csukás István prózai írásait olvashatjuk a Mi az adu? című könyvben. A kötetbe tárcákat, portrékat, paródiát, egyfelvonásos színdarabot és hangjátékot gyűjtöttek össze.

    Pom-pom, Gombóc Artúr, Süsü, a sárkány, Mirr-Murr és a Nagy Ho-ho-ho Horgász? Nem a kép kicsit sem teljes, Csukás István a mesevilágban mindent elmond és bemutat, amit csak lehet az emberi természetről és annak alkotásairól, csakhogy. Csakhogy Csukás István gyönyörű prózai írásokkal rukkol elő időről-időre.

    "A szívünkben legyen egy másik időszámítás, amely Mikulástól Mikulásig tart."

    Csukás István számomra nemcsak Pom-pom vagy Süsü, Csukás István számomra a kultúra egyik megtestesítője. Egyetemi éveim alatt, nagyon kulturális, nagyon elit és nagyon (bocsánat, de igen) sznob bölcsészként olyan liberális, irodalmi és kulturális klubokba is jártunk, melyekről igazából csak egy bizonyos kör tudott. Számomra Csukás István ezt az irodalmi hangulatot is jelenti. Ott találkoztam vele életemben először, és igen, bevallom remegett a térdem, akadozott a hangom. Pedig…

    Hiába, Csukás István neve kötelez. A Kossuth-díjjal kitüntetett író a derű írója. Ezt ő maga is tudja, különben nem ünnepelte volna 75. születésnapját egy olyan sokszínű könyvvel, mint a Mi az adu?. 180 oldal, és olyan jó érzéssel eltöltött, és manapság egyre ritkábban megjelenő műfajok, mint tárca, portré vagy egy egyfelvonásos színdarab.
    A többségükben kis terjedelmű művek olvastatják magukat, vannak köztük könnyed hangvételű, de a politizálástól sem mentes humorral és iróniával átitatott önvallomások (Nyílt szó, A cirkusz csodája, Ki tartsa el a költőt?), személyes emlékek és élmények felelevenítései (Isten madárkái, Vígeposz a múltunkról), és tanúságtételek a személyes múltról és a jövőbe tekintésről, már elhunyt pályatársakról (Ivánka, Iván, Mándy úr, Kamondy László mártírhalála), élő kortársakról, eszmékről, személetekről.

    „Eduard: Unom ezt a csámcsogást! Nevem ki diccsel ejtené, hol van egy velszi bárd?”

    Csukás a gyermekirodalomban, mesékben valósítja meg mindazt, amit a felnőtteknek szóló prózában is bármikor el tud mondani. Ez a betyáros bajszú, mindig mosolygó szemű ember egészen komolyan komolytalan és egészen komolytalanul komoly író és költő. Ha nem így lenne, nem merné megfogalmazni és leírni, hogy „Egy gyöngyszemet őrizgetek évtizedek óta a fejemben, így hangzik: „Mi szovjet nők különös vágású asszonyok vagyunk.”” a Vígeposz a múltunkról című tálcában.

    Csukás István világában a rosszkedvnek nincs helye. Akárhonnan kezdem, akármeddig folytatom, előbb-utóbb mosolyt csal az arcomra, mintha a nap sütne rá mindig. Az ő világában mindennek megvan a maga pozitív tartalma, pozitív értelme, a rossz jóra fordul, a szomorú vidámmá válik, az iróniája nyílt, soha nem hátba támadó.

    Cím: Csukás István: Mi az adu?
    Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
    Megjelenés: 2011
    Oldalszám: 183

    George Benson és Carlos Santana együtt

    Dolgozom, dolgozom, dolgozom.
    Olvasok, olvasok, olvasok.
    Írok, írok, írok.


    A Bíborhajú 2. része már a kiadónál, és az utómunkák apró játékaié a jövő, ezért körbevettem magam a millió könyvvel, ami várt rám, és élvezkedem. Mindeközben hiányzik a boszi és az éjszakai műszakozás...


    Ez pedig? Hm, a lecsó.
    Két zseniális zenész együtt.
    Carlos Santana & George Benson - Breezin'

    2011. június 30.

    Ferenczi Gyuri és a Rackajam Fűszedője

    Ferenczi Gyuritól egy kis nagyon jó üvölt a Bíborhajú alatt.

    Hallod, Dex? :-)


    Ferenczi György és a Rackajam - Fűszedő(Kiss Anna)

    2011. június 28.

    Könyvjelzőt hozott a posta!

    Reppentyűsen köszönöm a Moly-nak, Danó Áginak (@Anibell) és Nagy Bencének (@Bence) itt is.  :-)




    2011. június 26.

    Rakovszky Zsuzsa: A hullócsillag éve

    Rakovszky Zsuzsa akkor nyitott a próza felé, amikor már érett, elismert és határozott utat bejáró költő volt. A kénytelen-kelletlen, de kezdőnek nevezhető (bár tanulnának tőle a valóban kezdők) prózaíró gyermekbetegségeit a rengeteg tapasztalat elsősorban a lírikus megjelenítésben és a műfordítói erényekben segítette.

    Hogy találtam rá: Sajtópéldányként kaptam a Magvető Kiadótól.

    Miért: Feltettem a listámra Lobo Moly.hu-s kezdeményezésére.

    "Van, ami eltűnt, elveszett, de visszajön: idővel megint kedd lesz és vasárnap, az elfogyott, körömszilánknyi hold újra megtelik, az anyja reggel elmegy, de este megjön a havatalból. Máskor a dolgok egy óvatlan pillanatban átcsúsznak a határ túloldalára."

    Nem kedvelem, és jogosnak sem tartom azokat a kritikai megjegyzéseket, melyek azzal kezdődnek, hogy „nem tudom, hogy kezdjem a kritikám”, „nem tudom, mi a véleményem a könyvről” vagy „nehéz helyzetben vagyok…”, mert ezek a kifogások üres mondanivalót tartalmaznak. Vagy tudja valaki, miről olvasott, vagy nem, no de, akkor minek írjon róla az olvasó... Ellenben, ha egy kritikus nem tartja helyénvalónak, ha egy kritika azért marasztal el egy könyvet, mert az nem olyan, mint a szerző egy korábbi munkája, azzal egyet tudok érteni. Azért is van szükség a kritikákra, mert az elvárások segítik az írói kiteljesedést. Merthogy Rakovszky Zsuzsa, A hullócsillag éve című könyve nem ugyanolya, mint az első munkája. Más, mint aki keresi az útját.

    Rakovszky Zsuzsa második regénye számomra inkább regény, mint az első. A hullócsillag évé-t jóval könnyebb regényként olvasni, mint A kígyó árnyéká-t. Egyáltalán regényként olvasni is jóval könnyebb. Épp ezért, hogy ne összevessem, ne hasonlítgassam egyiket a másikkal, hanem kiemeljem, A hullócsillag évé-ről ezek után úgy fogok beszélni, mintha A Hold a hetedik házá-bant vagy A kígyó árnyéká-bant nem olvastam volna.  

    A hullócsillag éve elsősorban Sopronban játszódik, az 1950-es években (pontosan valamikor 1955 őszén kezdődik, és valamikor a forradalom leverése után fejeződik be), egy mára már átértékelt korban. Csakhogy Rakovszky nem a korról, a forradalom előszeléről ír, hanem egy kislányról és az édesanyjáról. Maga a kor, a jellegzetes élethelyzet, a rendszerben alkalmazott nyelvi fordulatok és szóhasználatok, mind csak kellékek.
    Egy, a regény elején még öt-hat éves kislány, Piroska szemszögéből (énvilágából) látjuk történetet, az élethelyzetet, a női viszonyulásokat és az összeütközéseket. Mert mint mindenki életében, Piroskáéban is akad néhány. Apja halála után a lány kettesben él az édesanyjával, aki mellett feltűnik két férfi is. A konfliktus máris adott. Piroska számára gyermekként nem elfogadható és nem vonzó az a férfi, aki viszont az anya számára felnőtt asszonyként az.
    Piroska változik, élményekkel, lelki folyamatokkal, látószöge és világképe a regény előrehaladtával együtt tágul, fejlődik, sőt időnként már-már a felnőttnézőpontot és –hangot üti meg, miközben gyermeki énje a kihallgatja a beszélgetéseket, naplót, levelet ír, és felnőttmonológat ad elő.

    Az idővel való játék mindig izgalmas, legtöbbször feszültséget és bonyodalmakat hoz. Rakovszky Zsuzsa is játszik az idővel, mert bár 1955-öt írunk, a történetnek van egy előtörténete, ahogy kinyitjuk a könyvet, az első levelek 1950-es és 1952-es keltezésűek, ami nagy segítség, hiszen sok olyan szereplőt, körülményt, kapcsolatrendszert és karaktert megismerhetünk, akik esetleg a történetben később csak utalásokban lesznek említve. Az akkor még élő Piroska apja, Kürthy Árpád és a később már özvegy Kürthy Árpádné, szül. Stark Flóra részére címzett levelekből betekintést kapunk egy kicsi kis családi közegbe, majd a félárva kislány környezetébe, az ötvenes évekbeli soproni polgárlakás miliőjébe.

    És aztán jön maga a regény.
    Minden regény kezdőmondata egyfajta vízválasztó; nyomaték az eljövendőkre, felhívás a továbbolvasásra. Rakovszky Zsuzsa kezdőmondata „A világot láthatatlan vonalak szabdalják darabokra.”, mintha egy álomjelenetbe kísérne el – ami a szerzőtől nem is áll olyan távol –, ráadásul egy valóságos környezetbe helyezve.
    Noha Piroska még gyermek, és a nézőpontja egy gyermeki rácsodálkozás nézőpont, mégis egy felnőtt racionalitásával tekint a környezetére, és elemzi azt. Egy kislány magánya, kiszolgáltatottsága, félelme a világgal, a változásokkal szemben párhuzamosan jelenik meg ennek a kislánynak a jellemfejlődésével, gyermeki énjében kibontakozó nőiességével. Piroska tehát a kulcs, ő az a személy, aki bemutatja a másikat, aki belenéz mások arcába, aki kérdéseket vet fel.

    "- A szerelem, az azt jelenti, hogy nagyon-nagyon szeretünk valakit! - mondja furcsa, szertartásos komolysággal az anyaj. - Ha majd egyszer igazán szerelemes leszel, ne félj, tudni fogod..."

    De Rakovszky Zsuzsa nem elégszik meg a gyermek által bemutatott életképekkel és tudati állapottal, egy férfi, Bartha naplójegyzeteit is bemutatja, aki hasonló érzelmekkel bír, mint a nála sok-sok évvel fiatalabb kislány, Piroska: függőség, alávetettség és kényszerű alkalmazkodás. Barthát ugyanis, az ÁVH kötelékébe tartozó szeretője és saját gyengesége nyomasztja, és nem meri az özveggyé vált Flórát választani.
    A feminim férfi és a maszkulin nő sajátos megjelenítést kap a szerzőtől, ami előrevetíti, hogy kudarcba fullad a menekülés a szituációból; Flóra és Bartha ’56-os emigrálási szándéka. Épp ezért egyfajta katarzist, gyomorszorító érzést kelt a vég, a nem kevés fricskával elnevezett „Élet az űrben” fejezet.

    "Nincsenek is már grófkisasszonyok."

    A fülszöveg szerint A hullócsillag éve a határok regénye. Anya és gyerek, férfi és nő keresi a határokat egymás között a tűrés és a tűrhetetlenség határvidékén, méghozzá egy igencsak terhelt világban, mind politikailag mind társadalmilag. Ezek a határok nehezen feszegethetők, a privát és a kollektív életen való változtatás mintha magában hordozná a kudarcot. Mégis, a lírai minőség megengedi, átlépje a határt a líra és az epika között, hogy egy regényszerű költői könyvet kapjunk kézhez.

    Cím: Rakovszky Zsuzsa: A hullócsillag éve
    Megjelenés: 2005/2010
    Oldalszám: 400

    2011. június 25.

    Egy kicsit meghökkentő 'keresőszó' miatt

    Kedves Olvasó, Kereső, a könyvvilágos blogra látogató!

    Örvendek mindig, ha egy könyves blog ismert, sokat tekintett tud lenni. Ez jó jel, ez azt mutatja, hogy igen, szeretünk olvasni, igen érdeklődünk az irodalom, a könyvek iránt. Persze azt azért nem jelenti, hogy kizárólag jó bejegyzések születnek a könyvekről...
    Nem számít, ki és milyen indokkal keres valamit, hogyan bukkan rá arra, ami érdekli. Erre való a Google és a többi kereső, erre való a Moly.hu és erre vannak azok, akik kiírják magukból könyvélményeiket. Ki így, ki úgy...

    Most viszont önző leszek, és személyes véleményt mondok, mert miközben nagy vidáman javítom Benina Bíborhajú-jának második részét, és közben hallgatom az eszement jó német zenéket, megakadtam. Segíteni szeretnék a kereső félnek, ne tévedjen el a világhálón.

    Közérdekű bejelentés. Egy kicsit meghökkentő 'keresőszó' miatt

    Keresési kulcsszavak:
    'böszörményi gyula halála'

    Nem, Böszörményi Gyula nem halt még meg. Hála az égnek, és minden földi valóságos jónak.
    Böszörményi Gyula még él, sőt alkot. Csak figyelmesen kell olvasni és keresni.

    Böszörményi Gyula (Robin Marsh néven is alkotott), sokak által Gyula bácsiként hívott író és újságíró 1964-ben született, tehát még fiatalnak tekintendő. Könyvei a Móra Kiadón át a Könyvmolyképző Kiadóig sikeres megjelenéssel bírnak, mind egy szálig. Gyermekkori izomsorvadásos betegséggel él együtt, no de... hiszen ott az a de...

    Olvasni érdemes:
    Gergő-sorozat
    Zsófi-sorozat
    Álomfogó-könyvek
    málom könyvek

    Honlapja: Rémálom

    Die Fantastischen Vier csapattól a Die Da!?!

    Oké, ezt most csak miattam, és mert nagyon nevetek... egy kis hazai, német hip-hop könnyűzene. A név behelyettesíthető mindenki számára tetszés szerint. Szerintem. Die, da!?!
    Hogy lesz így boszi...?




    Die Fantastischen Vier: Die, da!?!

    Hallo Thomas, hallo, alles klar?
    Klar. Es ist schon wieder Freitag, es ist wieder diese Bar
    Und ich muss dir jetzt erzaehlen, was mir wiederfahren ist
    Jetzt seh ich die Zukunft positiv, denn ich bin Optimist
    Aeh, Moment, um was geht's? Ich sags dir ganz konkret
    Am Wochenende hab ich mir den Kopf verdreht
    Ich traf eine junge Frau, die hat mir ganz gut gefallen
    Und am Samstag in der Diskothek liess ich die Korken knallen
    Wir haben viel Spass gehabt, viel gelacht und was ausgemacht
    Haben uns nochmal getroffen und den Nachmittag zusammen verbracht
    Wir gingen mal ins Kino, hatten noch ein Rendezvous
    Und hast du sie ausgefuehrt? Hey, gehoert ja wohl dazu
    Sie ist so elegant, sie hat auch allerhand
    Du solltest sie wirklich mal treffen, denn ich find sie sehr charmant


    Refrain: Hey ist es die da, die da am Eingang steht? (Nein)
    Oder die da, die dir den Kopf verdreht? (uhuh)
    Ist es die da, die mit'm dicken Pulli an
    Mann, nein es ist die Frau, die Freitags nicht kann
    Es ist die da, die da, die da, die da, die
    Es ist die da, die da, die da, oder die da
    Es ist die da, die da, die da, die da, die
    Ist es die da? Hey, freitags war sie nie da


    Herzlichen Glueckwunsch Smudo, toi toi toi
    Du kannst dir sicher sein, dass ich mich fuer dich freu
    Ich selber bin auch froh, und falls es dich interessiert
    Mir ist am Wochenende was ganz aehnliches passiert
    Es war Sonntag, und ich trinke Tee in 'nem Kaffee
    Als ich dieses huebsche Wesen hinter'm Tresen stehen seh
    Gesell ich mich dazu, hab'n Tee fuer sie bestellt
    Na ja, ich gebe zu, ich hab getan, als haett ich Geld
    Doch alles lief wie geschmiert, jetzt mache ich mir Sorgen
    Denn wir reden und verabreden uns fuer Uebermorgen
    Ich wollt mit ihr ins Kino gehen, statt dessen waren wir essen
    Denn sie hatte den Film schon gesehen, ich hielts fuer angemessen
    Sie ins Restaurant zu fuehren, separe mit Kerzenlicht
    Und hat sie die Rechnung bezahlt? Natuerlich nicht
    Doch sie sagte zu mir noch, dass wir jetzt miteinander gehen
    Und seitdem wart ich darauf, sie wiederzusehen


    Refrain: Hey ist es die da, die da am Eingang steht? (Nein)
    Oder die da, die dir den Kopf verdreht? (uhuh)
    Ist es die da, die mit'm dicken Pulli an
    Mann, nein es ist die Frau, die Freitags nicht kann
    Es ist die da, die da, die da, die da, die
    Es ist die da, die da, die da, oder die da
    Es ist die da, die da, die da, die da, die
    Ist es die da? Hey, freitags war sie nie da



    Tja Thomas, tja, da haben wir beide viel gemeinsam
    Seit letzten Wochenende sind wir beide nicht mehr einsam
    Gehst du mit ihr zusammen
    Aeh, ich hab mir vorgenommen
    Moeglichst bald mit ihr zusammen zu kommen
    Viel Spass damit, danke, doch eins gibt mir zu denken
    Warum muss ich ihr die ganze Zeit hier nur Geschenke schenken?
    Wem sagst du das, ich bin schon wieder blank
    Und dafuer hat meine jetzt neue Klamotten im Schrank
    Hey, bei mir kam 'se neulich mit 'nem neuen Kleid an
    Und dabei hab ich mich noch gefragt, wie sie sich das leisten kann
    Und ich hab frei am Freitag und sie ist nicht da
    Hmm, Moment mal Smudo, da ist meine ja - Wo?
    Es ist die da, die da am Eingang steht
    Was, das ist doch die da, um die es sich doch bei mir dreht
    Es ist die da?
    Und wer ist dieser Mann?
    Ich glaub, das ist der Grund, warum sie Freitags nicht kann


    Ist es die da, die da, die da, die da, die
    Ist es die da, die da, die da, genau die da!
    Ist es die da, die da, die da, die da, die
    Es ist die da, hey freitags ist sie nie da

    2011. június 18.

    Györe Balázs: A megszólítás ábrándja

    Talán a Boldogkönyv volt az első, amit Györe Balázstól olvastam, aztán jött az Apám barátja, de akkor már tudtam, hogy az írói stílusa, a mondanivalója, nézete, válaszkeresése és -találása megszólított, innentől kezdve kerestem a műveit, hallgattam a róla, vele szóló riportokat (is). A megszólítás ábrándja nem több és nem is kevesebb, mint amit a cím takar. Megszólít, ábrándokkal.

    Hogy találtam rá: Kedvelem Györe Balázs műveit.

    Miért: Lobo Csökkentsd a várólistádat 2011! kezdeményezésére Györe Balázs, A megszólítás ábrándja is felkerült. És bár már hónapok teltek el hogy kivégeztem, most végre írtam is róla.

    Bevallom menekülőben vagyok. Az elmúlt néhány nap faltam a könyveket, sorokat, pedig tilos lenne, a tilalom addig szól, míg A Boszorka démona a végleges szerkesztett állapotába nem kerül. Csakhogy a boszik olyan erővel küzdenek, hogy a kézirat javítása vagy inkább a velük való együttélés már nem csak az ébrenlétemben van jelen. Muszáj kizökkentenem magam, az objektivitás érdekében.

    Valaha mindent szerettél itt. A port, a remegést, a képeket a falon, a repedéseket, a nagyítót, az ollót. Megkezdődött a távolodás. Arrébb kerül naponta néhány milliméterrel minden tárgy. Végül magára marad a lakás. Milyen lesz nélküled? Lehúzzák az ágyneműt, tologatják a bútorokat, kicserélnek ezt-azt, újat vesznek. Megjavítják a vízcsapot. Eladják a szőnyegeket. Zuhanás közben magaddal rántod a terítőt. Belekapaszkodsz, mint egy be nem fejezett mondatba. Görcsösen szorítják ujjaid  a rojtokat. Magaddal rántod az életet. Elkerülhető? Nem."

    Györe Balázstól A megszólítás ábrándja kicsiny könyv, a Harmonia Cealestis-hez viszonyítva mindenképp az. De Esterházyhoz viszonyítva minden kicsi. Mégis. Ha a hangulata, egyénis stílusa megfogja az embert, akkor nem és nem ereszti. Emlékek, képek, érzelmek és álmok, csupa személyes, intim tapintás, engedély adása a legtöbbször ki nem mondott gondolatok, élmények betekintésébe.

    Idézetek és megidézettek

    A szerző nem nekem, olvasónak ír, ez árad minden egyes szóból, mondatból és sorból. A szerző önmagának ír. Györe Balázs önmagát szeretné megérteni, tisztán látni, a múltját, családi viszonyait, barátaival való kapcsolatait, az általa nagyra tartott írókkal és költőkkel kapcsolatos élményeit. Mintha önmagát szeretné igazolni, mintha önmagát szeretné megtalálni, hogy mi miért történik vele, miért született erre a világra, milyenek és kik a szülei, a szerelmei, miért pont azok a barátai, akik.
    Györe Balázs művére nehéz azt mondani, hogy regény, mert nem az. Dokumentálja az életét: fontosak számára a dátumok, a tények, a nevek. Többször is nyilatkozta, hogy egyetlen nevet sem változtat meg az írásaimban, nem képes rá. Így megismerhetjük felesége, Andrea iránti szeretetét, apjához való mély kapcsolatát és az élete értelmét jelentő fontosságot, a kislányát. De álmokat, epizódokat kapunk a nagy példaképeknek, és múzsáknak is tekinthető íróóriások, Ottlik Géza és Mándy Iván személyiségéből is.

    A megszólítás ábrándja egyszerre napló, esszé és memoár is. Györe Balázs elegyíti a műfaji sajátosságokat: csöndes töprengések, furcsa történések sűrítő, ám korántsem logikátlan álmok lejegyzései, világos kontúrú emlékképek, sőt olykor a múlt tárgyiasult dokumentumai (levelek, kedves könyvekből kimásolt idézetek) váltogatják egymást lapjain. A szerző higgadt pillantással tekint vissza a múltba, néz körül a jelenbe és lát előre a jövőbe.

    Kislánya, Borbála születése nem csak az életét változtatta meg, hanem a világhoz, az időhöz való viszonyát is. Felesége betegsége és kislánya gondozása a múltba, egészen a dédszülők idejéig viszi el egyfajta csendes, nyugodt folyamban, de epizódokat kapunk saját gyermekkorából is, fiatalkori szerelmeiről, csalódásairól. Györe Balázsra legnagyobb hatással édesapja volt, de mind szellemi mind eszmei szinten meghatározó szerepet játszott az életében Ottlik Géza személye és az ő munkássága.

    Cím: Györe Balázs: A megszólítás ábrándja
    Kiadó: Liget Könyvek
    Megjelenés:2005
    Oldalszám: 202

    2011. június 17.

    Patricia Briggs: Megszólít a Hold

    Az Agave Kiadó tartja magát elveihez; a megszokott nívós scien-fiction és krimik mellett, időről-időre kiad nagyobb, illetve más jellegű népszerűségre számító szórakoztató könyveket is (lsd. Laurell K. Hamilton Anita Blake és Merry Gentry vagy Richelle Mead Vámpírakadémia sorozata), melyek nagyobb bevételt hozhatnak a konyhára. Szerencsére jól megválogatják, kinek a műve kerülhet a kiválasztottak közé.
    Rachel Caine után Patricia Briggs Mercy Thompson sorozatának első eposza, a Megszólít a hold (Moon called) című szórakoztató urban fantasyra esett választás.

    Hogy találtam rá: Az Agave kiadótól kaptam sajtópéldányként.

    Miért: Jó bornak is kell a cégér... és mert jól esett olvasni.


    "Alaposan kihangsúlyoztam az „egyél” szót: nem vagyok hajlandó egy éhes vérfarkassaldolgozni, még akkor sem, ha csak két hét múlva lesz telihold. Vannak, akik úgy tartják, hogy a vérfarkasok csak teliholdkor tudnak átváltozni, de ugyanezek az emberek például a szellemekben sem hisznek. A fiú megértette az üzenetet, és megmerevedett, majd a szemembe nézett."


    Szerettem. Ciki?

    Ha az ember nem akar mást, csak kikapcsolni, ha nem kíván elmerülni Csehov vagy Esterházy mélységében, ha Hesse épp túlságosan is fáj és Vonnegut arcul csap az iróniájával, jó egy olyan történetet elolvasni, ami egy kemény lányról szól, aki nem is annyira kemény, és nem is annyira csak ember. No de akkor, mi és ki?

    Mercedes Thompson autószerelő Tri-Citiesben, műhelyében lepukkant verdák helyrepofozásával keresi kenyerét, és kedvtelésből Volkswagen Bogarakat ment meg az enyészettől. Máskor meg kisétál a sivatagba, és ott ruháit egy bokor alá rejti, majd átváltozik prérifarkassá, hogy jókedvét kiélje, no és hogy nyulakat meg pockokat kergessen. Merthogy Mercy nem mindennapi teremtés, „járó”, azaz Észak-Amerika ősi természetfeletti népeinek a leszármazottja, akit milyen meglepő, nem prérifarkasok, hanem vérfarkasok neveltek fel. Nos igen, az élet nem egyszerű…

    A dolgos hétköznapokat, egy fiatal vérfarkas megjelenése szakítja meg, és sajnos nem azzal, hogy beáll Mercy mellé segédnek, hanem a halálával. Tetemét a lány házának ajtaja elé teszik, és az események ezzel kezdenek felpörögni. Betekintést kapunk a vámpírok – akik itt is szépek, de csak látens – hierarchikus vérpulzáló éhségérzetébe, az indián származású vérfarkasok szabad szellemébe, és a díjnyertes alfahím vérfarkast ért – akinek a lányát elrabolják - vérfagyasztó támadásába, ami majdnem a halálához vezet.

    Különleges fantázia szülte lényekben nincs hiány. Noha, én a valós állatfajtát kedvelem a legjobban közülük. Szeretem a prérifarkasokat, amiben Karl May Old Shutterhandjének és Winnetoujának is van némi része, no meg annak, hogy van bennük valami kedves, egyéni; csúnyaságuk ellenére is szépek, rókásan ravaszdiak, ordasan farkasosak, és noha hátborzongató lehet az üvöltő „énekhangjuk”, igazi csapatszellem hatja át az életüket, no és egynejűek, azaz egyetlen párral élik le életüket, a hűség – mindenekfelett elve alapján.
    A többiek? A vérfarkasok, nos, nem tudom milyenek, szépek, szabadok, nagyok? A vámpírok nem kapnak túl nagy szerepet, amúgy is kissé piperkőcöknek tűnnek, a tündérek és a boszorkányok meg úgyis meglepetésekkel szolgálnak mindig mindenhol.

    „A mellső lábamba dörzsöltem az orrom, hogy megszűnjön az átváltozás utóbizsergése. Mindig beletelik egy kis időbe, amíg hozzászokom a négy lábon járáshoz."


    Az urban fantasy akkor az igazi, ha valóban látom magam előtt az élet, a város (bármekkora is) lüktetését, az autók szagát és zaját, a technikai vívmányok jelenlétét. Ha ez megvan, akkor már oly mindegy, hogy árnyvadászok, vámpírok vagy éppen vérfarkasok és az emberek (fel- és lecserélhetők) egymás elleni, melletti vagy épp közös harcáról van-e szó. Merthogy harc úgyis van. Konfliktus, dráma és bosszú mindig van. Tri-Citiesben is így történik.

    Patricia Briggs egy olyan vérfarkas történetet talált ki, ami nem marad le a Laurell K. Hamilton sorozatfolyamától, mondom ezt úgy, hogy Anita Blake poligámiát magához ölelő története még nem szólított meg, noha túlolvastam mindet. Hogy miért? Talán mert, Mercedes Thompson kedves, vidám csaj, aki megpróbál úgy lubickolni a saját kis tavában, vagy inkább motorolajában, ahogy számára az jól esik, ám amikor lépnie kell, mert úgy dobják neki a kockát, ő lép.

    Briggsnek nem kellett kirívót alkotnia ahhoz, hogy elérje a célját. A szerszámosládából csak ki kellett halásznia egy már ismert és bevált sémákra épített vérfarkasvilágot, -társadalmat és a hozzá tartozó aprócska és nagyobbacska történeteket. Kell egy kis dominancia elv, egy kis mutáció, némi mágia, primitívség és harcikedv, nos és mély érzelmek, vagy legalábbis annak látszatja. Mert ha valaki romantikát vár a Megszólít a hold-tól az csalódni fog. És épp ez a jó benne, hogy a romantika épp csak annyiban és ott jelenik meg, ami megkaparja a felszínt, és megcsiklandozza az olvasót, hogy mi lenne ha… Innentől kezdve már gondolkozhat is tova szegény olvasó, ki is illene legjobban a mi vagány, ám prérifarkas (no és női) gyengédséggel teli Mercynkez. A Szürke Lordok alfahímje, Adam vagy az exszerelmet jelképző, szabaddá váló vérfarkas, Samuel, és a mindent megértő és átejtően kedves vámpír, Stefan is szerepet kap a prérifarkas életében.
    Nagyon megkedveltem Jelizaveta Arkagyevna karakterét, ha lehet egy boszorkányt a pokolra kívánni, mert a hideg borsódzik miatta a hátamon, én megtettem. Aztán ott van Seibold Adelbertkrieger, Zee, aki fontosabb szereplő, mint gondolnánk.

    Patricia Briggs elérte, amit minden bizonnyal kívánt: szórakoztatott.Méghozzá úgy, hogy közben nem nyögtem fel (más könyvnél, más kiadónál igen, már megtörtént) az olykor felmerülő nívótlan fogalmazás, mondatszerkesztések és logikai hibák miatt. Noha, néhány elütéssel találkozik az olvasó.
    Egy könnyed, jól kidolgozott fantáziadús mágikus világot hozott létre, amit szimpatikus szereplők és várhatóan még ennél is izgalmasabb kalandok színesítenek. Még azt is elnéztem a szerzőnek, hogy a lassú kezdést egy kicsit túlkomplikált fordulat követte.

    Eredeti cím: Patricia Briggs: Moon Called 
    Magyar cím: Patricia Briggs: Megszólít a Hold
    Fordító: Farkas Veronika
    Megjelenés: 2006/2011
    Oldalszám: 272

    Tetszési index: 74%
    Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...