Nem voltam ott

Véget ért a könyvek fesztiválja, jöhet a könyvek hete. A gazdasági válság mindenhova begyűrűzött, de azért vannak nap- (és betű)sütött pillanatok a mindennapjainkban. Már egy középhaladó betűfaló is pontosan tudja, ha lemaradt volna a tavaszi bevásárló és felfedező körútról, a nyáron behozhatja lemaradását.

Az ellentétek könyvespolcán
Nem voltam ott, nem láthattam, hogy a tömeg, mekkora tömeget képviselt, nem tudok beszámolni arról, hogy a sikeresnek értékelt XVII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál, vajon mitől lett sikeres és mivel nincsenek realitáshoz és kézzelfogható könyvekhez, könyvillatokhoz kötött impresszióim, csak imaginárius ötleteim, elméleteim lehetnek a megjelent beszámolókat, helyszíni és nem annyira helyszíni tudósításokat és a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének sajtóanyagát olvasva. Hogy mire elég mindez? Nyilván semmire. Ami mégis szembeötlik, hogy valahol, az apró részletek és a könyves standok között és mellett, a (nem) tornyosuló könyvhalmazok és a beharangozott több mint ötvenezer kötet, közöttük kétszázötven erre az alkalomra megjelent újdonság ellentmondást tartalmaz, mintha a könyvfesztiválon résztvevő kollégák és a szervezők nem is ugyanott lettek volna - az a Millenáris talán nem is az a Millenáris…?

Próbáltam informálódni a hivatalos honlapon, a bookfestival.hu oldalon azonban, mintha a könyvkiadást meg sem érintette volna az infokommunikációs forradalom, mindössze tárgyilagos rovatokba szedett ismertetőket találni; friss beszámolóknak, híreknek, aktuális képanyagoknak, ne adj isten, videóknak nyoma sincs, és bár az e-book szócskát emlegetik előszeretettel, a felhasználóbarát webes lehetőségek léte a távoli jövő reménye csupán.

És bár olvashatok egy rövidkére sikeredett ismertetőt a díszvendégről, Amos Ozról, ez alapján még nem mentem volna ki a Millenárisra miatta. Azt is hiába szeretném megkönnyíteni magamnak, hogy erről a központi oldalról keressem fel a kiadók honlapjait (hátha azokon több ismeretet kaphatok), a könyvfesztivál szájtjáról nem mutatnak linkek. Mégis, kinek az ünnepe? Csak nem reklámnak veszik a linkelést?

A tények
Az MTI hírösszefoglalója szerint a könyvfesztivál látogatóinak száma elérte a hatvanezret - tavaly is körülbelül ennyien voltak -, az érdeklődőket a négynapos rendezvényen több mint ötvenezer kötet, közöttük kétszázötven erre az alkalomra megjelent újdonság, 25 ország félezernyi kiállítója várta.
Zentai Péter László, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének igazgatója megjegyezte, hogy a könyvfesztivál az olvasók és a kiadók számára is ünnep, így az itteni forgalom nem tükrözi pontosan a könyvszakma problémáit, például azt, hogy a könyvpiac szinte minden fontos makromutatója csökkenést mutat.

A könyvpiac a válság évében
A válság ellenére két területen (a könyváruházakban sétálva és a könyvkereskedők listáját tekintve nyilvánvaló) mégis nőtt a forgalom: a szépirodalom, valamint a gyerek- és ifjúsági irodalom körébe tartozó könyveknél, viszont jelentős a visszaesés az ismeretterjesztő kiadványoknál és a tudományos műveknél.
Hogy mi lehet e bővülés – a társadalom jelenlegi zaklatott, és egyre szegényedő állapotát nem kikerülve – oka? Talán az olvasási szokások átrendeződésének, a lektűrök, szórakoztató művek iránti nagyobb keresletnek lehet tulajdonítani, és annak, hogy bár a magyar olvasótábor mindig kiemelten kedvelte a szépirodalmat, az manapság sajnos egyre inkább visszaszorulóban van. Ezt látszik alátámasztani a négy nagy könyvterjesztő cég (Alexandra, Bookline, Libri, Líra) tavalyi éves toplistája. A könyvterjesztő cégek éves toplistáit nézve élvonalban van Stephenie Meyer vámpírkönyvei, valamint Dan Brown tavaly év végi megjelenése ellenére is jelentős példányban elkelt bestsellere, Cellho népszerű regényei és több magyar szerző, Csernus Imre, Fejős Éva, Müller Péter, Vujity Trvtko, Moldova György, Spiró György, Ulickaja-regény.
Nem voltam ott. A Könyvhét viszont még előttünk van.