Mindenkinek vannak álmai, amelyek vagy várnak a megvalósításukra, vagy épp gőzerővel dolgoznak rajtuk. Elisabetta Melarancit nem a véletlen sodorta a képregények világába.
Elisa a Hotel Le Meridien aulájában apró kislánynak tűnik egy hatalmas kanapén ülve, és szinte varázsol lényével. Mosolyog, kedvesen kezet nyújt, érdeklődik, pedig látszik rajta, már nagyon fáradt alig pár órája érkezett a Pesthez hasonlóan ugyancsak forró levegőjű Rómából.
A fiatal grafikusnőnek nem csak a neve hangzik meseszerűen, ő maga is a mesék, fantasyk regényes világában él.
A teljes interjú az Nlcafé oldalán olvasható.
- Gyerekként mi hatott rád, ami képregény rajzolásra ösztönzött?
- Egyrészt a Donald kacsa magazin volt rám nagy hatással. A szüleim adták a kezembe még kiskoromban, de nem tudom, hogy mi volt a céljuk vele, valószínűleg a mamám látta, mennyire szeretek rajzolni. Ez egy nagyon meghatározó rajzstílusú képregény, a cselekményei a vicces, humoros irányzathoz tartoznak, és ezt a vonalat akkoriban nagyon kedveltem.
A másik a japán manga, ami teljesen elvisz a képzelet világába. Az anima történeteit nem kötik a valóság béklyói, ezért az alkotó számára olyan lehetőségeket nyújtanak, amelyet a hagyományos, színészekkel eljátszatott film nem, vagy csak a legutóbbi időkben nyújtanak.
- Iskolában nem is tanultál rajzolni, jól tudom?
- Ez igaz, viszont nem emlékszem olyan időre, hogy ne firkáltam, rajzoltam volna. Talán a mamám fel tudná eleveníteni azt a pillanatot, amikor először fogtam tudatosan ceruzát a kezemben. Az iskolában görög-latin szakon tanultam, a rajzolás inkább a szenvedélyem volt. Vagyis teljesen autodidaktaként kezdtem a szakmát, persze azért, amikor a Walt Disney rajzstúdiójába felvételt nyertem elvégeztem egy belső akadémiát, azért hogy elsajátítsam azokat a technikákat, amelyek a Disney figurák ábrázolásához szükségesek.
- Hogyan kerültél egy akkora vállalathoz, mint a Walt Disney stúdiója?
- Ma visszagondolva nagyon egyszerű volt, de most, hogy már hat éve dolgozom a Disney-nél ezt könnyű mondanom. Természetesen én jelentkeztem, és nem ők kerestek meg engem, hogy Helló Elisa, nagyon szeretnénk, ha nálunk rajzolnál. Több interjú és próbarajzolás után vettek fel. Valójában nem tudtam, pontosan mi vár majd rám, hiszen előtte szabadúszóként dolgoztam. Nagyon izgultam, de a kollégáim borzasztóan segítőkészek voltak. És bár ezt a szakmát Olaszországban is inkább a férfiak uralják, nekem még soha nem volt negatív tapasztalatom női mivoltom miatt. Szerencsémre, nem érzek semmilyen diszkriminációt, hiszen csapatban dolgozunk, egy a célunk.
- Most a Witch képregény rajzolójaként járod a világot bemutatókon. Milyen érzés ez?
- Fantasztikus, tényleg nagyon élvezem. A Witch karaktervilág történetei a fantasy világába kalauzolnak el. Elsősorban a tinik, illetve minden képregény-rajongó, és minden fantasy-rajongó érdeklődésére számot tartanak.
A Witch-ben azt szeretem, hogy a történetekben szereplő lányok nagyon fiatalok, merészek, olyan kalandokban vesznek részt, és olyan képességekkel bírnak, amelyekről én csak álmodhatok. A rajzolása nem olyan bonyolult, leginkább Cornelia figuráját kedvelem, talán mert ő a legkarakteresebb, legkülönlegesebb arcú és alakú az öt lány közül. Mivel két fiatal öcsém van, mindig van kivel megbeszélnem egy-egy jelenet ábrázolását.
Elisa a Hotel Le Meridien aulájában apró kislánynak tűnik egy hatalmas kanapén ülve, és szinte varázsol lényével. Mosolyog, kedvesen kezet nyújt, érdeklődik, pedig látszik rajta, már nagyon fáradt alig pár órája érkezett a Pesthez hasonlóan ugyancsak forró levegőjű Rómából.
A fiatal grafikusnőnek nem csak a neve hangzik meseszerűen, ő maga is a mesék, fantasyk regényes világában él.
A teljes interjú az Nlcafé oldalán olvasható.
- Gyerekként mi hatott rád, ami képregény rajzolásra ösztönzött?
- Egyrészt a Donald kacsa magazin volt rám nagy hatással. A szüleim adták a kezembe még kiskoromban, de nem tudom, hogy mi volt a céljuk vele, valószínűleg a mamám látta, mennyire szeretek rajzolni. Ez egy nagyon meghatározó rajzstílusú képregény, a cselekményei a vicces, humoros irányzathoz tartoznak, és ezt a vonalat akkoriban nagyon kedveltem.
A másik a japán manga, ami teljesen elvisz a képzelet világába. Az anima történeteit nem kötik a valóság béklyói, ezért az alkotó számára olyan lehetőségeket nyújtanak, amelyet a hagyományos, színészekkel eljátszatott film nem, vagy csak a legutóbbi időkben nyújtanak.
- Iskolában nem is tanultál rajzolni, jól tudom?
- Ez igaz, viszont nem emlékszem olyan időre, hogy ne firkáltam, rajzoltam volna. Talán a mamám fel tudná eleveníteni azt a pillanatot, amikor először fogtam tudatosan ceruzát a kezemben. Az iskolában görög-latin szakon tanultam, a rajzolás inkább a szenvedélyem volt. Vagyis teljesen autodidaktaként kezdtem a szakmát, persze azért, amikor a Walt Disney rajzstúdiójába felvételt nyertem elvégeztem egy belső akadémiát, azért hogy elsajátítsam azokat a technikákat, amelyek a Disney figurák ábrázolásához szükségesek.
- Hogyan kerültél egy akkora vállalathoz, mint a Walt Disney stúdiója?
- Ma visszagondolva nagyon egyszerű volt, de most, hogy már hat éve dolgozom a Disney-nél ezt könnyű mondanom. Természetesen én jelentkeztem, és nem ők kerestek meg engem, hogy Helló Elisa, nagyon szeretnénk, ha nálunk rajzolnál. Több interjú és próbarajzolás után vettek fel. Valójában nem tudtam, pontosan mi vár majd rám, hiszen előtte szabadúszóként dolgoztam. Nagyon izgultam, de a kollégáim borzasztóan segítőkészek voltak. És bár ezt a szakmát Olaszországban is inkább a férfiak uralják, nekem még soha nem volt negatív tapasztalatom női mivoltom miatt. Szerencsémre, nem érzek semmilyen diszkriminációt, hiszen csapatban dolgozunk, egy a célunk.
- Most a Witch képregény rajzolójaként járod a világot bemutatókon. Milyen érzés ez?
- Fantasztikus, tényleg nagyon élvezem. A Witch karaktervilág történetei a fantasy világába kalauzolnak el. Elsősorban a tinik, illetve minden képregény-rajongó, és minden fantasy-rajongó érdeklődésére számot tartanak.
A Witch-ben azt szeretem, hogy a történetekben szereplő lányok nagyon fiatalok, merészek, olyan kalandokban vesznek részt, és olyan képességekkel bírnak, amelyekről én csak álmodhatok. A rajzolása nem olyan bonyolult, leginkább Cornelia figuráját kedvelem, talán mert ő a legkarakteresebb, legkülönlegesebb arcú és alakú az öt lány közül. Mivel két fiatal öcsém van, mindig van kivel megbeszélnem egy-egy jelenet ábrázolását.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése