"Néhány szó egy nadrágról, egy asztalkendőről, magamról és más kétes egyénekről"
Hogy találtam rá: Mióta eszem tudom, Rejtő sorozat ott van a könyvespolcunkon, a régi kiadásoktól a legújabb változatokik (az Albatrosz a csúcs, de a Sárga könyveknek is nagyon örülök).
Miért: Ki ne szeretné Rejtő Jenő humorát és stílusát? No meg Senki Alfonzt.
Rejtő soha nem vallotta azt magáról, hogy szépirodalmi remekeket ír, ám Karinthy Frigyes támogatásának (is) köszönhetően rátalált a saját stílusára, amivel le tud hengerelni mindenkit, aki csak hagyja magát elvarázsolni és a rejtői tájakra vinni.
Rejtő Jenő híres a kliséiről, a vissza-visszatérő karaktereiről, történeteinek egyszerűségéről és folyamáról, ám ahogy szövi azt a történetet, és ahogy tacepao-szerűen teletűzdeli élesen ható, humoros, olykor sorok között kiolvashatón vitriolos párbeszédekkel, megunhatatlan.
Márpedig Az elátkozott part három (+ egy főből álló) derék, és zseniális alakja - Csülök, Senki Alfonz, Tuskó Hopkins (no és a Török Szultán) - mindent megtesz azért, hogy kiszakítson röpke időre a jelenből és elkalauzoljon abba a képtelenebbnél képtelenebb kalandokkal tűzdelt világba, amelyet Rejtő pazarul leírt.
Tehát a válasz a kérdésre, hogy miért vállalkozom önként és dalolva a jámborságáról híres kántornak tanult, magaslatokba emelt műveltséggel és kiváló izomerővel rendelkező Tuskó Hopkins meséjének követésére? Egyszerű a nyitja: hogy jót, szórakozzak, miközben alapigazságok, erkölcsi tanulságok szúrják ki a szemem.
„- Honnan jöttek a Fort St. Thérèse-be jelentkezni?
- Én? Egy csapszékből.
- És maga?
- A sivatagban akartam hálni, közben meggondoltam magam.
- Ismerik egymást?
- Sohasem láttam civilben ezt a bajtársamat.
- Maga is ezt állítja?
- Igen.
- Mit tud a rablásról? - fordult a tiszt Senki Alfonzhoz.
- Rablás olyan módja a vagyonszerzésnek, amellyel egy vagy több ember megkísérli, hogy mások jogos tulajdonát erőszakkal megszerezze és bitorolja!
A kapitány elfojt egy mosolyt.
- Mit tud erről az uszályról? Több láda borotvaszappant raboltak el.
- Nem is hallottam róla.
- És maga?
- Én nem borotválkozom egyedül. Semmi szükségem borotvaszappanra - feleltem okosan.”
Tuskó Hopkins… na jó nem is vele kezdem. A Török Szultánnak eltűnnek a ruhái, de egy hihetetlen szerencse és még hihetetlenebb balszerencse megoldja, hogy hiányos (asztalterítős) öltözetben kelljen kimennie az utcára. A szerénységéről híres, szerzetesi hajlandóságáról is ismert, magát művészhajlammal megáldottnak tartott John „Csülök” Fowler és a tettek embere,Tuskó Hopkins kisegíti a Törököt ruhaneműkkel, Senki Alfonz (aki mindenek felett áll) pedig bemutatja nekik, hogyan illik úriemberként futni hagyni egy hölgyet. És a móka elkezdődik… a légió pedig tárt kapukkal várja őket, azaz csak Csülköt és Senkit (mert Tuskó épp máshol leledzik).
A két jómadár kénytelen kelletlen tapasztalatokat szerez Potrien őrmester őrmesterien furcsa nézeteivel kapcsolatban a légió, a rend, a fegyelem, no és a tekintetben, hogy „Potrien chef, az őrmester különleges gonddal vigyázott arra, hogy egyetlen kellemes percet se töltsünk a légióban.”
„- Rompez... gazember... Rompez, mert széthasítom...”
Így hősünk, azaz Csülök, és mindenre kész jó barátai: Senki Alfonzzal és a kisebb bonyodalmak árán újra hozzájuk csapódó Tuskó Hopkins-szal közösen jelen legyenek a kormányzó estélyén, hogy aztán Csülök szerelembe essen és hősiesen védelmezzen egy hölgyet és annak becsületét, majd beleártsák magukat egy gyémántbányával kapcsolatos expedícióba és egy halálra ítélt kapitány életének megmentésébe.
Annyit pedig mindenki tud ezen világon, hogy ha tudott valamit Rejtő Jenő fokozni, akkor azt meg is tette; a történet folytatásánál (vagy inkább második részénél), a Három testőr Afrikában című regénynél sikerült ez a fokozás.
Könyv címe: Rejtő Jenő: Elátkozott part
Kiadó: Magvető Kiadó (Albatrosz könyvek)
Megjelenés: 1972
Oldalszám: 234
Tetszési index: 86%
Tetszési index: 86%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése