Kosztolányi Dezső Esti Kornél-szövegeire rájátszva, azt kifordítva, átértelmezve, nagy írói szeretettel továbbírva beszél egy mai, Kosztolányinál nem kevésbé játékos és elegánsíró a saját mesterségéről, az öregedésről, a halálról és a mai életről, Istenről-hazáról-családról. Mintha azt mondaná: ha Kosztolányi ma élne, valami ilyesmit csinálna éppen most ezzel az Estivel.
A mű olvasható regényként és novellafüzérként, de olvasható úgy is, hogy miként és miért is nem lehet ma a megszokott módon regényt, novellát, tárcát, levelet, jegyzetet írni. Közben biztosít arról, hogy mégiscsak lehet. És – mintegy mellesleg – tartalmazza a kötet az utóbbi évek legszebb magyar klasszikus novelláit (lásd főleg az első és a tizenkettedik fejezetet), és a jelenkor legeredetibb kalandos tárcanovelláit is. Ez a mű ugyanakkor fontos állomás Esterházy Péter korszakos jelentőségű életművében, melyben a 60 éves szerző rezignáltan és bölcsen és szellemesen fittyet hány továbbra is a vele szemben támasztott klasszicizálódás elvárásaira. Ez a könyv egy nagy formátumú író számvetése az élettel és az irodalommal.
Kosztolányi Dezső 1933-ban megjelent Esti Kornél című kötete ezzel a mondattal kezdődik:
"Már túljártam életem felén, amikor egy szeles, tavaszi napon eszembe jutott Esti Kornél."
Esterházy Péternél ugyanez a mondat:
Esterházy Péternél ugyanez a mondat:
"Már túljártam életem felén, amikor egy szeles tavaszi napon eszembe jutott Esti Kornél, jutott Esti Kornél eszébe (írtam egy szeles tavaszi napon)"
Esterházy Péter szakmai életrajza
Budapesten született 1950. április 14-én. A budapesti piarista gimnáziumban érettségizett 1968-ban. 1974-ben az ELTE-n matematikusi diplomát szerzett. Könyvei szinte a világ minden nagyobb nyelvén olvashatók.
Az AEGON által felkért szakújságírók, szerkesztők, kritikusok 25 kötetet jelöltek a 2010-ben újonnan megjelent magyar irodalmi termésből, ezek közül Aczél Géza ő(szike), Bertók László Pénteken vasárnap, Borbély Szilárd A testhez, Esterházy Péter Esti, Garaczi László Arc és Hátraarc, Ferencz Győző Szakadás, Spiró György Tavaszi Tárlat, Szilasi László Szentek hárfája, Szvoren Edina Pertu és Térey János Protokoll című alkotása kapta a legtöbb pontot.
A zsűri hangsúlyozta: az Esti több, mint egy regény, fontos állomás Esterházy Péter korszakos jelentőségű életművében, amelyben a 60 éves szerző "rezignáltan és bölcsen és szellemesen fittyet hány továbbra is a vele szemben támasztott klasszicizálódás elvárásaira. Ez a könyv egy nagy formátumú író számvetése az élettel és az irodalommal."
Művei
/Fancsikó és Pinta: Írások egy darab madzagra fűzve/ (elbeszélések, 1976)
/Pápai vizeken ne kalózkodj/ (elbeszélések, 1977)
/Termelési-regény/ (kisssregény) (1979)
/Függő/ (1981)
/Ki szavatol a lady biztonságáért?/ (1982)
/Fuharosok/ (1983)
/Daisy/ (1984)
/Kis Magyar Pornográfia/ (1984)
/A szív segédigéi/ (1985)
/Bevezetés a szépirodalomba/ (1986)
/Tizenhét hattyúk/ (1987) – Csokonai Lili álnéven
/A kitömött hattyú/ (1988; esszék)
/Biztos kaland/ (Czeizel Balázzsal közösen, 1989)
/Hrabal könyve/ (1990)
/Az elefántcsonttoronyból/ (1991; publicisztika)
/A halacska csodálatos élete/ (1991; publicisztika)
/Így gondozd a magyarodat/ (1991; hangjáték)
/Hahn-Hahn grófnő pillantása – lefelé a Dunán/ (1992)
/Élet és irodalom/ (Kertész Imre Jegyzőkönyv című művével) (1993)
/Amit a csokornyakkendőről tudni kell…/ (1993)
/A vajszínű árnyalat/ (fényképkönyv Szebeni Andrással közösen) (1993)
/Egy kékharisnya följegyzéseiből/ (1994; válogatott publicisztika)
/Búcsúszimfónia – A gabonakereskedő/ (1994; komédia három felvonásban)
/Egy nő/ (1995)
/Egy kék haris/ (1996; publicisztika)
Irene Dische, Hans Magnus Enzensberger, Michael Sowa: /Esterházy: Egy házy nyúl csodálatos élete/ (le-, át, szét-, összevissza
fordította Esterházy Péter) (1996)
/Harmonia cælestis/ (2000)
/Javított kiadás/ (2002)
/A szabadság nehéz mámora/ (2003; válogatott esszék, cikkek)
/Utazás a tizenhatos mélyére/ (2006)
/Rubens és a nemeuklideszi asszonyok/ (2007; három dramolett)
/Semmi művészet/ (2008)
/Esti/ (2010)
Fontosabb díjai, elismerései
1977 – Elsőkötetesek Díja (Művészeti Alap)
1980 – a Mikes Kelemen Kör Emlékérme (Hollandia)
1981 – Aszú-díj (Mozgó Világ)
1983 – Füst Milán-jutalom
1984 – Déry Tibor-jutalomdíj
1986 – József Attila-díj
1986 – Örley-díj
1988 – Vilenica-díj (Szlovénia)
1990 – Krúdy Gyula-díj
1990 – Az Év Könyve Jutalom
1992 – a Soros Alapítvány Irodalmi Életműdíja
1992 – Ordre des Arts et des Lettres, lovagi fokozat (Franciaország)
1993 – a Római Irodalmi Fesztivál Díja (Premio Opera di Poesia)
1993 – a Magyar Rádió Hangjáték Produkciódíja
1994 – Ordre des Arts et des Lettres, tiszti fokozat (Franciaország)
1994 – Szabad Sajtó Díj
1995 – a Magyar Művészetért Alapítvány díja
1995 – a Soros Alapítvány Alkotói Díja
1995 – Björnson-díj (Norvégia)
1996 – Kossuth-díj
1996 – Szép Ernő-jutalom
1998 – Vilenica-díj (Szlovénia; másodszor)
1999 – Az Év Embere-díj (Magyar Hírlap)
1999 – Osztrák Állami Díj
2001 – Magyar Irodalmi Díj
2001 – Márai Sándor-díj
2001 – Gundel Művészeti Díj
2002 – Herder-díj
2003 – Ordre des Arts et des Lettres, parancsnoki fokozat (Franciaország)
2004 – a német könyvszakma Béke-díja (Frankfurti Könyvvásár)
2004 – Pro Europa-díj
2004 – Grinzane Cavour-díj
2006 – Prima Primissima-díj
2006 – Bari-díj
2006 – Neruda-díj (Olaszország, Nápoly)
2007 – a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (polgári tagozat)
2007 – Grinzane-Beppe Fenoglio-díj
2008 – A Magyar Kultúra Követe, Angelus-díj (Közép-Európai Irodalmi Díj, Lengyelország)
2009 – Ovidius-díj (Románia), Budapest Díszpolgára, Húsz Éves a Köztársaság Díj, valamint Manes-Sperber Irodalmi Díj (Ausztria)
2010 – Nemzetközi Masi-díj (Premio Internazionale Masi) Grosso d’Oro Veneziano (Olaszország, Verona), a román államtól: a kulturális érdemrend legmagasabb fokozata
2011 – most már: AEGON Művészeti Díj 2011
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése