Agatha Christie: És eljő a halál...

Újra és újra felmerül a vágy bennem, bár készíthetnék interjút Agatha Christie-vel, bár beszélgethetnék vele egy csésze tea felett ülve, bár meséltethetném életéről, gondolatairól, vágyairól. Hihetetlen fantáziának volt birtokában ez az asszony, és ő jól kufárkodott ismeretével,  és képes volt időről időre letérni a kitaposott ösvényről. Ennek köszönhető az Úticélja ismeretlen és az És eljő a halál…  történet is, a kedvenc krimijeim Agatha Christie-től.

Az És eljő a halál… krimitől nem a megszokott stílust, történetet és kort kapjuk, noha mégsem érhet senki rajongót meglepetésként, hiszen a krimik királynője élete nagy részét töltötte Egyiptomban ásatások felett görnyedve segítette második férje, Max Mallowan régészeti munkáját. Agatha Chistie mégsem bízta a véletlenre a hitelességet, ezért Stephen Glanville egyiptológus szakértői tanácsét kérte, aki a szakmai segítségen kívül, (Christie életében először és utóljára történt meg hasonló) arra is rábeszélte a szerzőt, hogy változtasson a történet végén.

Persze Agatha Christie sem bújhatott ki a bőréből, az És eljő a halál… című kötet nem a régészeké, senki nem kutat múmiák és piramisok rejtett titkai után, nem hoz átkot senki senkire, nem mutatkozik sehol egy vészjósló holtából visszatérő szellem. Sőt, Monsieur Hercule Poirot-ot vagy Miss Jane Marple-t is hiába keresnénk a piramisok árnyékában. Agatha Christie nem a XX. század rejtélyekkel teli konzervatív világába viszi el az olvasót, hanem a „dicső” múltba. És mégis, mintha az ókori Egyiptom szele épp csak annyira csapta volna meg az írónőt, amennyire az egészségesnek mondható, hiszen a bűnügyi regény akár a középkorban, de a jelenben is játszódhatott volna. Kortalan, és mégis hű a korhoz.  Az És eljő a halál… négyezer évvel ezelőtt játszódó izgalmas és letehetetlen krimi.

"Most ebben a pillanatban Renisenb úgy érezte, mintha sohase ment volna el innen..."

A történet tehát Kr. e. 2000 körül játszódik az ókori Egyiptomban, a Nílus partján élő aktuális fáraó alattvalóinak mindennapjaiba, hierarchikus felépítésű családi viszonyaiba, belső feszültségeibe tekinthetünk be.

Az özveggyé vált Reniszenb visszatér családjához kislányával, Tetivel, és gyászát megtörve az első felindulásában örömmel tapasztalja, hogy nem sok minden változott, míg ő távol élt. Családtagjai ugyanúgy élnek és ugyanolyanok mint régen. Ám a külsőségek megtévesztőek lehetnek… Hori, az intéző és írnok mutat rá, hogy a változás szembeszökő, csak pontosabban kell figyelni a dolgokat, és a belül rothadásnak indult érzelmek hamar a felszínre törhetnek…

Hori észrevétele hamar tárgyi azaz személyes jelenléttel igazolódik: Reniszenb apja, Imhotep, a család idősödő ura egy új asszonnyal tér haza. Nofret nem csak fiatal, hanem gyönyörű ágyas is, aki tudja mit akar az élettől, és hogyan kell elcsavarni a férfiak fejét, ahhoz, hogy el is érje a célját. Természetes, hogy a rokonoknak nem tetszik Nofret és olyan betolakodónak tekintik, aki a családi vagyonra kívánja rátenni a kezét.

"Halál... Az életről gondolkozott, és lám bezárult a kör - megint itt a halál..."

Telnek múlnak a hónapok és egyik rejtélyes halálos balesetet újabb köve: Noferet szőrnyű halált hal, leesve a szakadékba, a gyász még le sem telik, mikor Szatipi is meghal különös körülmények között. És a családtagok kezdenek attól tartani, hogy nem lesz megállás.

Reniszenb nem kívánja tétlenül nézni, hogy fiát és szeretteit végzetes baj érje, maga kezd nyomozásba. Kétségekkel és bizalmatlansággal tekint mindenre és mindenkire, de lenyűgözően bátran áll  ki és kérdezősködik, követi a nyomokat a végső cél eléréséért, miközben nem csak a fia élete kerül veszélybe, hanem ő magának is választ kell adnia, kinek az oldalán kívánja leélni életét.

Eredeti cím: Agatha Christie: Death Comes as the End
Magyar cím: Agatha Christie: És eljő a halál...
Fordító: Kocsis Anikó
Kiadó: Hunga Print
Megjelenés: 1944/1993
Oldalszám: 222

Tetszési index: 100%