„Május 2. …Azért írom le a dátumot, mert azt hiszem, rátaláltam e feljegyzések egy lehetséges formájára. Belefoglalom a jelent – legalábbis éppen eleget belőle ahhoz, hogy szilárd alapként szolgáljon, amelyre ráállhatok. Érdekes lenne ezt a két embert – mostani és akkori magamat – szembeállítani. Mi több, erre a múltra nagy hatással van a jelen pillanat. Amit most leírok, nem írnám le egy év múlva.”
Hogy akadtam rá: Direkt kerestem, miután kivégeztem több Woolf könyvet is.
Miért: Jó érzés a polcomon tudni Virginia Woolf írásait, még jobb érzés olvasni őket, hogy aztán hosszan bennem maradjon a hangulatuk, soraik, gondolatfüzéreik. Mindig is vonzódtam Virginia Woolf stílusához, az önéletrajzi írásokat tartalmazó vékonyka kötet pedig többet elmond róla, mint azt elsőre vélnénk.
"Az élet keskeny járdacsík a szakadék felett."
Első pillantásra vékonykának tűnik egy önéletrajzi megnyilvánuláshoz márpedig a könyv alig négy írást tartalmaz: Vázlat a múltról, A Hyde Park Gate 22, Ős-Bloomsbury, Én és a sznobizmus címekkel, és bár a négy szöveg rövidkének mondható számtalan név és rokoni viszony szerepel benne, amit a kiadó külön névjegyzékkel és az írónő családfájának vázolásával segít ki.
Sok mindent tudunk Virginia Woolfról, köszönhetjük ezt a műveinek, az életformájának, annak a brit irodalmi körnek, melynek aktív részese volt, és a filmiparnak, ami szerencsésen kihasználta mindezt.
"Ez most valami igazi dolog."
Önéletrajzi írásai közül az első, hosszabb darab a gyerekkorra vezet vissza, majd a felnőtté válás olyan emlékeket felidézve, amelyek egy furcsa ködből törnek elő, és jön a „szivacs”, majd a munkára összpontosítás. Hogy mi teszi különlegessé a rövidke visszaemlékezéseket? A hangulatuk. A halál, öngyilkosság, betegség állandó jelenléte, a családi szeretet, és a családon belüli erőszak, a majd egy évszádot felölelő angol szellemi és társasági elit mindennapjai és kapcsolatai.
Virginia Woolf soha nem volt elégedett önmagával, gyenge idegrendszerét kikezdte a sok veszteség, a világháború okozta sokk. „Ebédeltem én már H. G. Wellsszel, is hogy megismerkedjem Bernard Shaw-val, Arnold Bennett-tel és Granville Barkerrel, de mindig úgy éreztem magam, mint egy öreg mosónő, aki lépésről lépésre küzdi fel magát egy meredek és végtelen lépcsősoron.”
Kiadó: Csokonai Kiadó
Fordító: Séllei Nóra
Megjelenés: 1999
Oldalszám: 215
Tetszési index: 78%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése