„Vállalkozásunk iszonyatos nagyságával azokban a percekben nem voltunk tisztában; csupán a port láttuk magunk előtt az úton, és magunkat a motoron, amint faljuk a kilométereket észak felé tartó utunkon.”
Hogy akadtam rá: A környezetemben nagyon sok embert érdekel a latin kultúra, és persze Che Guevara. Engem is. Mindig is vonzott a dél-amerikai titok, a romantika felhőjébe burkolózott gerillaharcos, a céljai eléréséért akár gyilkolni képes forradalmár és politikus, és persze a gondtalan, minden lében kanál, betegséggel küzdő fiatalember is.
Miért: Mert ez a Guevera nem az a Guevera. Nem az, aki ma a szabadság szimbólumaként, kulturális ikonjaként lép elénk, és nem az amerikai hippi-korszak és a 68-as európai diáklázadások iránt újonnan feltámadt nosztalgia terméke, jól eladható kulturális árucikk. Vagy mégis?
Az álarc nélküli Che
Kér fiatalember elhatározza, hogy egy megbízhatatlan Poderosa motorral bebarangolja a szülőföldrészét. Az egyik orvostanhallgató, 24 éves, és Ernesto Guevara de la Sernának hívják. A társa, Alberto Granadó is orvosjelölt, a leprakezelés szakértője. A történészek feladata meghatározni a latin forradalmár politikai tetteit, a kilenc hónapos vándorút Dél-Amerikában nem is erről szól, hiszen Che Guevera ebben a könyvben keveset politizál, sokkal inkább megfigyel, leír, bemutat és élményeket nyújt.
...parentesis ambroso
Igazság szerint a cím inkább a kalandra hajaz, mintsem a megtörtént valóságra, mivel a járgány szűk 3 hónap után - azt is javítgatások tömkelegével élve túl - végleg felmondta a szolgálatot, és hőseink eztán autóstoppal és gyalog, hajón, tutajon, repülőgépen folytatták útjukat és utaztak Észak-Amerika (Miami) felé. Csakhogy a marketinggépezet életbe lépett, így a nemes egyszerűséggel csak Útijegyzetek (Notas de viaje) címmel ellátott jegyzetek megkapta A motoros naplója (The Motorcycle Diaries) elnevezést.
Rendkívüli rohanás?
Aki vérbő kalandokkal teli leírásfolyamot vár, az esetleg csalódni fog Che-t olvasva, merthogy a fölszövegben beharangozott élményekkel szemben, ha pontosan és figyelmesen olvasunk sokkal inkább egy fiatal, a világra kíváncsi utazó jegyzeteibe mélyülhetünk el a lapokon, aki fázik az Andok 5000 méteres hegyei között, harcol a kietlen sivatag tűzforróságával, a szúnyogok felhőiről már nem is beszélve, és aki hol orvosi tapasztalatai, hol baráti kapcsolatai, hol pedig, ha nem marad más, fizikai munka vagy ügyeskedés révén próbálja megszerezni a továbbutazáshoz és az alváshoz-evéshez valót. Guevera hű önmagához és a róla kialakult idealizált képhez, hiába ábrázolta reálisan, sőt gyakran naturálisan a velük megtörténteket, az egyszerű meszticek, indiánok, Európából ideszakadt emberek vendégszeretete végigkíséri a történetet.
Útvonal: Argentína, Chile, Peru, Brazília, Kolumbia, Venezuela.
Kiadó: Ulpius Ház
Megjelenés: 2006
Oldalszám: 213
Tetszési index: 82%
Hogy akadtam rá: A környezetemben nagyon sok embert érdekel a latin kultúra, és persze Che Guevara. Engem is. Mindig is vonzott a dél-amerikai titok, a romantika felhőjébe burkolózott gerillaharcos, a céljai eléréséért akár gyilkolni képes forradalmár és politikus, és persze a gondtalan, minden lében kanál, betegséggel küzdő fiatalember is.
Miért: Mert ez a Guevera nem az a Guevera. Nem az, aki ma a szabadság szimbólumaként, kulturális ikonjaként lép elénk, és nem az amerikai hippi-korszak és a 68-as európai diáklázadások iránt újonnan feltámadt nosztalgia terméke, jól eladható kulturális árucikk. Vagy mégis?
Az álarc nélküli Che
Kér fiatalember elhatározza, hogy egy megbízhatatlan Poderosa motorral bebarangolja a szülőföldrészét. Az egyik orvostanhallgató, 24 éves, és Ernesto Guevara de la Sernának hívják. A társa, Alberto Granadó is orvosjelölt, a leprakezelés szakértője. A történészek feladata meghatározni a latin forradalmár politikai tetteit, a kilenc hónapos vándorút Dél-Amerikában nem is erről szól, hiszen Che Guevera ebben a könyvben keveset politizál, sokkal inkább megfigyel, leír, bemutat és élményeket nyújt.
...parentesis ambroso
Igazság szerint a cím inkább a kalandra hajaz, mintsem a megtörtént valóságra, mivel a járgány szűk 3 hónap után - azt is javítgatások tömkelegével élve túl - végleg felmondta a szolgálatot, és hőseink eztán autóstoppal és gyalog, hajón, tutajon, repülőgépen folytatták útjukat és utaztak Észak-Amerika (Miami) felé. Csakhogy a marketinggépezet életbe lépett, így a nemes egyszerűséggel csak Útijegyzetek (Notas de viaje) címmel ellátott jegyzetek megkapta A motoros naplója (The Motorcycle Diaries) elnevezést.
Rendkívüli rohanás?
Aki vérbő kalandokkal teli leírásfolyamot vár, az esetleg csalódni fog Che-t olvasva, merthogy a fölszövegben beharangozott élményekkel szemben, ha pontosan és figyelmesen olvasunk sokkal inkább egy fiatal, a világra kíváncsi utazó jegyzeteibe mélyülhetünk el a lapokon, aki fázik az Andok 5000 méteres hegyei között, harcol a kietlen sivatag tűzforróságával, a szúnyogok felhőiről már nem is beszélve, és aki hol orvosi tapasztalatai, hol baráti kapcsolatai, hol pedig, ha nem marad más, fizikai munka vagy ügyeskedés révén próbálja megszerezni a továbbutazáshoz és az alváshoz-evéshez valót. Guevera hű önmagához és a róla kialakult idealizált képhez, hiába ábrázolta reálisan, sőt gyakran naturálisan a velük megtörténteket, az egyszerű meszticek, indiánok, Európából ideszakadt emberek vendégszeretete végigkíséri a történetet.
Útvonal: Argentína, Chile, Peru, Brazília, Kolumbia, Venezuela.
Kiadó: Ulpius Ház
Megjelenés: 2006
Oldalszám: 213
Tetszési index: 82%
2 megjegyzés:
a boliviai naplot is olvastad? mert az szerintem unalmas volt.
katka
Szia Katka,
persze, hogy olvastam. :) Tervezem is majd az említését. Nem annyira izgalmas bújdokolni a hegyekben, inkább veszélyes és naturális.
mara
Megjegyzés küldése