Háy János: A gyerek

„Aki a vidéki városba kerül, tulajdonképpen a nemlétbe zuhan bele, abba az időbe, ami elemi erővel helyezkedik szembe azzal a tévképzettel, hogy a világ valami felé tart. Mert ott semmi nem tart semmi felé. Ha eljut például a gyerek az állomás melletti kocsmától valamely távolságba, ott egy újabb kocsmát talál, ami szakasztott ugyanolyan, mint az előző. Ezért gyakran elindulni sincs az embernek kedve az állomástól, hanem inkább ott veti bele magát ebbe az állóvilágba.”

Hogy akadtam rá: Születésnapomra kaptam, mert jól tudják: Háy János minden mennyiségben jöhet.

Miért: Mert akár tetszik, akár nem mindegyik Háy János könyvet elolvasom. „Akinek nem volt még, most íme van. Akinek volt, tudja mit kell tenni: megfogni a kezét, megölelni, megsimogatni, hisz gyerek.” – hát ezért.

A tisztánlátás végett
Akik ismerik Háy János munkásságát nem éri különösebb meglepetés. Azt mutatja be, amilyen a világ, amilyennek ő a világot látja, se többet, se kevesebbet. Pont eleget. Kicsit sem optimista, kicsit sem derűlátó, mégsem tudom letenni. Amúgy is valamiféle perverz vonzalmat érzek a szerző művei iránt, talán mert a tragikusság, a pesszimista szemléletmód olyannyira valóságos, olyannyira névtelen, hogy végig kell követni a gondolatfolyamokat és az (igazából alig létező) eseményeket.

Monoton reménytelenség
Megismerhetünk egy vidéki gyerekkel, akinek még a neve sem ismert. Név nélküli. Akárhol, akármikor, akárkinek a története lehetne Magyarországon, és hiába tudjuk meg a főszereplő nevét a történet vége fel, már annyira lényegtelen, hogy említésre sem méltó. Háyra szinte minden prózájára jellemző a nevek megszemélyesítése és fontosságának elhagyása, viszont ha már neveket ad, akkor egyfajta iróniával teszi. És ez tetszik nekem. Tehát a gyerek, akiről az egész történet szól, vidéki családban születik, s az apja szerint többre érdemes, mint ő vagy a nagyapja, vagy az apósa, ezért felküldi a székesfővárosba, fejlődni, szerencsét próbálni. Csakhogy a gimnáziumi éveket követően, csak Szegedre veszik fel az egyetemre, ezzel mintegy megpecsételve (bal)szerencséjét…
Ha valaki azt várná, hogy az epizódokként megismerhető szereplők életciklusait követve végre feltűnik akár csak egyetlen elégedett és boldog ember, az csalódni fog. Háy egyfajta társadalomkritikája nem ilyen világot mutat be kiváló stílusban, végtelenül passzoló hangulatban.

Kiadó: Palatinus Kiadó
Megjelenés: 2007
Oldalszám: 280

Tetszési index: 76%