"- Ne aggodalmaskodjatok a holnap felől – mondtam neki –, mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja.
- Ámen - mondta ő.”
Hogy akadtam rá: A barátnémtól kaptam ünnep alkalmából, ahogyan az első, és többedik Vonnegut-könyvemet is. Egyfajta hagyomány ez már köztünk…
Miért: Mert letehetetlenül szeretem. Nincs sora, amire azt mondanám, hogy ezt még egyszer nem akarom elolvasni. Vonnegutnak megadatott az a fajta tehetség, hogy hihetetlen fekete humorral figyelhette maga körül a világot, mégis csak elcsippentett észrevételeit írta le nem mindennapi nyelvén.
Ahogyan Vonnegut látja a világot
Hogy miért érdemes nem letenni az első felszisszenés után a Börleszket? Mert a mesterre a rá jellemző bizarr és groteszk jelenetsorokban sajátságos társadalomkritikáját tárja elénk. A fekete humor, a versek, a szójátékok segítségével meghökkentő megoldást kínál az egyik legsúlyosabb problémára, a magányra a családnövelési projekttel a „Nincs többé magány!”- választási jelszóval; és keresi az öregség, az elmúlás elfogadásának a válaszait.
A mesterséges nagycsaládok elmélete
Egy testvérpárt elsodor az élet. Előfordul. A probléma abból fakad, hogy Wilbur és Eliza termete nem hétköznapi, az ikrek óriásiak, csúfak és torzak, szoros szimbiózisban élnének egymással, ám külön állati szintre esik vissza az intelligenciájuk. Csoda, hogy a szüleik a világtól elzárva tartották őket? Csakhogy mi történik, ha ez a két gyerek tudja egyedül, hogy a kínaiak képesek magukat hangya nagyságúra kicsinyíteni, és így a világ uralmára törnek… Ebből a cseppet sem bizalomgerjesztő helyzetből küzdötte fel magát a regény hőse Dr. Wilbur Nárcisz-11 Swain, képtelenül hosszú életű öregember az USA utolsó elnökévé. És ebből a cseppet sem bizalomgerjesztő helyzetből mutatja be Vonnegut, milyennek is látja ő a világot, a jövőt.
Egy testvérpárt elsodor az élet. Előfordul. A probléma abból fakad, hogy Wilbur és Eliza termete nem hétköznapi, az ikrek óriásiak, csúfak és torzak, szoros szimbiózisban élnének egymással, ám külön állati szintre esik vissza az intelligenciájuk. Csoda, hogy a szüleik a világtól elzárva tartották őket? Csakhogy mi történik, ha ez a két gyerek tudja egyedül, hogy a kínaiak képesek magukat hangya nagyságúra kicsinyíteni, és így a világ uralmára törnek… Ebből a cseppet sem bizalomgerjesztő helyzetből küzdötte fel magát a regény hőse Dr. Wilbur Nárcisz-11 Swain, képtelenül hosszú életű öregember az USA utolsó elnökévé. És ebből a cseppet sem bizalomgerjesztő helyzetből mutatja be Vonnegut, milyennek is látja ő a világot, a jövőt.
Ahogyan Vonnegut látja a világot
Hogy miért érdemes nem letenni az első felszisszenés után a Börleszket? Mert a mesterre a rá jellemző bizarr és groteszk jelenetsorokban sajátságos társadalomkritikáját tárja elénk. A fekete humor, a versek, a szójátékok segítségével meghökkentő megoldást kínál az egyik legsúlyosabb problémára, a magányra a családnövelési projekttel a „Nincs többé magány!”- választási jelszóval; és keresi az öregség, az elmúlás elfogadásának a válaszait.
Kiadó: Maecenas Kiadó
Fordító: Borbás Mária, Orbán Ottó
Megjelenés: 2005
Oldalszám: 244
Tetszési index: 92%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése