Becca Fitzpatrick: Csitt, csitt

„Pont időben néztem fel ahhoz, hogy elkapjak egy újabb sötét vigyort. Ez a mostani szinte felhívott, hogy szedjek ki belőle valamit.
– A neved? – ismételtem, azt remélve, hogy csak a képzeletemben halkult el a hangom.
– Hívj Foltnak! Komolyan gondolom. Gyerünk!
Kacsintott, ahogy kimondta, és egész biztos voltam benne, hogy hülyét akar csinálni belőlem.
– Mit csinálsz a szabadidődben? – kérdeztem.
– Nincs szabadidőm.”

Hogy találtam rá: Ajánlották.

Miért: Ajánlották.

Magyarázom a bizonyítványom
Ez is megvolt. Elolvastam, de csak mert annyira javasolták. Elolvastam, mert annyira sok dicsőítő kritikát hallottam róla, és mert mint utólag kiderült, a book trailere érdekesebb lett, mint a könyv. Elolvastam, de minek? Mazochista lettem? Messze többet vártam tőle.
Miután már tisztáztam magamban, nem kell szégyenkeznem amiatt, hogy irodalmi sznobságom dacára szeretem a fantasy, misztikus és sci-fi történeteket, és mert benina boszorkányait például imádom, úgy gondoltam megpróbálkozom a Hush, hush-sal is.
Őszintén be kell vallanom (szégyellem is magam érte), hogy az országokat átívelő távolság miatt e-book formátumban lapoztam végig, de azt is be kell vallanom: hála az égnek!, mert nem vagyok benne biztos, hogy pénzt fogok kiadni érte, vagy könyv formátumában esetleg nagyobb elégedettséggel tekintek majd rá.


Földre száll az angyal
A történetről egyszerűen nem érdemes írni. Mintha (bár többek tagadják) a Twilight-ot koppintották volna átemelve egy voltaképp fogalmam nincs milyen környezetbe. De ha már erről van szó, Portland környékén zajlik a vámpír mizéria is, ha jól emlékszem.

Van egy főszereplőnk, akinek a szemszögéből ismerjük meg az eseményeket, a tipikus tizenéves tinilány, Nora Grey, aki tipikusan magányos, és persze akiről kiderül, hogy más mint a többi diáklány széles a környéken: például tipikusan paranoid viselkedésmintákkal bír. Őt (időnként ellen)segíti tipikusan nagyhangú és nekem unszimpatikus, olykor visszataszítóan viselkedő barátnői tulajdonságokkal bíró barátnője, Vee. Rajtuk kívül pedig a megszokott tipikusan sokat megengedő anyuka és buta rendőrök is szerepelnek a sorban. Ja, és ki ne hagyjam az (ark-, bukott, halál- (?) angyali formátumú emberi testért ölni képes főszereplő srácot se, Foltot. Aki bármennyire jóképű, remekbe szabott és kellőképpen sötét (minden tekintetben), előtörténete is van, de abból sem lehet sokat érteni. (Ajánlatos kíművelnie magát az olvasónak az angyalok kérdése terén.)

Szóval, Folt magányos és fanyar hősiessége megigézi az első szerelemre vágyódó Norát. Ezzel nincs is baj, csakhogy az egyébként addig az iskola környékén soha nem is látott osztálytárs srác befurakodik az ő elméjébe. Annak ellenére, és egy időben, hogy minden külső ráhatás ellenére is a vonzalom egyre erősödik és beteljesedni látszódik (legalábbis a szikrája már pattog), a főszereplőnkkel megmagyarázhatatlan események sora kezd történni, és legtöbbjük a kiszemelt Folt javára írhatók. Nevetséges és teljesen realitást nélkülöző események történnek: összevernek egy ellenlábas diáklányt, amolyan iskolaszépét, éjjel rohangálnak a játékbarlangszerű cirkuszban, biliárdszalonban próbálkoznak a biológia dolgozat megírásával és mindeközben egyre erősödik a bevallatlan és kimondatlan szerelem.

És hogy a rosszfiúkról is szó essék. A zsaruk hülyék. Bocs. De tényleg. Bár ettől még nem rosszfiúk, épp csak az írónő kelléktárában a klisék könnyen észrevehetők. Az új osztálytársak, Elliott és Jules pedig nem árulnak zsákba macskát, könnyen kiderül, hogy kik is ők, és nem csak azért, mert egyikük sem nyeri el Nora tetszését, miközben barátnőjét, Vee-ét igen. Ami megint csak érthetetlen, mert a két karakterben nincs semmi, ami kiemelné őket a háttérből.

Ami tetszett? A történet alapja remek. Lenne. És talán még az, hogy az írónő titokban tudta tartani a főhős, Folt személyének pontos mibenlétét, és ezzel legalább tudott egy kis meglepetést okozni. Bár épp ugyanettől a könyv első fele unalmas lett, mert nem igazán történik benne semmi. És ha már Folt került szóba (talán egyedül őt érdemes szóba hozni), bizony hiába jóval összetettebb és érdekesebb a karaktere, mint mondjuk sorstársáé vámpír Edé, aki csak néz maga elé, nagyokat sóhajtva, mégis kiaknázatlan, hiányt hagy maga után. Sokkal, de sokkal több van ebben a sötét, sokat megélt angyali lényben, mint amit az írónő megjelenített. Folt hiába próbál szeretettel telve ironikusan humoros, olykor pikírt és gúnyos lenni, nem jön eléggé át, nem kerül meseföldre a szívem miatta. Nora, meg… Norától falra mászik időnként az ember. Így, ilyen formában kevés ahhoz, hogy több kötetet elvigyen a hátán.

Csitt, csitt - Végre valóban csitt!
Sok hiba van a Csitt, csitt-ben. Például miért csak a könyv kétharmadánál esik először szó az angyalokról, sőt, a bukott angyalokról, amikor erről szólna a történet, és amikor a könyvborító (ami egyébként remekbe szabott) mindent elárul? Erősen kétlem, hogy a tengerentúlon engedélyezett a tanárt le „mi a fenézni”, de ha igen, akkor megkövetek mindenkit. Miért evidens Nora számára Folt fordított V alakú hátsebét meglátva, hogy angyallal van dolga? Bizony eszembe sem jutna "angel-t" kiáltani meglepetésemben hasonlót látva, lévén nekem is van hátvágásom.
Sajnos a magyar szerkesztésben és fordításban is több hibát találni. Mi az, hogy edző például? Könyörgöm, hova tette a fordító a szókincsét? Hogy lehet a biológia tanárt imigyen nevezni? Miért kell beérni az amerikanizált nyelvi kifejezésekkel, ha számtalan akad helyettük? És fordítva is igaz. Ha Folt neve Patch, miért nem lehet tisztázni a magyar jelentését könnyed félmondattal, és meghagyni az eredeti változatot, ha már mindenkinek van eredeti változatú neve? És vajon mi lehet a cél azzal, hogy úgy szerkesztették a könyvet, hogy az nem kevéssé befolyásolja a történés logikáját?

Idegesítő volt, amit nagyon sajnálok, mert a történet valójában érdekes lehetne, tetszene. Örömmel megkérdezném a Könyvmolyképző Kiadó vezetőjétől, kinek az ajánlására, miért adta fejét és pénzét ennek a regénynek a piacra vitelére és széthintésére.
Említettem a random elején benina könyvét. A Boszorka Fénye például ott van olvasásra, kiadásra ugyanennél a kiadónál. Katona Ildikó (és mi olvasók is) a boszikkal jobban jár majd, mint az angyalokkal, mert ennél sokkal jobban megírt, izgalmasabb és szebb, kidolgozottabb történet.

Eredeti cím: Becca Fitzpatrick: Hush, Hush
Fordító: Farkas Orsolya
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés: 2010
Oldalszám: 360

Tetszési index: 26%