Hogy találtam rá: Rá kellett jönnöm, hogy szeretem a misztikus sztorikat. Az első részt, először magyarul, Csontváros címen olvastam, és mert kíváncsi voltam a folytatásra megrendeltem a további, német nyelven már megjelent, részeket is.
Miért: Mert elsősorban az ifjúsági korosztálynak szóló könyvsorozat egyszerűen megfogott. Szerencsére, mégis könnyedén találok hibákat benne. Míg időm adta, és végigolvastam a nem csekély oldalszámú német verziót, épp megjelent magyarul is a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában.
A Csontvárosban már kiderült, hogy a főszereplő lány nem akármilyen képességek birtokában van, és hogy a főszereplő srác úgy amúgy sem egy akármilyen srác. Helyes, komor és szexi. Ez Jace. Zavart, elveszett és teljesen gyanútlan. Így érzi magát Clary, mindaddig míg Jace be nem vezeti a saját világába. Ez volt az első részben, és bevallom, vártam már, hogy a következőt befejezzem. Nos, a második rész is hagyott bennem kérdéseket.
Clary Fray semmi másra nem vágyik jobban, mint hátat fordítani az Alsóvilágnak. Szeretne visszatérni a normális, mindenki által élhető életébe. De mi számít normálisnak, ha valaki Árnyvadász és démonok, vérfarkasok, vámpírok és tündérek ellen, illetve velük együtt kell harcolnia? Csakhogy Clary hiába szeretne több időt tölteni Simonnal, az Árnyvadászok mindig mindenhol vele vannak, sőt újonnan megtalált és eladdig bimbózó romantikával tekintett bátyja, Jace (az egyik legjobb karakter, minden hiba ellenére) is a nyomában van folyton. De amikor Jace veszélybe kerül, Clary sorsa és küldetése világossá válik – és felveszi a halálos harcot az éjszaka lényei ellen.
Cassandra Clare, The Mortal Instruments sorozatának első kötetét a német kiadó úgy reklámozta, mint „lenyűgöző debütálást”, és én el is hittem róla, hogy egy átlagosnál kicsikét jobb ifjúsági fantasy regény, de nem több. Az viszont figyelemre méltó, hogy a City of Ashes-t (Hamuváros) már a „lélegzetelállító” jelzővel írta le az Arena kiadó.
Noha tudjuk jól, hogy egy kiadónak az a dolga, hogy dicsőítse az általa kínált műveket, azért kíváncsi voltam (azon kívül, hogy természetesnek vettem: ha egyszer már úgyis el kezdtem olvasni a négy részes sorozatot, akkor azon végigrágom magam, bármi áron), vajon mi az oka ennek a pozitív váltásnak. A kiadó közleménye azt sugallta, hogy Cassandra Clare tanult az első könyv hibáiból. Hogy több van a két rész között, mint egy sorozatos kapcsolat. Hogy a karakterfejlődés, a logikai felépítés és a történet érthetősége a folyamatosságot hozta előtérbe. Vagyis a szerzői teljesítmény jelentősen javult.
És valóban, jóval kevesebb logikai hibát találni benne, mint az első részben. Ám kétségtelen, hogy a könyv néhány hiányossága közül, a legnagyobb a főkarakter, Clary személyében található, amit mintha a szerző félt volna keményebben a kezébe venni és megváltoztatni. Mégis, a regény-sorozat a City of Ashes-zal immár több mint egyfajta cukormáz, több mint egy tiniknek íródott misztikus keretekbe foglalt láv sztori. Mindent összevetve, ez a történet már sokkal jobban bevont a képzeletbeli világba és sokkal izgalmasabb is lett.
Karakterek minden mennyiségben
Szóval, a fő gondom Clary, a főszereplő. Bármilyen probléma merül fel körülötte, igazából nem ő oldja meg őket, hanem a barátai és a rokonai (tiszta Harry Potter csak lányban - a Szerk.). Olyan mintha tehetetlen és fantáziátlan lenne – noha elviekben varázserővel bíró Árnyvadász. Újra s újra felmerült bennem: miért kell őt mindig megmenteni, kisegíteni.
A másik főszereplővel, Jace-szel is van bajom, noha az ő stílusa tényleg tetszik. Egyszerűen nem érthetők és nem hitelesek számomra a hangulatingadozásai. Infantilis tinédzser, noha felnőttnek akar tűnni, vagy egyszerűen hisztis?
További, és valóban hiteltelen antagonnal egészül ki a kör: az Inkvizítor. Akinek a szerepe alapjában véve egy két lábon járó sztereotípia: jön, lát és dönt. Az egész nagyon ellenszenves. És fura. Szerintem.
Két karakter, meg tudja menteni az egész regényt. Luke, a vérfarkas nagybácsi és Simon, a napsütést bíró vámpírrá változott barát. Valójában a két mellékszereplő karaktere már annyira bonyolulttá vált a második részre, hogy a szerkesztés megkövetelte, legalább az egyikük továbbálmodásának a betiltását. Az írónő kedvenc szereplője, Simon kapta meg a lehetőséget, és hogy a sorozat negyedik része, már kifejezetten róla szóljon.
Említést kell tenni még Jace és Clary apjáról(?) és az Árnyvadászok legnagyobb ellenségéről, Valentinról. Aki az egyik legjobban jellemzett gonosz szereplő, akiről eddig olvastam.
Kifejezetten tetszett, hogy Cassandra Clare mellőzte a szokásos mindent feketében és fehérben látunk, sarkok és élek, jó és rossz oldalak tudatos elhatárolását, és hogy egyetlen ember képes lenne bármire és megtenne bármit, csak azért, hogy célját elérje.
Hogy jó-e vagy sem, nem tudom biztosan, mindenesetre néha azt érezni, hogy az írónő tobzódott az ötletekben és mindet meg akarta jeleníteni. Ami biztos viszont, hogy a City of Ashes része annak a varázslatos világnak, amit Cassandra Clare létrehozott, és ami úgy tűnik, még sok titkot tartalmaz és igyekszik nem a kitaposott ösvényeken járni.
Eredeti cím: The Mortal Instruments – City of Ashes
Magyar cím: A Végzet Ereklyéi – Hamuváros
Német cím: Chroniken der Unterwelt – City of Ashes
Kiadó: Arena Verlag Gmbh
Megjelenés: 2008
Oldalszám: 480
Tetszési index: 84%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése