Boszorkányok ünnepe

"A vihar tombolt a fejünk felett. A fák lombjait éppoly könnyedén cibálta, mint az esőtől átnedvesedett hajamat. Fényes villám hasította ketté a fekete felhőket, megvilágítva ezzel a széles fennsíkot. Egész a széléig menekültünk a zsoldos elől – szinte a nyakamon éreztem őrült lihegését."

Hogy találtam rá: Titok.

Miért: Mert ilyen is kell. Mert Boszorkányok igenis léteznek. Mert boldogságos születésnapot, benina.

A mesék hullámán
Boszorkány. Félelmetes, misztikummal átitatott szó ez. Egyszerre magához vonz és eltaszít, megrémít és elbűvöl.
Boszorkány. De melyikük? A Vasorrú Vába, a csodálatos eastwicki boszorkányok, a gyönyörű Rowan Mayfair A boszorkányok órájából, benina bíborhajú Claire-je vagy maga Harry Potter?

Valóság s képzelet határa
Minden időben és minden országban voltak, vannak és lesznek is boszorkányok. Persze nem mindegy miért nevezzük és kiket nevezünk boszorkányoknak. A mágiát, a jövőbe látást és a gyógyítás tudományát és mindazokat, akik ezen képességek birtokában vannak mióta világ a világ misztikus hiedelmek és félelmek veszik körül.

Nagyjából a 19. század közepén (a gótikus és misztikus regények megjelenése tájt) született meg a boszorkányok létezésének kétféle sémája. A tudományos irodalomban vagy a szépirodalomban szó esik a boszorkányságról, a mágiáról, a rontásról és a bűvölésről, a hiedelmekről vagy a babonákról, akkor azt vagy a népi kultúrára való rácsodálkozás, annak romantikus ízlelgetése jellemzi, vagy ugyancsak gyakori, hogy az író történetével a tudatlanság felszámolására tesz kísérletet. Keszeg Vilmos szerint a „természet” és a „civilizáció” küzdelmének mitikus és mesés történeteivel gazdagítani kívánják a boszorkányok létének megkérdőjelezését illetve megkérdőjelezhetetlenségét. A történelem pedig számos irodalmi feldolgozással élt a boszorkák bemutatása terén.

Milyenek a boszorkányok?
Lehet akár vasorrú bába, akár varázslógömb felett görnyedő jós, kártyavető javasasszony, de maga az erotikával átitatott szexepiles varázslónő is. A történelmi áttekintéseket és az irodalmat összevetve elsősorban azokat a férfiakat és nőket hívjuk így, akik olyan képességekkel bírnak, melyekhez az átlagon felüli empátia, ösztönös pszichológusi képességek, a gyógyító szerek, a varázsformulák, a varázs- és szerelmi bájitalok és néha a mérgek ismeretével bírnak. A néphiedelem szerint sokan közülük képesek befolyásolni az időjárást és az esőt, vagy szárazságot képesek előidézni, mások pedig aranyat érő jóslataikkal előre látják a jövőt, és annak kimenetelén még a jelenben változtatni tudnak (ami persze jogos, hiszen a jelenben folyamatosan változtatunk a jövőn).

Gyűlölik vagy szeretik, nagyra becsülik, és többnyire üldözik őket. Megkérdőjelezhető és hihetetlen tudásuk és erős elhivatottságuk félelmet ébreszt a normál halandó emberekben. A bujdosásból eredő titokzatoskodást korán misztikus és a realitástól eltávolodó elméletekkel és tulajdonságokkal ruházták fel őket. Elődeink azt állították – vagy feltételezték –, hogy a szellemek, a halottak, sőt az alacsonyabb istenségek világával is kapcsolatban állnak. Mindenki számára nyílt titok volt, hogy az erejük örökölhető, a boszorkányság adománya családi tulajdonság. (Nem csoda, hogy a boszorkányok egész családját üldözték és halálra ítélték.)
S mégis, minden félelem ellenére az emberek, ha félelemmel telve és titokban is, gyakran keresték a boszorkányok társaságát, a boszorkányokat gyógyító szerekért, jövendőmondásért, szerelmi tanácsadásért, bőséges aratásért, jó vadászzsákmányért vagy egyéb szükséges dolgokért keresték fel.

"Claire útja mentora halálával kezdődik, és egészen addig tart, míg végre hinni kezd önmagában. Az ereje beteljesedéséig rengeteg eseménydús kalandot él át új mentora és varázslatos barátainak a társaságában, miközben szüntelen harcot vívnak a sötét mágia harcosaival."
Korunk boszorkányai áldott és mesés erőkkel bírnak. A szép- és szórakoztató irodalom imád velük foglalkozni és őket foglalkoztatni, a művekben a boszorkányok egyre élesebben kettéválnak, és a mindenkori jó és a mindenkori gonosz szerepét veszik át. Ezek a nőszemélyek és egyre gyakrabban férfiakat is befogadó csöndesen élő csoportok szoros kötelékeket alkotnak egymással, a földi halandók pedig lassan már azt is elnézik neki, ha az ördögökkel, a démoni világgal tartanak fenn kapcsolatot és barátkoznak velük.

Pillanatig sem tartom szégyenletes dolognak, hogy időnként szeretem, ha megbűvölnek, ha ideig-óráig a valóságból kizökkenve egy másik dimenzióba varázsolnak. Sok kedvenc könyvemnek boszik a főszereplői, ám a mesék terén a Bíborhajú trilógia első része, A Boszorka Fénye viszi el jelenleg a pálmát. benina olyan misztikus világot teremtett a természetfeletti erőkkel bíró lényeknek és az emberi személyeknek, amely több és egészen más, mint amit a misztikus ifjúsági könyvek terén eddig olvastam. Szeretem benne, hogy a boszorkái és a démonai minden misztikusságuk ellenére nagyon is emberiek, hogy a főszereplők jellemfejlődése nem előre kiszámítható, és a történet hullámzása mindig bizonytalanságban és izgalomban tart.