Antoine de Saint-Exupéry: Éjszakai repülés

”Ha sajnálkozunk, még mindig ketten vagyunk; a szánalom még mindig megosztottság. De van a kapcsolatoknak egy olyan magasságuk, ahol a hálának, szánalomnak nincs értelme többé. Itt már úgy lélegzik az ember, mint egy kiszabadult rab.”

Hogy akadtam rá: Soha nem hittem benne, hogy Saint-Exupéry neve csak A Kis Herceg miatt fényes.

Miért: Születésnap, (vak)repülés, éjszaka, no és a baglyok.

Éjszakai (vak)repülés
Imádok repülni, vagy akárcsak a repülést látni, csodálni, noha magáról a repülésről, a repülőmasinákról szimpla alapműveltséget tudhatok a magaménak. És nem, nem kell rögtön Freudra vagy Jungra gondolni; vajon ez egyfajta elvágyódást jelent-e az életemben, mert nem igazán vágyódom én el. Sőt. Legtöbbször ott vagyok, ahol jó nekem.

Viszonylag többször is megadatott/ik számomra, hogy repülhessek (mostanában inkább csak repülőgépen, a nümbrechti hőlégballon-tagságomat kicsit féletettem a polcra), a Kölnben landoló nagyon ismert Airbus A319-es gépről pedig óhatatlanul is Hardy Mihály jut az eszembe. Kedves M, a születésnapok már csak ilyenek… M.

Utazás földön, vízen vagy levegőben?
A telhetetlenek (vagy a tapasztalni vágyók) mindegyikre szavaznak, mindet átélni vágyják, mert bármelyikről is legyen szó, a képzelet birodalma tartalommal ruházza fel őket, konkrét és szimbolikus értelemben egyaránt. A repülés világot nyújt egy fémdobozba zárva, a metszően tiszta vagy épp borús felhőgomolyagokba burkolt ég patetikus és szentimentális hangulatba ringathat. De a felhőkön felsejlik az örök kérdés: mi célt keres életéhez.

Antoine de Saint-Exupéry élete is, halála is legenda lett. Nem csoda. Amellett, hogy neki köszönhetjük A Kis Herceget és az ő rókáját, a polgári repülés egyik úttörője volt, a szaharai és atlanti-óceáni postarepülő vonalak felderítője és megszervezője, élete bővelkedett regényes-romantikus fordulatokban.
Hogy Saint-Exupéry mi célt keresett az életében és főként a levegőben? A felhők magasából valószínűleg a kalandon kívül, már csak a tiszta lényeget, az igazi értékeket látta: az emberi méltóságot, nemességet, az önfeláldozást, hősiességet, elvhűséget és egyenességet.

Ha valamiért nem kedvelem Saint-Exupéry írásait, az pont az, amiért néha kedvelem: a fanyar férfiassága, a halállal való szembenézés prózaisága, és finom, halk érzelmessége, lelki finomsága, szinte nőies érzékenysége. Mintha olykor csöpögne, túlzottan is találó gondolatokkal, életbölcsességekkel ostromolna. Igaz, én Paulo Coelho és Müller Péter bölcsességekkel áldott gondolataitól sem bódulok el.

"Csak a lélek fuvalma teremtheti meg az agyagból az embert"
A kötetben négy „repülőregényt” olvashattam. A Szaharában íródott 1929-es születésű Déli futárgép hőse Bernis pilóta, harmincezer levéllel az afrikai Dakar felé tart, repülése közben felidézi életét, Geneniéve-hez fűződő szerelmének történetét. Az Éjszakai repülés az atlanti-óceáni postarepülő-vonalak felderítésének idején készült 1931-ben, és a Buenos Aires-i repülőtér parancsnokával ismertet meg, aki saját posztján ugyanolyan bátorsággal és keménységgel intézi a nehezen megindított postajáratok ügyeit, mint a háborús időkben katonaként. Az utolsó regénye Az ember földje 1939-ban készült el, és vált Saint-Exupéry egyik legszemélyesebb hangvételű írásává, amelyből egy, a hivatását, barátait szerető ember portréja rajzolódik ki. Az 1942-es A hadirepülő pedig sokkal összetettebb és mélyebb tartalommal bír: szinte az egész világot magába foglaló gondolati folyamat és egy tényleges felderítő repülés félelmetes eseményeinek ötvözete.

Kiadó: Európa Kiadó
Megjelenés: 2005
Eredeti cím: Courrier sud - Vol de nuit - Terre des hommes - Pilote de guerre
Oldalszám: 386

Tetszési index: 58%