„Liszi néha arra gondolt, bárcsak most állna meg az idő, így maradna most már minden változatlanul.
Mint a felhők, úgy úsznának el egymást sodorva az emlékek, mennyi felhő van, de mennyi, összetorlódó foszlányok, s fölöttük a napsütés, túlontúl sok könnyű emlék, és nem is maradna semmi más, csak a szinte már kibírhatatlan boldogság.
Nézte a göcsörtössé vált, megbütykösödött ujjait, a mosószertől kipirosodott, ráncos kézfejét a tisztára törölt asztalon.
Hiszen alig is tudná már megfogni a hegedűt, kicsúszna az ujjai közül a vonó.
Hiszen téved az, aki úgy hiszi, a teljesség, vagy netán a fájdalom nélküliség volna a boldogság.
Nem, a boldogság egyszerűen csak annyi, hogy elhisszük, nincsen is idő.
Valami ilyesmit érzett egyébként akkor is, ha Máriára nézett.”
Hogy találtam rá: A Könyvhéten fedeztem fel anno.
Miért: Vonz Kőrösi Zoltán stílusa, kedvelem.
Családregény, de nem egy Forsyth Saga vagy egy Thibault család, ahhoz ez a generációkat átívelő történetfolyam nagyon is kelet-európai, nagyon is magyar. Persze maga az alapanyag a klasszikusokra hagyatkozik: két család (az Orlikok, akik Galciából vándoroltak Magyarországra és a Flaschnerek, akik pedig a Morva-vidékről származnak) összefonódása több emberöltő időre. Sokszereplős történetek, sokszereplős érzelmekkel.
Egészen a 19. század közepéig kell visszatekinteni, majd a két világháborúig, hogy szembesüljek a történelemben lezajló rendszerváltásokkal. Hiányérzet egyik kor bemutatásánál sem nyomaszt, a hangulata, nyelvhasználata, életminőség bemutatása minden időszaknak olyannyira eltalált, hogy valóban ott és akkor érzem magam.
Hogy mi az, ami igazán átüt? A szenvedély, a titok, a vonzalom, a többszörös érzelmi kavalkád, a gyűlölet és a szeretet. Női regénynek mondanám, mert főként női sorsokat mutat be Kőrösi Zoltán, de mert férfiember írta mégis inkább férfias szemszögből látom ezeket a női sorsokat.
Hogy mi az, ami igazán átüt? A szenvedély, a titok, a vonzalom, a többszörös érzelmi kavalkád, a gyűlölet és a szeretet. Női regénynek mondanám, mert főként női sorsokat mutat be Kőrösi Zoltán, de mert férfiember írta mégis inkább férfias szemszögből látom ezeket a női sorsokat.
"A karika, a kör az örök visszatérés jele... Az ezüst szalagon levélkék, fonatok indáztak egymásba, mint az összegabalyodott gyökerek, olyan volt az az ötvösmunka, mintha a távoli széles földek valami réges-régi kincséből bukkant volna elő, sok száz év előtti, s talán már nem is létező növények fémbe fagyasztott képével."
Kőrösi gyönyörűen ír, színtiszta szépség olvasni a mondatait, gondolatait. De mert annyira pontos és annyira szép, nem is fenyegeti az a veszély, hogy átbukik a szórakoztató szépirodalom kategóriájába. Persze nem csak vájtfülűeknek ajánlatos belekezdeni, mert megéri elolvasni, gazdagít, szórakoztat, elgondolkodtat.
Cím: Kőrösi Zoltán: Milyen egy női mell? - Hazánk szíve
Kiadó: Kalligram Kiadó
Megjelenés: 2006
Oldalszám: 288
Tetszési index: 88%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése