Melissa Marr: Veszélyes játék

"Egy őzikeszemű tündér vágott át óvatosan a termen. Csontsovány testét túl sok ízület tagolta, egyszerre volt közönséges és káprázatos. Aránytalanul nagy szeme rémült kifejezést kölcsönzött az arcának. Mindez vézna alkattal párosult, és sebezhetőnek, ártatlannak tűnt. Nem volt az.
Egyikük sem az."

Hogy találtam rá: Inkább ő talált énrám.

Miért: Őszintén szólva, fogalmam nincs. Talán a meseszeretetem vett rá. De nem panaszkodom.

Van egy lány, akinek már a neve kiejtése is mesét hordozó: Aislinn, azaz Ash, aki fura, na jó mondjuk inkább azt, hogy valóban nem mindennapi képességgel bír: látja a tündéreket, akiket földi halandó nem lát. Amúgy normális tinédzser, a nagymamájával él, iskolába jár, szeret kimaradozni hétvégén, ja, és egy nem éppen normális életet élő srác a barátja, szó szerint a barátja. Legalábbis a könyv elején, aztán persze…

"Ne bámuld a láthatatlan tündéreket! Hármas számú szabály. Aislinn nyugodt pillantást vetett az előtte álló ládára, mintha csak nézelődne."

Mielőtt beindulnának az események, máris beindulnak, mert a prológusban betekintést kapunk, milyen is az, amikor egy anya, aki mellesleg tündér (tündér itt mindenki, aki kis misztikus erővel bír) és a tél királynője, kicsinálja a fiát, aki a nyarat uralja (azaz uralná) azzal, hogy ráerőszakolja, hogyan választhatja ki élete szerelmét, ami és aki által teljes ereje és hatalma birtokába kerülne. Szóval ennek a csodálatosnak éppen nem nevezhető szertartásnak a keretében a szerelmespár számára nagyot fordul a világ: a fiú, Keenan és szerelme, Donia a meleg nyarat jelentő szerelem helyett félmeleget és félhatalmat, illetve hideget és magányt kap. Nem valami jó kilátás a jövőre nézve, azért az elmondható.
A leírása pedig hosszabb ideig tartott, mint maga a prológus.

Néhány száz lanyha nyári uralkodást és hideg téli leány-életet követőn a fiú (Miért fiú még mindig? Egyáltalán miért fiú minden felnőtt férfi, fiatalember, srác ebben a könyvben?) Nyárkirály még mindig szerelmes a Télleánnyá lett Doniába, és még mindig az után a kiválasztott leány kutat, aki hozzásegíti majd őt hatalmának visszaszerzéséhez, anyja eltiprásához, és… talán egy kis észhez?

Ez a lány Aislinn. Aislinn tudja, hogy más. Fél is folyamatosan, mert a tündérek nem azok az édes-kedves teremtmények, akiknek - Vörösmarty Mihálynak köszönhetően - a gyönyörű nevük alapján lenni kéne. A tündérek gonoszak, obszcének, perverzek és bunkók.

„A tündér az értékes folyadékból a kísérője bal szemhéjára csöppentett három cseppet, amitől az megpillantotta a legcsodálatosabb országot… Ettől kezdve a lány látta a tündéreket, amikor azok láthatatlanok voltak.
THOMAS KEIGHTLEY: Tündérmitológia (1870)”
A lány, Aislinn csak egy emberben bízhat meg, akinek elárulhatja titkát és akivel megoszthatja félelmeit. Sethről nem sokat tudni, pénze van, mint a pelyva, mert a szülei missziósssá váltak (?) és ráhagyták a srácra a zsét, no meg vonatvagonjai is vannak, mert azokat szemelte ki magának otthon céljául, mégis szakadtan él, legalábbis a látszat szerint. Mert valójában arany a szíve, és a lelke sem amolyan a lá macsó. (Hé pasik! Nem csak a kidolgozott izmú, kőkemény akaratú férfiakra bukunk mi nők.) Seth megértő, Seth kedves, Seth segítőkész, Seth szívdöglesztő és szinte minden testtáján egy-egy piercing található. De ez talán nem okoz gondot a mai világban, haladjunk a korral.

A probléma mégsem az, hogy Ash látja a tündéreket, hanem az, hogy a Nyárkirály, Keenan feni rá a fogát, és minden józan ész, érzelem és kölcsönös szenvedély hiánya ellenére a királynőjévé kívánja tenni. De a földi életet kedvelő Ash, a nagyi és Seth ezt nem szeretné, és nem csak azért, mert a kis csapat nem szimpatizál ezzel a különös udvarlási formával…

„Amikor te leszel a Napkirály, ő lesz a királynőd. Édesanyád, Beira királynő ezzel teljesen tisztában van, és minél tovább távol akarja tartani [őt] tőled, hogy meghosszabbítsa saját uralmát.
DONALD ALEXANDER MACKENZIE: Skót mítoszok és legendák (1917)"
Két karakter van, aki megmenti a könyvet. Mert hiába esik át változáson Aislinn, bontakozik ki a szerelem és próbál észhez térni Keenan, nem, ezt kénytelen vagyok kihúzni, és módosítani: próbál igazi királlyá válni Keenan. Donia, a szerelmes kedvesből lett jéghideg Téllány és a hatalomra éhes, szeretetnélküli anya, Beira kiemelkedik a többi szereplő közül.

A karakterek kidolgozatlanok, illetve némelyikük túldolgozott és épp ezért tobzódik a tulajdonságokban. Pédául, Keenan, hol szánnivalón gyenge mitugrálsz, hol kegyetlen király, máskor pedig szívszerelmes. Épp csak mindez nehezen hihető, mert csapkod, nem kifejtett, világosan érthető érzelmi szálakkal bír.
Nem lehet megérteni a történet összes pontját. Túl sok minden szerepel benne ahhoz, hogy Marr részletekre menő magyarázattal tudott volna szolgálni. Sok feleslegesnek, tölteléknek tűnő jelenet elhúzott, ismételt, az érdekes és izgalmas részek, viszont túl rövidek, különösen a vége felé. Itt úgy tűnik, mintha Melissa Marr rájött volna, hogy túldramatizálta a könyvet, és nem tudja kellő oldalszámban megoldani a problémákat. Különösen a végső nagy "összecsapás" lett nagyon gyenge, noha egészen biztos, hogy nagyon látványos akart lenni.
A nyelvezete pedig, nos arról inkább nem nyitok bekezdést.

Amit viszont nagyon kedveltem az a mondakör, mert az író nagyon jól használta a kelta és ír meseelemeket, hiedelmeket. Melissa Marr elérte ezzel a regénnyel, hogy kutatni kezdjek a tündérmondák, mitológiai történetek között, noha a boszorkányok kötnek le. Mondom, nem panaszkodom, megérte elolvasni.

Eredeti cím: Melissa Marr: Wicked lovely
Magyar cím: Melissa Marr: Veszélyes játék
Fordította: Réti Viki
Kiadó: Kelly Kiadó
Oldalszám: 304

Tetszési index: 52%