Hogy találtam rá: A szerkesztőségtől kaptam születésnapi ajándékként. Tudták a lányok, mivel okoznak örömet.
Miért: Agatha Christie fan vagyok. Ez van.
Ha megkérdezik, kik a kedvenc íróim, elsőként Agatha Christie nevét mondom, légyen szó bármilyen műfajról is. Hosszabb – és hiszem, hogy kalandosabb, de szabadabb mindenképp – élet adatott meg neki, mint magának Viktória királynőnek, és közel akkora példányszámban kelnek el könyvei a világon, mint magáé a Bibliáé. Nincs hét, hogy valamelyik tévécsatorna ne sugározna egy filmet, amely Agatha Christie valamelyik regényhősének lebilincselő detektívmunkáját mutatja be, és nincs ország, amelyikben ne lenne repertoáron legalább egy krimi-drámája a teátrumokban.
Családomban gyakori az Agatha Christie-maraton, csak ajánlani tudom, mindenkinek.
Az írónő nem bízott semmit a véletlenre, grafomán lévén saját életét is a legkiterjedőbb részletekig bemutatta több műben is. Az Életem című önéletrajzi mű kicsit vaskosnak (több mint 600 oldal – a Szerk.) tűnik, senkit ne riasszon el az olvasásától. Agatha Christie kegyes az olvasókhoz; egy fantasztikus világba csöppenti őket, merthogy a krimi irodalom királynőjének élete legalább annyira érdekes és fordulatos volt, mint a regényeiben leírtak.
Az Életem önéletrajzot több mint tíz évvel halála előtt, 1950-ben kezdte el írni az írónő Irakban, és 1965-ben fejezte be Angliában. A visszaemlékezések nem kötődnek szorosan az időrendhez, az írónő sokszor elkalandozik, szabad utat engedve a képzeletének, érzéseknek, az emlékei áradatának. Az anekdota sorozat mégis egy teljes egészet alkot, mintha csak egy filmen vetítve néznénk végig egy tekintélyes életutat. Ám nem a filmkockák peregnek, hanem az írónő kicsit tárgyilagos, ám annál szórakoztatóbb meseáradata.
A krimi koronázatlan királynője 1890. szeptember 15-én, 120 éve látta meg a napvilágot a Délnyugat-Angliában a tengerparti Torquay városban Agatha Mary Clarissa Miller néven. Anyja, Clara Boehmer angol, míg apja, Frederick Alvah Miller amerikai származású. Kései születésű gyermek volt, nővére, Margaret Frary (Madge) tizenegy, bátyja, Louis Montant (Monty) tíz évvel volt idősebb nála.
Betekintést kapunk az angol polgári nagycsalád mindennapjairól, a gyermek Agatha neveltetéséről (Agatha nem járt iskolába, a számtanra még az édesapja tanította, a humán tárgyakra az édesanyja. A házuk nagy könyvtárral bírt, amit ő gyakran látogatott.), majd a felcseperedett lány kérőinek és kiszemeltjeinek egész soráról - a véget nem érő bálok és flörtök a mai kor lányainak, asszonyainak csak sárga irigység és piruló izgalom. Megelevenedik előttünk a huszadik század elejének Angliája, egész sor merev, ám annál praktikusabb szokásrendszerével együtt.
Az biztos az írónő nagyon értett (vagy értette) a női praktikákhoz, mert soraiból, mint egy segítő disciplina, úgy áradnak a fondorlatok a párkapcsolat-teremtés terén. De megismerhetjük, milyen a nevelőnők, házitanítók világa is. Aztán néhány emlék Archibald Christie-ről, akit 1912-ben ismert meg egy táncestélyen, hogy két évvel később Szenteste össze is házasodjanak. A házasságból egy gyermekük született: 1919. augusztus 19-én Ashfieldben Rosalind Margaret Clarissa Christie. Betekintést kapunk, milyen hatással volt az épp szerelmes írónőre az első világháborúban és az ápolónői munka a torquay-i kórházban, majd nehéz vizsgákat letéve egy újonnan megalakult gyógyszerlaboratóriumban.
Meglepő vagy sem Agatha Christie gyerekként soha nem álmodozott írói karrierről, ápolónői-gyógyszerészsegéd munkája talán az, ami először rávezeti a rejtélyekre, és azok megoldására. Mérgezés? Hogyan? Megformálódott a kis belga nyomozó alakja, a világ leghíresebb detektívéjé, Hercule Poirot-é, a kis belga nyugalmazott nyomozó. Első regénye elkészül ám hiába, mert a kiadók sorba dobják vissza, ám a Bodley Head-nél megszánják az elsőkönyves szerzőt, és csekély 25 fontért, és következő öt könyvének hasonló kiadási jogáért megjelenik A titokzatos stylesi eset 1920-ban.
Agatha, aki nem gondolja, még egy sort is papírra vetne az életében, lelkesen és tudatlanul aláírta a szerződést. (Milyen sok a hasonlóság a mai elsőkönyves szerzők helyzetéhez…)
A sok száz oldal megengedi az írónőnek, hogy nosztalgiázzon vívódásokon, dilemmákon, ki nem mondott érzéseken, csalásokon, megbocsátásokon és titkokon rágódjon, hogy a sorok közt olvasva is világossá váljon az a hihetetlen mély szeretet, ami Agatha Christie érzelemvilágát összetartotta.
Családi élete nem volt mentes minden drámától, ma sem tudják pontosan hogyan, hova és miért tűnt el 1926-ban több mint két hétre, az írónő soha nem volt hajlandó erről az időszakról nyilatkozni. (Az észak-yorkshire-i Harrogate termálszállodájában élt ezidő alatt, Mrs. Neele-nek hitte magát, és nem tudta, hol van. Édesanyja halála és a férje hűtlensége viselte meg az idegrendszerét.) Az eltűnés után Agatha elvált Archie-tól 1928-ban. Viszont ez az időszak Agatha Christie életének legjelentősebb fordulópontja is lett, megjelent Az Ackroyd-gyilkosság, amely elindította a világhírnév felé.
Egy közel-keleti nyaralás során, amikor 1928-ban a Simplon-Orient expresszel Isztambulig utazott Bagdad felé tartva. Gyilkosság az Orient expresszen című krimije ebből az élményből született. Majd két évvel később jött egy újabb közel-keleti utazás, és Agatha újraélte fiatalságát azzal, hogy 40 évesen megismerte a nála 14 évvel fiatalabb régészt, Max Mallowant.
A szerelmesek 1930. szeptember 11-én összeházasodtak, az írónő és a tudós férfi érzelme mélyebb volt, mint azt a kritikusok vélni akarták. Az új élet, a sírig tartó szerelmük leírása és a velejáró rengeteg utazás, és az azzal kapcsolatos úti élmények az önéletrajzi írás második felét teszik ki nagyrészt. Vicces, hogy a már világhíres írónő többször is ír az útitársak idegesítő kis szokásairól, vagy, hogy milyen mély hatással voltak például a vízibetegségek, mert azokat újra s újra említi, de is. De ha figyelmesen olvasunk, illetve, ha jól ismerjük az írónő regényeit, tudjuk, hogy ezek az expedíciók adták az ötletet több híres művéhez is, például a Gyilkosság Mezopotámiában (Murder in Mesopotamia) vagy a Halál a Níluson (Death on the Nile).
Agatha Christie 1976. január 12-én halt meg berkshire-i otthonában, Wallingfordban. Max Mallowan két évvel élte túl szeretett Agatháját, és 1978. augusztus 19-én halt meg.
A több száz oldal sokak számára unalmas lehet, nem is biztos, hogy egyszerre kell elolvasni az egész élettörténetet, hiszen olvasás közben több krimit is kezébe vesz az ember, hogy felfedezze az említésre méltó eseményeket, legendás figurákat. Ami fontos: az Életemnek egyetlen főszereplője van és az nem, a kis szürke agysejtjeire büszke Hercules Poirot, nem is a fifikás gondolkodású vénlány, Miss Marlple, hanem maga a szerző.
Agatha Christie sírkövén Sir Edmund Spenser Tüdérkirálynő (The Faerie Queenie) című eposzának egy idézete áll:
"Sleep after toil, port after stormy seas,
ease after war, death after life does greatly please."
Magyar fordításban (Székely Magda fordítása):
„Robot után pihenés, viharból révbe ért hajó,
Háború után béke, élet után halál – az a jó.”
Eredeti cím: Agatha Christie: An Autobiography
Magyar cím: Agatha Christie: Életem
Fordította: Kállai Tibor
Kiadó: Partvonal Könyvkiadó
Kiadás éve: 2008
Oldalszám: 652
Tetszési index: 100%
1 megjegyzés:
Nem vagy egyedül!
Agatha mindig minden mennyiségben jöhet! :)
Köszi, hogy olvashattam.
Radó Bea
Megjegyzés küldése