Susanna Jones: A csendmadár

„Ma kora reggel, órákkal a letartóztatásom előtt a föld rengése ébresztett. Nem azért említem ezt, mintha bármilyen kapcsolata lenne a velem történtekkel – hogy az életem törésvonalai néhány rendőr megjelenésével szaladtak egymásba –, hiszen Tokióban szinte minden hónapban reng a föld, néha többször is, ezért a mai sem volt szokatlan. Egyszerűen csak elmesélem az események menetét. Különös nap volt, és utálnám, ha bármit is kihagynék.”

Hogy találtam rá: Őszintén szólva nem tudom. Nem emlékszem már rá.

Miért: Hangulata van.

"A munkatársaim a rendőrökre néztek, aztán rám, majd vissza rájuk. Ha az embert a munkahelyén, közönyös kollégái szeme láttára tartóztatják le, az több mint degradáló. Ezért felálltam, és megelőző hadműveletbe fogtam."
Elég régóta várt már a polcon az elolvasásra. Hogy miért nem kezdtem neki hamarabb, mindaddig fogalmam nem volt, míg a végére nem értem. Hangulat, idő, türelem kell hozzá. Ha viszont mindez koncentrálódik, az utolsó betűig letehetetlenné válik.
A történet szerint egy halott nő torzójára bukkannak a rendőrök a Tokiói-öbölben. A gyanúsított, a harminc év körüli Lucy Fly, aki tíz éve szakfordító Tokióban. (Ez külön tetszett, mert bepillantást enged a keleti élet kis szegletébe.) Egy ember tudna segíteni rajta, tisztázni őt és érdemi információkkal szolgálni a gyilkosságról: egy fotós, Tejdzsi (a lány szeretője), de ő nyomtalanul eltűnt. Lucy pedig a slamasztikába került. Csakhogy hiába a reménytelennek látszó helyzet, Lucy nem szól egy szót sem, nem védi önmagát, nem hajlandó válaszolni a rendőrségi kérdésekre. Ül a kihallgató-szobában, és befelé figyel, belül, önmagával vagy a démonaival beszélget, emlékezik, méghozzá egy fényképezőgép vakuvillogásának rendszertelenségével. Végigpörgeti kissé mániákus életének balszerencsék, csalódások, végzetes párbeszédek, elátkozott szerelmi háromszög idegen pillanatait. Tejdzsivel. Lilyvel. A csendmadárral.

„Egy színtelen férfihang azt mondja nekem, hogy elvisznek egy szobába, ahol egy látogató vár rám. Kíváncsi vagyok, ki az.
Tejdzsi? Tejdzsi, aki soha nem mondta meg nekem a teljes nevét.”
Nem árulom el, ki a gyilkos, mi történik Lucyval, Tejdzsivel és a rendőrökkel. Főleg azért, mert sokkal érdekesebb a leírás, mint a történet maga.
A legbanálisabbnak tűnő témákból is maradandót lehet alkotni. Az irodalomtörténet erre számtalan példát mutat. Krimi, thriller vagy tragédia? Vagy egyik sem? Mindenkinek magának kell eldöntenie. A dráma kétségkívül szembeveri az embert. Kissé szikár, távolságtartó mondatok szinte lírai szépségű képek villanásai a gondolatok, emlékek egyvelegében. Hatásos. Ijesztő és veszélyes. Susanna Jones mesterien bánik a képszerű hangulatok, érzelmek adagolásával.

Eredeti cím: Susanna Jones: The Earthquake bird
Magyar cím: Susanna Jones: A csendmadár
Fordító: Varga Bálint
Kiadó: Agave Kiadó
Megjelenés: 2004
Oldalszám: 176
Tetszési index: 74%