– Nincs okom, hogy lelkiismeret-furdalásaim legyenek – feleltem határozottan. – Lehet, hogy helytelen volt a kiirtást elrendelni, de nem én adtam rá parancsot.
Csóválta a fejét.
– Nem ezt akartam kérdezni… Amióta letartóztatták, eszébe jutott-e néha az a sok ezer szerencsétlen, akit halálba küldött?
– Igen, néha.
– No és ha rájuk gondol, mit érez?
– Semmi különöset.
Olyan áthatóan meresztette rám kék szemét, hogy kényelmetlenül éreztem magam. Majd ismét megcsóválta a fejét, s amikor megszólalt hangjában borzadály vegyült szánakozással.
– Maga teljesen kivetkezett emberi mivoltából. (1945)”
Hogy találtam rá: Rendeltem, miután amúgy is épp oda vagyok ezért a korszakért.
Miért: Épp Merle van a soron és a II. Világháború.
Elég gyakori nálam, hogy egy író vagy történelmi, politikai korszak kiemeltebben foglalkoztat a többinél mindaddig, míg a lehetőség szerinti fellelhető legtöbb megjelent művet át nem rágtam a szerzőtől vagy a korról. Merle is ilyen számomra. Könyvespolcaimon számottevő helyet foglalnak el a francia író kötetei, és ciki vagy sem, bizony én kedvelem, sőt újra s újra olvasom őket.
A Mesterségem a halál 1952-ban írt regénye egy koncentrációs tábor SS-parancsnokának fiktív önéletrajza. A nagyüzemi népirtó, Rudolf Lang parancsnok egyes szám első személyben mutatja be karrierjét, egészen 12 éves korától kezdve. Azt hiszem, ezzel máris többet elárul magáról a könyv, mint azt gondolnánk. Ami meghökkentő, hogy a téma súlya ellenére is könnyű olvasni a regényt. Merle gondoskodik most is arról, hogy bármennyire is elborzadjak ettől az embertől és a tetteitől, kíváncsian kövessem életének és gondolatainak útját.
Rudolf Lang gyermekként nem gondolt arra, hogy felnőtt fejjel emberek százait küld majd a gázkamrákba, apja papnak szánta. Az otthoni légkört a poroszos szigornál is erősebb, rideg vasfegyelem uralta, ahol érzelmeknek és racionalitásnak a legkisebb hely sem jutott. Rudolf valaki akart lenni, több mint az apja. A kamaszkor lázadása furcsa fordulatot hozott az életébe, és a militáris világ hamar bekebelezte: az első világháborúban önkéntes, aztán a prefasiszta kommandók elitjébe tartozott, majd a húszas évek folyamán már a náci párt tagja lett. Az SS tagjaként Himmler egyre több feladatot rótt rá, megházasodott, ami a faj fenntartását szolgálta, és nem az érzelmekét, 1934-ben pedig megbízták az auschwitzi haláltábor megszervezésével, majd a zsidó transzportok megsemmisítésének feladatával.
„Mélységes megbékélést éreztem. Ráleltem utamra. Egyenesen és világosan nyílt meg előttem. Várt rám a sírig tartó kötelesség."
Langban a kétely kis lángja sem merült fel, hogy erkölcsös-e, helyes-e a Lager léte. Robot volt, egy gondolkodás és érzelmek nélküli korszakban. Mindösszesen a feladatát kívánta tisztességesen elvégezni, még akkor is, ha az esetleg az emberiség ellen elkövetett bűncselekedett és gyilkosság volt. „Mindazt, amit a táborban teszek, parancsra teszem! Engem nem terhel felelősség!" - vallotta. Hiába látta a családja életének minden oldalát, ő maga nem tudott túllépni a korlátain. Teljesítenie és elvégeznie kellett a feladatát. Nem is tudta megérteni a végső számonkérés idején, hogy Himmler, akinek utasításait jó hivatalnokként teljesítette, az öngyilkosságba menekült.
Merle regényét az önéletrajz műfajának objektivitásával és módszerességével képes lett arra, hogy a teljes beszámolót szenvtelenné, feszültté és hatásossá tegye. „Rudolf Lang történetében, a nevét kivéve, minden igaz. Élete is, pályafutása is. Az auschwitzi halálgyár létrejöttét történész módjára mutattam be: kőről kőre, dokumentumról dokumentumra állítottam össze a nürnbergi okmányok alapján.” – olvasható a szerző megjegyzése a Wikipedián. Ha valaki esetleg bizonyítékot, magyarázatot keres a Mesterségem a halálban, rosszul teszi, mert ez a könyv nem ad magyarázatot a holokausztra, csak azt ábrázolja, hogy Lang egy beteg ember volt, és az ilyen beteg emberek létezésén múlt több millió másik halála.
Eredeti cím: Robert Merle: La mort est mon métier
Magyar cím: Robert Merle: Mesterségem a halál
Fordító: Gera György
Kiadó: Európa Kiadó
Megjelenés:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése