Charles R. Cross: Jimi Hendrix – Tükörszoba

„Ekkor Jimi bekonferálta a „Wild Thing”-et. A Wild Thing egy gyatra popsiker volt, utálta mindenki – jegyezte meg Reid. – Ő pedig eljátszotta. A szart is kiverte abból az átkozott, istenverte dalból, és az egekbe emelte. Képzeld el: a legborzalmasabb számból képes volt kihozni valami csodálatosat.” Reid később kiment a mosdóba, és visszafelé Brian Jonesba botlott. „Ott elöl már minden ronggyá ázott” – figyelmeztette Jones. „Miről beszélsz? Sehol semmi vizet nem látok” – válaszolta Reid. „A gitárosok könnyében ázik minden” – mondta Jones”

Hogy találtam rá: Ami megjelenik az életéről, azt birtokba veszem.

Miért: Az ő zenéjén (is) nőttem fel. Nem volt pillanat, amikor ne rajongtam volna érte. És különben is ma augusztus 20. van.

„A gitárosok könnyében ázik minden.”
Jimi Hendrix 1942. november 27-én született Seattle-ben, és 27 évvel később, 1970. szeptember 18-án Londonban. A saját törvényei szerint él, a saját életét élte, épp úgy, ahogy neki tetszett. Ahányszor Fatimmal beszélgetünk róla (viszonylag sokszor felmerül a neve és játéka a családunkban), valamelyikünk mindig kimondja: menjen a francba, hogy tönkre tette magát. Igen lehetünk dühösek Jimi Hendrixre, mert megfosztott minket zsenialitásától, mindattól a bravúrtól, melynek birtokában volt.

Persze felesleges a patetikus felhang, ha erről az amerikai gitáros, énekes, zeneszerzőről beszélünk. Nem illik hozzá. De az tény, hogy a valaha élt legjobb és legnagyobb hatású rockgitáros, ma már hivatalosan is minden idők legjobb gitárosának választott Hendrix, mit sem vesztett a kultúrára való hatásából. Ikon volt már életében, halála pedig, ahogy ez lenni szokott, csak felduzzasztotta ezt a bálványozást.

„Amikor a szeretet hatalma legyőzi a hatalom szeretetét, a világ meg fogja ismerni a békét.” J.H.

Charles R. Cross életrajzíró, kutató, tehát távol áll tőle a lazább, könnyedebb stílus. Nem is kell elvárni tőle, hogy a fantáziát is segítségül hívva írjon. Olvastam már jobb életrajzokat, mint a Tükörszoba, de a könyv akkor is aprólékos kiegészítésekkel végigköveti Hendrix életútját, családjának, szülei életkörülményének bemutatásától egészen a halálát követő örökösödési perekig. Szórványos képet kapunk a kis Buster, James Marshall nehéz és nem egyszer durva gyermekkoráról, a notórius iskolakerüléséről, a nőkhöz és az önmagához való viszonyáról és a végtelennek tűnő zenei epizódszerepekről; a zenésztársak közötti ellentétekről, a sikert meghozó angliai fellépésekről vagy az amerikai fesztiválokról.

A fejezetek az életút linearitását és dátumait követik, s kegyetlen aprólékossággal tárják fel e nem egyszerű élet minden lépését. Cross Hendrixről írott könyve kiváló adatgyűjtemény, de semmiképpen sem dokumentumregény. A legendát mutatja be úgy, hogy bepillantást nyújt a valóság szárazzá vált tényeibe, igazságába. Azért, hogy ha csak adatok és évszámok felsorolásain is, de megismerjük magát az embert, minden regényes mesélést mellőzve.

The Cry of Love

Hendrix kuriózum volt, még akkor is, ha a 60-as évek szabadság, szerelem, béke stb. – jelszavak mindennaposak voltak az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában egyaránt. Hendrix néger, fehér és cseroki indián felmenőkkel rendelkezezett, színes bőrű, balkezes volt, és soha nem tanult meg kottát olvasni – mégis gitárüstökösként robbant a rock világába. Már ez épp elég volt ahhoz, hogy a rajongóin kívül irigyei is legyenek. Hendrix tudott élni. Ivott, drogozott, gyógyszerrel kábította magát és középső ujját felmutatva nyilvánította ki véleményét a világról. Mégis, a világhírnév felé araszoló Hendrix nem kapott sört egy angol pubban, mivel bohém ruházata miatt artistának nézték, a kocsmáros meg el akarta kerülni, hogy a vándorcirkuszosok odaszokjanak hozzá.

Nem tudok nála jobb gitárost említeni, utánozhatatlan technikával játszott a wah-wah pedállal és a szétrágott, szétvert gitárjával, az elektronikus eszközök adta lehetőségeket a legváltozatosabban tudta alkalmazni, úgy hogy visítón dübörgő zenéje újdonság volt és maradt mind a mai napig.
Tagadhatatlan, hogy Jimi Hendrix nélkül ma nem ilyen lenne a könnyűzene, és a nem csak szűkebb értelemben vett rockzene. Paul McCartney-től kezdve Radics Bélán át Eric Burdonig vagy akár a másik nagy kedvencemig; Miles Davisig a legnagyobbakra hatással volt.
Mindent magába szívott, s mindent a saját képére alakított. Zenéje annyira összetetté vált, hogy a műfaji meghatározása besorolhatatlan; a blues, a jazz, a funk, a rock alapjai mellé egyfajta pszichedelikus hatást váltott ki az improvizálása során, mély érzéki és észleleti tudati állapotváltozást okozva. A színpad pedig az övé volt.

Eredeti cím: Charles R. Cross: Room Full of Mirrors: A Biography of Jimi Hendrix
Magyar cín: Charles R. Cross: Jimi Hendrix – Tükörszoba
Fordította: Szilágyi Ágnes
Kiadó: Cartaphilis Könyvkiadó
Oldalszám: 374
Kiadás éve: 2006

Tetszési index: 100%