Jean-Charles Gille-Maisani: Az írás pszichológiája

„A stilizáltság megmutatja, hogy a személyiség számára sokkal fontosabb a külső megjelenés, mint a spontán kifejezésmód. Másrészt a stilizáltság az írás szabályosságát igyekszik erősíteni. A stílus és az Eigenart-i értelemben vett (tehát eredeti, kreatív) forma (később ebből született a formanívó fogalma ellentmondásban vannak. Az előbbi visszafogottsággal (Bindung), az utóbbi a felszabadultsággal kapcsolatos (Lösung).”

Hogy találtam rá: Grafológia és pszichológia egy helyütt - az igazi…

Miért: Érdekel. Szeretem. Tanulom. Gyakorlom.

„Meg kell tanulni látni, jól látni és mindent látni a kézírásban. A grafológia rossz alkalmazása többnyire a hiányos vagy a nem létező definíciókból ered. (Jules Crepieux-Jamin)”
Grafológiával foglalkozó könyv van bőven, hogy miért érdemes külön foglalkozni Gill-Maisani munkájával? Elsődlegesen azért, mert a hazai grafológiai tanulmányok más megközelítésből vizsgálják az írásmintákat. Illetve azért is, mert ahogy a fülszöveg is írja, az íráselemzés mintegy százharminc éves történetében ez az első komoly mű, amely egy külföldi szerzőtől magyar fordításban megjelent. Elég nyomós indok.

Dr. Jean-Charles Gille-Maisani (1924-1995) igazi polihisztor volt. Mérnökként kezdte pályafutását, majd orvosként (pszichiátriából) doktorált, nagy európai és kanadai egyetemek műszaki fakultásain adott elő különféle matematikai tárgyakat. Jelentősek ezeken a területeken megjelent könyvei, publikációi is. Képzett pilóta is volt, továbbá zenével és költészettel is foglalkozott. A Wikipedia.org szerint nyolc nyelven beszélt, németül, franciául, de elsajátította az angol, az olasz, a spanyol, az orosz és a lengyel nyelveket is, de megtanult latinul és ógörögül is. Mindezek mellett az egyik legkiválóbb francia grafológusként tartják számon. A Temperaments psychobiologiques et Groupes sanguins című művében a különböző művészeket és művészeti megnyilvánulásokat egyes temperamentum és vércsoport szerint mutatta be.

„Ha az írás nyomtatott betűkkel írt, akkor műveltségre, ha mesterséges, akkor eredetiségre vagy a spontaneitás hiányára, ha rajzolt, akkor vizuális esztétikai érzékre, ha fonák, akkor nagyon egyéni véleményalkotásra gondolhatunk.”

Gille-Maisani könyvét precíznek, tudományos igényű műnek jellemzik. Van benne igazság. A szerző a grafológiát, mint kézírás- és pszichológiaelemzést, a Crépieux-Jamin módszer szerint alkalmazta, aminek alapja, hogy szintetikus fogalmakon át kell a ductust (kézírást) vizsgálni. Így aztán a grafológusnak minden új jegyfajtát egy összetett jegyfajtához kell kapcsolni, az értelmezés során pedig a grafikus környezet domináns jegyei alapján különböztetünk meg eseteket, felhasználva a pszichológiát.

Példaként említhetem, ahogy a görgetett írást bemutatja: amikor az oválok kialakításakor a toll egy kör kerületénél hosszabb vonalat ír le, így koncentrikus körívdarabok (takargatott formák) keletkeznek. Lehetséges értelmezés: szubjektivizmus, hiúság, hamis természet, képmutatás, önzés, ravaszság, hazugság, megtévesztési (csalási) szándék. Mint általában is, itt különösen érvényes a szabály, hogy pusztán ezen jegyből végleges következtetést nem szabad levonnunk, mivel vannak kivételek. Nem kell megijedni senkinek, a könyv azért még érdekes; visszaolvasva a magyarázatot, valóban bonyolultabbnak tűnik, mint amilyen valójában.

Annak mindenképp érdemes kezébe venni és tanulmányozni Az írás pszichológiáját, aki rendelkezik már valamilyen szintű pszichológiai és grafológiai előtanulmánnyal. A grafikus jegyeken kívül, a Hipppokrateszt, Jungot és Sant-Morand-t elméleteit ismerhetjük meg a kézírás jegyei alapján, de többször hivatkozik Szondi Lipót személyiségelméletére is.

Szerző: Jean-Charles Gille-Maisani: Psychologie de l’ecriture
Fordította: Mohai Péter
Kiadó: Flaccus
Megjelenés: 2008
Oldalszám: 336

Tetszési index: 78%