Szendi Gábor: A nő felemelkedése és tündöklése (interjú)

"Egy férfinek az őskorban gyakorlatilag mindegy volt, kivel fekszik le, futó kalandoknál nem neki kellett a fejét törni az utód felnevelésén. A nőnek azonban egyáltalán nem volt mindegy, egyedül kell-e felnevelnie gyermekét. Egy szex – védekezés nélkül – 5-10%-os eséllyel vezet megtermékenyüléshez! Ezért a nők mindig megfontoltabban vesztik el fejüket."

Hogy találtam rá: Inkább ő talált rám. Vagyis Szendi Gábor könyveinek kiadója, a Jaffa Kiadó.

Miért: Oly sokat tanultam pszichológiát, hogy ha csak lehetőség s főként kedv adódik, írok is róla.
Szendi Gáborral többször volt szerencsém már beszélgetni. És mert ennek az interjúnak a teljes terjedelme például elolvasható az Nlcafe.hu-n. (A megjelenési dátumon erőteljesen meglepődtem. Akkoriban a konkurenciánál dolgoztam már, és abban az időpontban épp posztoperációs élek-halok állapotban a János kórház idegsebészetével ismerkedtem. Hm, ki mondja azt, hogy ne örüljön az ember a jobb későn, mint soha megjelenéseknek?)

Szendi Gáborhoz azzal a szándékkal indultam beszélgetni, hogy a női és a férfi agy működésének különbözőségeiről, mozgatórugóinak érdekességeiről beszélgessünk. Ezzel szemben a közhelyeket is felvonultató nemi másságokon kívül sokkal érdekesebb témák is szóba kerültek.

- A női agy különbözik a férfiétól, ebben nincs semmi újdonság. A világ legtöbbet hangoztatott viccei is erről szólnak.

- Ez így van. A nyugati civilizáció patriarchális társadalma a nőket mindig alsóbbrendű kategóriába sorolta be, de a keleti kultúra sem demokratikusabb. Nálunk Európában minden a férfi agyhoz, gondolatvilághoz, viselkedéshez vagy igazítva. De ha vesszük Japánt, ahol nincsenek utcanevek, ez még jellemzőbben a férfi típusú téri tájékozódására épül. A férfiak ugyanis téri irányok és távolságok szerint, a nők viszont jellemző pontok megjegyzésével tájékozódnak. De a legalapvetőbb különbség a két nem agya közt, hogy a férfiagy rendszerező/rendszeralkotó, a női agy empatikus. A férfiak imádják a hierarchiát, a hatalmi alá- fölérendeltséget, a nők pedig alapvetően kooperálóak és születetten demokratikusak.

- A női szabadságjogok kivívása, a feminizmus megjelenése mennyiben változtatott a nők megítélésén?

- A különbségek mindig abból fakadnak, hogy az egyik dolog erre, a másik arra jó. Az evolúció során mindkét nem agya speciális célokra lett kifejlődve. Egy olyan társadalomban, ahol azt akarják bebizonyítani, hogy a férfi agya a fejlettebb, ott elkezdik felerősíteni a férfiak javára a különbségeket. Ezért halljuk gyakran a pejoratív kifejezéseket, vicceket.
Az gondolom, hogy a női egyenjogúság megjelenésével nagyon sok mindenben finomodtak a két nem közötti súrlódások, de a tradicionális szerepek evolúciósan kódoltak, és ebből nehéz, vagy nem is lehet kitörni. Ha megfordítanánk az elméletet, mondhatnánk, hogy a férfi az alacsonyabb rendű, mert az emberiség fennmaradása és léte a nőn múlik, hiszen férfiak nélkül is születhetnek gyermekek. Eszerint az emberiség jövője a női léten nyugszik.

- Azért mert a férfi nem tudna társadalmakat felnevelni?

- Hát, gyanítom, hogy nem. Ha csak azt nézzük, hogy amióta a nők is munkába álltak és kibontakoztathatják egyéniségüket, hivatástudatukat, s nem csak a család körüli teendőket látják el, rendkívül sok probléma jelent meg, a kábítószerfüggéstől kezdve a depresszió járványig. Erre persze nem az a megoldás, hogy a nő menjen vissza háztartásbelinek.

- Hogy tudnák a nők kiegyensúlyozottan végezni feladataikat, hogy a család és a munka se lássa kárát?

- Erre nagyon nehéz válaszolni, hiszen valljuk be, ma a legtöbb ember nem a hivatásáért dolgozik, hanem a megélhetéséért. Egy családnak szüksége van arra, hogy a gyermekszülést követően az anya mihamarabb munkába álljon. A nők számára ez nagyon sokszor a személyiségük megnyomorításával jár.
Mindig azok sikeresek, akik jól tudnak szlalomozni, ha valaki az adott keretek között jól tud lavírozni, az sikeressé válhat. Ez persze nyilván nagyon erősen intelligenciafüggő. Magát az intelligenciát úgy is szoktunk definiálni, hogy alkalmazkodási képesség. Az egyik ember úgy érzi, hogy falak veszik körül, és ezért nem tud haladni, a másik pedig úgy, hogy ügyesen meg lehet kerülni az akadályokat, tehát előnyt lehet kovácsolni a hátrányból.