„Ezt az ismeretlen érzelmet, melynek unalma és szelídsége állandóan kísért, tétovázom e szép és súlyos névvel illetni: bánat. Ez az érzés olyan teljes, olyan önző, hogy szinte szégyellem, hiszen a bánatot mindig tiszteletre méltónak tartottam. Igaz, nem ismertem, de ismertem az unalmat, a megbánást, ritkábban a lelkiismeret-furdalást. Ma beburkol valami, mint a selyem, idegesítően és lágyan, és elválaszt a többiektől.”
Hogy találtam rá: Talán 14 éves voltam, amikor elolvastam az 1957-ben kiadott első kiadást. Azóta több újabb kiadással is gazdagodtam már.
Miért: Mindig szerettem a francia irodalmat olvasni, legyen az Sagan, Sartre, Camus, Voltaire, Standhal vagy a nagy kedvenc, Aymé.
Francoise Sagan zsenge korában vált elsőkönyves szerzővé, és az első kritikák után világhíressé is tették. A Bonjour tristesse! című regénye diadalmenetben járta be Európát és Amerikát, annak ellenére, hogy az írónő még inkább volt gyermek, mint felnőtt. Sagan mindössze tizennyolc évesen olyan szemszögből tudta bemutatni a férfi-nő kapcsolatok árnyalatait, az öröknek hitt szerelmet, az ártatlanság elvesztését, a magányt és az ifjúság múlásától való félelmet, hogy könyve mind a mai napig ikonnak számít.
„- A legjobban azt szeretem az ifjúságban, hogy olyan eleven, olyan beszédes...
Szilajul néztem rá, talán keményen is. Igaz, hogy apám szereti az ifjúságot, és kivel is beszélhettem volna, ha nem vele? Azelőtt mindenről beszéltünk: szerelemről, halálról, zenéről. De most cserbenhagyott, ő maga ütötte ki kezemből a fegyvert.”
A történet szerint az alig tizenhét éves Cecile és kicsapongó életet élő apja tökéletes összhangban és boldogságban élnek, a lány nem is akarna ezen változtatni, gondtalannak, felhőtlenül boldognak érzi magát ebben az apa-lánya szövetségben. Csakhogy Raymond szeretője, az intelligens, komoly és mélyérzésű Anne nem tud beletörődni ebbe az életformába és igyekszik változtatni rajta. A férfit, noha csábítja a komolyabb, tartalmasabb élet, gyengének bizonyul, és lánya féltékenysége és „első szerelem” problémája nem engedi, hogy reálisan lássa az életüket.
Egy unatkozó, szomorú és cinikus kamaszlány története, akinek zavaros érzelmeit Sagan nagy empátiával, tiszta, klasszikus nyelven közvetíti.
A francia irodalomra rányomja bélyegét egyfajta melankolikus, szerelemtől lángoló életszemlélet, amit a hedonista, követelőző világgal próbál szembeállítani.
A tinédzserkort épphogy hátrahagyó Sagannak pedig sikerült az egzisztencialista filozófiát felhígítania, és könnyen olvasható, kellemes stílusú művé gyúrnia. Az 50-es évekre jellemző francia fiatalság érzése olyannyira átütött minden sorból, hogy az 1954-es év irodalmi eseménye lett, elnyerte a kritikusok díját is.
Eredeti cím: Francoise Sagan: Bonjour tristesse!
Fordította: Boldizsár Iván
Kiadó: Európa Könyvkiadó
Megjelenés: 1987
Oldalszám: 255 oldal
Tetszési index: 78%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése