Miért: Mert már régóta fenem rá a fogam, igaz magyarul. Így is nagy élmény volt.
A FAZ (Frankfurter Allgemeine Zeitung) A nyugalom című regényt az elmúlt évtizedek egyik legjobb műveként jellemezte, méltatta az intenzitását, mert Bartis mindig földhöz közeli marad, még néha a durván képbe vágó szex jeleneteknél is.
A cím már maga is ironikus: „wenderoman”, azaz a visszájában értendő, és túlmutat magán a történeten, hiszen valójában az nem a művet írja le, vonja össze, hanem sokkal inkább egy vágyott állapotot jelez. De a könyv túl rövid, ahhoz hogy teljesen megértsem a „zsarnok, őrült, elviselhetetlen anya” sírfeliratát.
A történetről sem könnyű írni. Anya és fia, az író együtt él valahol pesten egy lakásban. Az anya, Weér Rebekka erős, szenvedélyes és érzéki személyisége mindenre rávetette fényét, egykor ünnepelt, imádói által bálványozott, irigyei által megvetett és gyűlölt színésznő volt, aki bármikor bármiért képes volt megbocsátani magának. Éppen csak tizenöt éve már a lábát sem teszi ki a lakásból. Szorong, retteg, gyűjtögeti disszidált hegedűművész lánya, Judit leveleit, akit szimbolikusan kitagadott és eltemetett és árgus szemekkel figyel íróvá lett fia minden mozdulatát. A író válaszleveleket ír a testvére nevében az anyjának, majd közben kiderül, a lány nem véletlenül nem válaszol: valóban tíz éve halott.
Az író ír, arról hogy ő író, és meghalt az anyja. De egy anya halálába nem senki nem tud beletörődni, egy író sem. Így aztán kényszeresen nekilát, hogy megírja azt, ami az anyjára vonatkozik.
Az író megismerkedik a nagy Ő-vel, szerelmes lesz, méghozzá nagyon, de kapcsolatuk nem felhőtlen… A lány, Eszter nehezen viseli anyja és fia közti beteges szimbiózist.
Az író tehát egyedül marad az üres lakásban, én pedig azon kezdek tűnődni, vajon mennyire jellemző az átkosban gyökerező családtörténet, mennyire példaértékű, és mennyire igaz. Meg kell mondanom, hogy talán még nem is olvastam ehhez hasonlóan vonzó, és egyben undort keltő, brutális könyvet.
Mintha Bartis kitombolta volna magát; egy igazán nagy tehetség, aki új képeket, felfogásmódot tár elém, és nem engedi, hogy letegyem a könyvet. Egyhuzamban olvastam és fordítottam a nehezebben érthető részeket, noha nem is igazán akartam, mert az eredeti, magyar verzióra vágytam.
Eredeti cím: Bartis Attila: A nyugalom
Német cím: Attila Bartis: Die Ruhe
Fordította: Agnes Relle
Kiadó: Suhrkamp Verlag
Megjelenés: 2005
Tetszési index: 72%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése