"A patkányok képezték a legnagyobb egyedszámú populációt. Ott hemzsegtek a bozótosban, éjjelente sorokba rendeződve meneteltek a tengerparton, ellepve a nedves sziklákat. Egyik-másik akkora volt, mint egy lepényhal. Azután a négy, különös, késő nyári nap után éveken keresztül vizsgáltam a viselkedésüket, az északi partra néző domb egyik sziklahasadékából. Lenyűgözött a felfedezés, hogy néhány egyed megpróbál úszva átvergődni a Paddock-szigetre, amely nem volt több egy homokkal teleszórt sziklazátonynál, és amelyet a nap huszonkét órájában víz borított. Amikor az apály elérte a mélypontot, és a sziget egy-két órára előbukkant, mindig akadt nagyjából egy tucat patkány, amelyik megpróbált átúszni, de a partmenti erős hullámzás mindig visszadobta őket.”
Hogy találtam rá: Állandó jó barátságban vagyok a kiadó könyveivel.
Miért: Lehan, Kenzie-Gennaro regényeit egymás után falom, és nem untam még meg őket.
A Viharszigetet ha valaki nem olvasta, akkor a mozi változatát látta, ha valaki nem látta a mozi változatot, akkor olvasta. Mert kötelező darab. Az Agave Kiadó is újra kiadásra ítélte, a reklámértéket látva benne. Így persze nem igazán izgalmas az alaptörténetet boncolgatni. És mégis, mert annyira jól ki van találva, mert annyira nem ereszt a hangulata és mert annyira izgalmas.
"Sok éve már, hogy utóljára láttam a szigetet."
Képzeljük magunk elé az ötvenes évek Amerikáját, a világháború után beköszönt a 'hidegháború' időszaka. 1950-ben kezdődik a Koreai háború, mely során az Egyesült Államok Dél-Koreát támogatja a Szovjet-szövetséges Észak-Koreával szemben. Eisenhower (1953-1961) alatt tovább nőnek a feszültségek a SZU és az USA között. Mindkét állam fokozza a nukleáris fegyverek gyártását (fegyverkezési hajsza) és folytatódik az űrkutatási verseny. És az 1950-es évek legfontosabb belpolitikai eseményei közé tartoztak az amerikai feketék polgári jogi mozgalmai is, melyek legkiemelkedőbb alakja Martin Luther King volt.
Ebben az Amerikában, 1954-ben található Ashecliffe Elmegyógyintézet, ahol a legveszélyesebb elmebetegeket kezelik és tartják fogva a Vihar-szigeten. Két szövetségi rendőrbíró, Teddy Daniels és Chuck Aule azért utazik a helyszínre, hogy utána járjanak és megtaláljanak egy sok lakat alatt őrzött teremből megszökött, veszélyes ápoltat, aki mint kiderül, nem csak egy gyönyörű nő, hanem gyilkos is: gyermekeit és férje halála az ő lelkén szárad.
Hamar kiderül, hogy valami nem stimmel. Természetesen minden és mindenki gyanús, mindenkinek vannak rejtegetett titkai, kérdések özöne merül fel az ápolók, az orvosok és az ápoltak ártatlanságával kapcsolatban, ráadásul kitör egy hatalmas vihar, ami teljesen elvágja a szigetet és lakosait a külvilágtól. Daniels és Alue megpróbálják felgöngyölíteni az ügyet. A titkok pedig nem váratnak magukra…
"Túl okosak vagyunk, mi?"
Kriminek mondanám, de igazából pszicho-thriller. Letehetetlen, olvasás közben feszülten kell figyelnim és követni minden egyes mondatot, leírást. Martin Scoresese nem hiába nyúlt a műhöz, Lehanben nagyszerű munkatársra talált a forgatókönyv megírásához.
A hangulata nem ereszt, bármennyire is szabadulnál.
A Viharsziget mélyebb betekintést nyújt a pszichiátriai kezeltek életébe, betegség tűnetekbe, az intézmények felépítésében, a betegekkel való bánásmódban, a kötelezően meglévő hierarchiába, és abba a látványműködésbe, amelyet nem egy hason szerű klinika magáénak tudhat. Miközben semmi nem úgy történik, ahogy vártam volna. Igen, tilos a végébe beleolvasni!
Eredeti cím: Dennis Lehane: Shutter Island
Magyar cím: Dennsis Lehane: Viharsziget
Fordító: Totth Benedek
Megjelenes: 2004, 2010
Oldalszam: 288
Tetszesi index: 89%
1 megjegyzés:
Helló!
Sajnos, először a filmet láttam, és csak utána olvastam a könyvet.
Valószínűleg fordítva kellett volna. A könyv messze jobb volt.
Tetszenek a bejegyzéseid. Nagyon jó a stílusod. Köszi, hogy írtál róla.
András
Megjegyzés küldése