Vlagyimir Vojnovics: Monumentális propaganda

Vlagyimir Vojnovics nem lehet könnyű ember, nem lehet hétköznapisággal „vádolni”. Minden egyes sorából árad az orosz irodalomra jellemző szomorú beletörődéssel felruházott irónia, ami vegyítve van egyfajta erősen parodizált önkritikával és fölényeskedő bölcselettel.

Már túl voltam A kucsmán és  az Iván Csonkin közlegény élete és különleges kalandjai című könyveken, amikor a Monumentális propaganda megszólított, hogy szeretne a könyvespolcomra kerülni.

Tehát ő ott volt a polcon már, a vágy mégsem tört rám jó ideig, hogy belemélyedjek, aztán hála Lobo akciójának, kötelező irodalommá tettem erre az évre. Nem bántam meg, azóta már újraolvastam mindegyik Vojnovicsot, ami itthon kapható…

Müller Péter, URH együttesének van egy Szavazz rám! című dala, valami nagyon eszembe jutott, miközben a Monumentális propagandát olvastam.

"Lenin, Jagger és Clara Zetkin engem javasolt. Én vagyok a megbízható anti-futurista! A monumentális propaganda tárgya!
Szavazz rám!"

Hogy találtam rá: Orosz irodalom, kiált magáért, hogy olvassam...

Miért: Lobo által felvetett Moly.hu-s listára feljegyeztem, bevégeztem, lejegyeztem...

„Ahol túl sok a költő, ott primitív a nép.”

Vlagyimir Vojnovics a szovjethatalom gyermeke, ami meglátszik minden történetén. Szerencsére. 1932-ben született író, nehéz gyermekkorral megterhelve kezdett írni. 1963-ban jelent meg az Ivan Csonkin közlegény élete és különleges kalandjai, ami meghozta számára a sikert és a figyelmet is. Miután 1969-ben szamizdatban kiadásra került Nyugaton is az Ivan Csonkin, Vojnovics megfigyelés alá és tiltólistára került. 1973-ban nyíltan Szolzsenyicin védelmére kelt, miután a Nobel-díjjal kitűntetett (1970) írót A Gulag szigetcsoport című műve miatt kiutasították Szovjetúnióból. Vlagyimir Vojnovics cenzúra ellenessége és a hatalommal való szembenállása, kifigurázása egyre jobban szemét szúrta a szovjet hatalomnak, végül Brezsnyev megfosztotta állampolgárságától, 1980-ban emigrált, majd több város után Münchenben telepedett le.

„- És ha Lenint akasztod a traktorodra, azt is elhúzod?

Szirotkin szemrehányó tekintetett vetett Aglájára.

Mama, ne politizáljunk, jó?...”

A Monumentális propaganda története Magyarország történelmét tekintve (is) fontos évben indul: 1956 februárjában, amikor Hruscsov a desztalinizációs (micsoda kifejezés!) terveinek véghezvitelében Dolgov városába is eljut. Az oroszok sodródtak hatalmi játszmákkal és magával a hatalomra emelt szereplőkkel is, míg Sztálint imádták, addig Sztálinnak emeltek szobrot, majd Hruscsovért kezdtek rajongani, és a Sztálin szobrokat pedig ledönteni. Persze, ez nem pontos kép az eseményekről…

Dolgov nem egy Moszkva, de ez nem akadály, hogy Sztálin szobra legyen. Amit a legújabb határozat szerint le kell dönteni, és mert a pártfegyelem és a diktatúrában vetett hit ellen nem volt apelláta a monumentális öntöttvas szobor jövője is az enyészet útjára lépett. Azaz csak lépett volna, mert „- A fémre? – háborodott fel Aglája. – Ez neked fém?” felkiáltással Aglája Sztyepanova Revkina a Komszomol zsákutca 1. számú ház egyik lakója tűzön s vízen át küzdve, harcolva és önérzettel telve, kitartva megteszi azt, ami normálisan gondolkodó ember számára több mint mosolyogtató: lakásába helyezi el a hatalmas öntvényt.

Aminek meg is lesz a következménye…

„Egy jelöltből választottuk meg a képviselőnket, és folyton a szabadságról ábrándoztunk. És mos tessék, itt van, nekünk meg nem tetszik. És nagyon sokan visszasírják a régi rendszert, még Sztárlinról is ábrándoznak.”

Nehéz szembesülni a valósággal, még nehezebb önmagunk hibáival, gyarlóságainkkal szembesülni. Márpedig Vojnovics saját népét szembesíti történelmével, sőt a jelent és egyfajta jövőképet is bemutat az olvasónak. Aglája szemszögéből és életútjából nézve betekintést nyerhetünk az orosz, majd a szovjet és az azt követő Orosz Föderáció hatalmi játszmáiba, a nép érdekében jelszóval tarkított elnyomással és meghurcolásokkal teli élethelyzeteibe.

A szerző pontosan szerkesztett menetben tárja fel a kronológia útján a az első világháborút követő kollektivizálást és az azt követő második világháborút, majd a hruscsovi gazdasági és politikai kiszámíthatatlanságot, a brezsnyevi pangást, ami együtt járt mind a személyiségi jogok, mind a szólás és szabadság jogok elnyomásával és sárba tiprásával, de ízelítőt kapunk a glasznoszty, peresztrojka időszakából is, hogy elérjünk a McDonald’s és a Coca-Cola adta világba, amikor Renault-reklámokkal és az adó befizetésre szóló plakátokkal tarkítják a jelent. De Vojnovics nem állt meg itt. Tovább ment, sőt…

Dolgov, és ezzel együtt Oroszország jövője is elénk tárul, magát Putyint és az általa fenntartott politikai ideológiát és politikusi attitűdöt mutatja be.

„- …Ez az ember viszont titokzatosan viselkedik, lassan beszél, halkan, de mindig magabiztosan. Keveset gesztikulál, de kifejezőn. A férfiakat egy pillantásával rémületbe hozza, a nőket izgalomba, de impotens.

Biztos, hogy impotens?

Biztos. A nép valódi bálványa csak olyan ember lehet, aki számára semmilyen más szenvedély és kísértés nem létezik az emberek teste és lelke feletti korlátlan hatalmon kívül.”

Eredeti cím: Владимир Vojnovics: Mонументальной пропаганды

Magyar cím: Vlagyimir Vojnovics: Monumentális propaganda

Fordító: Dési Edit, Rónai Gábor
Kiadó: Gabo
Megjelenés: 2000/2006
Oldalszám: 448