Egy csomót olvasok... szemetet is

Vannak olyan könyvek, melyekben a legjobb részek a fedő- és a hátlap. Mások örökké veled vannak. Beszélgetek, írok, szerkesztek, nevetek... és olvasok. Sokat. Hogy mit találsz itt? A megszámlálhatatlan sokból néhány mesegondolatot, cselekményleírást, oldalszámot és kalandot.

2011. március 7.

Aron Ralston: 127 óra a Kanyon fogságában

Egy regény, ha megtörtént eseményeken alapszik mindig biztos véggel rendelkezik. Hiszen kontrollált: az írón kívül mások is ismerik az eseményeket és annak végét, s pontosan tudják kivel mi és hogyan történt. Számunkra, olvasók számára meg az a jó, hogy tudjuk, mire készülhetünk fel, nem szükséges nagy meglepetésekre számítanunk.
Akár erkölcsi tanulságot is beleképzelhetek: így jársz, ha túlzottan elbizakodott és vakmerő vagy. Persze ehhez az is kell, hogy a Grand Canyon foglyává válj - szó szerint. Márpedig lássuk be, ez utóbbi kitételnek igen kicsi a valószínűsége egy átlagember esetében.

"A kanyon még mindig csak egy sekély patakmeder, két tíz méter magas dűnesor között. Mielőtt nehezebbé válna a terep, barátságos csevegésbe kezdünk moabi és aspeni üdülőhelyi életünkről. Megtudom, hogy hozzám hasonlóan ők is az outdoor-szabadidőiparban dolgoznak."


Aron Ralstron fiatal, jóvágású hegymászó és kalandsportoló, olyan, aki otthon érzi magát az extrém és a természet közeli életmódban. Csakhogy megtörténik vele az, amire nem igazán számít senki, ha elindul valahova túrázni: „szombat délután volt, és két óra negyvenegy perckor, nyolc mérföldre a kisteherautójától épp egy mély és keskeny hasadékkanyonban ereszkedett lefelé, amikor elszabadult egy hatalmas sziklatömb”.
Egy ilyen tragédiára nem lehet felkészülni, még akkor sem, ha sok kalandban volt már része: Aron keze a szerencsétlen esése következtében egy sziklavájatba szorul.

Mit tesz az ember egy ilyen szituációban? Könnyen felelek rá, voltam, ha nagyon más, mégis hasonló helyzetben már. Az élet megy tovább, ha van is idő arra, hogy elgondolkozzunk rajta és önvizsgálatba bonyolódjunk, a valóság az, hogy az életösztön sokkal erősebb annál, hogy ellamentálgassunk a múlt jelentéktelen vagy épp ellenkezőleg fontos eseményein.

"Greifen, zukneifen, drehen, reißen"

Az ember annyit tud tenni, hogy megpróbál életben maradni. Se többet, se kevesebbet. De szerintem ez épp elég.

Aron az üregben hat napon keresztül alig valamennyi ivóvízzel és élelemmel, valamint a megfelelő ruházat nélkül végigkínlódja az éjszakákat és nappalokat. Szenved. Abban a biztos tudatban, hogy senki nincs akinek fogalma lenne arról, merre is van ő a Grand Canyon világában. Eldönti, bármi áron is de kiszabadítja magát a szikla fogságából.
Nem árulok el nagy spoilert azzal, mi történik főhősünkkel, hiszen cikkek sorában olvasható volt már: Aronnak egyetlen lehetősége marad a szabadulásra, olyasmi, amit józan ésszel fel sem lehet fogni, nem hogy véghezvinni. Bicskát ragad, és használja...

Szép, szép történet, de hogy lebilincselően izgalmas, és hogy kalandregény lenne, ahogy a kiadó fülszövege ajánlja?

A film szinte biztosan sokaknak tetszeni fog, nem hiába jelölték Oscar-díjra, hiszen látványban nincs hiány, Danny Boyle valóban zseni, James Franco pedig ismét bebizonyította, hogy legény a talpán, azaz nem csak a Spiderman mellékszereplőjeként lehet rá számítani. Mégis amilyen a film, olyan a könyv is. Minden látványos igyekezete ellenére unalmas és hatásvadász. A katarzis elmaradt.




Eredeti cím: Aron Ralstron: 127
Német cím: Aron Ralstron: Im Canyon: Fünf Tage und Nächte bis zur schwierigsten Entscheidung meines Lebens
Magyar cím: Aron Ralstron: 127
Fordító: Susanne Schädlich
Oldalszám: 384

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...